Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-17 / 20. szám
KISÁLLATTENYÉSZTÉS Mitől tojnak többet a tyúkok Hazánkban sok millió tyúkot tartanak hagyományos módon. Gondoljuk meg: ha ez a néhány millió tyúik csak tíz tojással tojna többet évente... Pedig tojhatna hússzal, ötvennel Is. Az egyik legnagyobb hiba még mindig a rossz elhelyezés. Szakemberek tudják, hogy a tyúk tizenhatszor enynyí oxigént igényel, mint — azonos súlyra átszámítva — a szarvasmarha. Nemcsak a szakemberek tudják, sok kistenyésztő is hallott már róla, hogy ha a nappali világosság 9 óránál rövidebb, akkor a tyúk nem tojik. A rendszeres tojástermeléshez legalább 14 órai fényre van szükség. Eléggé közismert, hogy a tojás sok fehérjét tar‘talmaz, mégis sokan csak fehérjében szegény kukoricával etetik tyúkjaikat. A külső és belső élősködők gyötrik, a betegségek iránt fogékonnyá teszik a tyúkokat, mert legtöbbjük helye, éjszakai szállása szennyes, takaríthatatlan disznóőlpadlásokon düledező kis tákolmányokban van. Régi tapasztalat, hogy minél öregebb a tyűik, annál kevesebbet tojik, mégis sok baromfitartó tart vegyes állományt s meg sem tudja mondani, melyik tyúkja hány éves. Mi az, amit a legegyszerűbb körülmények között is megtehetünk azért, hogy a külterjesen tartott tyúkok is többet tojjanak, tartásuk gazdaságosabb legyen? Biztosítsunk számukra megfelelő ólat, legalább három méter magas légterűt, meszelhetőt, takaríthatót. Jobban érzik magukat a tyűkok, télen kevésbé fáznak, a tojások tiszták maradnak, kevesebb gondot kell a takarításra fordítani, ha almozzuk az ólat. Szalmát, faforgácsot, kukoricacsutkát, tőzeget használhatunk e célra. A tyúkok ülőrudakon szeretnek éjszakázni, húsz centit számítsunk minden tyúkra. Az ülőrúd legcélszerűbben a trágyaakna tetején helyezhető el. A trágyaakna egy körülbelül 80 centis emelvény, teteje drótháló. A tyúkól felét, 60 százalékát foglalhatja el. A trágya nagyrészt belehullik s elég évente egyszer kitakarítani. Ahány négyzetméter alapterületű az ól, annyiszor öt-hat tyúkot helyezhetünk el benne. Az igazán jó ólban az etetők, itatóik is elhelyezhetők, téli kemény hidegben is bent tudjuk tartani az állatokat. Az az etető és itató felel meg célunknak, amelyből a tyúkok állandóan ehetnek, ihatnak, de nem piszkíthatják eleségüket, ivóvizüket s amelyből nem fröcskölődJhet ki a víz, kaparható ki a takarmány. Ha van villany, ősztől tavaszig érdemes világítani a tyúkok óljában. A 40—60 wattos égő egy szokásos nagyságú ólban elegendő. Ha ősztől tavaszig a nappali világosságot villanygyújtással 14 órára hosszabbítjuk, akkor a tyúkok a nap nagyrészében mozognak, táplálkoznak s télen nyáron rendszeresen tojnak. Amely tyúk délután 3—4 órától kezdve másnap kora délelőttig az ülőrudakon gunnyaszt, nem tojik. A tyúkól elképzelhetetlen tojófészkek nélkül. Minden öt-hat tyúk számára szükséges egy fészket készíteni, mégpedig finom szénával, faforgácscsal almozott, egyedi tojófészket, amelyben a tojás nem törik, piszkolódik. Helytelen, hogy sokan még ma is szabadjára engedik tyúkjaikat s azok az, egész udvart, sőt a fél falut összejárkálják. A kopár udvarokban, utcákon számottevő eleséget nem találnak, viszont annál több betegséget összeszedhetnek. Célszerű viszont, ha a tyúkól elé drótkerítésből kis napozó kifutót készítünk. Ha nyáron ár-Tanácsok a csibeneveléshez A kotló nagyságától, az időjárástól és a csibék éjszakai férőhelyének nagyságától függően egy-egy kotló alá 20—25 csibét helyezzünk, de ha kellően meleg az éjjeli szálláslehetőség, akkor esetleg még 50 csibe is elhelyezhető. A vásárolt csibék közül csak néhányat tegyünk a kotló alá, és a többit csak azután, ha meggyőződtünk arról, hogy azokat a kotló szívesen fogadja. A vásárolt csibéket átvételkor egyenként vizsgáljuk meg, és csak a teljesen életképeseket hagyjuk meg. A jó csibe súlya 40 gr., szikzacskója, köldöke teljesen benőtt és egész testét pihetoll borítja. A csibéket jó időben a kotlóval együtt engedjük ki a szabadba, de a kotlöt tegyük borító alá, mert ezzel megakadályozzuk, hogy a csibéket az udvartól távolabbra vigye. Hidegebb és nedvesebb idő esetén a csibéket ne engedjük ki túl korán, csak miután már a nyirkos, harmatos fű teljesen felszáradt. A csibék takarmánya minél több alkotórészből álljon, ízletes és mindig friss legyen. A legkorszerűbb és legbiztonságosabb baromfitakarmány a gyári keveréktakarmány, amely nedvesítés nélkül, csak száraz állapotban etethető. A csibéket házi keverékkel is eredményesen takarmányozhatjuk, ha azt megfelelően változatossá tudjuk tenni. A csibéket a kikeléstől számított 12 óra elteltével etessük meg. Az első takarmány apróra darált, kiszitált kukorica és árpadara, vagy köles keveréke legyen. A harmadik-negyedik naptól főtt tojást vagy fölözött tejet is etessünk, 100 csibére 2—3 tojást számítva. Fölözött tejet csak teljesen frissen vagy alvadt állapotban etessünk. A második héttől kezdve célszerű keveréktakarmányt etetni. A házilag készített keverék megfelelő, ha 37 °/o árpából, 14 °/o kukoricából, 10 % zabdarából, 20 % korpából, 15 % csibetápból, 3 % takarmánymészből és 1 % sóból áll. Ha a keveréket nedvesítve etetjük, azt mindig frissen készítsük el. 3—4 hetes kortól rendszeresen etessünk zöld vagy nedvdús takarmányt, reszelt sárgarépa, apróra vagdalt és összezúzott zsenge zöldlucerna formájában a lágyeleséghez keverve. Az első két héten hatszor, az ötödik hétig ötször, a tizedik hétig naponta négyszer etessünk, a tizedik héttől elég a napi háromszori etetés. A nevelés, gondozás és takarmányozás során lényeges követelmény a tisztaság és a megfelelő környezet biztosítása. Óvjuk a csibéket a tavaszi változó időjárás miatti megfázástól. K. Gy. nyékoljuik, kellemes környezet a tyúkok számára. Az állatok takarmánya ne kizárólag kukorica legyen, hanem minél többféle takarmányból összeállított keverék. Elég jó háztáji tyúktakarmány a kukorica, árpa, vagy búzadara, korpa, lucernaliszt keveréke, kiegészítve ásványi és viteminpremixszel. Jó déli eleség készíthető főtt burgonyából, különböző darákból, vagy darafélék és fölözött, vagy aludttej keverékéből. Ha borsódarához, napraforgóhoz, vagy pogácsájához jut a tyúktartó, igen jó takarmánya van. Tavasszal bármiféle zöldtakarmány, télen a szárított akácfalevél, vagy lucernamurva, lucernaliszt, sárgarépa kiváló vitiaminforrás. A zsíros, de nem romlott konythahulladék, a disznóváigások hulladéka megfőzve, darálva, más takarmányokkal keverve hasznosan etethető tojótyúkokkal. Lehetőség szerint azonos takarmányt szükséges etetni, hogy a tyúkok megszokhassák és egyenletesen tojhassanak. A romlott, penészes, avas takarmányok etetése tilos. A sok tojásra szert tenni akaró tyúktartó nem tart kétévesnél idősebb tyúkokat. Az a jó, ha egyidősek állatai. Ilyenkor, tél végén már érdemes beszerezni a régi tyúkok leváltására szánt csirkéket. A tyúk a második tojóévben 10—15 százalékkal tojik kevesebbet, mint az elsőben. öreg tyúkot azért sem érdemes tartani, mert a betegségek terjesztője lehet, a legtöbb például gümőkórnal fertőzött. Milyen fajta tyúkot érdemes külterjes körülmények között tartani? Mindenekelőtt a hampshíre fajtát. A vegyes, fajtajelleg nélküli állományoktól óvakodni kell, ezért nem tanácsos különböző színű, fajtájú csirkéket piacon vásárolni, ha tyűkállomány kialakítása a célunk. Az egyöntetű fiatal tyúkállomány, ha megfelelő helyet, takarmányozást, gondozást biztosítunk számára, nem okoz csalódást. Or. Gonda Irén T rágyaeltá volf tás vízmedencével Egy amerikai tojóházban a trágya az egyszintes ketrecsorokból az egész épület alapterületét elfoglaló vízmedencébe hullik. A medence hossza 100 m, szélessége 13 méter, mélysége a hosszanti fal mellett 60 cm, középen 80 cm, befogadóképessége körülbelül 520 000 liter. A medencés megoldás munkamegtakarítással jár, másrészt elnyeli a kellemetlen szagokat. A ketrecsorok között munkajárdák vannak, maguk a ketrecek a menynyezetről függnék le. Nyári hónapokban a víz mérsékli és egyenletessé teszi az istállóklímát. Havonta egyszer a medencét lecsapolják, fenekéről a szilárdabb trágyaréteget erős víznyomással eltávolítják. A medence tartalma egy külső lagúnába folyik át. A laguna 100 m hosszú, 30 méter széles és 1,80 m mély. Tartalmát csak 5—6 évenként kell kiüríteni, és azt tapasztalják, hogy a napfény a káros baktériumokat elpusztítja. A tojótelep tulajdonosa úgy véli, hogy 200 ezer tojóig a kitrágyázást ezzel a módszerrel a leggazdaságosabban képes megoldani. (Dt. Gefl. — Wirtsch.) Ä vemhes nyulak takarmányozása A bouscati (buszkáti) fehér nyúl Ezt a kitűnő hús- és prémnyulat Franciaországban tenyésztették ki. Előállításához felhasználták a flandriai óriásnyulat, az angórát és a Champagne-i ezüstnyulat. Ez a mintegymatvan évvel ezelőtt kltenvészton nyúl a húsnyúltermelés egyik igen jelentős képviselője lett. E nagy termetű nyúlnak különösen meglepőek a tökéletesen kiegyensúlyozott testformái. Annak ellenére, hogy nagytestű állat, finom csorKozata következtében tetszetős, könnyed formát mutat. Rendkívül jó a csont- és húsaránya. Korai és gyorsfejlődésű, ellenálló, nagyon jó tenyészállat s ezért a tenyésztők nagyon kedvelik. Igen jól megfelel a kistenyésztők számára a szokásos tartási körülmények között, de egyik legjobban bevált fajta az ijaarszerü nagyüzemi nyúltelepeken is, mert Igen rövid idő alatt nagy hozamokat ér el, akár tisztavérben, akár új-zélandival, orosz fehérrel, vagy Bourgogne-i (burgonyi) vadas színűvel keresztezve. A franciaországi buszkáti fehér nyúltenyésztők szövetsége nagy gondot fordít ari-a, hogy javítsák és rögzítsék a fajta termékenységi, koraérési és jó tejtermelés! tulajdonságait. Vágás szempontjából a legjobb életkor a két és fél hónap, amikorra a 2,5 kg-os élősúlyt könnyen eléri. Ebben a korban a húshozam 65 %. Takarmányhasznosítása is Igen jő, mert 3 kg teljesértékű takarmányból állít elő 1 kg élősúlyt. Prémje igen értékes, mert a bunda nagyon tömött és a szőr nagyon finom. A szőr hosszúsága legalább 30 milliméter. A szemek rózsaszínűek. A nagy fülek vastagok és szélesek. K. I. A nemi mirigyek működése és az azokat szabályozó nemi hormonok termelése szoros kapcsolatban van a táplálkozással. Az E-vitamin hiánya a hímeknél kezdetben a párzási ösztön mellett az utódok számát csökkenti, majd hónapok után teljes terméketlenséget okoz. Az anyaállatnál az E-vitamin hiánya az első vemhességnél még nem okoz bajt. Normális utódok születnek, az azt követő második vemhességnél azonban már az elvetélés, halvaszületés, fialás után egy-két nappal a teljes alom pusztulása következhet be. A tejtermelés csökken, sőt megfigyelések szerint az anyai ösztön visszafejlődik. Ha az E-vitaminadagolást a pároztatás előtt elhanyagolták, hiába takarmányozunk a vemhesség alatt szakszerűen, a hiba nem hozható helyre. Tenyészállatok takarmányában tehát feltétlenül állandóan biztosítani kell az E-vitamint. Ha nem tudunk vitamin-premixhez hozzájutni, a pároztatás előtt huzamosabb ideig adjunk naponta három kávéskanálnyi néígynapos búzacsírát, mert a búzacsírában jelentékeny mennyiségű E-vitamin van. Vemhes anyák helyes takarmányozása nemcsak az anyaállat, hanem az ivadékok egészségét is befolyásolja, ezért arra igen nagy súlyt kell helyezni. Az elmondottak figyelembevételével magam az alábbi összetételű takarmányokkal dolgozom, kihangsúlyozva, hogy egyetlen takarmány öszszeállítást sem tarthatok teljes értékűnek. Sok függ attól, milyen fajta, minőségű, erőnlétű tenyészállattal kell dolgozni, mennyire befolyásolja az időjárás a nyers takarmány minőségét. Az is fontos, hogy a tenyésztő rendelkezik-e kellő gyakorlattal, meglátja-e, tudja-e, hogy a vemhesség tartama alatt mit kell a takarmányban helyesbítenie. Két évtizedes nagyüzemi tenyésztési munkám során a Nagy Csincsilla tenyésztésénél eredményesnek bizonyult az alábbi takarmány normám. A tenyészanya átlagsúlya állatonként 4 kg. A napi takarmányadagot, a számítások kiküszöbölésére, lebontottam dkg súlyra. Egy anya napi takarmány-fejadagja: 4.5 dkg szemes zab, 2,0 dkg szemes árpa, 1.5 dkg egységes búzakorpa, 0,5 dkg borsódara, 0,5 dkg szójababdara, 0,5 dkg tengeridara, 0,5 dkg szárított sörélesztő. összesen: 10,0 dkg abraktakarmány. A takarmányt morzsalékos, lágy eleségnek keverjük össze, 1,5 °/o-os vitaminpremixxel és 2 %-os ásványípremixxel. További fejadag állatonként naponta nyáron kb. 30 dkg lucernazöld, télen. kb. 10 dkg lucernaszéna, 8—10 dkg sárgarépa, ha az nincs, vegyes zöldhulladék. A tenyészanyának a vemhességtől a választásig napi 10 dkg takarmányt kell adni. Súlyos hiba, ha fialás után napi 21 naptól nem emeljük a takarmánymennyiséget, mert a növendékek kezdik elenni anyjuktól a takarmányt. Ekkor soha sem szabad takarékoskodni, mert ez a növendék fejlődésének is a kulcskérdése. Adjunk a szoptatós 21. napjától, a fészek létszámától függően, állatonként napi 1 dkg póttaikarmányt — egészen a választásig. Például egy 6 tagú fészek első heti pótadagja 10 + 6 dkg, második heti fejadagja 10 + 12, harmadik heti fejadagja 10 + 18 dkg stb. A napi takarmányfejadagot két alkalommal etessük meg. Gondosan ügyeljünk arra, hogy az etetés mindig azonos időpontban történjék. Vemhesség alatt állandóan álljon az anya előtt az évszaknak megfelelő hőmérsékletű víz. A vemhesség 27. napjától különösen ügyeljünk arra, hogy állandóan legyen ivóvíz a ketrecben. Ugyanis a lázas állapotú anyáknál a vízhiány sok esetben a fészek szétszórásával, magzatrágással, magzatfelfalással jár. A közölt vemhesség alatti takarmányozással 90—100 n.ap alatt a növendékek átlagsúlya 2.50 kg volt. Jó oldala még ezen takarmányösszetételnek, hogy a nyersanyagok beszerezhetők. Dr. Schobert Ferencné Tojástermeié* nyáron A meleg (28—32 C°) környezetben szemmel látható a tojótyúkok rossz közérzete. Az állatok sokat tartózkodnak az itatók körül, sokat isznak, szárnyaikat széttárják és lihegnek. Étvágyuk természetesen csökken, lényegesen kevesebbet esznek, és ezáltal kevesebb tápanyaghoz jutnak. Mindez a termelést érthetően csökkenti. A termelés fcnn'artésa érdekében mindent el keli kiive'ni, hngv az ál latok többet egyenek, rrgyis több tápanyagot vegyenek fel. A teiéházal a lehetőség szerint bűvösen kell tar tani, illetve növelni a légforgalmat Gondoskodni kell arról, hogy az e*e tőberendezést gyakrabban indítsák be, vagy friss takarmányt szórjanak a nem automata etetőkbe, hogy az állatokat evésre ösztönözzék. Ojabban a fejlettebb baromfiíenyésztő államokban a tojótyókck számára „nyári keveréket“ is készítenek. Ez lényegében fehérjében és egyéb tápanyagokban koncentráltabb takarmány. Ebből ha kevesebbet fogyaszt is a tojótyúk, több tápanyaghoz jut, mint a normál toiőtápbúl. . A több takarmányfelvétnlre való sztönzésnok régen alkalmazott módszere a világítás a hűvösebb hajnali órákban. Ál’a’ában az ajánlott világításteehnológiák a nyári időszakra hosszabb világítási időt írnak elő äs "óként a kora reggeli órákban.
