Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-04-05 / 14. szám

FALVAINK ÉS Itt a tavasz halihó...! Március van, tavasz-hónap, Jöjj csak, jöjj szép kikelttl Hóvirág és kis ibolya, Dugd ki már a fejedet! Jzállt, szállt, már ki tudja hányad­­szór a csacsogó gyermekajkak­ról a tavaszt sóvárigó nyúlfaroknyl versike. ... A délceg hóvirág és a szerény kis ibolya — mint a jő gyerekl — szót is fogadott. Az egyik is, a másik is előbújt haraszt-rejtekéből. De a gonosz Tói nagyon jól érezhette ma­gát, mert nem és nem akart megvál­ni ettől a szép tájtól. A több napos esőzés után úgy gon­doltuk, Sándor, József, Benedek mele­get hoz. S legnagyobb csalódásunkra fog vacogta tó hideggel, záporral ked­veskedett az első és második, csak a harmadik volt kissé könyörülete­sebb ... Nem csoda hát, ha elfogyott a fél­száz virgonc, pirospozsgás arcú kís­­sallói gyerkőc türelme. Kórusban fúj­ták: „Jöjj csak, jöjj szép kikelet!" S a fránya, hosszadalmas tél mégis csak meghátrált. Végképp elkotródott. Itt van végre az öregeket melengető, fiatalok szívét bizsergető, gyermek­hadat vidámttó, rügyfakasztó tavasz. Ahogy a természet ébredezik mély álmából, úgy a napközi otthon is moz­galmas. Lakói, ezek az élet (kis rü­­gyecskéi, virágszirmai úgy zsongják körül Brabec Ferencné és Mészáros Arpádné óvónéniket, mint nektárgyűj­tő szorgos méhecskék a virágokat. E fiatal életek kertészei snV-snlc szere­tettel és gyöngédséggel, szórakoztatva nevelik a pöttömnyi emberkéiket rend­­széretetre, fegyelemre, igazmondásra, s készítik elő őkét az iskolai életre. Meglepetés Az óvónénik négyen, fél-félnapos vál­tásban foglalkoznak a két és féléves­­hatéves korú gyerekekkel. Éles sze­mük hamar felfedi, kiben milyen te­hetség, vagy rossz szokás lakozik. Egyik gyereknek nagyon jól rááll a lába a táncra, a másiknak a nyelve a verselésre, a harmadiknak, tizedik­nek meg a keze a rajzolásra. Hama­rosan kitutódik, a legügyesebb rajzo­lók: Gubic Irénke, Cseri Icuka és Szappanos Palika. A kötelező foglalkozás keretében nemcsak rajzolnak, festenek, hanem verseket szavalnak, énekelnek, zenél­nek (az óvoda saját hangszerein). A sok-sok játékról nem is beszélve. A kis csöppségeknek még arra ts jut idejük, hogy műsoros estét produ­káljanak. Persze, titoktartás már ebben a kor­ban is létezik. Amikor már minden a legnagyobb rendjén ment, jól felké­szültek, csak azután került sor az álarcos karnevál idejének kitűzésére. Erre a rendezvényükre, amelyre feb­ruár 21-én került sor, természetesen az anyukákat, apukákat is meghívták. A műsorral gazdagított karnevál ki­tűnően sikerült. Nagyon jólesett a szü­lőknek a kedves meglepetés. Egyikük­­másikuk szemében bizony meg-meg­­csillantak a boldogság örömkönnyei. Röpke terefere A hároméves Gubic Józsikának nem száll ináha a bátorság. Az is távol áll Dombon tűrik a diót... !• Lencse-közeiből tőle, hogy megszeppenjék. Ö amolyan kis füttyművész. — Józsika, hol ez anyukád? Szlovák létére tört magyarsággal návágja: — Ott van, haza . .. Cseri Anikó már hatéves. Elmond­ja, hogy anyukája otthon dolgozik, apukája pedig a szövetkezetben. — S mit dolgozik apukád? — Szelei! a villanyokat — sélpiti az aranyos teremtés. Azt már az óvónénik mondják el, hogy a gyermekek anyukái közül mintegy tizenöten-húszan a termelés­ben dolgoznak, legtöbbjük a Szlová­­kia-szerte Is közismert, jóhírű szövet­kezetben. örülnek, nagyon örülnek ezek az édesanyák, hogy nyugodtan dolgoz­hatnak. Nem kell attól rettegniük, hogy „jaj, csak valami rosszat ne te­gyen a gyerek odahaza, vagy az utcán el ne üsse valamelyik jármű ..Az a néhány korona, amit keresetük ará­nyában fizetnek egy-egy napért, iga­zán nem a világ. Körbe-karikába De ni! Itt valami készül. Az előbb még önfeledten bámészkodó, kiváncsi gyermekszemek egyszeriben az óvó­nőkre szegezödnek. Néhány másodperc tűnik tova, s egymásba fogódznak. To­tyognak, forognak körbe, karikába. S a „Kis kertemben patakocskát.. majd a „Dombon törik a diót“ ének­lik. Majdmeg a „Zsip-zsup, kender­zsúp“ kezdetű mókás dalocska zsong, szárnyal. Betölti a Játéktermet. S ki­lopakodik az előcsarnokba, onnan pedig a szabadba, ahol szárnyra kiap­ja a vírágillatos, friss, tavaszi szellő. Brabecné és Mészárosné gazdag versike-gyűjteményeiből egymás után kerülnek elő a dédelgetett, nagyra­­becsült dalocskák. A csacsogó-daioló gyerekekkel mi is együtt harsogjuk a tréfás, tavaszt üdvözlő versikét: Itt a tavasz, halihó, lélikabát eladót Aki fázik, vegye meg, úgyis a moly eszi meg) (kovácsi Sötét műit - vagy derengő jövő? A szép márciusi napsütés megcsillogtatta sugarait az Ipoly tengerré válf hullámain. Számunkra ez már megszokott látvány. Á földműves tehetetle­nül nézi a természet könyörtelen szeszélyét, az Ipoly folyó áradását és a vele járó felmérhetetlen károkat. Ez a látvány legyen a múlté már. A múlt rendszerekben úgy hívták a mi oly szeretett vidékünkét, hogy senki földje. A letűnt társadalmi rendszerek után számunkra is eljött a felszabadulás, az újabb emberibb szocialista társadalom, amely munkalehetőséget bizto­sított az úgynevezett senki földje polgárainak is. De főleg a cseh és szlovák kerületekben a „fogdmeg“, vagyis a nehéz fizikai munkára. Mindezektől eltekintve büszkén építettük és munkánkkal erősítettük a szocializmus vívmányait, igyekeztünk megvalósítani a terveket hazánk bár­mely részén. Már régen reméltük, még az Ipolysági, kékkői és a losonci járások működésé alatt, hogy egyszer eljön az az idő, amikor a mi szülő­földünk felett is felragyog a nap és annak melegétől áthatva az áldatlan hazaszeretetünkért járó jutalom, a januári eszmék által belköszönt, hozzánk is. Az 1968-ban megalakult új nagykürtöst járás reményeinket még jobban megerősítette, főleg a kezdet-kezdetén. Ezek a derűlátások megnyilvánul­tak politikai, gazdasági szerveink atyafiságában és elismerő nyilatkozataik­ban is, hogy vidékünk a közép-szlováikiai méretekben a legelmaradottabb, A biztató szavak és a jóindulatok hatására nagy kedvvel látott munká­hoz minden politikai-gazdasági szerv a járásban. Minden reményünk az volt, hogy a járás, amelyben főleg mezőgazdasági termelés folyik, az Ipoly szabályozásának és a víztároló építésének segítségével paradtcsomkertté változtatjuk az Ipoly völgyét. Ez számunkra 1340 (hektár földet jelént és ezáltal társadalmunk számára a legintenzívebb módon biztosítjuk majd a gabona, főleg a zöldségtermesztést. Ügy gondolom, hogy ezekkel az érvek­kel nem szabad közömbösen bánnunk. Sajnos, a valóság — már amennyire ismerem —, hogy még a kidolgozott két lehetőség körül az Illetékesek most sem tudják, melyik fog megvalósulni. Ez csak egy fájós pontunk, de a saj­tóból már közismert, járásunk iparosításának kérelme. Sajnos az eddigi tárgyalásaink nem nagy megértésre találtak, főleg az élelmiszeripar ille­tékeseinél, akik vagy egyáltalán nem hajlandók velünk egy tálból cseresz­nyét enni, vagy pedig olyan követelményeket állítanak elénk, ami már ele­ve elfogadhatatlan. A komolyabb ipari beruházásoknál pedig az a bűn, hogy a vasútépítésre irányuló tervek (Losonc és Ipolyság között) már az első Csehszlovák Köztársaság alatt elkészültek, de megvalósítását számunk­ra még a szocialista társadalmi rendszer sem tudta biztosítani. Közel 7000 munkaerő dolgozik járásunkon kívül, akik egy — vagy két­hetenként, esetleg naponta járnak haza családjukhoz, vagy szüleikhez. Természetesen a magyar kultúra ápolása és fejlesztésének lehetősége ezek­nél az embereknél korlátozott, ráadásul sok esetben a fiatál húzásoknál a távolélés családi botrányokat Is okoz. Nekünk, politikai és gazdasági vezetőknek, gyakran felteszik a kérdést, lho,gy ugyan mit vétettünk és miért nincs jogunk a saját szülőföldünkön, az Ipoly vögyében építeni a szocializmust, érezni minden este a szülői ház és a családi kör kellemes melegét. Sajnos, minket a hasonló kérdésekre való válaszadás komoly gondok elé állít, pedig válaszolnunk kell, mert ez elhalaszthatatlan része a belénk helyezett bizalomnak és a felelősségnek. MOLNÁR IMRE, Ipolynyék Fellendülőben a kecsei szövetkezet A domicai cseppkóbarlang mögött kopár, sziklás hegyoldalak közé ékel­ve terül el Kecső, a magyar határ közelében. A környező hegyoldalakon egészen a lakóházakig érnek a víz­mosta, fagymerta sziklák, vagy pedig a tüskével, tövissel benőtt tölgyes­edTM, A község szántóföldjei 5—B kilo­méterre fekszenek a gazdasági épüle­tektől. Nehezen vert itt gyökeret n szövetkezeti gazdálkodós. Hat évvel ezelőtt egy munkaegységre csupán B koronát fizettek. A múlt évben azon­ban a ni unka norma értéke az évvégi osztalékkal együtt már 1.8 koronára emelkedett, idén pedig már 20 koro­nát fizetnek. A szövetkezet jelenlegi elnöke, a 47 esztendős Ambruzs Béla, megfontolt, komoly ember, aki igen tárgyilagosan értékeli a szövetkezet helyzetét. Két Célunk a mezőgazdaság fellendítése A talajjavítás fogalma széleskörű lehetőséget, gigászi munkát, s a szak­területek sokaságát foglalja magába. Mivel hazánk területe a lakossághoz viszonyítva elég kicsi, ezért a meliorációt jól ki kell használni, és minden erre alkalmas területet szükséges termőre fordítani. Az irodájában találkoztam Sárfi Bélával, az Ipolysági Meliorációs Szö­vetkezet elnökével. — Hallói Tehát elintézve? Rendben, köszönöm! — teszi le a kagylót Sárfi elvtárs, s majd készségesen meríti ki a hozzá intézett kérdéseimet. — Mikor alakult meg a szövetkezet és miben látható a fejlődés a kez­dettől napjainkig. — A szövetkezet 1960-ban alakult meg. Induláskor az alkalmazottak szá­ma mindössze nyolc volt, azóta ez 84-re emelkedett. Ebből a műszaki dol­gozók száma 14. Az 1961-ben elért 125 korona értékű össztermelés tavaly 8 millió 785 ezer koronára emelkedett. — Mennyi terület tartozik a szövetkezet hatáskörébe? — Az érdekterületünk 38 500 hektár, amiből a mezőgazdaságilag mű­velt terület 28 600 hektár. Körzetünk Ipolyság körül helyezkedik el, amelyet a következő helységnevekkel tudnánk körülhatárolni: Palást, Trstany, Can­­kov, Deménd, Kisölved, Zalaba, Ipolyvisk, Pereszlény és Tesmag. — Fő célunk — folytatja Sárfi elvtárs — a mezőgazdaság segítése, fel­lendítése. Tulajdonképpen ebben a mondatban rejlik mindaz, amiért dol­gozunk. — Milyen munkálatokat végez konkrétan a meliorációs üzem? — Ez igen széleskörű. De talán vegyük sorjába: védekezés a talajerózió ellen, műszaki talajvédelem, ami talán a leginkább ránk tartozik. Ennek keretén belül végezzük a vízrendezési eljárásokat. (Az alagcsövezés, a grénezés különböző formál, sáncolás, teraszosítás, gátak építése, a nyitott vízelvezető csatornák tisztítása stb.). Az agrotechnikai munkálataink a következőkből állnak: földrendezés, talajjavítás és művelés. Ezek egy ré­szét mi végezzük, a többit pedig az egységes földművesszövetkezet. Itt sze­retném megemlíteni, ihogy egy olyan csoporttal is rendelkezünk, amely a 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1969. április 5. szőlőtelepítéssel és az ehhez szükséges feltételek előkészítésével foglalko­zik. A biológiai talajvédelem, a területek gyepesítése, erdősítése, a talaj­takarás, cserjésítés Is hozzánk tartozik. — Tudjuk, a melioráció szorosan összefügg az építészettel is. Milyén ehhez hasonló munkálatokat végeznek? — Bővén előfordulnak az Ilyen munkálatok is, amelyek főleg az öntö­zéshez szükséges víztárolókra terjednek ki. Egy 3852 köbméter úr tártál mű kisebb víztárolót adtunk át nemrégen Bori községben, ami 30 hektár öntö­zéséhez biztosítja a vizet. Most épül Tesmagon egy 1000 köbméter űrtartal­mú betonmedence, amelynek átadását június 30-ra tervezik. Meg kell emlí­tenem, hogy egy külön tervezőcsoporttal is. rendelkezünk, amely ezeket az építményeket tervezi. Ezenkívül tervek kivitelezését is vállalunk, az állami árak feléért. Mivel már megkezdődött az idény, tervbevettük különböző betonkészltmények gyártását, ami szorosan összefügg a meliorációs mun­kálatokkal. Erre a célra 200 ezer koronát irányoztunk elő. — Milyen talajjavító gépekkel rendelkeznek és hogyan történik a gép­park fokozatos felújítása? — Hogy pontos adatokkal kezdjem, megalakulásunkkor gépeink értéke 14 ezer korona volt, ami jelenleg már eléri az 1 millió 905 ezer koronát. Hogy milyen talajművelő gépekkel rendelkezünk? Elsősorban megemlítem a tíz nehéz terepjáró gépünket, továbbá a talajgyalukat, bágereket, mély­szántó ekéket, a drénelő-talajnyitó ekéket és a többi apró talajművelő gé­pet. Hogy ezeket a gépeket jól ki tudjuk használni, — gondolok itt a ne­hezebb gépeinkre — tevékenységünk keretén belül utak javítását (ez főleg a belső üzemi utakra vonatkozik, kanalizáciők készítését, tereprendezést) vállalunk. Ezeket a munkálatokat a járási központtól engedélyezve, 5 szá­zalékos árrendezménnyel végezzük az állami árakhoz viszonyítva. Ha már a gépekről esett szó, hadd említsem meg, hogy ezidáig nem voltak meg­felelő garázsaink, műhelyeink a gépek számára. Most már ez ts hamaro­san elintéződik, mivel folyamatban van az új garázsok építése Ipolyságon, amely állandó szerelőbrlgáddal biztosítja majd a gépek jó technikai álla­potát. Mivel a meliorációs munkálatok sokszor nehéz pénzösszegeket vesznek Igénybe, egyesek gyakran idegenkednek ezektől c munkálatoktól, mert nem gondolnak arra, hogy ez a befektetés évek múltán sokszorosan megtérül. KALITA GABOR, Léva esztendővel ezelőtt került n szövet­kezet élére. Eddigi tevékenysége alatt a gazdálkodás fellendült, annak elle­nére, hogy a két esztendő gazdasági lag igen kedvezőtlen volt. 1987-ben jégkár érte a szövetkezet határát, — tavaly pedig a hosszantartó száraz ság okozott sok gondot Ennek elle­nére jó eredményeket értek el például a kukoricatermesztésben, mert a tér vezett 30 mázsa helyett hektárnnként 45 mázsát takarították he. Az állattenyésztés terén a legjobb eredményt a juhtenyésztésben érték el. Ifjabb G á I István és társai 10,5 mázsa gyapjút és 46 mázsa sajtot termeltek, ami mintegy 55 ezer ko­rona tiszta jövedelmet eredményezett a közösnek. Komoly nehézségekbe ütközik n szarvasmarha tenyésztés. A sziklás, vagy erdőkkel fedett hegyoldalak gyenge legelőt biztosítanak a szarvas­marhák számára. Ilyen körülmények között nem gazdaságos ez a termelési ág, ezért az idén már csak mintegy 40 darab szarvasmarha tenyésztésével szándékoznak foglalkozni. A jövőben a juhállományt fogják bővfteni. Ambruzs Béla elnök munkatársait jól megválasztotta. Zoller Béla az üzemgazdász, az állattenyésztés veze­tője pedig Tóth Gyula, aki Ipolyságon mezőgazdasági iskolát végzett. A kecsei szövetkezet fellendülésé­hez nem utolsó sorban az is hozzá­járult, hogy öt esztendővel ezelőtt teljesen új bekötő utat kapott a köz­ség Dnmica irányából, s 30—40 száza­lékkal csökkentek a szállítási költsé­gek. A jövőt illetően a múlt évi 1 millió 800 ezer korona nyersjövedelmet az idén 2 millió 300 ezer körönére akar­ják növelni. A szövetkezet meltékter meléssel is szándékozik foglalkozni és egy téglagyár üzemeltetését tervezi. Ehhez megvannak a kellő feltételek, és az új üzem számos kecsei lakost tud majd foglalkoztatni, akik jelenleg a távnl eső üzemekben dolgoznak. Mohr Gedeon Veszek 42X27,5 B keretméretre készített kaptárprést. Cím: Husvéth Ferenc, Ruáince 162, okr. Vef. KrtíS. ELADÓ tanyai ház több helyiseggel, gyümölcsös kerttel, országúihoz közel. Id. Molnár Sándnr, Vefké Ludince, okr. Levice. ELADÓ 100 q baltacím mag. Cím: JRD Nová Vieska, okr. Nővé Zámky.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom