Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-29 / 13. szám

IPAR-KERESKEDELEM A szocialista vállalatok helyzetével foglalkozó tör­vényjavaslat tárgyalása, kiegészítése befejezéséhez közeledik. Jóváhagyása után a vállalatok népgazda­ságunkban új, önállóbb szerephez jutnak. A szocia­lista vállalatok a tárgyalt javaslat szerint jogi ala­nyokká válnak, megalakulásuk célja a szocialista tulajdonban levő vagyonnal történő vállalkozói tevé­kenység, alkalmazottaik részt vesznek a vállalat irányításában és az elért gazdasági eredményekből bizonyos mértékben részesednek. A vállalat nem állami hivatal Mivel a vállalat fogalma Igen bő, szükségesnek mutatkozott határozot­tabban körvonalazott csoportokat ki­alakítani. HÁROM FŐCSOPORT létezését feltételezik az eddigi Javas­latok. + Társadalmi vállalatok bármely vállalkozási tevékenység folytatásá­ra alakíthatók. Az ilyen létesítmények vállalati tanácsát közvetlen és titkos választással hozzák létre a vállalat alkalmazottaiból, esetleg vállalaton kívüli szakemberekből, akiket a dol­gozók gyűlésén Javasolnak és akik a Jelölést elfogadják. + Nyilvános vállalatok, mind az államiak, mind pedig a helyiek a második csoportba tartoznak. Ezek a vállalatok tevékenységükkel nagyobb­részt közhasznú, vagy különleges nyilvános érdekeket szolgálnak majd, ezért esetükben nem lehet teljes mér­tékben alkalmazni a vállalkozási el­veket követő ügyintézési és döntési módot. Ebbe a csoportba tartoznának például az állami vasutak, a postai szolgálat, az erdő-, a vízgazdálkodás, a közutak és egyebek. + Részvénytársaságok képviselnék a harmadik csoportot. A nyilvános és részvénytársasági alapon működő vál­lalatok esetében a vállalati tanács tagjainak egyharmadát választanák, kétharmadát pedig az alapító delegál­ná, tehát vagy az állam, vagy a rész­vényesek küldötteiként szerepelnének. A VÁLLALATI TANÁCSOK SZEREPE A törvényjavaslat legtöbb vitát ki­váltó része a vállalati tanácsok létre­hozásával és Jogkörével foglalkozik. A Javaslat feltételezi, hogy a vállalati fejlődés koncepcióját és a gazdasági politika alapelveit a vállalati tanács szabja meg. A vállalati tanács ha­tároz az igazgató kinevezését és tisztségről való visszahívását illetően. A vállalati igazgató tisztségének be­töltését nyilvánosan meghirdetett konkurzus alapján végeznék. A tiszta Jövedelem elosztása ügyében és ha­sonló fontos kérdésekben szintén a vállalati tanács dönt. £ A vállalati tanács jogkörével kapcsolatban két koncepció ütközik meg egymással. Egyes tisztségviselők nézete szerint a vállalati igazgatók Jogkörét erősíteni kell és védekezni az ellen, hogy a vállalati tanács pa­rancsolhasson neki. E nézetek szószó­lói szerint a felelősséggel felruházott személynek teljes határozati Jogkör­rel kellene rendelkeznie. 0 A másik koncepció képviselői szerint, ha a törvényjavaslat készítői valóban őszintén gondolták azt, hogy a vállalatok önállósulnak, beleértve a gazdálkodásért való felelősségválla­lást és a vállalkozói kockázatot, úgy ezzel párhuzamosan merül fel a logi­kus kívánság, miszerint a vállalaton belül legyen egy saját szerv, amely­nek a vállalat vezetősége felelősség­gel tartozik. Ha elfogadtuk a népgaz­daság irányításának decentralizált formáját, akkor a rizikóval együtt a vállalatok dolgozóinak az irányításba való beleszólás jogát is át kell adni. A vállalati tanácsnak, — amely a vál­lalatok kollektívájának választott vál­lalkozói szerve — alapvető joga és kötelessége olyan kvalifikált igazga­tót választani, aki a lelhető legjobban képes realizálni a vállalkozói elkép­zeléseket. Az első csoport olyan irányban fejt ki igyekezetét, hogy a vállalati ta­nács helyett egy bővebb komisszió alakuljon, amelyben a tanács csupán képviseltetné magát. Ezzel kapcso­latban, egyes kiegészítő javaslatok szerint, vétójogot kellene bevezetni. A másik csoport véleménye szerint ez a megoldás megalkuvó intézkedésekre kényszerítené a bővebb tagú bizott­ságot. Például igazgatóválasztásnál előfordulhat, hogy bármilyen kép­zettség nélküli jelöltet fogadnának el azért, hogy valaki üljön az igazgatói székben. A KORMÁNY IGYEKEZETE A kormány részéről nyilvánvaló az az igyekezet, hogy a vállalati tanács­ból valamiféle társadalmi ellenőrző szervet alakítsanak, amely funkció azonban nem akadályozná meg a vállalkozási tevékenységet. E Javaslat szerint az igazgató és helyettesei nem lehetnek tagjai a vállalati tanácsnak. Logikusnak látszik az az elv, hogy a vállalati tanács tagja nem lehet olyan tisztséget viselő személy, amely tisztségbe ez a tanács választ megfe­lelő egyént és ezt ki is nevezi. Az ed­dig szokásos tisztséghalmozásból ki­indulva helytelennek tartják, hogy például a szakszervezetben, a válla­lat vezetőségében vagy más fontos posztokon tisztséget viselők a válla­lati tanácsban is szerepeljenek. A vállalati tanács hatáskörébe kel­lene tartoznia a döntési jognak afelől, hogy a vállalat bizonyos gazdasági társulásokba belép-e, esetleg abból kilép-e. Az integráció kérdésével kapcsolatban a készülő törvénybe kellene iktatni a monopolok kialakí­tásának ellenzését. A negynyilvánosság nem kételkedik a törvényjavaslat készítőinek azon igyekezetében, hogy tőlük telhetőén a lehető legjobb törvényjavaslatot kí­vánták előterjeszteni. Sokakban vi­szont ez a javaslat és annak kiegé­szítő részei nyugtalanságot és bizony­talanságot keltenek. A kormány azt tartja szem előtt, hogy ésszerű elren­dezésre kerüljön sor, amely szerint az okos emberek az állam nevében vigyáznának a társadalmi érdekeik védelmére. A nyilvánosság viszont azokat a hibákat és károkat tartja szem előtt, amelyeket a kevésbé okos emberek az állam nevében és a tár­sadalom nevében okoztak. Míg a kor­mány azon tűnődik, hogy az egyik vagy a másik paragrafust az állam érdekeivel szemben hogyan lehetne kihasználni, addig a jövőben önállóvá alakuló vállalatok dolgozói azon gon­dolkoznak, miként használnák ki elle­nük a jövőben az egyes kiegészítő Javaslatokat, főleg a dolgozók befo­lyását illetően az ügyek menetének irányítására. A népgazdaságban állandóan meg­nyilvánuló válságos Jelenségek indo­kolják azon Jogos követeléseket, hggy az ökonómiai irányítás üjjáformálása alapos legyen. A gazdasági fejlődés előfeltétele, hogy a vállalatok élén tehetséges, hozzáértő és szervezőké­pességgel rendelkező vezetők állja­nak. A kormány bizonyára ezt tartja szem előtt. PSZICHOLÓGIAI SZEMPONT A gazdasági fellendülés másik és nem mellőzhető feltétele az alkalma­zottak vállalathoz és munkához való viszonya. Őszintén szólva ez a viszony ezidáig nem volt túlságosan odaadó és erős. A dolgozók nem tekintették a vállalatot a magukénak, hanem csupán államinak. Egy pillanatig sem tudatosították, hogy a vállalat meg­károsításával magukat károsítják meg, hanem úgy vélték, hogy az álla­mot csapják be és csak azt veszik el az államtól, amivel nekik tartozik. Az állampolgárok ilyen viszonyát a munkához, a vállalathoz alaposan meg kell változtatni. Számokban ki­fejezhető biztonságot kell hogy érez­­zenek a dolgozók, azt, hogy önma­guknak dolgoznak és a rosszul vég­zett munkával önmagukat károsítják meg és ezzel veszélyeztetik a gazda­sági eredmények rájuk Jutó hányadát, valamint személyes működésük jövő­beni lehetőségét a vállalatban. A vál­lalati tanács a dolgozóknak, mint al­kalmazottaiknak, de egyúttal mint vállalkozóknak is eszköze lehet. Az a tudat, hogy reális lehetőség van a vállalat menetébe való gyümölcsöző beleszólásra, az emberek eddigi néze­teit megváltoztathatják. Ezt a szere­pet azonban kizárólag az elegendő befolyással rendelkező vállalati taná­csok játszhatják, amelyek valóban a dolgozók nevében nyilatkoznak majd és amelyek nézete ellen nem alkal­maznak egyszer ilyen, máskor olyan szélsőséges tényezők vétójogot, külö­nösen ha az illető a vállalat jövedel­mezőségének vagy gazdálkodásának következményeit nem viseli. A vállalatról szóló törvényjavaslat vitájában és főleg a kiegészítő javas­latok elfogadása során, figyelembe kellene venni ezt a pszichológiai szempontot is, mert előfordulhat, hogy azok, akik félnek a vállalati kol­lektívák befolyásától, ennek a befo­lyásnak megsemmisítésével egyúttal azt érhetik el, hogy a dolgozók elve­szítik a jelenleg élénkülő érdeklődé­süket a vállalat működése és gazda­sági eredményei iránt. Ezzel a dolgo­zók visszaesnek az alkalmazottak kategóriájába, akik inkább a házuk (körüli kertjükkel, az ólban levő nyu­­laikkal vagy a kertvégén levő méheik­­kel törődnek szívvel lélekkel, mert a vállalatban az ő Javaslataikat, néze­teiket senkisem veszi igazán figye­lembe. Helyes lenne, ha a szélsőséges né­zetek egy ésszerű, célhozvezető, mind­két fél részére biztosítékokat nyújtó kompromisszumos megoldásra vezet­nének. A szocialista vállalatokról szóló törvény, melynek alapján a vál­lalatok nagymértékben önállósulnak, kilátásba helyezhetnék azt, hogy munkamódszereik közül kiirtanák a kényelmes és lassú adminisztratív módszereket, s hagy valóban rugal­mas vállalkozói lendülettel, gyorsan, leleményesen és eredményesen mű­ködnének majd, ami hamarosan meg­hozná a maga hasznos eredményeit az egész népgazdaság Javára. KUCSERA SZILÁRD ÉLELMISZERELLÁTÁSUNK PIACI HELYZETE Az elmúlt évben, különösen annak második felében, az alapvető élelmi­szerek iránt a szokásosnál nagyobb érdeklődés mutatkozott. A kiskereske­delmi árakban kifejezett ütemnöveke­dés az előző évek kétszeresét érte el. Tekintsük át röviden mely alapvető tényezők okozták ezt a tervkészítés­kor előre nem látott dinamikus fejlő­dést. A múlt évi helyzet okai Első helyre sorolhatjuk a lakosság jövedelmének a tervezettnél nagyobb növekedését, amely többletjövedelem­nek Jelentős részét élelmiszervásár­lásra fordították. Második tényezőként említhetjük a mezőgazdasági termelés jó eredmé­nyeit. A politikai események az év máso­dik felében fokozott élelmiszervásár­lást idézteik elő. Az élelmiszeripari árucikkek szo­kásos készletének csökkenése a bel­kereskedelem elosztó szerveinél az elmúlt évben a kívánt átlag alá csök­kent, ami többek között összefügg az ú] gazdasági irányításban helytele­nül alkalmazott ökonómiai eszközök, mindenekelőtt a készletek képzésére nyújtott kölcsönök megnehezítésével, s átmeneti áruhiányt idézett elő. Az elmúlt évben lebonyolított élel­miszereladás bebizonyította, hogy Szlovákiában főleg Jobb minőségű, gyakrabban keresett és az ésszerű táplálkozás szempontjából legmegfele­lőbb élelmiszerek nagyobb mennyiség­ben kerülnének a dolgozók asztalára, azonban főleg a lakosság Jövedelmé­nek színvonalától függenek, amely az országos átlagnak alatta marad. Az élelmiszerfogyasztást Szlovákiá­ban negatív módon befolyásolja a fel­dolgozó-ipari kapacitások hiánya, fő­leg a nyerstermékekből készterméket előállító üzemek száma az élelmiszer­iparban, például a húsiparban, a tej­iparban, a pékiparban és más élelmi­szert feldolgozó iparágakban. A kiskereskedelmi hálózat teljesen hiányos és különösen a falvakon csök­kenti az élelmiszerellátás színvonalát még olyan körzetekben Is, ahol ez élelmiszereket, például a húst és a tejet előállítják. A piaci készletekbe 1968-ban az elő­ző évhez viszonyítva 8,5 °/o-kal na­gyobb mennyiségű áru került. Az ab­szolút növekedés kiskereskedelmi árakban 5,2 milliárd koronát Jelent, míg a Mezőgazdasági és Közellátási Minisztérium szervezeteiből 1968-ban összesen 15,3 milliárd korona értékű áru került piacra. Legnagyobb áru­eladási növekedést a következő áru­cikkek értek el: a sajtféleségek 10 százalékkal, a mészárszékben eladott hús 7 °/o-kal, a baromfi 38,5 %-kal, a húskészítmények 15,5 °/o-kal és a növényi ételek 10 °/o-kal nagyobb ela­dási forgalmat értek el. Ezt az árueladási növekedést az állattenyésztési termékek fokozott előállításának és eladásának köszön hetjüik. Így például Szlovákia terüle tén 1968-ban, az előző évhez viszo nyitva a tejfelvásárlás 80 millió liter rel fokozódott, ami 11,3 %-os emelke dést jelent. Jó eredményeket sikerüli elérni a húsfelvásárlás terén is, amely 28 600 tonnával növekedett, ebből a szarvasmarha 13 300 tonnát, a vágó­sertés pedig 7300 tonnát tett ki. Gyors növekedést ért el a vágóborjú és a baromfi eladása. Már néhány éve aránylag gyenge eredményeket érünk el a tojásterme­lésben, ahol 1968-ban a piaci termelés és a felvásárlás jelentős csökkenést mutatott. A tojásfelvásárlás 1967-hez viszonyítva 65 millió darabbal csök­kent. Mit várhatunk az élelmiszerpiacon 1969-ben? A piaci előrejelzés 1969-re vonatko­zóan megfelelőiként Jellemezhető, amit a múlt évi termelés, valamint az ez évi első félévre szóló előrejelzés fel­tételez. A lakosság bevételének gyors növekedése azonban az élelmiszerpia­ci körforgásban előre nem látott za­varokat okozhat. Egyensúlyzavar ke­letkezhet a külföldről már hagyomá­nyosan, a kapitalista államokból be­hozott élelmiszerek esetében is, mert itt a behozatal lehetősége a deviza­­kérdésekkel függ össze. Az állatte­nyésztésből származó termékek elő­állítását a takarmánykészletek hatá­rozzák meg, a szemestakarmányok és a teriméstakarmányok mennyisége az elmúlt év hasonló Időszakához viszo­nyítva hozzávetőleg 15 %-kal na­gyobb, úgyhogy az 1969-es év első felében feltételezhető a helyzet kívánt alakulása. Ezt a feltételezést alátámasztja a Januárban felvásárolt állattenyésztési termékek mennyisége is, amely össze­sen 650 tonna hússal több az elmúlt év januárjához képest. A vágóállatok minden csoportjánál növekedés ta­pasztalható. A tejfelvásárlás igen Jó eredményeket mutat, amikoris Január­ban 10 %-os mennyiségfokozódást Je­gyezhetünk fel az elmúlt évhez viszo­nyítva. Az eddigi jó eredményekkel párhu­zamosan bizonyos nyugtalanságot okoz az állattenyésztési termékek fel vásárlása terén az a tény, hogy az év január elsejével a gazdasági állatok statisztikai Jegyzékbevétele szerint az állatállomány Jelentősen csökkent. Különösen a szarvasmarha-állomány száma mutat igen jelentős csökkenést, mégpedig 97 ezer darabbal. Csökkenés következett be a sertésállomány szám­beli mennyiségében is. A csökkenéseik okát alapos vizsgá­latnak kell alávetni, s bizonyos intéz­kedéseket tenni a helyzet javulására. Vontatottan indult a szerződéskötés A nyugtalanságra okot adott továb­bá a szerződéskötés kezdeti állapota. A 331 ezer tonna hússzükséglet társa­dalmi megrendelésére január végén csak 95,9 %-ban történt szerződés­­kötés, ami nyilvánvalóan az árpoliti­kával is összefügg. Legnagyobb bi­zonytalanság az étkezési célokat szol­gáló tojás fölvásárlásával kapcsolat­ban uralkodik, mert a szerződéskötés január végén a szükséglet 75 %-os fedezését Jelentette és az ez évi Ja­nuári felvásárlás az elmúlt évhez vi­szonyítva kb. 1,7 millió darabbal való csökkenést mutatott. A számadatok ezen a téren fokozatos csökkenést mutatnak, ami összefüggésben van a kisebb tojóházak megszüntetésével. Ez nem lett volna baj abban az eset­ben, ha a tervezett Járási méretű nagyüzemi tojóházak terv szerint fel­épültek volna. Sajnos, nem így tör­tént. Ezért szükség lesz az egyes já­rásokban és községeikben a helyzetet felülvizsgálni. Azonnali megoldást nyújthat a magángazdálkodóktól és főleg a kisállattenyésztőktől történő tojásfelvásárlás megszervezésének ha­tékonyabbá tétele. Ilyen irányú intéz­kedést február 24-én hagyott Jóvá a Mezőgazdasági és Közélelmezésügyi Minisztérium kollégiuma. Pillanatnyi­lag szükséges intézkedéseket kell ten­ni a szövetkezetközi baromfitenyésztő üzemek tojástermelő részlegeinek gyorsabb ütemű létrehozására. A felsorolt problémáik ellenére fel­tételezhető, hogy az élelmiszerek pia­ci eladása ez évben is emelkedő irányzatot mutat majd, amelyek szint­je az utolsó két évhez viszonyítva hozzávetőleg 6 %-kal fokozódik. Ez kiskereskedelmi árakban kb. egymil­­liárd korona forgalomemelkedést Je­lent az elmúlt évi valósághoz viszo­nyítva, minisztériumunk keretein be­lül. A Jobb nyersanyagkihasználás érde­kében 1969-ben több lényeges intéz­kedés történik az élelmiszeripari áru­­választék bővítésére. Többek (között bővül a tejiparban a fagyasztott tej­készítmények mennyisége (500 tonná­val), kis csomagolásban kerülnek gyártásra egyes sajtféleségek. Az újonnan felszerelt gépsorok majd a tej műanyagzacskókban történő cso­magolását teszik lehetővé. A konzerv­iparban új árucikkek gyártására ke­rül sor és bővül a fogyasztóik részéről olyannyira kívánt kis csomagolás há­nyada. Az óigyallai sörgyár üzembe állításával megjavul a lakosság sör­ellátása mind mennyiségben, mind minőségben. Spaöinsky L. mérnök CSc., a Mezőgazdasági és Közélelmezés­ügyi Minisztérium főosztályvezetője ÉRZÉKENY GYÜMÖLCS HULLADÉKMENTES CSOMAGOLÁSA Egy cipőgyár! gépgyár kidolgozott darabos áruk csomagolására egy há­­lócsomagológépet. A gép folyamato­san csomagol, feszíti a burkolatot ás zárja a csomagokat. Az újabb típusú a Multipack, mely esés nélküli cso­magolást tesz lehetővé és dió, burgo­nya-, hagyma csomagolására alkal­mas. A Multipack Z számológép, mely 5 minőségből maximum 10—10 db-ot számol le, s összetételét szabályozza. A Multipack U a mérlegelés és le­­számlálás kombinációjából áll, ugyan­csak 5 sínen továbbít, tehát a töltési sebesség nagymértékben csökkenthe­tő. A Multipack W mérlegszerű be­rendezés, újdonsága a vibrációs áru­­továbbítás, ez is db-onként adagolja az árut. Az új gépek egyszerűek, auto­matikus ládaürítővel rendelkeznek ps könnyen ellenőrizhetők. (Obst und Gemüse) SZABAD FÖLDMŰVES Í9B9, március 29,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom