Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-03-15 / 11. szám
IPAR-KERESKEDELEM A takarmánykeverékek ipari előállításának ■ ■■ ff ■ jovoje A Mezőgazdasági Anyagellátó és Felvásárló Szakágazati Igazgatóság szlovákiai központjában felkerestem B u d a j János mérnököt, aki a műszaki igazgató tisztségét tölti be, valamint K m e t o n y Gyula mérnököt, az építésberuházási főosztály vezetőjét, hogy áttekintést szerezzek tőlük a mezőgazdasági ipari központok közeljövőben! kialakulásával kapcsolatban. Ismert tény, hogy a meőzgazdaság hazánkban nem tartozott az elismert fontosságú nemzetgazdasági ágazatok közé, amely tényről sajnos kirívó ékességgel tanúskodott a műszaki fejlesztés hallatlan hiánya is. Ez persze pénzben is kimutatható formában bosszulta meg magát, különösen az olyan években, amikor kimondottan rossz éghajlati viszonyok uralkodtak, mert ilyenkor főleg a gabonafélék tárolása során nagy volt a veszteség. Az illetékesek végre ennek tudatára ébredtek, ami egyik oka volt annak az igyekezetnek, amelyet a helyzet rendezése érdekében kifejtettek. Másik oka az volt, hogy gyakorlatilag ez összes fejlett államokban az állattenyésztés fejlesztésének alapja a takarmányipar, mivel ez jelentős megtakarítás mellett teszi lehetővé a teljes tápanyagellátást. E két indíték alapján került kiadásra a huszonnégyes kormányrendelet, amely olyan irányú intézkedéseket tartalmaz, miszerint lehetővé válik a korszerű raktározás, a terményíkezelés fejlett technológiája, a keverékkészítés iparosítása, a nagy nedvességtartalmú anyagok szárítása és egyebek. Így került sor az ömlesztett gabona tárolására alkalmas, köztes szint nélküli silócellák, silótornyok építésének, takarmánykeverő üzemek, terményszárító üzemek és egyéb üzemek építésének tervbevételére. Az első üzemeik építését 1964-ben kezdték meg a felvásárló szervezet alaposabb tapasztalata nélkül, annak ellenére kiváló sikerrel. Az eredetileg tervezett üzemek építése részben befejeződött, nagyobbrészt épülőfélben van és befejezés előtt áll. Ezek az akciók képezik az eredeti terv, az úgynevezett generel kilencven százalékát. Sajnos az építővállalatok féléves-egyéves késéssel fejezik be az építkezéseiket, ami fékezi a kormány igyekezetét a helyzet rendezésével kapcsolatban. Néhány üzem felépítésére az utólagos számítások alapján nem kerül sor, további néhány üzem felépítésének időpontja pedig az eredeti terminustól eltérően későbbre tolódott, mégpedig az 1970— 1975 közötti időszakra. Ami a felépülő gabonasilók térfogatát iíleti, ezekben teljes gabonatermésünk hetven százalékát lehet majd tárolni közvetlenül a betakarítás után. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági üzemek dolgozóinaik többé nem lenne gondja a gabona raktározásra történő előkészítésével, mert ezt a különféle beépített mechanizmusok végeznék el. Az állami- és a takarmánykészletek feltöltése után a mezőgazdasági üzemek halliszttel, csontliszttel, antibiotikumokkal, nyomelemeikkel és más szükséges anyagokkal kiegészített takarmánykeverékeket vehetnek majd át a felvásárló üzemtől, melynek öszszeállítását a minisztérium hagyja jóvá. A keverékek az állatok és azok korcsoportja szerint a legmegfelelőbb összeállításban kerülnek majd eladásra és nagyon előnyös ökonómiai hatásfokot biztosítanak. Az eredeti tervektől eltérően bizonyos technikai változásokra is sor kerül. Eredetileg például szemcsés takarmányt készítő prések beszerelésével nem számoltak, viszont most minden takarmánykeverő üzembe kerül belőlük. A granulált takarmány főleg a baromfitenyésztő üzemeikben szükséges. Oj kiegészítő felszerelést szerelnek fel a takarmánykeverő üzemekben, amely a keverék zsírtartalmának fokozását szabályozza a baromfi részére, valamint olyan felszerelést, amely a takarmány melaszolását végzi a szarvasmarhák részére. Fontos szerep jut továbbá a burgonyaszárító és lucernaszárító berendezéseknek. Atritort szerelnek fel Dunaszerdahelyen, amely univerzális, — vagyis különféle termények szárítására alkalmas. A közép-szlovákiai kerületben Brezinán olyan tejszárító berendezést állítanak üzembe, amely Brezomix néven kétszáz kilós súlyhatárig borjak hizlalására alkalmas összetételű port készít. Tisovecen ásványi eredetű takarmánykiegészítő anyagokat őrölnek majd. Liptovsky Mikuláson egy olyan üzem építését kezdték meg, amely csontkivonatoikat készít, például enyvet, zselatint a fényképészeti ipar számára, csontlisztet stb. Ezen kívül épülnek a kerületi vetőmagtisztító üzemek is a mai fejlődési viszonyoknak megfelelő technikai felszereléssel. Mivel a különféle üzemek építése nem egyik napról a másikra történik, a műszaki fejlődés pedig aránylag gyors, ezért menet közben az eredetileg igényelt felszereléseik helyett tökéletesebbeket szerelnek az elkészült üzemi épületekbe. Jelenleg egyik fő probléma, ami szintén az időközben végbemenő fejlődéssel áll kapcsolatban, a takarmánykeverékek zsák nélküli, vagyis szabadon ömlesztett szállítása. Az eddigi módszer ugyanis nagyon munkaigényes, de az anyagfelhasználás költségei is jelentősek, mert a papírzsákök, de különösen a műanyagzsákok ára nem csekély öszszegbe kerül, ömlesztett takarmánykeverék szállításakor gépesíteni lehet a munkát az ipari üzemben, és így egyszerűbbé, gyorsabbá és olcsóbbá tenni azt az anyagkezeléssel, szállítással és az EFSZ-ben történő tárolással kapcsolatban is. Ilyen módszert pillanatnyilag még csak néhány baromfitenyésztő üzem takarmányellátásában alkalmaznak. Szükségessé vált a takarmánytároló tartályok nagyobbarányú és gyorsabbütemű felszerelése az összes nagyobb mezőgazdasági üzemekben. A felvásárló szervezet részben már rendelkezik a szállítás lebonyolításához szükséges tartálykocsikkal, amelyek száma a jövőben gyarapodik. A tartályok feltöltése és kiürítése főleg pneumatikus, légsugaras rendszerrel, de egyes géptípusok esetében erőművi rendszerrel történik. Mivel a szervezetbe tömörült kisállattenyésztők egyre nagyobb mértékben kapcsolódnak be a piaci termelésbe, előtérbe került a speciális takarmánykeverékek kisebb súlyegységekben végzett csomagolása is, melynek megoldását szükséges meggyorsítani. Az összes kerületekben felépültek már az úgynevezett elsőfokú, vagyis tápanyagkoncentrátum készítő ipari nagyüzemek, amelyek a takarmánykeverő üzemek részére készítik majd a kiegészítő tápanyagpremixeket. E nagyüzemek felszerelését Surányban és Brezinán a hazai Chepos szállította, míg az áprilisban üzembe állítható berendezést Kendicére franciaországi cég irányította. Csak helyeselhető, hogy az eredeti tervezet technikai szempontból nem kötött, ami lehetővé teszi a legkorszerűbb felszerelések üzembeállítását. Ami a generelben eredetileg feltüntetett egyes akciók törlését illeti, ez egyrészt a termésmennyiséggel kapcsolatos utólagos számításokkal, másrészt pedig a pillanatnyi országos finansziális helyzettel függ össze. (ksz) SVÉD-MAGYAR RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KÖZÖS TALÁLMÁNY HASZNOSÍTÁSÁRA A 31-es Építőipari Vállalat az egész világon dolgozó nagy építési vállalkozóval, a svéd AB Bygging-céggel kötött nemzetközi megállapodás alapján, Magyarországon próbál ki egy újfajta csúszózsalus szerkezetet, a svéd Sven Erik Svensson és a magyar Thoma József mérnök közös találmányát. Ez a szerkezet a változó keresztmetszetű magas építmények: tv-tornyok, kémények, hötornyok stb. építését gyorsítja. Ezzel a módszerrel épült fel Pápa 1500 köbméteres víztornya, Szegeden 1500 és 800 köbméteres víztorony épül, s megkezdték az új előkészületeket Európa legnagyobb hűtőtornyának, a gyöngyösvisontai Gagarin-hőerőmű 100 méter átmérőjű és 116 méter magas Heller-forgó hűtőtornyának csúszózsalus betonozására. A svéd-magyar találmány már az eddigi próbákon is igazolta a hozzáfűzött reményeket. Ezek alapján Szabó Antal igazgató vezetésével Stockholmba utazott a 31-es vállalat küldöttsége és a tárgyalások eredményeként szerződést kötött a svéd céggel, hogy svéd-magyar részvénytársaságot alapítsanak a közös csúszózsalus találmány felhasználására. Az előzetes megállapodások szerint a közös találmányhoz a svéd cég szállítja a hidraulikus emelőket, a magyar fél pedig a fémszerkezeteket, zsaluzatokat. A nemzetközi hírű svéd cég piackutatói szerzik a meg; rendeléseket, s vállalják a korszerű csúszózsalus szerkezet eladását, vagy bérmunkában a csúszózsalus betonozás elvégzését. A haszonból 50—50 százalékos arányban részesülnek. Világszerte nagy az igény a hűtőtornyok, magas kémények és egyéb tornyok építésére, s így máris sok nyugati ország érdeklődik az új vállalkozás iránt. A BAROMFITRÁGYA - TAKARMÁNY Az USA-ban egyes szarvasmarhatenyésztpk már jóval korábban a baromfitrágyát, főleg pedig a broilercsirke almot felhasználták a hízómarhák takarmányozására. Dr. Arthur A. Camp, a West Virginiai Egyetem munkatársa szerint mindenfajta baromfitrágya felhasználható a háziállatok, de még a baromfi takarmányozásánál is. Kísérleti adatok szerint kiváló eredményeket értek el olyan takarmány-kombinációkkal, melyek legfeljebb 50 százalékban tartalmaztak baromfialmot. Dr. Camp szerint a baromfi alomtrágya béltartalma, vagyis „takarmányértéke“ igen változó. Átlagokat számolva a tojóházakból származó alomtrágya 22—24 % fehérjét, 1,5— 2 % meszet, 1,5—2 % foszfort, 3—4 % nitrogént és 2—3% hamuanyagot tartalmaz. (Broiler Industry) Milyen mértékig veszélyeztetik a nöuényvéiszerek a vadat? A román kutatók kísérletei szerint 0,5—1 g HCH és 1—5 g DDT a fácán és fogoly kísérleti állatokban, továbbá a metasystox a nyúlállományokban 60% pusztulást okozott. Snethlage megállapította, hogy a répa vírusos sárgasága és a burgonyabogár leküzdésére alkalmazott vegyszerek a fácáncsibékre jutva sem okoznak pusztulást. Fedorenko szerint a foglyok a tiszta magvakat kiválogatják a különféle mérgező anyagokkal kezeltek közül. Azt megállapították több ország kutatói is, hogy a vad egyes szerveibe jutó méreg felhalmozódik és ezáltal — ha az ilyen vad fogyasztásra kerül — a méreg az ember szerveiben is felhalmozódik. (Unsere Jagd) Az idegen szemlélő is jő érzéssel ** veszi tudomásul, ha valamelyik üzem túllépi tervfeladatait. Jómagam is így jártam a muzslai „Béke“ nevet viselő egyesített (Muzsla, Ebed) szövetkezet évzáró gyűlésén. A számhalmaz közül, amit Zalaba András ökonómus felolvasott, két mutatószámot jegyeztem papírra; a tervezett és a valóságban elért bevételek összegét. Ezek 29 millió (terv), illetve 30 millió 845 ezer (valóság) korona. Köztudottá vált tehát, hoigy á közös magasan túlteljesítette pénzügyi tervét. Ám a későbbiek folyamán az egyes munkaszakaszok vezetőinek felszólalása után kiderült „nem mind arany, ami fénylik“. A közmondás idézésével közelről sem akarom lebecsülni a „Béke“ eredményeit. Sőt nagyonis helyénvalónak tartom, hogy az évzárógyűlés felszólalói a sikerek mellett a fogyatékosságokról is őszintén, minden kertelés nélkül beszéltek. teztek. Ez jó lépésnek bizonyult egyrészt azért, mert több abrak jutott, másrészt a fejési átlag megnövekedett. Épp ideje, hiszen a tavaly elért 6,36 literes fejési átlag napjainkban még közepesnek sem mondható. A szövetkezet tagjaira bízzuk Sulci mérnök érvei elfogadhatók, annál inkább, mivel az utóbbi hónapokban az állattenyésztés minden szakaszán javulás tapasztalható. Azonban semmiképpen sem tehetjük zsebre azt, amit egy másik felszólaló szájából hallottunk. Idézem: „Az állatok piszkosak. A tej szennyeződése magas fokú. Sok a szalma, az 1967-es évről ként, de nagymennyiségű szalmát is, amelyet a tápanyag utánpótlás miatt is fel kell használni az istállókban. Ami pedig az állatok számára szükséges* takarmányt illeti, azt a két mérnök, Koiíuk Rudolf főagronómus, és Sulci Géza főzootechnikus összehangolt munkája nyomán lehet csak kitermelni. Természetes, az semmiképpen sem helyeselhető, hogy Muzslán mostohagyerek az állattenyésztés. Ami sok, az sok Az évzáró gyűlés résztvevői között megdöbbentést keltett Major Gábor biztonsági felelős beszámolója. Az ember nem is tudja, hogy a termelésen kívül egy év leforgása alatt mi Előremutató évzáró a ..Békében“ Szembetűnő aránytalanságok A szövetkezet gazdálkodásában legelső és szembetűnő tényező az aránytalanság a növénytermesztés és állattenyésztés között. Szinte egyedülálló eset, hogy a növénytermesztésből 18 millió, míg az állattenyésztésből négy millió 800 ezer korona bevétele származott az EFSZ-nek. Sulci Géza mérnök zootechnikus vitafelszólalásában fején találta a szöget, amikor többek között kijelentette, valamikor az vblt a jő gazda, aki szép állatokkal rendelkezett. Búzából, árpából nem sok pénz jött a házhoz a gazdálkodónak, de egy jó hízóért mindig megfizettek. A zootechnikus szavaiból azt is megtudtuk, hogy Muzslán mostohagyerek az állattenyésztés. Elsődleges a gabonatermesztés s kevésbé a takarmány. Az elmúlt esztendőben megtörtént például, hogy egy hónapon át nem volt a hízósertések számára takarmány. Csupán a létfenntartáshoz szükséges abrakot kapták. A tehenek körül sem volt minden rendben. Az állatok egy része csupán a takarmányt fogyasztotta. Ezért év elejétől a 630 tehén közül 110 darabot kiselejkimaradt, rosszul aljaznak az állatgondozók, ugyanakkor a földek soványak, hiszen évenként csak 14—15 százalékra jut istállótrágya.“ Az ilyen szavak minden jóravalő gazdát gondolkodásra késztetnek. Ez történt velem is. Kerestem az alkalmat, hogy szót váltsak a főzootechnikussal, mi a véleménye az elhangzottakról. Láthatólag Sulci mérnököt is lázba hozta a felszólaló, mégis nyugodtan magyarázta a kazlak kimaradásának okát. „Nem tehettem másként — mondotta —, mert az ily nagy számú állatállománynál, mint a miénk, mindig érheti az embert meglepetés. Például sohsem tudni tavasszal, mikor nyúlhat az ember az új zöldhöz, az új terméshez. Ha történetesen az elmúlt esztendőben a tavasz késve érkezik, egyetlen kazal sem marad a határban. De mivel az állatok idejében a szabadba mehettek, kimaradt a szalma.“ Részemről nehéz eldönteni, melyik fél állítása áll közelebb a valósághoz. Ezt a szövetkezet tagjaira bízom, akik nyitott szemmel járnak és jobban ismerik a helyzetet. Ám egy biztos: a 698 hektáron termelt búza nemcsak 37,85 mázsa szemet adott hektáronminden történhet egy szövetkezetben. Nem akarom részleteiben ismertetni, negyedévekre bontani a megbetegedések, baleseteik számát, de összegezve tavaly 394 dolgozó betegségét tartották nyilván, amely 12 664 munkanapkiesést vont maga után. A kifizetett táppénzek összege ezekre a napokra 459 735 korona. A balesetek számát illetően is hasonló a helyzet. Nem kevesebb, mint 51 baleset történt, s ezt még két gyermekbaleset tetőzte. Igaz ugyan, hogy senki sem veszi pénzen a betegséget, de ami sok, az sok. Ekörül nincs minden rendben. A táppénz, ha azt az állam fizeti is, nem lehet Csáky szalmája. Ezzel kapcsolatban nagyon helyesen jegyezte meg az egyik felszólaló, hogy ezeket a tényeket nemcsak év végén kell summázni, de év közben is foglalkozzanak a megbetegedésekkel, illetve a táppénzesek ellenőrzésével. A balesetek megelőzése ugyancsak elsőrendű feladat. Bár tavaly nem történt halálos kimenetelű szerencsétlenség, ám a mintegy félszáz baleset arra figyelmeztet, az eddigiektől nagyobb súlyt kell helyezni azok számának csökkentésére. a szövetkezet milyen újításokkal érdemelte ki az elismerést. Erre Pathó Gyula főgépesítő adott kimerítő választ. A szövetkezet újítócsoportja 1964- től működik. Azóta számos apróbbnagyobb újítás született. Közülük csak néhányat említünk. Például a sokoldalú kihasználás érdekében átalakították a német gyártmányú T 172-es trágyarakó szerkezetét. Alkalmassá tették szalmarakásra, kukorica berakására a górékba, ezenkívül hígtrágya kiszedésére a trágyaaknákból. További újításként átalakították a 3011-es traktorra szerelhető répafelraikő berendezést. Az egyik részére lemezt szereltek, amely a répa felrakásakor felemelt földet a gazzal együtt visszatereli helyére. Ezzel elérték, hogy amíg 1967-ben 10—12 százalék lefogást eszközölt a felvásárlóüzem, addig tavaly 4—6 százalékra csökkent a levonás. Köztudomású, hogy a román pótkocsiknál sokszor előfordul, hogy az első kerék vezetője hibás lesz. A szövetkezet szakemberei rájöttek, mit kell tenniöik, hogy ezt a bajt orvosolják Kőnözsi Ferenc, ez ebedi részleg vezetője, gabonaterelőt hozott létre. A falemez két perc alatt felszerelhető a Super 50-es hidraulikájára, s aratás alatt a gabonaszérükön gépi erővel terelik-forgatják egyik helyről a másikra a gabonát. Az újításnak se szeri, se száma Muzslán. Ezt bizonyltja, hogy 1967- ben is első helyre kerültek, most pedig az NDK versenyzászlaja dicséri ebbeni Igyekezetüket. Minden lehetőség adva van A zászlót Petrik elvtárs vette át, de az ünnepi beszéd után a következő szavakkal nyújtotta Barusz Ernő mérnöknek, a szövetkezet új elnökének: „Keményen tartsd a kezedben mérnök elvtárs, hogy ne kerüljön el egyhamar Muzsláról.“ Petriik elvtárs kissé meghatottan ült helyére. Szeme végigsiklott az egybegyűlteken, gondolatai a múltban s jelenben kalandoztak. Búcsúzott i közöstől, búcsúzott a tagoktól. Nyug' díjba vonul. Csúzról 1962-ben ikerült Muzslána, A járás szemlélte ki, tegyen rendet a szövetkezetben. Akkoriban nagyon rosszul állt a közös szénája. Nem volt könnyű a dolga, hogy a gazdálkodást helyes útra térítse. Most, hat év távlatából, immár elmondhatjuk, hogy eredményes munkát végzett. A női vénytermesztésben kétszeresére emel< kedteik a hektárhozamok, melynek révén a 8 koronás munkaegység értéká 1962-től tavaly a 18 koronára emeU kedett. j Amellett, hogy Barusz mérnök" gaz< daságilag és pénzügyileg megizmoso« dott szövetkezetei kapott Petrik elv\ társtól, a termelés bizonyos szaka* szain még sok a tennivaló. Ez mind! a beszámolóból, mind a felszólalásból) napvilágra került. Nem titok, hogyi a muzslai „Békében“ minden lehetőd ség adva van a termelés színvonalé-'' nak fellendítéséhez. Sándor Gábor SZABAD FÖLDMŰVES 11 1969, március 15« Újításban első helyen Kellemes meglepetést okozott a magam és jelenlevők számára, amikor a járási mezőgazdasági társulás küldötte a Német Demokratikus Köztársaság újítómozgalmának versenyzászlaját átadta Petrik József elnöknek. Az ünnepi köszöntőből megtudtuk, hogy a zászló már bejárta az országot, s mindig abban a járásban, illetve szövetkezetben köt ki, ahol az újítómozgalom a legmagasabb szinten áll. Az újvári járás tavaly nyerté el a zászlót, majd a mezőgazdasági üzem újításait értékelve, a muzslai „Béke“ került az első helyre. Méltán felkeltette kíváncsiságunk,
