Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-03-15 / 11. szám

.HELYZETKÉPEK ÉS LEVELEK.

KÉT ÉVTIZED

TÜKRÉBEN

Felsőpatony szintén azon EFSZ-ek közé tartozik, ahol húsz évvel ezelőtt rakták le a korszerű mezőgazdaság alapjait. A kezdeti problémákkal itt is meg kellett birkózni, és a két évtized alatt bizony sok akadályon ment keresztül a szövetkezet, amig elérte a jelenlegi szintet. A dolgozók fáradságos munkája nem volt hiábavaló, mert a szövetkezetben a 330 tag megtalálta a számítását. Renczés Sándp" elnökkel az éien az 1943 hektár mezőgazdasági földterületen gazdálkodó szövetkezet gazdasági eredményei mindennél ékesebben bizonyítják az erőteljes fejlődést. Húsz év távlatából pillantunk vissza a kezdetre és elbeszélgetünk azokkal, akik a szövetkezet születésénél jelen voltak, hogy felidézzük az akkor történteket, és felmérjük a közös gazdálkodás eddig megtett útját.

EGY ÉVTIZED A KORMÁNYKERÉKNÉL * 027

Renczés Sándor, a felsőpatonyi szövetkezet elnöke húsz évvel ezelőtt a közös gazdaság megalakulása után különböző munkaszakaszokon dolgozott. Kezdetben gyalogmunkós, később raktáros, majd hat éven át a növénytermesztésben mint csoportvezető tevékenykedett. A szövetkezet elnökévé 1959-ben választották meg, és azóta is irányítója a közösnek.

— Amikor tíz évvel ezelőtt a szövetkezet élére kerültem — emlékezik vissza Renczés elvtárs — azon fáradoztam, hogy a gazdálkodás színvonalát tovább fokozzuk és évről évre jobb eredményeiket érjünk el. Úgy érzem sikerült is, (hiszen amíg 1960- ban a szövetkezet jövedelme 9 millió

027 ezer korona volt, addig a tavalyi évben már 23 millió 559 ezer korona bevételt könyveltünk el.

— Az 1960-as esztendő jelentős határkő szövetkezetünk életében — folytatja az elnök. Ugyanis ekkor egyesültünk a csécsényi szövetkezettel. Kezdetben bizony akadtak problémák, de ezeket rövid időn belül eltávolítottuk. Hamarosan jó viszony alakult ki az egyesített szövetkezet tagsága között. Hogy miért merültek fel bizonyos nehézségek? Főleg azért, mert a 720 hektáron gazdálkodó csécsényi szövetkezet eredményei gyengébbek voltak. Ezért elég sok gondot okozott az egyesítés, de közös erővel s a tagság hozzájárulásával megtaláltuk a kiutat.

Amikor a második évtized gazdasági eredményeiről érdeklődünk, az elnök egy kis jegyzetfüzetet húz elő. Nyugodtan belelapoz, és ismerteti a szövetkezet fejlődésének fontosabb gazdasági adatait. Nem szeretnénk

olvasónkat statisztikával terhelni, de a számok bizonyító ereje mégis arra késztet, hogy papírra vessünk néhányat belőlük.

Az egyesítés évének eredményeivel kezdjük az összehasonlítást. A növénytermesztésben a hektárhozamok a következő szinten mozogtak. Búzából 29 mázsa, árpából 24, cukorrépából pedig 384 mázsa termett hektáronként. Az állattenyésztésben a sertéseknél 31 dkg-os, a szarvasmarháknál 40 dkg-os napi súlygyarapodást értek el. Ebben az időben egy hektár földterületre 153 kg hústermelés esett. A tejtermelésben tehenenként megközelítették a 2300 litert, de ebben az évben a fertőző elvetélés miatt likvidálni kellett a tehénállományt. A munkaegység értéke 1960- ban 16,58 Kős volt.

Négy évvel később fejlődésnek indult a szövetkezet. A terméseredmények növekedtek. A súlygyarapodás a sertéseknél 43 dkg-ra, a szarvasmarháknál 97 dkg-ra emelkedett, ami azt eredményezte, hogy az egy hektárra eső hústermelés elérte a 310 ikg-ot. A felfrissített, egészséges, tehénállománytól átlagosan már 7,33 liter tejet fejtek naponta. A szövetkezet jövedelme elérte a 11 millió 079 ezer koronát, ami azt bizonyítja, hogy valóban áthidalták a nehézségeket.

A tavalyi évet még jobb eredményekkel zárták. Tehenenként a tejtermelésben 3415 litert, a sertéseknél 52 dikg-os, a szarvasmarháknál pedig 1 kg-os napi súlygyarapodást értek el. Árpából 28 q, búzából pedig már 39,8 q termett hektáronként. A fent említettek alapján a szövetkezet jövedelme elérte a 23 millió 559 ezer koronát, vagyis az 1964-es évhez viszonyítva megkétszereződött.

Hogy az értékelés teljes legyen, Posvanc László ökonómus is tájékoztat bennünket néhány számadattal. Az egy hektárra eső piaci termelés 9718 korona, ami 945 koronával alacsonyabb az 1967-es esztendő eredményétől. A tagok között szétosztott béralap értéke 7 millió 026 ezer korona, ami 1659 korona átlagos havi keresetnek felel meg.

Az elmúlt évben jelentősen emelkedtek az egy hektárra eső anyagi költségek, mivel a kedvezőtlen szeles időjárás miatt például a cukorrépát kétszer kellett vetni. Az ökonómus becslése szerint a rossz időjárás mintegy 2 millió korona értékű terméscsökkenést eredményezett. De azért bátran néznek a jövőbe, mert a tartalékalapon 2 millió 052 ezer, az üzembiztositási alapon pedig 8 millió 982 ezer koronát tartanak nyilván.

Búcsúzás előtt az elnöktől még azt Is megtudtuk, hogy melyek a húsz év

legszebb és legkellemetlenebb pillanatai. Szerénykedve mondja, hogy számára a kitüntetések okozták a legkellemesebb perceket. 1960-ban a szövetkezetét, 1964-ben pedig az elnököt tüntették ki munkaérdemrenddel.

— A legkellemetlenebb élményeim? Húsz évvel ezelőtt a kezdeti nehézségek sokasága, amikor mindent a nyakunkba sóztak, lent, kendert és rizst kellett termeszteni. A juhtenyésztés sem volt kifizetődő. Ma azért már más a helyzet. Egyszóval, hagyják gondolkodni az embert.

SZOJKA BÁCSI

tem és onnan mentem nyugdíjba, 1967. július 19-én. Bizony akkoriban nem volt könnyű dolga a fejőgulyásnak. Annyi volt a munka, hogy néha még reggelizésre sem jutott idő. Később javult a helyzet, no meg a gépek is sokat segítettek. Modrankán fejőgépkezeiési iskolázáson vettem részt. Szerettek a munkatársaim, és bizony nehezen váltam meg tőlük. Néha azért még eljárok a szövetkezetbe dolgozni, ha szükség van rám. Tavaly is ledolgoztam 120 napot, őszszel meg a dióspatonyi állomáson a cukorrépa-halmokat igazgattam.

— Elégedett sorsával?

— Nem panaszkodhatom. Hiszen a kezdeti 776 korona nyugdíj most 906 koronára emelkedett. Ebből pedig szépen meg tudunk élni. Szabad idő is akad bőven, amit vadászattal töltök el. Ha a szükség úgy kívánja, és ha az egészségem is megengedi, a jövőben is szívesen segítek a szövetkezetnek.

A PEDAGÓGUS IS RINGATTA A SZÖVETKEZET BÖLCSŐIÉT

Mér késő délutánra járt az Idő, amikor meglátogattam a Szojka család otthonát, hogy elbeszélgessek Kálmán bácsival, a szövetkezet egyik alapító tagjával.

A csendes családi otthonban Szojka bácsi a tűzhely mellett üldögélt. Amikor elárultam mi járatban vagyok, Kálmán bácsi elmosolyodott és szívesen kezdte mesélni a húsz év előtti élményeit. Élete jelentősebb állomásainak időpontjaira pontosan emlékszik. De egyet mintha fájósán ejtett volna ki a száján.

— A felszabadulás után, 1946. december 6-án Csehországba kerültünk — kezdi a beszélgetést a 62 esztendős Szojka bácsi. 1949. január 18-án jöttünk Feísőpatonyba. Nem volt lakásunk, de Csiba Vince, az após megkönyörült rajtunk. Azután egészen december végéig Bratislavában, a Cérnagyárban vállaltam munkát, mert kellett a betevő falat.

— A szövetkezetesítés gondolatát kezdettől fogva támogattam — folytatja a beszélgetést Kálmán bácsi. — Dunaji János, ifj. Szarvas Benő, Cifra József, Szamaranczky Lajos és én mindjárt áz elején léptünk be a szövetkezetbe. A kezdet nehéz volt, de nem féltem a munkától, mert azelőtt Nagylégen cselédeskedtem. Három pár lóval, négy pár ökörrel, egy Zetor 15-ös és egy 25-ös traktorral kezdtük meg a közös gazdálkodást. A sürgős munkák elvégzésében a Dunaszerdahelyi GTÁ segített.

— Milyen beosztásban dolgozott a szövetkezetben? — érdeklődöm Kálmán bácsitól.

— Kocsis voltam 1952. augusztus 12-ig. Ezután a tehenészethez kerül-Iván Imre tanítóval a királyfiakarcsai szövetkezet évzáró gyűlésén találkoztam. Jól megtermett, nyugodt típusú ember, bár az élet vihara ugyancsak megcibálta. Volt idő, mikor a szemellenzős funkcionáriusok bürokratikus nézetei miatt búcsút kellett mondania a pedagógusi pályának. Akkor sem csüggedt el. Kezébe vette a csákányt, robotolt, hogy családja ne szenvedjen hiányt. Aztán elmúlt a vihar, és Iván Imre újra visszatérhetett szakmájába, amit végtelenül szeret. Hivatásának, elkötelezettségének érzi, hogy ő is hozzájáruljon a falusi emberek műveltségének emeléséhez. Annakidején hivatásérzetből lépett be az elsők között az egyik legkorábban induló szövetkezetbe, a felsőpatonyiba. Ott volt a 13 alakító tag között, és velük együtt megfizette a 100 korona belépési tagdijat.

Pontosan emlékszik ró, hogy a gépszövetkezet 1947-ben alakult, de 1948-ban már megalakult az első típusú szövetkezet. Nehéz volt az út a kezdésig. Fogságban ismerkedett meg a szovjet holhozok életével, és amikor hazatért sokat beszélt az ottani közös gazdaságok eredményeiről, hiányosságairól, s az előadásokat gyakran diafilmekkel tette szemléltetőbbé. Vezetése alatt a kultúrcsoport haladó szellemű színmüveket játszott a falu átalakulásának problémáiról. Az agitációs kultúrmunka is hozzájárult ahhoz, hogy az első tagok odakanyaritsák nevüket a belépési nyilatkozat alá.

Az indulás után sem volt könnyű.

Még most is maga előtt látja Polák Lajost, a szövetkezet egyik elnökét, amint úgy istenigazában vágta a rendet, ott izzadt a tagokkal együtt a mezőn. Mert akkoriban bizony kellett minden dolgos kéz. Többször dolgoztak a diákok is brigádmunkában a szövetkezet földjein.

Iván Imre olyan pedagógus, aki maga is ringatta az elsők között ala-A Komáromtól „kőhajításnyira“ levő félezer hektáros gadóci szövetkezet vezetői és tagjai mindig arra törekedtek, hogy az átlagon felüli szintű gazdaságok közé tartozzanak. Ha már közös gazdálkodásra adták a fejüket, legalább meglegyen a haszna is, necsak a látszatja.

Nem is csoda tehát, ha évről évre mind jobb eredményről adnak számot a zárszámadások.

Ezt vallom én. S mit mond erről Varga Kálmán, a közös gyors észjárású, sudártermetű kormányosa?

— Valóban így igaz, — mosolyodik el egykori tanítványom még tanítókoromból, — az eddigi legjobb évet most zártuk. Még annak ellenére is, hogy a megvadult tavaszi szelek igen jelentős kárt okoztak a vöröshagyma-veteményben és a zsenge cukorrépában. Az egyikből 18, a másikból pedig 28 hektárnyit újra kellett vetni. így a másodvetésű hagyma már csak félannyi termést adott, s a cukorrépa később újravetése is ezer mázsa terméskiesést okozott. De ettől függetlenül dicséret illeti a növénytermesztőket, akik 19 százalékra teljesítették a nyerstermelés tervét.

Ügy hallottam a beszámolóból, hogy a búzából az utóbbi három év hektárhozam-átlaga 43 mázsa. A kitűnő hektárhozam elérésének a titka felől Halmo Rudolf agronómustól érdeklődöm:

— Ne higgye, hogy nálunk ez a

felső határ, — bizonygatja derűletóan az agronómus. — Legközelebbi célunk: 50 mázsa hektárhozam elérése

Ez bizony nem csekélység!

— De elérhető. Szerintem elavult nézet az, hogy a búza a hantok között érzi jól magát. Mi a búza 60 százalékát búza vagy árpa után vetjük. így az elővetemény betakarítása után még három hónap áll rendelkezésre. Nyári középmély szántást végzünk. Bőségesen jut’ idő a magágy alapos előkészítésére, pihenésére, s az ilyen beérett talajban biztosabban csírát bont a búza, és megerősödve jobban elviseli a tél mostoha viszontagságait.

Kételkedésre semmi okunk. Ahol

Ha az új árpafajták beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, egészen biztos, hogy a termékenyebbet részesítik majd előnyben, ami a következő vetési idényt illeti.

— S a tagok megtalálják számításukat anyagilag?

Pethö István, 65 éves nyugdíjas — a szövetkezet pénztárosa így fogalmazza meg a választ:

— Közel a város. Csalogatja főleg

Élenjáró

Gadóciak

az agrotechnika alapvető követelményeihez igazodnak — kivételt képezhet ez alól az elővetemény (búza után búzái), no meg a fajtamegválasztás sem játszik náluk harmadrangú szerepet — ott a siker sem maradhat el. Hiszen a gyakorlat mutatja, jó a módszerük. Évről évre bőséges terméssel fizet a Mironovszkája és a Bezosztája fajta.

Több helyütt az árpa nem ad kielégítő termést. Itt erre sem panaszkodnak.

— Eddig a Dunavásár fajtát termesztettük. Idén már az árpa vetésterületének felét, 25—25 százalék arányban, Dvoran és Diamant fajtákkal vetjük be. Mind a három faj/tát egy táblába vetjük, hogy meggyőződhessünk az új árpafajták rangoztatott 6—8 mázsás hozamkülönbözetének igazáról. Ehhez egyenlő talajminőséget biztosítunk.

1

a fiatalokat. Az a szerencsénk, hogy a szövetkezet nyújtotta jövedelemszint nemcsak vetekszik az ipar kereseti lehetőségével, de túl is szárnyalja azt. Ezt a környékbeli falvakban is tudják. Mivel Gadóc legfeljebb száznyolcvan lelket számlál, így a felnőttek száma nem elegendő ahhoz, hogy a munkaerőszükségletet kielégítse, Gútáról, Keszegfaluból, sőt... még Komáromból is jelentkeztek tagjaink sorába. Tizenöt évvel ezelőtt a munkaegység csak 12 koronát ért, jelenleg a teljesítménynorma értéke 36 koronáról már 40-re emelkedett. Az évvégi osztalékkal együtt, a prémiumot is hozzászámítva, bizony 50—51 koronát tesz ki. Summa-summárom, tavaly összesen három és fél millió korona ütötte tagjaink markát. Ügy-e, itt és ilyen jövedelemmel már érdemes serényen dolgozni?

Bizony, érdemes! Mert nemcsak a

megélhetésre, ruházkodásra, lábbelire jut belőle, hanem jócskán a takarékpénztárba is.

Nagyra értékelhető ez a szorgalom, a mindig jobbra, gazdaságosabbra való törekvés, amelyet a beszámoló eredményeket jelző számadatai tükröztek, valamint a a kitűzött tervek. Csak e lankadatlan szorgalommal percig sem szabad alábbhagynia.

A közgyűlés vitáját termékenynek tartom. Csak üdvözölni lehet a tagok vitakedvét, néhány jó javaslatát. Jó jel az, ha a tagok nem rejtik suba alá véleményüket. Ez azt mutatja, magukénak tartják a közös vagyont, s féltik. Ez így van rendjénl Még akkor is, ha a laza,mondatokká öszszeálló szavak nem is mindig a lényegre tapintottak... Ez még mindig jobb. mintha két-három ember sajátítaná ki a tagság egészének szólásjogát, mint azt Rusznyák szövetkezti tag tette — nagyon helytelenül.

S végül: engedtessék meg, hogy a dicséret hangján szóljak a fejőkről, akik tehenenként! átlagban évi 3020 liter tejet termeltek, literenként 1,63 korona önköltségi áron. Illesse elismerés a többi állatgondozót, gépkezelőt, traktorost, melléküzemágban dolgozót is, akik szintén valamennyien helytálltak a termelés posztján.

Részben megújhódott a vezetőség. Ha sarkalatos elvének az iparszerü gazdálkodást tartja, ha a tervfeladatok maradéktalan teljesítésére, s túl teljesítésre minden erőt mozgósít, ismét emelt fővel állhat majd a tagság elé, a következő zárszámadás is gazdag lesz.

N. Kovács István

kult felsőpatonyi szövetkezet bölcsőjét, és azóta is szívval-lélekkel dolgozik a mezőgazdaság fellendítésén. Lépést tart a mezőgazdasági szakirodalom fejlődésével és megfigyeltem, hogy az évzáró gyűlésen a beszámolóból pontosan megjegyezte azokat az adatokat vagy megállapításokat, amelyek szakszempontból lényegesek. Erről aztán Kovács Istvánnal, a szövetkezet elnökével élénken elvitázott.

Pápán szívta magába a tudományt

és azóta is a tudomány, a tanítás elkötelezettje. Nemcsak annyit tesz, amit beosztása megkíván, hanem küzd a falu általános felemelkedéséért. Most jóleső érzéssel gondol vissza a húsz év előtti időszakra és igazolva látja, hogy amit akkor a földművesekkel megkezdték, az gyümölcsözött, az új út bevált és elégedetten gondol rá, hogy ebben neki is része volt. Tanító ő, igazi falusi tanító, kicsinyek, nagyok tanítója.

AKI RÁÜTÖTT AZ ASZTALRA

Polák Lajos bácsival meghitt, csendes otthonában beszélgettünk. Igazi falusi otthon, ahol mindenre gondolnak. Hozzáértő, jó gazdáról tanúskodik a mintaszerűen kezelt szőlőlugas is. A falusi vendégszeretethez híven Lajos bácsi meg is kínál a lugas levével és kóstolgatás közben szóba kerül, hogy is volt húsz évvel azelőtt. Megrendítőeik az első mondatok:

— Mi, egylovasok, tizenhármán, összeadtuk ingó és ingatlan vagyonúnkat, és nagyon szegényen elindultunk a kitaposatlan úton. Tudásunk se volt sok, de mégis hittük, hogy sorsunk közösen jobbra fordul majd, s fordult is az, de nem mindig jobbra. Kezdetben jobban, de aztán jött az agyonirányítás, a parancsuralom és volt olyan év, amikor csak hat korona jutott egy munkaegységre, de voltak olyan hónapok is, amikor egy fillért sem fizettek. És olyan tavaszt is megértek, amikor a tagoknak még kenyerük se volt. Ebben az időben fakadt ki Polák Lajos, a szövetkezet akkori elnöke, és ráütött az asztalra.

Ügy történt, hogy az előző évben a felvásárló szervek ugyancsak kisöpörték a szövetkezet raktárait, és még a félig száradt gabonát is minél hamarabb a járási raktárba akarták vinni, hegy az akkori egészségtelen verseny szellemében az elsők iközött teljesíthessék a gabonabeadást. A verseny volt a fő. Hogy mi lesz a tagokkal, arra bizony a felsőbb szervek nem gondoltak. Eljött a tavasz és néptelen volt a mező, hiába jelentek meg az első tavaszi napsugarak, a felsőpatonyi szövetkezetesek nem menteik dolgozni, mert hiányzott a kenyér.

Amikor Polák bácsi erre gondol, még most is méregbe gurul, ökölbe szorul a keze, és már-már azt hiszem, hogy az asztalra csap, mint annakidején Bratislavában, meg a járási párttitkárságon, ahol kijelentette, hogy ha nem adnak 50 mázsa gabonát, akkor egyetlen tag sem fog dolgozni. És bármi történjen, nem teljesítik majd a beadást. Erre aztán a járási párttitkár is az asztalra csapott a felvásárlási szerveknél és utasítást adott, hogy az 50 mázsa búzát minél előbb szállítsák Felsőpatonyra. Végre megérkezett a várva-várt kenyérnekvaló és amikor megsültek az első cipók, a tagok vidáman mentek dolgozni a lágy tavaszi napsütésben.

A szövetkezet volt elnöke most a helyi nemzeti bizottság élén áll, és számolgatja a húsz év alatt épült családi házakat, új utcákat, a korszerű kilencéves iskolát, aztán megemlíti, hogy ötmilliós költséggel kultúrház épül és amikor a jót, rosszat, a küzdelmeiket és a vidám órákat egybeveti, befejezésül annyit mond, hogy érdemes volt, megérte a küzdés, még akkor is, ha rá kellett ütni az asztalra.

Néhány ember élményéhől ismertük meg a felsőpatonyi szövetkezet megalakulásának körülményeit. Az elmondottak hűen tükrözik a múltat, a közös gazdaság fejlődését.

Nem állnak meg a megkezdett úton, hanem tovább keresik a termelés növelésének tartalékait. A jövőben a baromfitenyésztés rovására a tejtermelésre helyezik a fő súlyt. Ehhez igazodik a növénytermesztés struktúrája is. 130 hektáron foglalkoznak, öntözéses növénytermesztéssel, de 1970 ben a felső-csallóközi öntözőhálózatból előreláthatólag már 1400 hektárt öntöznek, ami a jövőben jelentősen növeli 2 terméseredményeket és a szövetkezet gazdálkodásának színvonalát.

BÁLLÁ JÓZSEF és KAJTOR P/.L