Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-22 / 8. szám
TERMELÉSI TAPASZTALATOK A reform egy éve a magyarországi termelőszövetkezetekben Magyarországon a termelőszövetkezetekben ezekben a hetekben tartják a zárszámadásokat. Vajon miről adhat számot az ország 3033 közös gazdasága? 1968 — mint Ismeretes — Magyarországon a gazdasági reform éve volt. Mostmár — a tapsztalatok birtokában — meg állapíthatjuk, hogy a reform beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Fock Jenő, a kormány elnöke, újévi televíziós nyilatkozatában erről a következőket mondotta: „Több alkalommal elmondottuk, hogy általában-egészében bevált a gazdaságirányítás új rendszere.“ Ezt bizonyítják a mezőgazdaságban elért eredmények Is. A termelőszövetkezetek önállóvá váltak, gazdálkodásukat — a fő gazdasági irányelvek alapján — maguk alakították ki, s ez eredményesnek bizonyult. A „reformzárszámadások“ — ahogyan az idei tsz-számvetéseket falun nevezik — arról adhatnak számot, hogy a termelőszövetkezeti gazdaságok évi bruttó termelése 10 száza lékkai nőtt, s ez lényegesen nagyobb, mint az egész mezőgazdaság fejlődése Pedig az évszázad legnagyobb aszályát szenvedte el a mezőgazdaság. Ezt azonban a későbbi kedvező időjárás, no meg a leleményesség, a tsz-ek szabad gazdasági mozgása ellensúlyozni tudta, sőt az utóbbi évek legjobb termését takarítottuk be gabonából és több más takarmányból. Búzából például a hektáronkénti átlagtermés meghaladta a 25 mázsát, s ez már európai viszonylatban is Jó termésnek számit. Persze nemcsak a termésnövekedés jellemzi a gazdaságok rentabilitását, hanem a gazdálkodás szabadsága, a melléküzemági tevékenység kiszélesítése is. Ez a folyamat beilleszkedik a mezőgazdaság egészének az iparosításába. A mezőgazdasági termékeket főleg helyben, ahol megtermett, dolgozzák fel, félkész vagy kész áruvá. A tsz-ek valóságos fejlesztési, beruházást programot valósítanak meg. A nádudvari Vörös Csillag TSZ sertéskombinátot épített, tízezer sertést nevel, hizlal, sőt a saját feldolgozó üzemében fel is dolgozza a hízókat kolbásszá, sonkává, készáruvá. A baranyai tsz-ek pedig társulásba tömörülve készítenek „húsgyárakat“. Nemrég.született meg a „Mecsek-szalámi“ márkával fémjelzett húsfeldolgozó társulás, amelynek ízletes készítménye máris országos hírű. Más helyi jellegű eredményekről is számot adhatnánk —, együtt országosan azt bizonyítják, hogy a reform bevezetése hasznos és eredményes volt —, de a sok példából csak még egyet emelnék ki. A Duna-Tisza közén, Budapesthez 50 kilométerre van egy 3 ezer holdas tsz-gazdaság, a dánszentmiklési Micsurin, amely az utóbbi években 500 hold szőlőt tele pített és 300 hold almása fordult termőre. Eddig a szőlőt, illetve a mustot eladták» az almát pedig a fa alól közvetlenül a nagykereskedelmi vállalat szállította el. Az új gazdaságirányítási rendszerben a tsz maga hozza forgalomba a sajáttermelésű borát és közvetlenül exportálja az almát. A tárolást is megoldotta, mégpedig úgy, hogy maga épített egy 64 vagonos gyümölcstárolót. A tárolóba befektetett pénz, a tárolt és később értékesített almaár különbözeiéből 2—3 év alatt megtérül. A másodosztályú rozmaring alma kilójáért ősszel a kereskedelem 80 fillért fizetett volna, télen ugyanezt a hűtőtárolóba 2,60 forintért adta el a termelőszövetkezet. Micsoda lehetőségek vannak kihasználatlanul, hiszen hazánkban évente 125 ezer vagon gyümölcs terem! A magyar mezőgazdaságban sajátos technikai forradalom megy végbe. A termelés minden területén betörtek a gépék. Egész termelési folyamatokat teljesen gépesítettek (pl. a gabonatermesztést, lucernabetakarítást stb.J. A tudományos eredmények nyomán új növény- és állatfajták, hibridek születtek, és sok termelési folyamatba már bevezették a modern technológiát. A mezőgazdasági termelés formáját és lényegét tekintve (gépi megmunkálás, betakarítás, stb.) közelít az iparhoz. Nagy dolog ez, ha azt is tudjuk, hogy a magyar mezőgazdaságban még 10—15 évvel ezelőtt is (főleg szétszórt parcellákon) manuális termelés folyt. Ma már évente 20 milliárd forint értékű, ipari eredetű anyagot használ fel a mezőgazdaság.- Teljesen korszerű mezőgazdasági nagyüzemek épülnek ki, amelyekben a termelés minden folyamata végbemegy, vagyis a vertikális integráció az egész mezőgazdaságra kiterjed. Ez a reform egyik nagy vívmánya. A másik az önállóság, a vállalatszerű működés, ami olyan nagy eredmény, hogy lényegében alapjában vál toztatta meg a gazdálkodást. A korábbi állami értéke sítés helyett például a többcsatornás értékesítési módszer alakult ki, vagyis a szövetkezetek állami, szövetkezeti vonalon és közvetlenül értékesíthetik termékeiket Sőt, egyre több tsz dolgozza fel termékét készárúvá és hozza azt forgalomba saját üzletében. A ceglédi Dózsa Népe TS'4 néldául 1968 nyarán a 8q ezer lakosú város ban, egyszerre hét elárusító üzletet (kenyér, tej, hús, stb.) nyitott, ahol saját termékeit értékesítette. Ezenkívül éttermet, vágóhidat, sütődét, tejfeldolgozó üzemet létesített. A siiker óriási. A város lakossága friss áruhoz, a szövetkezet tagsága pedig munkához és nagyobb Jövedelemhez jutott. A tsz-ekben feldolgozó üzemek létesültek, vagy a konzervgyáriakkal kooperálnak és a termés egy része nem nyers állapotban, hanem félkész vagy kész állapotban kerül eladásra. Ez újabb munkát és jövedelmet jelent a tsz tagságnak. Ehhez jön még a kisegítő, más szóval ipari jellegű üzemek létesítése, amelyeknek az a célja, hogy a tsz-ek munkaerőfeleslegét — főleg télen, de a nőket nyáron Is — foglalkoztassa. Máshol a tsz-ek szervezik meg a lakosság szolgáltatásait (házépítő, villanyszerelő, gépjavító, stb. részlegeket), vagyis a faluban ipari tevékenységet folytatnak a termelőszövetkezetek. A vertikális termelés, az Ipari tevékenység kiemeli a közös gazdaságokat az egyoldalú gazdálkodásból, s ez végső soron elősegíti a mezőgazdasági termelést is, az egy holdra eső termék nagyságát növeli. Mit Jelent mindez a tagságnak? A reform első esztendejében 4—5 százalékkal nőtt a szövetkezeti gazdák jövedelme. (Ez jő eredmény, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a fizetésből és bérből élők reáljövedelme ugyanez idő alatt 2—2,5 százalékkal emelkedett.) A mezőgazdaságban megnőtt a foglalkoztatottság is, az elmúlt évben 20 ezren kérték felvételüket a tsz-ekbe. S végül 70 százalékkal több pénz került a közös gazdaságok biztonsági alapjába, mint tavaly. (Ezt az összeget arra tartalékolják, ha belvíz, aszály, vagy egyéb elemi kár érné a tsz-t.) A kulturális és szociális alapba 25 százalékkal több pénz kerül, ami elősegíti a művelődést és hozzájárul az öregek gazdasági helyzetének a megjavításához. A beruházási alapokat is megváltoztatták. A termelőszövetkezeteik most már saját erőből és hitelek útján építkeznek. Míg korábban az állami beruházásoknál érvényesült a szubjektív szemlélet, most a gazdaság fizetőképessége a döntő tényező. 1969-ben hozzávetőlegesen 8—8,2 milliárd forint értékben ruháznak be a mezőgazdaságba: ebből 6 milliárdot a tsz-ek kapnak. Az állam segíti a beruházási programot, például a szarvasmarha- és sertéstelepek építésére 70 százalékos ártámogatást biztosít, a hűtőházak és tárolók, valamint a növényházak építésére 50, a mezőgazdasági termelést szolgáló gazdasági épületek beruházására pedig 30 százalékot. Mit ad még az állam? Dotálja a csemegeszőlő és a gyümőlcstelepttést, a bekötőutat és az elektromos berendezések építési munkáit. S hogy végül az idei év terveiből is kapjunk egy kis ízelítőt: 1969-ben a közös gazdaságok 55 ezer új tehén-. 150 ezer sertésférőhelyet létesítenek. A mezőgazdaság hűtő és tároló kapacitása 4200 vagonnal bővül, s újabb 22 ezer holdon létesítenek öntözőberendezéseket. 350 ezer mázsával több szőlőt tudnak majd feldolgozni, mint a korábbi években és 350 ezer hektőHter borral többet tudnak tárolni, mint tavaly, mert ennyivel több pince és tárolótér épül. Mit jelent ez a falu szempontjából?A reform megszilárdította a szocialista fejlődést és biztosította, hogy a mezőgazdasági termelés korszerű eszközökkel történjék Ma már Magyarországon a mezőgazdaságban a Lakosságnak csak 30’százaléka dolgozik, de ez a 30 százalék lényegesen többet'és magasabb színvonalon termel, mint a felszabadulás előtti 65 százalék. A mezőgazdaságban dolgozók sem kimondottan parasztok. a sző régi értelmében, hanem állattenyésztők, növénytermesztők, traktorosok, gépkezelők stb., vagyis tanult, művelt mezőgazdasági szakmunkások. Az emberi értékmérő nem a föld és a vagyon nagysága, mint régen, hanem a végzett munka: a szövetkezeti parasztság egyre inkább egységesebbé válik, és létrejön a munkástipusú szövetkezeti parasztság Érdekes és figyelmet érdemel, hogy kialakulóban van a vezető, adminisztratív munkát végző réteg (agrárértelmiség), amely a tsz-tagságnak Jelenleg 6 százaléka. Ez a réteg helyét, szerepét tekintve az ipari, műszaki értelmiséghez sorolható. összegezve: Magyarországon a termelőszövetkezetek gyorsan haladnak előre a vállalatszerű gazdálkodás, az iparszerö termelés és a speciálizálódás útján. A szocialista termelési erűk és viszonyok a reform végrehajtása nyomán tovább erősödtek. Falun erőteljes városiasodás tapasztalható. A parasztság életformáját, anyagi, kulturális ás társadalmi helyzetét tekintve közelebb került a munkásosztályhoz. A gazdasági reform egy éve — vázlatosan — ezeket az eredményeket hozta a magyar mezőgazdaságban, a termelőszövetkezeti mozgalomban és a magvar falvakban. Gáli Sándor MngynroTszagtw egyre nagyobb ten nftdft a meaftgozffasSgi itlfvények — Képűnk a cikKoen említett nádudvari Vörös Csillag TSZ-ben készült, ahol a kukorica mintegy 70 százalékát öntözik. Fotó: Sándor Olvasóink figyelmébe! A közelmúltban értékeltük a lapunkban megjelenő rovatokat, s arra a megállapításra jutottunk, hogy hiányzanak a kisállattenyésztéssel, illetve a kertészettel foglalkozó rovatok. Azon elvből indultunk ki, hogy olvasóink többsége foglalkozik tyúktartással, nyúltenyásztéssel stb., ugyanakkor nagyüzemeinkben is egyre növekszik a baromfitartás iránti érdeklfidés. Ez a zöldség és a gyümölcstermesztésről Is elmondható. A fentieket figyelembe véve. szerkesztőségünk úgy határozott, hogy egy oldal terjedelemben helyet ad a kisállattenyésztéssel, illetve kertészettel foglalkozó szakcikkeknek. A két rovat hetenként vált ja majd egymást a kijelölt oldalon. Reméljük, hogy az említett rovatok bevezetésével hasznos szolgálatot teszünk olvasóinknak. A gombacsírától a csiperkegombáig Nem ok nélkül nevezik a gombát „növényi húsnak“. Sok vitamint, emészthető foszfort, glukózt és sok más hasznos tápanyagot tartalmaz. Ehhez hozzájárul még az, hogy földkunyhókban, pincékben, elhagyott bá nyatárnákban és más, egyébként hasz nálhatatlan helyeken termeszthető, ami teljes mértékben igazolja a gombatermesztés iránt mutatkozó érdeklődést. A gomba tenyészállománya néhány ezredmilliméter átmérőjű, fehér szálak hálózatából, a micéliumből, vagy gombacsiráből áll. A mleélium a gomba tápanyagában szövedéket alkot, s innen szívja magéba a kész táplálékot. A micélium idővel nagy mennyiségű tápanyagot halmoz fel magában, s he ez megtörtént, helyenként apró rügyek jelennek meg, amelyek fejlődésnek indulnak és kiemelkednek a tápanyag felülete fölé Hogyan jutunk el az Ilyen gombacsírátél az ehető csiperkegomba ipari arányú termesztéséig? A múltban a cstperkegomba termesztéséhez vadontermő csiperkegombák micéliumát használták fel. Minthogy a található mennyiség nem elégítette ki az igényeket, előbb 16- trágyán elszaporították és csak azután oltották be vele az ágyásokat. A kísérleti állomáson spórákból vagy micélium részekből tenyésztik ki a gombacsírát. Tenyésztésre csak kiváló példányokat használnak fel, amelyeknek tulajdonságait törzskönyvben tartják nyilván. A (kiválogatott és fertőtlenített gombákat csframentes üvegedényekben tartják 22—23 fokos hőmérsékleten, 70—80 százalékos levegőnedvesség mellett. Ilyen körülmények között 3—6 nap múlva megérnek a spórák. Ezeket csframentes táptalajra helyezik, ahol 16—20 nap múlva kicsíráznak. (Ezt az időt megfelelő senkentőanyagok alkalmazásával lehet csökkenteni.) Szovjet és amerikai tudósok fehérjéket gyártanak élesztőből, gombákból és elsősorban algákból. Felhasz nálják az óceánok fitoplanktonját, sztyeppékét és szűzföldeket, mestersészteppéket és szfizföldeket, mesterségesen kitenyésztett vírus-mutációk kai védik a haszonállatokat. Az istállókban elhintett vírusokkal mestersé ges, de nem ártalmas fertőzést idéznek elő, hogy ezek segítségével pestisfertőzés elől óvják a baromfit és a sertéseket. — Ilyen és ehhez hasonló hírek járják be a szakirodalmat. A tudomány emberei valóban nem állnak meg félúton, mert magán a természeten is már „kifogtak“. — A napsütéses Karib-tenger térségében, nem messze Venezuela partjaitól fekszik egy mesés termékenységű, álomszép sziget: Curacao (ejtsd: Küraszao). Déligyümölcs-termesztésén kívül lakossága főleg marhatenyésztéssel foglalkozik, szinte emberemlé kezet óta. Azaz foglalkozott volna, ha a gyönyörű sziget nem lenne egyúttal melegágya a bögölyök egyik fajtájának. Az átkozott rovarok előszeretettel rakják petéiket a marha bőrére. A lárvák mélyen befurakodnak ez állatok bőrébe és gennyes sebeke* okoznak. Mindez érzékenyen megtize-Igy nyerik a tiszta micélium-tenyészetet. Fontos, hogy erre a célra a legtermékenyebb és minél jobb minőségű tulajdonsággal rendelkező törzseket válogassák ki laboratóriumi és termesztési kísérletek alapján. Gondosan ellenőrzik a betegségekkel és kártevőkkel és a rendellenes hőmérsékletingadozással szemben tanúsított ellenálló képességet, és mindezek révén kiválogatják a legértékesebb törzseket. Az ellenőrzött és kiválogatott micélulm törzseket különböző természetes tápanyagokon szaporítják. A legjobb eredményeket árpa-, rozs-, vagy rozsszalmával kevert lótrágya adta. Az Így készített keveréket trágyadombon erjedni hagyják, 12—16 nap múlva, amikor nedvességtartalma 65 százalékra csökken, savanyúsága pedig (pH) 7—7,5, meg kell szüntetni az erjedést. Az erjedés közben keletkezett ammóniákot különleges medencékben több vízben ki keli mosni, mert árt a micélium fejlődésének. A táptalajt 250—300 atmoszférás nyomásnak vetik alá, amíg nedvességtartalma ismét 62—65 százalékra csökken. Az fgy kapott anyagot, felaprítva, különleges üveghengerekre helyezik, autőklávban fertőtlenítik s csak azután oltják be micéliummal. A fertőtlenítést rendkívüli szigorúsággal végzik, mert a csírátlanított táptalaj könnyen megfertőződik. A beoltott táptalajjal ellátott hengereket ezután az akklimatizáló helyiségekben, alacsony hőmérsékleten tartják 48 éráig, majd a kész gombacsírát kis hengerek formájában szedik ki az üveghengerekből. Az ipari micéliumgyártás utolsó művelete a hengerek becsomagolása sztantolba, hogy védve legyenek a fizikai és biológiai hatásoktól. Egy-egy mieéllumhenger 2,5 négyzetméter ágyásterület beoltására alkalmas és négyzetméterenként 4—5 kiló átlagtermést ad. M. Teodoru mérnök delta a marhaállományt. Már-már úgy látszott, hogy nincs olyan ellenszer, amelyik távoltartaná a kártevőket a szerencsétlen állatoktól. Végre feltűnt a tudósoknak, hogy a bögölynőstények kizárólag egyetlen hímet „tüntetnek“ ki szerelmükkel. Ehhez az irigylésre méltó hímhez azután is minden körülmények között ragaszkodnak, hűek maradnak. És ez lett a vesztük. Hőségük egyúttal pusztulásukat is jelentette. A nőstények monogámiáiénak, egyfériűségének felismerése után a tudósok ugyanis a hímek milliárdjait tenyésztették ki löhustáptalajon, majd rédíoaktfv „kobalt 80" gamma-sugaraival sterilizőlták, illetve meddővé tették őket. Az eredmény minden várakozást felülmúlt. A túlsúlyban levő „heréit“ hímek táborával már nem tudtak versenyezni a szabadon élő, termékeny hímek és csakhamar pusztulásnak indult az egész bögölynemzetség. A tudósok a nőstények mesterségesen előállított illóanyagával megtévesztették, előcsalták rejtekhelyeikből a szerelemittas hímeket és tömegesen irtották őket. Azóta újra fellendült a marhatenyésztés. Az ötletes tudósok kifogtak a természeten. Feljegyezte: K. E. Kifogtak a természeten
