Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-15 / 7. szám
KULTÚRA, A művészeti tömegmozgalom kibontakozása Az alapszervezetek hálózatának kiépülésével párhuzamosan minden törekvés arra irányult, hogy a műkedvelő színjátszásnak és a népi hagyományok — a népdal- és a néptánckultúra — ápolásának tömeges jelleget adjunk. Mivel a csehszlovákiai magyar műkedvelő .színjátszás gazdag hagyományokkal rendelkezik, így a valóságban csak a háború előtti műkedvelő színjátszó csoportok felújítását kellett szorgalmazni. Ez az igyekezet különösebb nehézségekbe nem ütközött, mert a kultúrára szomjazó magyarság — főleg az idősebb generáció, vagyis az egykori műkedvelők — éltek az adott lehetőségekkel, s már a helyi szervezet megalakulásakor kész műsorral léptek a közönség elé. Ez a tény egyben azt is jelzi, hogy a CSEMADOK alapszervezeteinek megalakílásában az egykori műkedvelő színjátszók kezdeményezők voltak. A színjátszó mozgalom kibontakozásával majdnem egyidőben vette kezdetét a népdal- és népzene-kultúra ápolása és művelése is. Ez egyrészt azzal magyarázható, hogy a szlovákiai magyarság — a nép ajkán élő — gazdag népdalhagyományokkal rendelkezik s így nem okozott különösebb gondot a dalok kiválasztása és a népdalénekesek előkészítése, másrészt pedig azzal, hogy a helyi szervezetek gyakran készültek keretműsorral az Ismeretterjesztő előadásokra, szövetkezeti, aratási és évzáró ünnepélyekre, állami és nemzeti ünnepek alkalmából! rendezvényekre és esetenként az alapszervezet taggyűlésére is. Műsorukból pedig a jelenetek és a szavalatok mellett nem hiányzott a népdalcsokor sem. A műkedvelő színjátszás, amely a 'kezdeti Időszakban a helyi szervezetek spontán kezdeményezésével bontakozott ki — a CSEMADOK szervezeti életének megszilárdulása következtében — hovatovább szervezetten Irányított jelleget kapott. Ezt elősegítette a Központi Bizottság mellett létesített dramaturgiai tanács, amely kiválasztotta és javasolta a műkedvelő-színpadokra alkalmazható színműveket, de nagy mértékben elősegítették a kerületi és járási dramaturgiai bizottságok is, amelyek a központi dramaturgiai tanács által javasolt színműveket felosztották a színjátszó csoportok között úgy. hogy egymáshoz közel eső községek műkedvelői lehetőleg ne játsszanak hasonló darabot, s így a kölcsönös vendégszereplések megvalósíthatók legyenek. A műkedvelő színjátszás színvonalának emelkedését kedvezően befolyásolta az irányítás differenciált módszere. Ez a módszer abban nyilvánult meg. hogy a műkedvelő színjátszó csoportok — a képességeikkel összhangban — három csoportba voltak sorolva. Az első minőség! csoportba a legtehetségesebb, főleg a városi és egyes falusi színjátszó csoportok tartoztak, amelyeknek működését — műsortervük összehangolását — közvetlenül a központi vezetőség mellett létező dramaturgiai tanács Irányította és azok rendezőit tanácsokkal is ellátta —a két-háromnapos „iskoláztatásokon“ és a központi szakinstruktori hálózat közreműködése útján. A második minőségi csoportba a közepes színvonalon mozgó csoportok tartoztak. Ezeket e kerületi vezetőségek mellett működő dramaturgiai bizottságok irányították és fejlődésüket a CSEMADOK kerületi vezetőségének szakinstruktori hálózatja segítette. S végül a harmadik csoportba voltak sorolva azok a falusi műkedvelő színjátszó csoportok, amelyek az előbbi két csoportból kimaradtak. Ezek irányítása, műsoruk összehangolása a járási vezetőségek mellett létező dramaturgiai bizottságokra tartozott. A színjátszó csoportok fejlődését — ez említett tényezők mellett — főleg a rendszeres működés szolgálta. A működés rendszeressé válását pedig a CSEMADOK járási, kerületi és központi szintű színjátszó versenyei segítették elő. Ezek a versenyek az első években összefüggnek voltak, vagyis kieséses rendszer alapján, elvileg minden színjátszó csoportnak megadattak a lehetőségek a központ által rendezett „döntőelőadásokon“ szerepelni, tehát a négy legjobb színjátszó csoport közé bejutni. Mivel azonban ez a módszer nem bizonyult helyesnek, sor került a járási versenyek elkülönítésére, s így az egyes járások legjobbjai csak kerületi szinten vetélkedhettek, míg a központi dramaturgiai tanács közvetlen irányítása mellett működő színjátszó csoportok — a Központi Bizottság rendezésében — a Szocialista Dráma J Fesztiválján mérték össze tudásukat. Az 1950-es évek elején napirenden szerepelt az operettek körüli vita. A fejlettebb és igényesebb városi j műkedvelők idegenkedtek a már közismert és sokszor sablonos színmüvektől és operetteket tűztek műsorukra. Ezzel az Irányzattal persze szembehelyezkedtek a központi dramaturgiai tanács egyes tagjai mondván, hogy az operett olyan, mint a szép, de üres tál, vagyis nem szolgálja a dolgozók szocialista nevelését. Az ellentétes irányzatok és törekvések elég gyakran szinte helyrehozhatatlannak látszó nézeteltérésekhez vezettek mindaddig, míg véglegesen el nem dőlt a vita, illetve még hivatalosan nem lett kimondva, hogy helytelen az operettek létjogosultságának tagadása. A néptánckultúránk hagyományainak ápolása, illetve tánccsoportok hálózatának kiépítése nehezebben ment és lassúbb ütemben haladt. A CSEMADOK Központi Bizottsága e működési terület meghonosításának előfeltételét a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes mielőbbi megalakításában látta. Ezért már 1951 telén megalakította az első hivatásos együttest, amit anyagi eszközök és a felsőbb szervek jóváhagyásának hiányában fel kellett oszlatnia. De alig telt el pár hónap, mind az anyagi, mind pedig a jóváhagyás kérdése megoldódott, tehát lehetőség nyílta NÉPES néven ismert közkedvelt együttes megalakítására. Az együttes léte kiváltotta a népténckultúra iránt vonzalmat érző fiatalok kezdeményezését, vagyis kezdetét vette a műkedvelő tánccsoportok és kisebb népi együttesek alakulásának időszaka. A NÉPES létezésének első évében 50, a második évében pedig kb. 100 műkedvelő tánccsoport alakult. E mozgalom kibontakozása akkor sem állt le, mikor a NÉPES-t feloszlatták. fA NÉPES feloszlatásának okát és módszerét egy további folytatásban ismertetem.) Sőt a feloszlatott NÉPES tagjainak aktív közreműködése nyomán a meglévő tánccsoportok teljesítményének színvonala ugrásszerűen emelkedett. \ Jónéhány tánccsoport fejlődésére kedvezően hatott a Központi Bizottság anyagi segítsége, a szerepléshez szükséges népviseletek beszerzése céljából, mások fejlődését pedig segítették a feloszlatott NÉPES-től örökölt ruhák és egyéb kellékek. Tény, hogy több népi együttes — aránylag rövid idő alatt — komoly fejlődésen ment keresztül és országos hírnevet is szerzett. Így például a pozsonypiispöki, a zselízi, a lévai, a rimaszombati, a licef, a tardoskeddi, a fülekpüspöki, a füleki és még további együttesek is sorolhatók lennének azok közé, j amelyek rövid idő leforgása alatt közismertekké váltak. A műkedvelő tánccsoportok műsorán a kezdetben Magyarországról behozott tánckompozícióik, majd később a feloszlatott NÉPES számai, s végül pedig a csehszlovákiai néptánchagyományok és népszokások felgyűjtése nyomán készített koreográfiái alkotások szerepeltek. Ezerkilencszázötvenhat volt a néptánccsoportok és népi együttesek színvonala felmérésének éve. A teljesítmények felmérését az első járási CSEMADOK napok tették lehetővé, amelyek az ipolysági járási vezetőség 1955-ös évi kezdeményezése alapján születtek. Az úgynevezett élcsoportok színvonalának felmérésére és így annak megállapítására, hogy meg vannak-e az előfeltételek az Országos Dal- és Táncünnepély megtartásához, pedig 1956 december végén került sor Losoncon. Ezek a felmérések kedvező eredményekkel zárultak, s így 1957 nyarán sor került az 1. Országos Dal- és Táncünnepély megrendezésére Zselízen. Azóta minden évben megismétlődik e központi rendezvény, persze már nem Zselízen, hanem Gombaszögön, tehát a zselízi megcsonkított parknál impozánsabb környezetben. A járási CSEMADOK napok pedig, amelyek Időközben körzeti dal- és táncünnepélyekkel Is szaporodtak, — a nyári időszakban — a CSEMADOK fő működését képezik. A hitelesség kedvéért meg kell mondani azt Is — hogy a művészeti tömegmozgalom kibontakozásának első szakaszában nagy jelentőséggel bírtak a CSEMADOK Központi Bizottsága titkárságénak szakosztályai, amelyek nemcsak színművekkel, táncleírásokkal, módszertani segédanyagokkal és népdalfeldolgozásokkal látták el a helyi csoportokat, hanem a központi szakelőadók a gyakorlatban is segítséget nyújtottak mindaddig, míg az említett szakosztályok a CSEMADOK KB-nak keretében működhettek. Következik: „A működés korlátozása“. A szlovák nemzet története \ Juro Lauko képein A Városi Képtár ezúttal nem hivatásos, akadémián képzett művészek alkotásaiból rendezett kiállítás, hanem egy úgynevezett naiv festő munkáiból, aki nem tanárok vezetésével tanulta meg a művészet mibenlétét. A gyermek elfogulatlan szemével nézi és látja a világot. Természetes adottságai vezetik, s a maga erejéből jut el kifejező eszközeihez. A saját elgondolása szerint keveri vagy nem keveri a színeket, s választja a formát. Belső sugallat 'készteti benyomásai és emlékei kifeiezésére, közlésére. Az ilyenfajta ember, akinek nem hivatása a művészet, van egy megélhetést biztosító foglalkozása, s csak ünnep- és vasárnapját áldozza szenvedélyének, a festésnek. Ezért nevezik vasárnapi festőnek is. Már több mint fél százada figyeltek fel Franciaországban erre a jelenségre, ami Irént azóta mindenütt erősen érdeklődnek. Nálunk is van több naiv festő, s közülük a legismertebb Jura) Lauko, akinek képeit 75. születésnapja alkalmából mutatja be a fenti tárlat. Lauko mester szülei Békés megyébe vándorolt szlovákok voltak, fiuk is ott született s jóravaló hentest neveltek belőle. A már gyermekkorában jelentkező rajzolási hajlamának első megmaradt megnyilatkozása a felesége és saját, 1928-ből való arcmása. Húsz évvel később áttelepült Pozsonyba, s mesterségét Itt Is folytatja. Csak 1957-ben, nyugdíjasként ér rá, hogy ideje javát a palettának és ecsetnek szentelje. Termékeny festő, több mint 200 képe van. Már évekkel ezelőtt láthattuk a Magyar Alföldről festett vásznait, amelyeken ragyogó színekkel érezteti a napsütötte rónaságon folyó szorgos mezőgazdasági munkákat. Az élet, s a család kis és nagy eseményeit Is friss látással, közvetlenséggel veti vászonra. Mostani nagy sorozatához: a szlovák nép történetének rögzítéséhez is hasonló lelkesedéssel fogott hozzá. Mintha szép, tarka képes krónikát lapoznánk, úgy vonulnak el szemünk előtt az elmúlt évezred eseményei. A békés és munkás életet heves harcok, várostromok zavarják meg. Az újkori vallási villongásokról a humánum hangján számol be. (A protestánsok üldözése.) Mozgalmas képen ábrázolja Pozsony városiát, a magyar királyok koronázásának színhelyét, valamint a mostoha hegyvidék nincstelenjeinek az Alföld gazdagon termő - földjének learatásá'hoz sereglő népét. Az 1914-es háború kezdetben lelkes katonái, majd a Kárpátok zord telében fárasztó menetelésük, az itlhon maradt szegény falusiakat megnyomorító rekvirálások egy szomorú korszak szemléletes megelevenítései. — Fájó érzéseket kelt az Amerikába kivándorlók búcsúja családtagjaiktól. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulását s a rosszemlékű Szlovák Államot, a partizánok hősi szereplését, s hazánk felszabadulását beszédes részletességgel fogja képbe. Nem hiányoznak a vidám Jelenetek sem, megmutatja az ivók kedélyesen poharazó népét és kedves derű csillan fel az „Üveges álmában“, aki a városi utcát járja, hátán a műhelyével s boldogan látja, hogy minden nyitott ablakban és kapuban hívogató asszonyok várják, hogy helyrehozza a törött ablaktáblákat. A múlt esztendőben festett 25 vászon gondos aprólékossággal ábrázolja az egyes mesterségeket, a képek sarkában feltüntetve minden iparág címerét. A munka szeretetét árulják el ezek a kedves kis képek. Egy becsületes és szorgalmas munkásélet részese és tanúja vall itt őszintén „tiszta szívvel“ mindarról, ami elméjét és lelkét betölti. Bárkány Jenóné Munkában az ifjúsági klubok színjátszói A pinci CSEMADOK inellett mü ködő Bcrkessy András Ifjúsági Klub színjátszói Lovicsek Béla: „Végállumás“ című színdarabját tanulták be. A sikeres hazai bemutató után a pinciek Csákányházán is bemutatták már a darabot. A kettős sikeren felbuzdulva további vendégszereplésekre készülnek. Itt említem meg, hogy a színdarab pinci bemutatója után a szomszédos Ipolybolyk község CSEMADOK mellett működű Katona István Ifjúsági Klubja is most tanulja ugyanazt a színdarabot. Ük sem szeretnének a pinciek mögött elmaradni. Az igyekezetük dicséretre méltó, a betanulandó színdarab kiválasztása — az élet gyakorlati követelményeivel számolva — már nem mondható sikerültnek, mivel a falujuk 2—3 kilométerre van Pinctöl, így célszerűbb lett volna valami más színdarabot betanulni, hogy aztán a két szomszédos községben kölcsönösen lejátszhassak. —sl— MASNAP HANGOS ALIAU KIÁLTOZÁSSAL ISMÉT MEGINDULT A JANICSÁROK ÉS A SZPÁHIK TÁMADÁSA. ~ „ ZVA A TEMETŐ ALAGUTJAH JUTOTT DE A KARBA. HE FEUEZZ, /A' MAGYAR VÁGYOM, VARSAHY! r A HEVEM. W, FOGJA, HUGÓM, m EZT A Á W GYERTYÁT GERGELYHEZ / HEM SZABAD TL/DH/A, ' Aj HOGY KEGYELMED ITT /AH. ^ tm GERGELY A VÁRHAK AZ ESZE, I ELMÉJÉT HEM SZABADt íjgjEL/OHH/A VAR VÉDELMÉTŐL, fZ EGV PERCRE SEM. ' • I6ÉREM, HOGY A ,- GYERMEKE ElSkERÍTESERE jj, M/HDEHE ^ MEGTESZEM. AMIKOR A HAIAÜRA RÉMÜLT ÉVA EGYEDÜL MARADT ŐRZŐJÉVEL AZ A. A|b IBAN
