Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-09 / 45. szám
Az Ifjú Szívek ma lőszerével mér tizenöt évesnek Is mondhatnám az lí]ú Sziveket. Tizenöt év pedig egy népművészeti együttes életében már valamit jelent, még akkor Is, ha nem hivatásos, ha csak félhivatásos is. Mert az Ifjú Szivek íélhivatásos együttes — de a hivatásos együttesek szintjén kell dolgoznia. Mit jelent ez? Mit jelent félhivatásos keretek között hivatásos igényeket kielégíteni? Ügy gondolom, nem leszek messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy ez egy kicsit fából vaskarika. S azt is gondolom még, hogy többé-kevésbé itt van miden vita gyökere, pro és kontra, amely az együttes működésének utóbbi öt évében elhangzott. Valahogy az az érzésem, hogy ez határozza meg az Ifjú Szívek műsorpolitikáját is. De nem akarok a dolgok elébe vágni. Inkább csak néhány, az együttessel kapcsolatos gondolatot próbálok elmondani. Az egyik ilyen probléma az együttes hovatartozása. Nem valami újkeletű ez a gondolat, de a föderatív átrendezés óhatatlanul újra az előtérbe hozza. Valamit tenni kell ezen a téren. A másik, s szerintem ez még fontosabb, a félhivatásosság megszüntetése. Hivatásos népművészeti együttesre van szükségünk. Hogy ez jogos, ahhoz nem fér kétség. Precedens is van rá, egészen közel: az Ukrán Népművészeti Együttes. Hivatásos és száz tagot számlál. A Kelet-Szlovákiai Nemzeti Bizottság költségvetésének keretei között működik. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a két kérdés — a hovatartozás és a hivatásossá válás kérdése — máról holnapra nem oldható meg, de ha azt akarjuk, hogy az Ifjú Szívek ne rekedjen meg a mostani szinten (s ki akarja ezt?], akkor 8 két problémát belátható időn belül meg kell oldani. Az együttes belső és közel levő gondjairól Viczay Pál, az együttes igazgatója tájékoztatott. — Lapjainkban viszonylag kevés szó esik az együttesről, így közvéleményünk aránylag keveset tud az Ifjú Szívek munkájáról. Azt szeretném, ha néhány mondatban összefoglalná az együttes feladatát, küldetését. — Az Ifjú Szívek dal- és táncegyüttes, a CSISZ KB mellett működő félhivatásos együttes. Fő feladatai közé tartozik Dél-Szlovákia népművészeti hagyományainak összegyűjtése és feldolgozása. Ezt a munkát az együttes keretein belül rendszeresen végezzük. Volt azonban olyan időszak is, amikor az együttes műsorán más természetű művek is szerepeltek. Ezek főleg tematikus táncjátékok voltak, gondolok a Feketekői kastélyra, a Hősök emlékművére, Az élet győz a háború felett stb. 1963-tól számítva azonban kizárólag népművészeti alkotások, illetve feldolgozások szerepelnek műsorunkon. Az említett számok nagyobbik hányada Dél-Szlovákíából származik. 1965-ban a Dél-Szlovákiai képek, 1967-ben az Évszakok szerepeltek együttesünk műsorán. Ezekben a műsorokban kizárólag a szlovákiai magyarság népművészetére, annak hagyományaira támaszkodtunk. — Milyen az együttes összetétele? — Az együttes túlnyomó többsége a főiskolások közül kerül ki, de vannak együttesünknek olyan tagjai is, akik már valahpl dolgoznak. Az énekkarnak 46, a tánccsoportnak 30, és a zenekarnak 33 tagja van. — Több esetben — főleg a dél-szlovákiai szereplések alkalmával — nlyan hangokat hallottunk, hogy az Ifjú Szívek nem magyar együttes, mivel tagjai nem tudnak magyarul. Mi a helyzet ezen a téren? GERGELYNEK NAGYON, ISMERŐSNEK TŰNTA CIGÁNY ARCA. AMIKOR ELHAGYTAK A TÁBORT... HEM TÉGED SZABADÍTOTT, td EGYSZER DOBÓ JU/YURDSÁK FOGSÁGÁBÓi ? — Nem újkeletű a kérdés, nemrégiben a CSISZ KB is kért egy jegyzéket az együttes nemzetiségi összetételéről. Az énekkarban 40 magyar, 4 szlovák, egy ukrán és egy bolgár nemzetiségű tag van. A tánccsoporttunk tagjai közül 24 magyar és 6 szlovák nemzetiségű. Kedvezőtlenebb az arány a zenekarban, a 33 közül csak 4 magyar nemzetiségű. Ez esetben azonban meg kell mondanom, hogy nincs más kiút, ugyanis a megkívánt színvonalon nem tudunk (mert nincs) több magyar nemzetiségű zenészt felvenni a zenekarba. Ami pedig azokat a hangokat illeti: kell, hogy megértsék egymást az együttes tagjai. Szlovákul mindannyian tudnak, magyarul viszont nem. Tudom, hogy ez kint bonyolulté teszi a helyzetet, de sajnos semmilyen megoldást nem találunk. — A közelmúltban volt tagfelvétel. Hány új taggal gyarapodott az együttes? — Most értékeltük a felvételi vizsgákat. A tánccsoportba 15 lányt és 13 fiút vettünk fel. összesen 46 új tagunk van. Meg kell mondanom még ezzel kapcsolatban azt is, hogy háromhónapos próbaidőre vettük fel őket. Számolunk bizonyos fokú lemorzsolódással. Aki a háromhónapos próbaidő után is megfelel, az az együttes tagjává válik. Ez a próbaidő tulajdonképpen előképzés. Nagyon fontos munka, főleg az énekkarban, de a tánccsoportban is. A zenekarban már egyszerűbb a helyzet, ugyanis a zenekar új tagjai mindannyian konzervatóriumba járnak. — Milyen megterhelést jelent az együttesben való tagság a fiatalok számára? — Ahogy már korábban említettem, együttesünk nagyobbára főiskolásokból áll. Ebből természetesen az következik, hogy első dolguk a tanulás, a tanulmányok sikeres folytatása. Ha így nézzük, akkor bizony a heti három próba aránylag komoly megterhelést jelent egy-egy tag számára. Sokszor előfordul, hogy egy-egy tagunk a tanulmányi nehézségek miatt kimarad az együttesből. — Évente hány előadást terveznek? — Előadásaink száma évente általában 50—60 között mozog. Az előadások túlnyomó többségét a magyarlakta vidékeken abszolváljuk. — Végezetül a jövő évi műsortervekről néhány szót. — Kiindulva az elmúlt évek tapasztalataiból az 1969-es és 1970-es műsorainkat Dél-Szlovákia magyarlakta vidékeinek néphagyományaiból állítjuk össze. Az egyes számok zenei és koreográfiái feldolgozását hazai szakemberekkel kívánjuk megoldani. Jövőre a Palóc hangulat című műsorunkat láthatja a közönség, 1970-ben pedig a Csallóköztől Bodrogközig címen készítünk műsort. Reméljük mindkét műsorunkkal kellemes perceket szerzünk közönségünknek. Megköszönve Viczay Pálnak a szíves tájékoztatást, szeretném remélni, hogy az új műsor valóban kielégíti az igényeket mind a közönség, mind az együttes megelégedésére és örömére. —gs— KRÚDY GYULA Kilencven évvel ezelőtt, 1878. október 21-én született Nyíregházán Krúdy Gyula, író, hírlapíró, a huszadik századi magyar széppróza kiemelkedő, egyéni stílusú alakja. Bár jómódú dzsentricsaládból származott, mégis életformájában a pesti újságíró és író küszködő életét élte, nézeteiben pedig a radikális polgársághoz állt közel. Krúdy Gyula iskoláit Nyíregyházán, Szatmárnémetiben és Szlovákiában, a szepességi Podolinec városkában végezte. Podolíneci tartózkodásának feledhetetlen élményei, későbbi művészetének leggazdagabb forrásává lettek. Már 15 éves korában, még mint diák, segédkezik a Nyíregyházai Hírlapnál és húsz éves korában már első novellakötetével (Üres fészek) tűnik fel. Pár év múlva mint újságíró tevékenykedik Debrecenben, majd Nagyváradon. 1896-ban Pestre kerül, ahol már a legkülönbözőbb napilapok és folyóiratok ontják cikkeit. Könyveit szomorú és mulatságos különcök, újgazdagok századvégi Pestje, ódivatú szerelmesek, költők, korhelyek és újságírók, betyárok, ábrándos nyírségi kisasszonyok és ősz gavallérok, havas felvidéki tájak és ódon budai utcák különös álamvílága töltik meg. Krúdy Gyula regényeiben kezdetben Turgenyev és Dickens hatását látjuk, de csakhamar kialakította egyéni hangját, amikor megtalálta saját, különleges stílusformáját „Szindbád utazása“ című könyvében, valamint a további Szindbád regényekben. Műveiben főleg a vidéki nemesi élet sajátos mozzanatait, s a történelem eseményeit gazdag képzeletével érdekes novellákká és regényekké dolgozza fel. Az igazi közönségsikert és egyúttal a korábban írt művek utólagos felfedezését azonban csak „A vörös postakocsi“ című, 1914-ben kiadott regény hozta meg, amely mindmáig az író egyik legnépszerűbb műve. Ebben a regényében és az 1917-ben megjelent folytatásban „Őszi utazások a vörös postakocsin“, az akkori Pest témavilágát egyesítette, amelyben a valóságos alakok mellé álomfigurákat teremt. Különben is a valóságos alakok és álomfigurák: szétválaszthatatlanok a Krúdy művekben. „A vörös postakocsi“ és a Szindbád regényeken kívül Krúdy Gyula ismertebb művei még: a török világba plántált történelmi regénytrilógiája a „Három király“, „A podolíni kísértet“, ezen regénye szlovák nyelven is megjelent. Továbbá „A podolíni takácsné“, „Hét bagoly“, „Aranykéz-utcai szép napok“, „Asszonyságok díja“ stb. Utolsó korszakának szép könyve, a „Boldogul úrfi koromban“, amely egyetlen helyen, egy nap alatt játszódik le, a hulló világ sajátos haláltánca is. Krúdy Gyula annak dacára, hogy még nem volt ötven éves, amikor 1933. májusában meghalt, nagyon termékeny író volt. Munkásságának mérete, köteteinek, tárcáinak, cikkeinek száma Jókaival vetekszik: több mint száz kötetre valót írt. Dráma a jelenben „Tedd azt, ami jú, és akkor nem érhet bántalom Sohasem.“ „Kétségbeejtő* helyzet elé állította a Magyar Területi Színház kritikusait. Arthur Miller „A salemi boszorkányok“ című drámájának bemutatójáról egyszerűen képtelenség elfogulatlanul, rideg kritikusi objektivitással írni. A mű színrevitele ma és itt a dramaturgia maximuma. Társadalmunk katarzisa olyan miliő, amelyet ez a dráma csak kivételes esetben kaphat. John Proctor ma él, itt közöttünk, erkölcsi vétója, kanti-milleri categorlcus imperatlvusa számunkra több mint mementó, az etika egyedül lehetséges társadalmi megvalósulása. Törvény, amelynek felrúgása egyértelmű a katasztrófával, humanista hagyományaink megcsúfolásával. Ügy érezzük — és méltán —, hogy ennek a drámának mi voltunk, vagyunk és még lehetünk a szereplői, a „boszorkányság“ vádja bennünket sújtott, a mi szellemünket nyomorítják korunk parrisal, danforthjal, hawthornjai. Az áldozat a néző, Abigail Williams, Mary Warren, John Proctor, Rebecca Nurse, Giles Gorey, Hale tiszteletes. Elizabeth Proctor, Harrlck, a porkoláb mind-mind néző ... Kétségbeejtő!... Én Időnként rajtakaptam magam, hogy tulajdonképpen nem az előadást nézem ... Számomra a nagy élményt a Közönség jelentette. Közönség?... Itt nem volt közönség, illetve csak közönség volt, míg disztingváltabban: csak szereplők voltak. És megdöbbentő, hogy még mindig mennyire, de mennyire üresen, szinte frázis? ként kongott: „Tedd azt, ami jó, és akkor nem érhet bántalom sohasem.“ Hát lehet ez?... Szabad ezt?... Igaz ez?... Ne, inkább ne folytassuk, beszéljünk a rendezésről, arról a rendezésről, amely puritanizmusával, megfontoltságával, célratörő logikájával .talán minden eddigit felülmúlt, amely bizonyította, hogy Konrád József koncepciója szinte kísértetiesen fonódott össze a milleri gondolatmenettel, hogy ezt a drámát, pontosabban tragédiát, ma, most csak így lehet színre vinni, illetve csak így szabad szlnrevinni. Ez adta az előadás plaszticitását, dramaturgia és perfekt rendezés. Míg hitelessége, művészt színvonala mindenekelőtt az előadók érdeme. Mert itt talán nem volt színész aki ne tudta volna mit Játszik, miért játszik és kinek játszik. Az eszmei mondanivaló abszolút konkretizálásának a tanúi lehettünk, olyan előadásnak, amelyet lehetetlen nem érteni, melynek hatását néhány halványabb teljesítmény se tudta megtörni. Hogy egészen őszinték legyünk, Dráfi Mátyás Proctor szerepében nem okozott meglepetést. Megszoktuk, hogy a maximumot adja. Ez a Proctor áttört minden keretet, ennek a Proctornak az igazsága nem a néptribün szájából hangzott el, itt Proctor, az Ember beszélt. És kitűnő volt Ferenczy Anna... Kemény munka lehetett ... Becsületes munka, melynek nyo.mán szinte egy tökéletes Elizabeth Proctor tragédiája játszódott le a szemünk előtt. Lelkes Júlia Mary Warrenje méltán sorakozik fel e két előbbi mögé. Ebben az esetben valóban nehéz lenne lényegbevágó különbségeket „felfedezni“. Mary Warren talán a legnehezebb szerep. As életben isi... Becsület, erkölcs, emberi magatartás Mary Warrenben veszti el legnagyobb csatáját. A tragédia Itt éri el csúcspontját, a drámát Mary Warren megingása teszi teljessé, drámává. Proctor a valójában egy pillanatra sem inog meg, becsületét a humanitás oltárán áldozza fel. És így folytathatnánk tovább: Lengyel Ferenc, Petrécs Anna, Lőrlncz Margit, Boldoghy Kató, Németh Ica, Udvardi Anna, Síposa Ernő, Szabó Rózsi, Szentpétery Aranka, Takáts Ernőd, Turner Zsigmond, Rozsár József, Bugár Béla, Ropog József, Király Dezső és nem utolsó sorban Fazekas Imre mind-mind hozzájárultak jó teljesítményűkkel ennek a bemutatónak, tegyük hozzá, hogy emlékezetes bemutatónak a sikeréhez. B. P. I. Sikeres bemutató Vasárnap, november 3-án hallgattuk Ungváry Ferenc „Forgassuk vissza az Idő-kerekét!“ című hangképsorozatának második részét. Őszinte örömmel állapíthatjuk meg, hogy valóban nívós és élvezetes relációban volt részünk. A műsort Vörösmarty „Gondolatok a könyvtárban“ c. költeményének sorai vezették be. Ezt követte a „Kárpátok lelke“, a szlovákiai táj a modern szlovák lírában. A témát a legnevesebb szlovák költők válogatott alkotásai szemléltették. Utána egy közvetlen hangú, rögtönzött interjú árulta el, hogy a szlovákiai magyar népdalnak immár 40 éve népszerű és lelkes propagátora Cjházy Nusi 70-ik születésnapját ünnepli. Ezután Payer György dr. beszélt a régi Pozsonyról. A műsor befejező részében Űjházy Nusi ritkábban hallott népballadákat, népdalokat adott elő. Farkas Jenő népi zenekara is kitett magáért és mindent egybevetve: élvezetes, magas nívójú és színes műsort hallottunk. A relációt Kllmlts Lajos rendezte. M. Gy. ÉV HETEYES GYEREK,
