Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-03 / 31. szám
Bratislava, 19BB. augusztus 3. Ara 1.— Kis XIX. évfolyam, 31. szám. SL: GYUHÖLCSZDLDSÍEVIRAE Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát A parasztság ellen ? Semmi kétség nem fér ehhoz, hogy demokratizálódunk! Ezt bizonyltja nagyon sok intézkedés, többek között az Egységes Parasztszövetség megalakulása is, amely mint a szövetkezeti és az egyénileg gazdálkodó parasztság társadalmi és gazdasági-érdekvédelmi szervezete máris munkához látott. Jónás Pavel mérnökkel — a szövetség elnökével és Németh Jenő mérnökkel, a szövetség alelnötkével folytatott beszélgetésünk fényt derített arra, hogy a szövetség megválasztott vezetőségének — már a kezdet kezdetén — komoly problémákkal kell megküzdenie, ha meg akarja védeni parasztságunk sajátos érdekeit. Az első komolyabb gondot a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat Központi Igazgatósága okozta a parasztszövetség képviselőinek. Ez a közismert vállalat olyan intézkedéseket tett, melyek a 6zó legszorosabb értelmében ellentétben vannak parasztságunk és az egész mezőgazdaság érdekeivel. Intézkedése helytelenségét még súlyosbítja az a körülmény, hogy a mezőgazdasági termékek felvásárlásával kapcsolatos módosításait nem a termelők előzetes hozzájárulásával eszközölte, hanem a régi és káros bürokratikus módszerekhez folyamodva, a termelőket kész tények elé állította. Gyakorlatilag ez abban jutott kifejezésre, hogy az említett vállalat központi igazgatósága június 2B-án keltezett, 213/68-34 számú rendelkezésé« ben tudomására adta a járásonként működő üzemeinek, hogy a mezőgazdasági termények felvásárlásának hatékonyságát fokozó ökonómiai eszközök jellegét módosítja, vagyis megváltóztatja a mezőgazdasági termények felvásárlási árát, a mezőgazdasági üzemek részéről igényelt takarmányok és takarmánykeverékek eladási árát és ezzel egyidőben, tehát 19S9. január elsejével beszünteti a különbözeti árpótlékok és a három évi átlagot meghaladó túlteljesítésért járó prémiumok kifizetését. Magától értetődik, hogy a felvásárlási árak tervezett módosítása, illetve annak színvonala, nincs összhangban a különbözeti árpótlék és a növekedési prémium megszüntetésével, s így ez az intézkedés a mezőgazdasági üzemeknek felmérhetetlen anyagi veszteséget okoz. A veszteséget, tehát a mezőgazdasági üzemek megkárosítását hatványozott mértékben szolgálja még az is, hogy az említett irányelvekkel egyidőben foganatosított intézkedések értelmében megszűnik a műtrágya vásárlásához nyújtott állami segítség, vagyis a mezőgazdasági üzemeink körülbelül 15 százalékos áremelés mellett vásárolhatják a műtrágyát. Ha jellemezni akarjuk az említett intézkedés hatását, azt magyarosan így fejezhetnénk ki: — „úgy jött, mint a derült égből a mennykőcsapás“! Ügylátszik, hogy az új irányelvek szerzői megfeledkeztek arról az ígéretről, amit a múlt évben kapott parasztságunk. Arról, hogy a főtermények esetében a felvásárlási árak pár évig nem módosulnak és a különbözeti árpótlék, valamint a növekedési prémium is érvényben marad főleg azért, hogy mezőgazdasági üzemeink zavaró körülmények nélkül szorgalmazhassák termelésük összpontosítását és szakosítását a létező természeti és gazdasági adottságaikkal, illetve előfeltételekkel összhangban. Nem gondoltak arra a Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat Központi Igazgatóságának vezető dolgozói, hogy végre a parasztság is biztonságban, vagyis zavaró körülményektől mentesen szeretné egyengetni a mezőgazdaság fejlesztésének útját? És arra sem gondoltak, hogy a mezőgazdasági üzemeinknek az elhamarkodott intézkedések ökonómiai hatását még nem állt módjukban felmérni, s így zavarok keletkezhetnek a Jövő évi termelési és pénzügyi terveik kidolgozásában, valamint az előzetes adásvételi szerződések megkötésében, s hogy ez a zavar kedvezőtlenül befolyásolhatja egész népgazdaságunk fejlődését? Sajnos, a tények arról tanúskodnak, hogy az említett felelős tényezők a vállalati érdekeik érvényesítése mellett figyelmen kívül hagyják a parasztság és az egész társadalom érdekeit. Az utóbbi időben sokat beszélnek arról, hogy előtérbe kell helyezni a mezőgazdaság gyorsabb Ütemű fejlesztését olyan mezőgazdaság-politika gyakorlásával, amely a mezőgazdasági üzemek anyagi eszközeinek gyarapodásához vezet, s így természetesen ahhoz is, hogy fokozatosan emelkedik a parasztságunk életszínvonala, mlmellett a mezőgazdasági üzemeinknek nagyobb lehetőségük nyílik a bővített újratermelés összes anyagi előfeltételeinek megteremtésére. A felvásárló vállalat központi igazgatóságának legújabb intézkedéseit csak úgy értelmezhetjük, hogy azok a sző legszorosabb értelmében ellentétben vannak az említett törekvésekkel. Ezt szemléltetően bizonyltja a besztercebányai járás előzetes számvetése is, amely arra a szomorú megállapításra jutott, hogy az említett intézkedések következtében körülbelül 34 millió koronával csökkenhet a járás mezőgazdasági üzemeinek jövő évi bevétele. Ezekután természetes jelenségként konstatálhatjuk, hogy a mezőgazdasági üzemek és a járási mezőgazdasági társulások tiltakoznak a Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat Központi Igazgatóságának intézkedése ellen és kérik a Szlovákiai Egységes Parasztszövetkezet Központi Vezetőségét, hogy határozottan lépjen fel a parasztság érdekeinek védelmében. Bíztató jelenség, hogy a szövetség vezetősége nem hátrált meg a nehézségek előtt, hanem a július 2B-i rendkívüli ülésén állást foglalt a káros intézkedésekkel szemben és ugyanakkor a Földművelés- és Élelmezésügyi miniszternél is tiltakozott. A parasztszövetség vezetősége határozott fellépésének következményei meglepőek. Ugyanis a miniszter azt válaszolta, hogy a minisztérium vezetősége nem tárgyalt az ökonómiai eszközök módosításáról, vagyis a mezőgazdasági termények felvásárlási árának megváltoztatásáról, de hasonlóképpen nem tárgyalt a különbözeti árpótlék és a növekedési prémium eltörléséről sem, s így ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban határozatot sem hozott. A Szlovákiai Egységes Parasztszövetség Központi Vezetősége ezekután teljes joggal — figyelmezteti a mezőgazdasági üzemeket, hogy az előzetes termelési tervek és adás vételi szerződések kidolgozásakor hagyják figyelmen kívül a Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat Központi Igazgatóságának június 28-án keltezett, 213/88-34 szám alatt megjelent rendelkezését Az ügyhöz azonban még van egy megjegyzésem. Tarthatatlan állapotnak tartom, hogy a Felvásárló és Ellátó Vállalat, amely az Agrokomplexum szerves részeként a Földművelés- és Élelmezésügyi Minisztérium irányítása alá tartozik, ilyen önkényeskedést továbbra is megengedhessen magának, s az érdekeit a már közismert, de elitéit módon — a parasztság érdekeinek fölébe helyezze. Az Egységes Parasztszövetség vezetősége, mint a szövetkezeti és az egyénileg gazdálkodó parasztság érdekeinek Jogos képviselője pedig elvárja, hogy a jövőben a mezőgazdasági termeléssel és az áruértékesítéssel, valamint a mezőgazdasággal közvetlen vagy közvetett formában összefüggő kérdésekről és módosító javaslatokról képviselőinek részvétele mellett tárgyaljanak és módosításokra csak abban az esetben kerüljön sor, ha azokkal a parasztság hivatalos érdekvédelmi szervezete is egyetért. PATHÖ KÁROLY Népünk támogatja a CSKP Központi Bizottságának álláspontját Mint ismeretes a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának politikai bizottsága és Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége a csehszlovák—szovjet határon, Ágcsernőn találkozott, hogy kicserélje tapasztalatait a jelenlegi helyzetről, a két testvéri szocialista ország kapcsolatairól, s hogy tisztázza azokat a nézeteltéréseket, amelyeket az öt testvérpárt varsói levele, valamint a CSKP Központi Bizottsága válaszlevele alapján mindannyian ismerünk. Biztató, hogy a két testvérpárt képviselőinek tanácskozását az elvtársi nyíltság és bizalom jellemezte. Magától értetődik, hogy hazánk népe nagy érdeklődéssel figyelte a megbeszéléseket és ugyanakkor a legmesszebbmenő támogatásáról biztosította pártunk Központi Bizottságát. Erről tanúskodnak a táviratok százezrei és az aláírások milliói, amelyekkel dolgozóink hitet tettek pártunk megújhódott politikája és a Dubőek-i vezetés mellett. Határozatok és kötelezettségvállalások sokasága érkezett a tanácskozások színhelyére az ipari üzemekből, az egységes földművesszövetkezetekből és más munkahelyekről, az ország minden részéből. Fiatalok és idősebbek nemre és nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül, tudomására adták a tárgyaló feleknek, hogy teljes mértékben egyetértenek a megújhódási folyamattal és azzal az állásponttal, amelyet pártunk központi bizottsága a tanácskozáson képviselt. Joggal állíthatjuk tehát, hogy hazánk dolgozó népe határozottan halad a demokratizálódás útján, azon az úton, amely a szocialista demokráciánk megújhódását és elmélyülését szolgálja. SZOCIALISTA DEMOKRÁCIÁNK védelmében Demokratizálódási folyamatunk meg nem értéséből ered, hogy egyes hazai és külföldi elvtársaink helytelen következtetéseket vonnak le társadalmi életünk megújhódási folyamatának jelenségeiből. Többek között helytelennek minősíthető az is, hogy egyes politikusaink — köztük újságírók is — a szocialista demokráciát, mint fogalmat új fogalommal, a demokratikus szocializmussal cserélik fel. Persze ez nemcsak helytelen, hanem veszélyes is, mert ezáltal akarva, akaratlan azt a látszatot keltik, hogy szerintük két féle szocializmus létezik: az egyik demokratikus, a másik pedig lehetetlenné teszi a demokratikus alapelvek érvényesülését. A veszély tehát abban rejlik, hogy az ilyen elméletek terjesztői felosztják a szocialista világrendszert demokratikus és antidemokratikus szocialista államokra. A józan ész és az osztályhűség arra kötelez, hogy a szocialista demokráciánk védelmében síkra szálljunk minden olyan törekvéssel szemben, amely a megújhódási folyamatunkat az elszigeteltséghez vezető és fantázia szüleményeként jelentkező „demokratikus szocializmus“, tehát álszocializmus megteremtésére akarja kihasználni. Az a sajnálatos jelenség, hogy szocialista demokráciánk az elmúlt évek folyamán deformálódott, semmi esetre sem vezethet a szocialista demokrácia létjogosultságának tagadásához. Mert a szocialista demokrácia nálunk sem jutott csődbe, hanem csupán deformálódott, illetve a dogmatikusbürokratikus irányítás hatására beszennyeződött. A hibák felgyülemléséhez a személyi hatalommal párosuló és abból táplálkozó politikai szűklátókörűség: a párt vezető szerepének antimarxista értelmezése és a proletár diktatúrának, mint a hatalomgyakorlás módszerének helytelen alkalmazása vezetett. Lényegiében tehát ez, hogy a pártvezetés régi megszemélyesítői nem akarták tudomásul venni a társadalmunk osztályszerkezetében beállt minőségi változásokat, s így táplálták a bizalmatlanságot a közös célokért küzdő társadalmi osztályok, a munkásosztály és a parasztság között, de ugyanakkor a bizalmatlanság elmélyítésével fékezték a szocialista értelmiség társadalomformáló munkájának sokrétű kibontakozását is. A hibák fő oka tehát az volt: nem akarták megérteni, hogy a társadalmunkban végbement minőségi változások törvényszerűen megkövetelik a hatalomgyakorlás módszereinek módosítását is, vagyis a szocializmus demokratizmusának teljes kibontakoztatását. Jelenleg tehát az a feladat áll előttünk, hogy a szocialista demokrácia általános jellegű alapelveinek tiszteletben tartása mellett és társadalmi életünk speciális kísérő jelenségeihez igazodva, elmélyítsük társadalmi életünk demokratikus jellegét. A tényleges megújhódás érdekében ki kell indulnunk abból, hogy hazánk nemzetei és nemzetiségei a demokratikus szabadságjogok igenlőivé és igénylőivé váltak, de ugyanakkor tudatosítanunk kell azt is, hogy szocialista fejlődésünk jelenlegi szakasza a társadalmon belüli osztályhatárok fokozatos elmosódását eredményezi. Mindez a szocialista demokráciánk olyan méretű fejlesztését feltételezi, amely megfelel társadalmunk egyes rétegei és csoportjai különböző érdekeinek, vagyis lehetővé teszi, hogy érdekeiket kifejezésre juttassák és szavuknak a közéletünkben is súlya legyen. Magától értetődik, hogy egy ilyen megoldás nem feltételezi a szocialista demokrácia létjogosultságának tagadását. A szocialista demokrácia tagadása ugyanis egyértelmű társadalmi rendszerünk osztályjellegének tagadásával, tehát a kommunista párt vezető szerepének aláásásával is, s ezért határozottan veszélyezteti a szocialista társadalmunk létét. —☆— A legfelsőbb pártvezetés eltávolított képviselői — s persze mások is — a pártot a proletár diktatúra eszközének tartották és vezető szerepét úgy értelmezték, mint a hatalom összpontosítását a pártszervezeték kezében. Társadalmi életünk demokratizmusának elmélyítése céljából feltétlenül szükséges mielőbb felszámolni ennek a helytelen irányzatnak káros következményeit. Erre kötelez bennünket pártunk Akcióprogramja is, amely hangsúlyozza: „ ... a pártnak nem az a célja és küldetése, hogy a társadalom univerzális felügyelője legyen, hogy direktíváival megkössön minden lépést, hanem az, hogy szocialista kezdeményezést fakasszon, hogy megmutassa a kommunista jövő útját és reális lehetőségeit, s a neme6 célokért folyó küzdelemnek rendszeres meggyőzéssel, a kommunisták személyes példamutatásával nyerje meg a dolgozókat.“ Ez egyben tehát azt Is jelenti, hogy,,,... a kommunista párt a nép önkéntes támogatására támaszkodik. Vagyis nem úgy érvényesíti vezető szerepét, hogy a társadalom fölött uralkodik, hanem úgy, hogy a legodaadóbban szolgálja társadalmunk szabad, haladó, szocialista fejlődését.“ Pártunk, a megújhódási folyamatunk kibontakoztatása közben nem feledkezik meg arról sem, hogy ez a folyamat bizonyos kockázattal jár. Tudatosította, hogy a lakosság széles tömegeinek támogatását élvező demokratizálódási folyamatnak törvényszerű velejárói is vannak. Egyrészt léteznek a vissza húzó konzervatív erők, másrészt pedig olyan személyek és kisebb csoportok, amelyek a kapitalizmus restaurálásának hívei, vagy amelyek politikai tisztánlátás hiányában, a kapitalista tulajdonviszonyokat tagadó, de ugyanakkor a párt vezető szerepének létjogosultságát is kétségbe vonó „tiszta demokráciáról* álmodoznak, s ezáltal a társadalmi életünkben zavart keltő tevékenységet fejtenek ki. (Folytatás a 2. oldalon.J A z Űj Szó június 31--1 számában hírt közöl arról, hogy ismeretlen tettesek Petőfi Sándor ligetfalust szobrát sárga festékkel bemázolták és a kardját is letörték. Ez a szokatlan „tiszteletadás" enyhén szólva megdöbbentő. Felháborodásom csttultdval határoztam el, hogy felkeresem a nagy szlovák forradalmi költő Jankó Krát ugyancsak ligetfalust szobrát, s megkérem, válaszoljon néhány kérdésemre. — Bocsánat, hogy márvány-. nyugalmát zavarom — kezdtem, — de nagyon szeretném, ha mondana valamit arról, ami ttt történt,.. — Szomorú vagyok és kínoz a tehetetlenség. Itt állok és kénytelen vagyok tétlenül túrni a legnagyobb embertelenséget. A világ szabadság, a vtlágforradalom lánglelkü hirdetőjét a szemem láttára csúfolják meg barbár utódok ... — Hogyan történt? — Pontosan nem tudom, mert a bokrok eltakarták a tetteseket ... ö, ha mozdulni tudtam volna, botommal csapok szét közöttük. — Ön jól ismerte Petőfit, verseit, eszméit., t Interjú Jankó Kráí-lal — Hogy ismertemmé? Ö volt a példa. S azt hiszem örökre az ts marad, mert a gondolat, amiért élt, s amiért életét áldozta, örökérvényű. — Ha ez így igaz, akkor az, ami történt, mivel magyarázható? — Az ilyen gonoszságot nem lehet magyarázni, mert az embertelenségre nincs magyarázat. — Nem volt-e valaki a környéken, akt szembeszállhatott volna a tettesekkel? — Nem. Senkt. Az éjszakák itt csendesek. A padokon látni csak összebújt szerelmes párokat. Se rendőrt, sem parkőrt nem láttam. Minden jöttment, garázda ember számára kiszolgáltatottak vagyunk. — Nem akarnám sokáig háborgatni. Tudom, hogy a költők leghübb társa a magány, az egyedüllét. Csak még egy utolsó kérdést szeretnék feltenni. Nyilván Ön ts tudja, milyen változások mennek végbe napjainkban ebben az országban. A cél az egymás megbecsülése, emberi és nemzeti hagyományaink tiszteletben tartása. Ez így van, így igaz. S mégis, ennek ellenére ilyen gyalázatos dolgokat kell látnia. Mit érez ilyenkor? — Szégyenlem magamat-... GÁL SÄNDOR
