Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-27 / 30. szám

A harcsa elég későn „ébredő“ halunlk. Bár a jég zajlása sokszor kiveri fekvéséből, mfigis a víz nagyobb fokú felmelegedése készteti csak erőteljesebb mozgásra. Míg a csuka februárban és márciusban elivik és a süllő is eleget tesz fajfenntartási ösztönének április folyamán, addig a harcsa csak május végén, június elején ívik, amikor már a víz tartó­san felmelegszik, és megközelíti a 18 főket. A mostani várat­lan meleg tavasz úgy látszik szokatlanul korán indította út­jára a harcsát. Még éjszaka, a legzavarosabb vízben is rátalál a felkínált természetes vagy mesterséges csalira. A természe­tes csalik közül zavaros vizen a mozgó hal, a gilisztacsokor, pióca, nadály az eredményes; a letisztult vízben viszont a ló­­tetű, apró béka, baromfibél stb. A mélyen vagy sokszor vízközt vezetett villantóikra is gyakran rákap a harcsa, és nemegyszer váratlanul érkezik, meglepi a balinozó horgászt. Rendszerint hajnalban, de nyáron délben, este is kap. KAP A HARCSA Apró szeme nem nagyon segítheti a tájékozódásban, így mozgását más érzékszerve irányítja. Oldalvonal érzékszerve, amely a víz áramlását, rezgését fogja fel, nemcsak a törzs oldalán, hanem farkán és fején is igen fejlett. A fejen levő és 4 rezgéseiket felvevő érzékszervek segítségével megvakítva Is pontosan elkapja a közelében úszkáló halat, bajuszán és ajkain levő érzéksejtjeinek érintése pedig rögtön kiváltja nála a nye­­lésl reflexet. Ezért ne csodálkozzunk, hogy a körömnyi villan­­tőt is megtalálja, és el is kapja. Akadása tompa, fenekesen pedig erőteljes húzás. Bevágáskor legyünk mi is határozottak, mert kemény szájába jól be kell húzni a horgot. A 10 kilón aluli harcsák rendszerint állandóan úsznak a horgon, a na­gyobbak viszont a mélybe menekülnek, és „lefekszenek“. Nem egyszer hemperegve, magukra csavarják a zsinórt, és így fe­jük rándításával könnyen el Is szakítják. Fárasztásukat nem nagyon lehet siettetni, és rendszerint a horgász is belefárad mire egy valamire való harcsával megbirkózik. A megfekvő harcsát a zsinór apró rángatásával vagy a bot ütögetésével in­díthatjuk újra el. Valahogy úszásra kell kényszeríteni, hogy kifáradjon és megadja magát. Nincs nagyobb izgalom, mint amikor a víz örvényleni kezd, mert a harcsa már a vízszint közelében köröz, sőt nagy levegőbuborékokat is kibocsát. A levegő felbpggyanása a harcsa fáradásánaik jele. Ilyenkor rövidesen megjelenik a víz felszínén, és akkor látja csak a horgász Is, hogy „kivel“ van dolga. Ilyenkor kell a legnagyobb óvatosság, mert a rövid zsinóron úszó harcsa mégfutamodása végzetes lehet. Nehogy befékez­zük erősen az orsót. A felfekvö harcsát legjobb vágóhoroggal, kampóval vagy szükség esetén puszta kézzel alsó állkapcsánál fogva csónakba vagy partra emelni. G. Ooddlatof ,,recipe“ A múlt évszázadokból ránk maradt írások ts őriznek azon­ban néhány érdekes „recipét", és ki tudja, azok nem Jobbak-e, mint a mai finom csomagolású gyári távcsalik. Lássuk, mivel csalták dédapáink horoghoz a halat, Jgy többek közt — írja egy régi újság — ajánlják a macska vagy a házinyúl húsát liszttel, mézzel keverve; birkavért stb. Csalogatóul pedig minden ki­gondolható mixtúrát, blrkabelet, gémolajat — azaz a gém zsír-, ját —, marhatrágyát vérrel és csírázott zabbal keverve, kő­olajat és más illő olajokat, sőt még kenyérhajpasztát ürülék­kel is.“ Ügy látszik, hogy a múlt szá­zad horgászai sem lelkesedtek mindig az ilyen csalikért, mert az idézett anyagok alkalmazá­sához a hajdani sorok írója a következőket fűzte még: „Mind­ezeket próbálják meg ők — már mint kitalálóik — de azért egy recipét kuriózum kedvéért mégis leírok, talán megpróbálja valaki." Es most következik a „recipé". „Öreg, romlott, penészes, nem sós sajtot apróra reszelünk, eh­hez öntjük a faolaj alját, éspe­dig annyit, hogy az egész híg pépet képezzen. Ehhez teszünk omlón egy kis kámfort, éspedig ha a pép fél kiló, 8—10 gram­mot, amely azután a péppel jól erősen összedörzsölendő. Ekkor annyi búzakorpát keverünk hoz­zá, míg a keverékből kis go­lyócskákat lehet formálni. Eze­ket a golyócskákat azután a kiszemelt horgászó helyre szór­juk egy nappal a célba vett horgászat előtt. Hihetetlen mennyiségű mindenféle halat csábít ez az élvezetes mixtúra az illető helyre." Azt kellene most csak kipró■< bálni, hogy változott-e azóta a halak gusztusa. Rajta horgásza társak, itt az üdvözítő ,jecipe". Egy hal, amely csomót köt önmagán 8 VADASZ HAlASZ El tud-e olvasónk képzelni egy halat, amelynek négy szi­ve van, szeme viszont nincs, amely hónapokig él táplálék nélkül és csomóba tudja kötni önmagát? Nem? Pedig van ilyen hal. Neve nyálkás angolna vagy vakhal, a mélytengeri ha­lak csoportjába tartozik. Külse­je jelentéktelen, húsa a gumi­hoz hasonó, s ezért nem vonzó halászzsákmány sem az ember, sem a tengeri ragadozó szá­mára. Annál inkább érdekli azon­ban a természettudósokat, ez a halfajta, mert a gerincesek legalacsonyabb fajához tarto­zik. Szervezeti felépítése és életmódja csak az utóbbi Idő­ben vált ismeretessé. Húsz faj­tája van, ezek közül talán a legérdekesebb a csendes-óceáni vakhal. Teste 25—40 cm hosszú, a tenger mélyén él 20—300 mé­ter mélységben. Mélyen az iszapba fúrja magát, a homokos részeket elkerüli. Riükán eszik, testében nagy ^sírtartalék van, anyagcseréje pedig igen lassú. Egy amerikai természettudós '.ét hónapig tartott akvárium­ban egy nőstény vakhalat táp­lálék nélkül és az ennek az időszaknak a végén Ikrákat rakott lel Mint a neve is mutatja, en­nek a halfajtának nincs szeme, csak két fényérzékeny pigmen­­folt a fején. A látás érzékszer­vét a különlegesen fejlett szag­­lóérzék és az érzékeny tapoga­tók pótolják. Amikor megéhezik, kibújik az iszapból, s a vízben úszva, fejét lassan jobbra-balra ingat­va a szaglászó kutyára hason­lít. Ha zsákmányt észlel, nyíl­ként suhan előre,'k körülfonja áldozata testét, és éles nyelvé­vel feldarabolja húsát. Áldoza­tának fojtogatása közben testét csomóba is köti, hogy még ha­lálosabb legyen a szorítása. Vérkeringés! rendszere szin­tén különös. Szíve a koponyá­jában helyezkedik el és mun­káját a vénáikban lévő „pót­szívek“ segítik. A négy szív más-más ritmusban dobog, ugyanis a vakhalnak nincs szimpatikus idegrendszere, a­­mely belső szerveinek működé­sét Irányítaná és ellenőrizné. Ellenálló valamennyi fertőző betegséggel szemben. A ter­mészettudósoknak nem sike­rült ennek a különleges immu­nitásnak okát megállapítani. (AUGUSZTUS) A nem pisztrángos vizeken már jobb ered­ményekre számíthatunk. Ezt az is elősegíti, hogy a víz­ben rohamosan fogy a hal természetes eledele, főleg ott, ahol a vizek jól bené­pesedtek. Általában a meleg csökken, míg az éjszakai le­hűlés növekszik. A légnyo­más nincs olyan magasan, mint pl. júniusban és július­ban. Augusztusban jobban kap­nak a pontyfélék. Szorgal­mas előetetés után horgász­­szunk főleg főtt burgonyá­val, valamint tejes kukoricá­val (főzve vagy nyersen), továbbá tésztával, kenyérrel stb. Márnára zavaros vízben horgászunk a reggeli és esti órákban. Csalink földi gi­liszta, vízben élő álcák le­gyenek. Tücsköt is használ­hatunk, melyet réten, füves vízpartokon foghatunk. So­kan kishallal is fogtak na­gyobb márnát, süllőt, balint, csukát, angolnát, harcsát és inenyhalat. Harcsára ered­ményesen használjuk a csík­halat és a lótetűt. Aki ke­­csegéző helyeket tud, e hó­napban használja ki az al­kalmat, mert most jól kap­nak. Kisméretű horgokat használjunk. Gilisztákkal és réti szöcskékkel csalizzunk. A reggeli és esti órák a leg­alkalmasabbak. A halászbo­tot tartsuk kézben és ka­páskor azonnal bevágjuk. Ezúton is figyelmeztetjük a halászokat, hogy méreten aluli halakat kifogni tilos, ezeket engedjük vissza a víz­be. A horgot óvatosan távo­lítsuk el. Ez a szabály a ra­gadozókkal szemben a piszt­rángos vizeken nincs ér­vényben. Pisztrángos vize­ken a halászatot reggel 5 órától este 20 óráig gya­korolhatjuk. Ez az utolsó hónap, mert szeptemberben tilos a pisztráng fogása. Máskülönben e hónapban a pisztráng jó étvággyal kap, de kár az ikrás és főleg a tenyésztésre alkalmas piszt­rángok kifogása. A műle­gyek főidénye elmúlt. Mind­amellett próbálkozzunk pal­­merekkel, használjunk co­­achmant, cinnamont, flyt és august duót, valamint az univerzális March Brown­­nalt, Hardys Favoritét, Wood­­coch green (red és Bine Quil műlegyeket. A pér­­halat is műléggyel fogjuk. (SM1

Next

/
Oldalképek
Tartalom