Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-21 / 51-52. szám

Ad multos annos MUDr. Eugen Malyt, a tudo­mányok kandidátusát köztársa­ságunk elnöke egyetemi ma­gántanárrá nevezte ki. Ez a napi sajtóban közölt — habár csak igen szűkszavú — tiírecs­­jce a méhésztársadalom köré­ben nagy örömet váltott ki. Elégtételt kapott a hosszú éve­ken át tanársegédként működő kitüntetett, de ugyanakkor mi, szlovákiai méhészek is elégté­telt kaptunk. Meggyőződtünk ugyanis arról, hogy a megúj­hodás időszakában az embere­ket már nem csak politikai és nemzetiségi, hanem más, pozi­tívabb kritériumok alapján el­bírálva terjesztik fel kitünte­tésre. A méhészek társadalma MUDr. Maly személyében egy hosszú esztendők óta tevékeny, áldozatkész dolgozót ismer, aki évek óta vezette és irányította a Csehszlovák Méhészszövetség Szlovákiai Bizottsága mellett alakult méhészet-kutatási szak­­'bizottságot. Az egész köztársa­ság méhészei mint a Csehszlo­vák •' Méhészszövetség méhésze­ti-egészségügyi szakosztályának elnökét ismerik. A világ szá­mos országának méhészei, el­sősorban méhész-szakemberei «lőtt az Apimondie nemzetközi ;méhészkongresszusain elmon­dott beszámolói és előadásai tették közismertté. Ezeken a kongresszusokon mindig becsü­letet és elismerést szerzett a jelentős színvonalú szlovákiai tudományos életnek. A méhpempő és klinikai ha­tásának tanulmányozása terén folytatott kutatásaival, vala­mint azáltal, hogy gyógyszer­­gyártó iparunkban meghonosí­totta a méhpempőnek liofilizá­­ciós tartósítását, maradandó érdemeket szerzett méhésze­tünk megszilárdítása és gazda­sági eredményeinek javítása terén. Ezzel a tudományos te­vékenységével, amely megfeszí­tett, rendszeres és fáradságot nem ismerő munkát követelt tőle, nagyban hozzájárult a méhészetnek, mint termelési ágazatnak gazdasági fejleszté­séhez és megszilárdításához. Mi, méhészek olyan ember­nek ismerjük, akinek szívügye, hogy a munka kifizetődő, ered­ményes legyen, aki mindig készséges, tetteiben és gondo­lataiban egyenes és őszinte. Áldozatkészségéért, állhata­tosságáért és tiivatásszereteté­­ért, valamint komoly méhészeti szaktudásáért körünkben köz­kedvelt és nagy tisztelet övezi. Ezért kitüntetése alkalmából mi, Szlovákia méhészei tiszta szívből kívánunk neki további sok sikert és jó egészséget. —ara— (Ford.: Oy) Mesterséges táplálék a méhcsaládok téli ellátására Meljnyicsuk I. beszámolójából megtudtuk, hogy az édeshar­­matméz által okozott téli veszteségek megelőzése és a méh­családok életerejének megóvása céljából mesterséges táplálék­kal kísérleteznek a telelő élelem pótlására. A kísérletek ered­ményeként a mesterséges táplálékot 74 % répacukorból, 7,5 % mézből és 18,5 °/o vízből készítik. Ezt naponként kétszer meg­keverik. A mesterséges táplálékot légritkító készülékben töl­tik a lépekbe. így a sejtekben levegő nem marad, teljesen megtelnek az eleséggel. A megtöltött lépekre festékszóróhoz hasonló készülékkel forró viaszt permeteznek. A viasz a lépe­­ken megmerevedik és a sejteket befödi. Az így készített téli eleségen a méhcsaládok egészségesen telelnek, és tavasszal jól fejlődnek. A mesterséges méhtáplálékot most nagyobb mér­tékben is kipróbálják. (Pcselovodsztvo 1968. 8. Szovjetunió) A propoliszozás és a méhfajták Sztarosztyenko a fekete erdei, a szürke hegyvidéki, a kauká­zusi, az olasz, a krajnai és a távolkeleti méhek ragasztó tevé­kenységét vizsgálva azt állapította meg, hogy a legtöbb propo­­lisztet a kaukázusi, a legkevesebbet pedig a távolkeleti méhek gyűjtenek. Ugyancsak mérsékelten ragasztanak a krajnai mé­hek Is. (Pcselovodsztvo 1968. 7. Szovjetuniói Az anya korának hatása a mézhozamra Drnzik J. négy éven keresztül vizsgálta, milyen hatással van az anya kora a mézhozamra. Egy-, két- és hároméves anyák családjainak teljesítményét négy évig, a négyévesekét két éven át hasonlította össze. Az egyéves anyák teljesítményét vette 100-nak és ehhez hasonlította az idősebbeket. A négy év alatt a következő átlagokat kapta: az agyéves anyák 100 a kétévesek 97,7 a hárűmévesek 94 a négyévesek 57 Az adatokból kitűnik, hogy az anyák a negyedik évben már képtelenek kellő népességűre fejleszteni családjiikat, tehát az anyákat a harmadik termelési évben cserélni kell. (Feltételezhető, hogy a nagyobb kaptárakban, különösen vándorméhészetekben már a harmadik termelési évben is na­gyobb visszaesés tapasztalható.) (Vőelár, 1968. 1.) Az anya súlya és a mézhozam Vesely V., a Prostéjovi Méhészeti Kutató Intézet 13 évi adatai alapján a következőket állapította meg: 1. A méhanyák kelés utáni súlya és fiasításuk terjedelme, illetve családjuk mézhozama között határozott összefüggést nem sikerült kimutatni. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy az anyák súlyának egyáltalában nincs hatása a termelésre, azon­ban a mézhozam olyan sokféle tényezőtől függ, hogy ezek ha­tása külön-külön nem bizonyítható. 2. A 10 mg-onként különböző súlycsoportokba sorolt anyák együttes vizsgálatából arra lelhet következtetni, hogy a leg­könnyebb — 170 mg-on aluli — anyák családjai a mézhozam­ban lemaradnak. Ezért az ilyen anyákat selejtezni kell. 3. A méhanyák súlya és élettartama között határozott össze­függés nem állapítható meg 4. A természetesen (rajzással vagy csendes anyaváltással) nevelt anyák családjai 3—14 %-kal több mézet gyűjtöttek, mint a mesterségesen nevelt anyák családjai. 5. A mesterségesen nevelt anyák közül a méhcsaládok két százalékkal kevesebbet váltottak le az első termelési évben, mint a természetesen neveltek közül. (Vőelafství 1968. 9.) Az „Olomouc 88“ kertészeti és méhészeti kiállításon bemuta­tásra került egy bécsi, műanyagból készült kaptár. Bár kivite­lezése tetszetős, nem biztos, hogy maradéktalanul megfelel a követelményeknek. (Foto: Kruzinsky) Minél szélesebb körben ismertessük meg a fiatalokkal a méhek életét. (Foto: Kruzinsky) 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom