Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-21 / 51-52. szám

kérdésedre - válaszol VdlCel Sai^í A Slovan és a csehszlovák váloga­tott kitűnő kapuvédőjét nem kell kü­lönösképpen bemutatnunk olvasóink­nak, mert ha személyesen nem is, de a képernyőről valamennyi focirajon­gónk ismeri. Azért róla, magáról csak ennyit, hogy huszonnégy éves, nős és egy aranyos kisfiú ifjabb Vencel Sa­nyi édesapja. De most már jöjjenek olvasóink kérdései. Nagy Géza, Nagymegyer: Hol és mikor kezdődött labdarúgó pályafu­tása? — Szülőfalumban, Deákin kezdtem focizni. Kölyökkoromtól egészen 17 éves koromig otthon játszottam. Deá­­kiról 1961-ben kerültem a Slovanba, mikor az egyesült a Dimitrov üzem­mel. — Mikor és ki ellen védte elsőiz­­ben a válogatott kapuját? — 1965-ben a Románia elleni VB selejtezőn kaptam első ízben lehető­séget. Bemutatkozásomra Prágában került sor és jól sikerült; 3:l-re győz­tünk. Sajnos, a világbajnokságra így sem jutottunk ki. — Milyen államokban járt s még hova kívánkozik? — Valamennyi földrészt bejártam, úgyhogy így hirtelenében nehéz len­ne az összes országot felsorolni. Szá­mításom szerint 38—40 országban jár­tam már. Nagyon szeretnék még el­jutni japánba, és természetesen a VB színhelyére. Mexikóba is. — Fiából is labdarúgó lesz? — Azt hiszem igen, mégpedig ka­pus. Már most is ez a poszt tetszik neki a legjobban. — Melyik mérkőzésére emlékezik vissza legszívesebben, s melyikre nem szeret visszagondolni? — Legszebb élményeim az 1966 júnisában játszott Brazília—Csehszlo­vákia mérkőzéshez fűződnek. Rio de Janeiróban több mint 100 ezer néző előtt 2:2-re játszottunk a kétszeres világbajnokkal. Pelé is a pályán volt és sajnos gólt is lőtt. Nem szívesen gondolok a legutóbbi Trnava—Slovan mérkőzésre, ahol három gólt kaptam. Imre Ferenc. Alsó Bodog: — Me­lyik magyar klubcsapat hátvédsora mögött lenne a legnyugodtabb? — Választásom a Dózsára esne. Vé­leményem szerint a lila-fehéreknek nemcsak a csatársoruk kitűnő, de a védelmük is igen szilárd. — Hogyan állítana fel egy cseh­szlovákiai magyar válogatottat? — Fülle vagy Vencel — Málasz­­ky, Csákváry, Pósa, Somosi — Knapp, Sándor — Gyurek, Szikora, Móder Jó­zsi, Móder Laci. — Melyik csehszlovák csatár lövé­seitől tart a legjobban? — Nekem Adamec bombái okozzák a legtöbb gondot. A nagyszombati csatár kiszámíthatatlan. Ha jó hely­zetben van és én lövést várok, álta­lában leadja a labdát. Mikor azt hi­szem, passzolni fog. váratlanul rá­szúrja. Neszméry Lajos, Magyarbél: — ön szerint ki a jelenlegi legjubb kapus a világon? — Erre a kérdésre nehéz válaszol­ni. Sok jőképességű kapust ismerek, Még élénken emlékezetünkben él a mexikói olimpiának az a mozzanata, amikor két néger vágtázó John Carlos és Tommie Smith a győzelmi emelvé­nyen lelhajtott fejjel és ökölbe szorí­tott kesztyűs kézzel hallgatta végig hazájuk himnuszát, az amerikai him­nuszt. Így tüntettek a faji megkülön­böztetés ellen. Nem bojkottálták az olimpiát, csupán a világ tudtára ad­ták, hogy hazájukban csak „megtűr­tek“ és csak addig veszik őket ember­számba, míg hírnevet, dicsőséget sze­reznek az Egyesült Államoknak. Hogy ez nem túlzás, íme két példa. lehetőségem Clarkswillében, ahol a fehérek és feketék szigorúan elhatá­rolva élnek. Csak egy sportsiker sze­rezhetett számomra elismerést a fe­hér világban. Felfedeztek, kiemeltek, majd Róma és a három aranyérem következett. Akkor egy pillanatra megbocsátották, hogy fekete vagyok. Az olimpiai győzelmek után Wilma mint tanítónő tért haza Clarkswillé­­be. — Ezek voltak életem legnehe­zebb évei — mondta —, mert láttam, hogy semmi sem változott. Amikor a négerek tiltakozása or­szágszerte erősödött, ő is a felvonu-Aranyérmek a raktárban Az 1960-as római olimpia egyik fe­lejthetetlen sztárja Wilma Rudolph volt. Népszerűségét nemcsak három aranyérmének köszönhette, de ked­vessége, szépsége, tökéletes alakja és természetesen egyedülálló futó­teljesítménye is 'hozzájárult ahhoz, hogy a fiatal né­ger lányból egysze­riben fénylő csil­lag lett. Wilma ke­cses futását a tévé­­közvetítés segítsé­gével mi is Láttuk, s így nyugodtan állíthatjuk, hogy a „fekete gazella“ elnevezés tökélete­sen ráillett. Amikor nagy fölénnyel, s ellenfeleit, szinte hinni sem akartuk, hogy ez a kecses mozgású, húszéves lány nyolc eszten­dős koráig béna volt. Róma után egyre kevesebbet hallot­tunk WiImáról. Részt vett ugyan még egy svédországi portyán, ahol a kö­zönség olyan ünneplésben részesítet­te, amilyen még egy hazai versenyző­nőnek sem jutott. — Egy éjszaka fo­lyamán egy ország lett szerelmes belé — konstatálta akkor Bob Cun­ningham amerikai levelező. Ez volt minden. A kiváló atlétanő lassan fele­désbe merült. Bob Cunningham a mexikói olim­pián is kint volt, és megbízást kapott, hogy interjúvolja meg Wilma Rudol­­phot. Ez nehezebb feladat volt, mint ahogy gondolta volna. A valamikor annyira ünnepelt lány címe után két napig kellett kutatnia. Mert Wilma Rudolph városról városra menekült a fenyegető pogrom-hangulat elől, mely nemcsak szülővárosából, a ten­­nesse-beli Clarksvillból, de más he­lyekről is kiüldözte. Wilma kétségbe­esetten menekült gyermekségének re­ménytelen világából, a fehér bírák elől, akik férjét is börtönbe juttatták, mert állítólag autót lopott. A 28 éves Wilma Rudolph három gyermek anyja, még mindig szép, de megkeseredett és megkeményedett a harcban, mellyel a brutális faji el­nyomás ellen védekezett és védeke­zik. — Nem sokra becsültem a futást — állítja ma, — de ez volt az egyedüli lók között haladt. — Eddig csak hallásból ismertem a könnygázt. Nem tudtam mi az, míg egy napon a rendőrség támadása után össze nem estem. Hogy hol van most Wilma három aranyérme? Egy Saint Louis-i raktár­ban, együtt három láda serleggel, tró­feával és Rudoplh összes bútorával. — Nem volt más kiút. Egyedül ma­radtam a gyerekekkel és menekülnöm kellett. Nem vagyok az erőszak híve, de amilyen az USA-ban a helyzet, azt hiszem, hogy a 22 millió elnyomott színesbőrű számára nem marad más hátra. Egy forradalomnak kell jönni. Nem miattam. A gyerekek miatt, akik­nek nem szabad megismerniük azt a poklot, amit én átéltem. Nem aka­rom, hogy nekik is a legtermészete­sebb jogokért kelljen harcolniuk. Világbajnok a tolószékben Az ötvenes évek egyik legkiválóbb profi ökölvívója Ezzard Charles volt. A szorító olyan nagyságaival vívott felejthetetlen harcokat, mint Joe Louis, Rocky Marciano, Joe Walcott stb. A nehézsúlyú világbajnok sokat keresett. Nagyon sokat, úgyhogy 1957-ben, amikor szegre akasztotta boxkesztyűit, éjjeli mulatót, éttermet és bárt nyitott. Ez azonban csak né­hány évig tartott. Elég volt egv be­tegség és néhány ember rosszindula­ta, és a jól szituált üzletember koldus­sá vált. járni, barátai min­dig találtak számára alkalmi munkát. Egy ideig Chicagóban heti 100 dol­lárért hajtási igazolványokat töltött ki (az USA-ban egy segédmunkás heti keresete kb. 150 dollár). Ma már ezt a munkát sem bírja végezni, és csak háromkerekű tolókocsival tud közle­kedni. Összes pénze elment az orvos! költségekre, s rengeteg adósságán kívül nincs semmije. Ezzard tragikus sorsáról tudomást szereztek egykori barátai, akik most karöltve a fiatalabb profi ökölvívók­kal gyűjtőakciót szerveznek. A jóté­konysági akción 20 ezer dollárt akar­nak szerezni, hogy fedezhessék a volt világbajnok orvosi költségeit. O. V. Wilma Rudolph könnyedén verte Ezzard Charles Míg képes volt de egyik sem emelkedik különöseb­ben a többi fölé. A régebbi kapus­generációból a jugoszláv Bearáé min­den elismerésem. Jánoska Péter, Komárom: — Kivel érti meg magát a legjobban a Slo­­vanban, s kivel a válogatottban? — Mindkét esetben ugyanazzal a játékossal. Ez pedig Jokl. — Kit tart minden idők legna­gyobb labdarúgójának és kit Cseh­szlovákiában és Magyarországon? — Itt ugyancsak nem adhatok egy­öntetű választ. Rengeteg klasszikus játékos volt és van, egyetlen egyet lehetetlen kiemelni. £n ezért hármat említek: Di Stefano, Puskás, Pelé. A csehszlovákok közül Masopustot, a magyar focisták közül nagy példaké­pemet, Grosics Gyuszit tartom utol­érhetetlennek. Kulacs János, Galánta: — Mit tart az ökölvívásról és a rugbiról? — Szívesen megtekintek egy-egy jó rugbit vagy ökölvívó összecsapást. De aktívan egyik sportot sem szeret­ném űzni. — Van-e kocsija és milyet szeret­ne? — Egy zöld színű MB 1100-asom van. Az autóval elégedett vagyok. Tölgyessy Katica, Érsekújvár: — Ha randevúra hívnám, jönne? — Néhány évvel korábban biztos, most már nem. — Milyen ön szerint az ideális nő? — Ideális nő? A feleségem. Pék Marika Nagykürtös: — Ked­venc étele, színe, szórakozása? — A jó disznótoros vacsora, sötét­szürke és a sötétkék. Szórakozásom a tévé és fiam nevelése. — Mikor mérges? — Nyugodt természetű vagyok. Ha néha mégis feldühödöm, csakis a meccs alatt. Tóth Tivadar, Kassa: — Melyik a jelenlegi legjobb kapus, hátvéd, fede­zet és csatár Csehszlovákiában? — Viktor, Horváth, Kuna és Jokl. Kökény Károly, Püspöki: — Ha még egyszer választhatna sportágat, ismét I a labdarúgás mellett döntene? — Igen és megintcsak az egyes szá­mú mezt választanám. — Felesége ért a focihoz? — Jobban, mint bárki gondolná. Tóth Béni, Léva: — Miért véd kesz­tyűben? — Csak akkor védek kesztyűben, | ha az időjárás megkívánja. Ha esik az eső és csúszós a labda, a gumi­felületű kesztyűben biztosabb a vé­dés. — Kedvenc színésze, színésznője, énekesei? — Krőner, Bohdalová, Matuska, Vondráéková és Harangozó Teri. Marké István, Dunaszerdahely: — Hány tizenegyest védett már ki? — Elsőligás mérkőzéseken igen jó - a mérlegem. Csaknem 50 százalékos. A 11—12 büntetőrúgásból eddig né­­gyet-ötöt sikerült megfognom. , (ORDÖDYJ * A® óvatos néző SZABAD FÖLDMŰVES — Kiadja a Szlovák Nemzeti Tanács Földműve­lés és Közélelmezésügyi Megbízotti Hivatala. — Megjelenik hetente egyszer. — Főszerkesztő: P a t h 6 Károly. — Főszerkesztőhelyettes: Perl Elemér. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bratislava, Suvoro­vova 18 sz. — Telefon: főszerkesz­tő: 515 58, titkárság: 501 00. — Telefonközpont: 547-81, 511-10. — Belső vonalak: főszerkesztőhelyet­tes: 635, mezőgazdasági rovat: 634, szakmellékletek: 632, kulturális és irodalmi rovat: 678, külpolitikai és sportrovat: 584. — Nyomja a Poly­­grafické závody 02, n. v., Brati­slava, Odborárske nám. 3. Terjesz­ti a Posta Hírlapszolgálata. — Elő­fizetéseket felvesz minden posta­hivatal és postai kézbesítő. —- Kül­földre megrendelhető: PNS, ústred­­ná expedícia tlaée, Bratislava, Gnttwaldovn nám. 48. — Előfize­tési díj egy évre 52 Kcs, fél évre 28 Kés. fR H O lC tóM t MUmumatásh IV. Tanulmányként lehet felsorolni a magyar lovasok ügetőversenyeken el­ért nagyszerű eredményeit. Már 1921- ben a „Baka" és a „Napoleon“, 1927- ben pedig a „Felső“ nevű versenyló ért el nemzetközileg is kiemelkedő sikereket. A magyar Shaurek Ottmár eredménye a múlt és jelen teljesít­ményei összehasonlításánál is igen hasznos lehet, hiszen ez a kiváló-lo­vas már 1931-ben 200 cm magas gáton ugratta keresztül Mr. Spoken nevű lovát. Ezt az eredményt Gran de Castris csak 1934-ben javította meg. „Volán Veutel“ lovával 238 cm-et ért el. Ugyanekkor a távolugrás világre­kordját is megszerezte a francia nemzetnek. (770 cm.) Ha ezzel szem­ben a . szeptember, hő 2-án Salzburgr ban megtartott versenyek eredmé nyeit értékeljük (az osztrák televízió több adásban mutatta be az osztrák lósport akkori, sikereit), láthatjuk, hogy Jarosinsky „Rival“ nevű lovával, bár hiba nélkül ugrott, de csak 190 cm magasságot teljesített. A magyar Frank „Fuval“ nevű lovával már két méteren könnyen szállt keresztül (később a 205 cm-t is keresztülug­­rotta). Mindezekután fölösleges a to­vábbi kommentár. Szerintem a lósport fejlesztése miatt is és a helyes kiértékeléshez is fel kellene használni a hazai-és kül­földi sikereket is. Ügy gondolom, hogy az augusztus 17—18-án León Feld, osztrák fürdőhelyen, megtartott versenyek győzteseiről és az eredmé­nyekről kellett volna írni. Annál is inkább, mert az osztrák sajtó több cikkében kiemelte a csehszlovák lo­vasok sikereit. Kopecky mérnök „Ibrahim“, Turek „Narvik“, Cacky „Nemo“ lován, Marek pedig „Mand­­lával“ ért el szép sikereket. A jelenlegi „letargikus álomba“ süllyedt lósport tudósítás tökéletesí­tése terén, gondolom a sajtónak vol­na mit tennie. A Rudé Právo egyik apróhirdetés-szerű cikkecskéjére kell rámutatnom. A közlemény arra utal, hogy Le Vallo-1 (Párizs melletti, vá­ros) lómészárszék tulajdonosa üzle­tének ajtajára a következő feliratot ragasztotta: Elvesztette ön fogadásait az utolsó lóversenyeknél? Bosszulja ERESZTREJTVÉNY KARÁCSONY (Folytatása következik.) VÍZSZINTES: 1. Kicsinyítő képző. 3. Tágas közleke­dési hely. 6. Fölé­je. 8. A függőleges 1. folytatása. 10. Korszak. 12. Euró­pai nép. 14. Tudja szlovákul. 15.......... bárónő, Huszka’ Je­nő operettje. 17. A melléknév felsőfo­kának jele. 18. Kis terepjáró gépkocsi. 19. L. N. L: 20. Csüng. 21. Cseh férfinév. 23. Ku­kucskál. 24. Kell betűi felcserélve. 26. Hasznos rovar. 27. Német szemé­lyes névmás (SIE). 28. Mutatósző. 31. Astatine vegyjélé. 32. Sertéslak. 33. Sportág. 35. Szín. 37. Személyes név­más. 38. Lágy fém. 39. Lóösztökélés. 41. Idom. 43. Min­denféle őcskaság. 45. Gazdaságunk pillére. 46. Király olaszul. 47. Dísz. 48. A föld felé. 49. Igen Moszkvában. 50. Kárhozat. 52. Halfajta.. 54. Város Algériában. 56. Színdarab. 58. Ásvány. 60. Francia névelő. 61. Énekhang. 63. Izomkötő. 64. Famunkás. 65. Harc­kocsi. ve. 42. Szín. 44. Betegség. 45. Eto be­tűi. 51.' Sertéslak. 52. Ő — németül. 53. Római 999. 55. Görög betű. 56. Igen Moszkvában. 57. Aluminium vegyjele. 59. Lágy fém. 60. Kínai 'hosszmérték (LI). 62. Keresztül. 63. Izomkötő. FÜGGŐLEGES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a vízszintes 8. sorban. 2. Karikában van! 4. Lángol. 5. R. Ő. L. 6. Földcsomó. 7. Gally. 8. Ablakos. 9. Soha — németül (NIE). 11. Az is­ten neve a mohamedán vallásban. 13. Monda. 16. Folyó Ausztriában. 18. Nem rosszul. 22. Méhtermék. 25. Be­cézett női név. 29. Hamis. 30. Kötő­szó. 32. A Volga jobboldali mellék­folyója. 34. Nyelvtani fogalom. 36. A bölcsőtől a koporsóig tart. 38. Folyó Szibériában. 40. Yard betűi felcserél-Beküldendö a függőleges 1. és víz­szintes 8. számú sorok megfejtése. A Szabad Földműves 49. számában megjelent keresztrejtvény megfejtése a következő: „Könnyű nem botlani annak, aki egy helyben topog.“ Könyvjutalomban részesülnek: Szőke Erzsébet, Teáedíkovn Adám Éva, Nagytárkány ifj. Szalma Gyula, Kély Kovács Vendel, Felsnjányok Szoby Aranka, Svodov meg kérem azzal, hogy lőhűst egyen!“ Nekem az a benyomásom, hogy közleményeinkben mi még a lőhús fogyasztását sem ajánljuk, nemhogy sajtónk a lósportot propagálná. Dr. PaliCka Stanislav a legutóbbi vezércikkében „Hogyan tovább“ cím alatt kérdésében megadja inágát a feleletet is. A folyó évi szeptember 8-án szerkesztett vezércikk tartalmát és az abban foglalt SOS segélyfelhí­vást jó lenne minden, érdekeltnek megszívlelni. A szerző többek között rámutatott arra is, hogy az eljövendő időben megfeszített.'erővel igyekez­zünk lovasainkat és lovainkat leg­alábbis a hazai versenyekre minél jobban előkészíteni. Ezeknek az elő­készületeknek a leírása és ellenőr­zése a sajtóban sem maradhat figyel­men kívül. Helyes lenne, ha a Jaz­­dectvo szaklaphoz hasonlóan rsjás lapok szerkesztőségei is jó együttmű­ködést teremtenének a lósnorttal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom