Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-21 / 51-52. szám

Kedves gyerekek! Gyermek száj TANÁR: — Ha kezembe veszek egy burgo­nyát, előbb két részre osztom, aztán négy rész­re, maid a négy részt még két részre, akkor mit kapok? BVIKE: — Krumplisalátát. PISTI: — Apu! A feladat, amit segítettél ne­kem megoldani, teljesen rossz volt. PAPA: — Teljesen rossz volt? Hát, nagyon sajnálom! PISTI: — Nem baj! Ne törődj, vele, mert minden papa rosszul csinálta. MAMA: — Tomi, szeretnéd, ha a születés­napodra cstnálnék egy finom tortát, öt gyer­tyával? TOMI: — Jobban szeretném, ha öt tortát csi­nálnál egy gyertyával. PISTI: — Mama! Mi volt az előző állomás heve? MAMA: — Nem tudom, fiam, ne nyaggass. Nem látod, hogy olvasok? PISTI: Elég baj, hogy nem tudod, mert Öcsi itt szállt le! Kis keresztrejtvény ÚJÉV VÍZSZINTES: 1. Táncmulatság. 3. Kés. 6. Ser­téslak. 8. Sportág. 9. Becézett Etel. 10. Kötő­szó. 12. Morse-Jel. 13. Ölöm része. 14. Lágy fém. 15. Egyesület hozzátartozója. 17. Megszólítás. 19. Ismeretlen adakozó névjele. 20. Szilárd víz. 22. Szín. FÜGGŐLEGES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 5. sor­ban. 2. Hamis. 4. Kötőszó. 7. Keresz­tül. 11. Tova. 12. Állóvíz. 16. Névelő. 18. Védett kikötő­hely. 19. Figyel. 21. G. E. Beküldendő a füg­gőleges 1. és 5. sz. sorok megfejtése. ARAB NÉPMESE Fogat között egy vergődő kossal, zihálva ro­hant a farkas az erdőbe. Egyszerre csak zaj keletkezett, és a farkas azt hitte, hogy a pász­torok felfedezték a kos hiányát és nyomába szegődtek. Annyira megijedt, hogy a kost elej­tette a fogai közül és hanyatt-homlok menekült vélt üldözöl elöl. Pedig az egész nagy lármát a harkály okozta: egy fán kopácsolt. Á farkas feleszmélt, amikor meglátta a har­kályt, de ekkor a kosnak már csak hült helyét találta. — Naphosszat kopácsolsz, kibírhatatlan zajt csapsz, felvered az erdő csendjét, te haszon­talan — mordult rá a farkas a harkályra. — Pedig hiába Igyekszel, hiába kopácsolsz, mégse lesz soha asztalos belőled. A harkály nyugodtan válaszolt: — Te meg egész életedet azzal töltőd, hogy birkát, bárányt hurcolsz az erdőbe, de mégse lettél se pásztor, sem pedig egy nyáj tulajdo­nosa. Amint látjátok, a karácsonyi ünnepi számban egy egész újságoldal a tiétek. Amit rajta találtok, az felnőttek írták, válogatták össze. Ám jobban szeret­nénk ,ha tevékenyen résztvennétek a GYERMEKEK­NEK című rovatunk szerkesztésében. írjatok iskolá­tok életéről, adjatok hírt arról, milyen szervezetben, érdekkörben, hazafias mozgalomban tevékenyked­tek. Miként segítitek gyöngébb tanulótársaitokat? Természetesen, arról is beszámolhattok, a szeretet • ünnepén miféle ajándékokat kaptatok kedves szüléi­tektől. Igaz, hogy a rovatotok terjedelme korlátozott — mindamellett közlésre alkalmas írásaitoknak a leg­­messzebbmenően igyekszünk helyet szorítani. A plüssmackó Séta közben már jő ideje szemezgetett Gyuszika a já­tékbolt kirakatában levő barna plüssmackőval. Anyu­kája pedig megígérte, hogy karácsonyi ajándékul meg-, kapja. A bolti elé érve a kisfiú a kirakatüveghez tapasztotta pisze orfocskáját és felujjon­­got: — Macikám, mactkám! Gyuszika a boltban meg­döbbenve látta, hogy anyu­kája kérésére az elárusítónő a polcról vesz le egy mackót és azt nyújtja feléje. — En' nem ezt a mackót akarom, 'hanem azt, amelyik a kirakatban van — mondta határozottan. Hiába próbál­ták meggyőzni, hogy ez a mackó Is ugyanolyan, mint a kirakatbell, a kisfiú nem tágított. Végül kénytelenek voltak kivenni a mackót a kirakatból. Gyuszika boldogan ölelte magához mackóját. Azt a másikat nem tudta volna így szeretni, babusgatni, elmon­dani neki kis gondjait, örö­meit.., F. Z. Télapó Jótanács szülőknek Gyermekes családok költség­­vetését gyakran borítja fel a túlzó szülői szeretet. Mint a karácsonyfára, mindent ráaggat­nának a gyermekre. Elhalmoz­zák drága ruhákkal, játékokkal, édességekkel. Erőn felül gon­doskodnak róla. Sok szempont­ból káros, sőt értelmetlen. A gyermek mindent hamar kinő, bepiszkol, elrongál. Nincs szük­sége drága, túlságosan tartós ruházati cikkekre. A túl sok játék előbb-utóbb oda vezet, hogy már semminek sem tud örülni. Gyümölcsre, édességre a gyereknek nagy szüksége van, de csak főétkezés után és mér­tékkel. Híres magyar népszokás a jó konyha. Ki van ellene? De ren­geteg felesleges pénzt lehet élelmiszerre költeni. S az az­után már a pazarlás teteje, ha gyakran a szemétbe kerül a megunt vagy megromlott étel. R. E. ALKOTÁS Hóembernek, hó szakálla. Szénből szeme, szén a szája. Kucsmája egy üres vödör. Ha elkészül, lesz nagy öröm ... Kép és szöveg: nki Hull a hő, száll a hő, szánon indul Télapó, hegyen-völgyön, rónaságon, véges-végig a világon. Hull a hó, száll a hő, ostor pattan, hej, halhó! Szikrázik a sok fenyőfa, gyereksereg zsong alatta. Csengettyű csilingel, fut a szánkó örömmel. Télapó a tetejében, ősz szakálla leng a szélben. Nagy bunda, kis bunda, fütyül a szél, nem ónja, jó Télapó mégsem fázik, hisz az orra alig látszik. Tele a szán Jóval, Ízes mogyoróval, narancs, banán, alma, körte, töltött csokoládé-törpe. Selyemcukor, édes, marcipán is, mézes, hajasbaba szőke, barna, brum-brum mackó, falovacska. Hull a hó, száll a hő, zúzmarás lett Télapó. A sok gyerek alig várja, s h0 meglátja, megcsodálja. Csillog a fenyőfa, szikrázik a gyertya, összedobbannak a szivek s jut ajándék mindenkinek. DÉNES GYÖRGY Kis keresztrejtvény KARÁCSONY VÍZSZINTES: 1. Ideiglenes fa­épület. 6. Becézett nagyszülő. 7. Római kettő. 8. Francia név­elő (LA). 9. Kedd vége. 10. Morse-jel. 11. R. N. 12. Liba­hang. 14. öntelt. 15. Nagy vas­­tuskó. 17. Az első bárkás. 18. Dísz. FÜGGŐLEGES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőle­ges 5. sorban. 2. Árad ellenére. 3. Sir. 4. Kérdőszó. 10. Három, több szláv nyelvben. 13. Liliom­fajta, dísz- és gyógynövény (é. h.j. 14. Melegség. 16. Belső szerv. 18. Béke közepe. Beküldendő a függőleges 1. és a függőleges 5. számú sorok megfejtése. (Segítség: függ. 13. Aloe.) Egyes üzemekben, így például a prostéjovi AGROSTROJ mezőgazdasági gépgyárban is szakszerűen gondoskodnak arról, hogy az asz­­szonyok a lehető legnyugodtabban dolgozhas­sanak. Ezt a célt szolgálja többek között az üzemi bölcsőde is, ahol a kis emberpalánták kitűnő gondozásban és ellátásban részesülnek. Az a biztonságérzet, hogy szakavatott sze­mélyzet vigyázza gyermekük minden mozdula­tát, lényegesen elősegíti a munkájuk termelé­kenységének fokozását. Kép: ellesett pillanat a nővér és az aprósá­gok családias viszonyáról. Szöveg és kép: -hai-Megfejtések - nyertesek A „Bűvös kocka“ nem hat, hanem nyolc összeadást rejteget (4+5 + 6: 8 + 5 + 2 = 15). Képrejtvény: halmazállapot. Nyertesek: Mélus Ágota, Nyékvárkony, Gyeb­­nár Éva, Nagytúr-alsó (lévai járás), Mikulecz László, Sókszelőce. VERSEGHY ERZSÉBET: A nyugtalan fenyőfa Kerek erdő mellett, fönt a domboldalon, ahol nyáron rigó, s fülemile dalol, hol a hegyipatak kristályvize csordul, élt egy fenyőcsalád, fiástul, lányostul. A legkisebb leány, a család szemefénye, dédelgette őt sok bátyja, sok nénje, Szaladtak a napok, repültek az évek, magvénültek közben a fenyőnővérek, s deli fenyőifjak meg bús agglegények lettek, s egyhangúan, búsan éldegéltek. A kis fenyőlány is hajadonná érett, messze híre járt szép, sudár termetének, mégis szomorú volt, bánatos a lelke, boldogságát, nyugtát sehol meg nem lelte. Egy este, mikor a kis konyhában varrott, kerek erdő felől muzsikaszót hallott. Tegnapelőtt délben a varjak károgták, parádés báljukat ott tartják meg a fák. Egész család aludt, egyedül volt ébren, oltthatatlan vágy ébredt a szívében. Már a gondolattól megremegett lába: mi lenne, ha ő is elmenne a bálba? Zöld bársonyruhája ott lóg a szekrényben, hogy magára öltse, csak arra vár éppen. Nem is tétovázott, bebújt a ruhába, csillogó fejéket tűzött a hajába, s amit csak meglátott, magára aggatott, színes csecsebecsét, csengőt is vagy hatot, a lábára fényes aranycípőt húzott, s hogy el ne tévedjen, apró gyertyát gyújtott. Aztán csilingelve, csillogva, ragyogva, kipirult orcával, félve, szívdobogva, a házból kiszökött a szép fenyőlányka, s elindult boldogan az erdei bálba ... Szíve úgy kalimpált, torkában dobogott, mikor az erdőhöz érve bekopogott. Javában állt a bál, a sok fa mind táncolt megbűvőlve nézte a víg mulatságot, talpuk alá húzta a szellözenekar — nála kitűnőbbet vajon ki is akar? Az öreg szél fütyült, fia citerázott, egyik veje dobolt, másik gordonkázott, a sógora dudált, énekelt a lánya, és hegedűn játszott kicsi unokája. Alighogy belépett, s leült a helyére, egy magas jegenye máris táncra kérte. Meghajolt előtte egy ifjú gyertyánfa, letérdelt elébe egy vékony magas nyárfa, az öreg nyírfa a ruháját dicsérte, egy bükk meg egy akác párbajt vívtak érte, kövér tölgyasszonyság megrúgta a lábát, azért mert nem vitték táncba a leányát, a szépségversenyt a fenyőlányka nyerte, emlegették hírét soká erdőszerte. S mikor jött a hajnal bíborköntösében, vége lett a bálnak, hazamentek szépen. A kis fenyőlány is szobájába érve, boldogan aludt el, megnyugodott végre, s azóta is nyugodt, ámde minden évben karácsonynak táján vágy ébred szívében, felölti csillogó szikrázó ruháját, aprőgyertyákat gyújt, felhúzza topánját, s elindul világgá, de nem megy a bálba, hanem bekopogtat minden kis szobába ... 14 SZARAH FÖLDMŰVES 1968. december 21.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom