Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-12-21 / 51-52. szám

Bratislava, 1968. december 21. Ára: 2,— KCs XIX. évfolyam, 51—52. szám. I Keilendes Karácsonyi ;i Ünnepeket íj és Boldog ÍJ \ kívánunk! \ ■^■indenki előtt világos, hogy tár­­sadalmunk fejlődésének, anya­gi bázisunk szüntelen gyarapodásá­nak egyik legfontosabb előfeltétele a béke. Ezért természetes jelenség, hogy békés életünk fenntartásának lehetőségeiről sokat beszélnek nem­csak az élvonalbeli és a töbtji hiva­tásos politikusaink, hanem az egy­szerű emberek milliói is. Különösen karácsonykor, a béke hagyományossá vált ünnepén, a jó­szándékú s örömöket szerző cseleke­deteink gyakorlása közben érezzük és tudatosítjuk igazán, hogy mit je­lent számunkra a béke. A jómődúsángunkat hirdető kará­csonyfa árnyékában — gyakran még a poharazgatással párosuló társalgás közben is — felidéződik a múlt, a feledhetetlen háborús évek szenve­dést és nyomort osztogató időszaka és mély együttérzéssel gondolunk azokra, akiket a haza és a szabad­ságszeretet és az idegen megszállók iránti engesztelhetetlen gyűlölet még napjainkban is a zord lövészárokhoz köt. Szándékaink tehát szépek, tiszták, emberiek és a béke őszinte akarását tükrözik. Az idei ünnepek alatt azonban er­kölcsi kötelessége hazánk minden polgárának, hogy a béke általános óhajtása mellett elmélkedjen azokon a szükséges tennivalókon is, amelyek társadalmunk belső békéjét, zavar­talan fejlődését hivatottak szolgálni. Kétségtelen, hogy társadalmi éle­tünk kiegyensúlyott fejlődése érde­kében és abból a célból is, hogy ha­zánk a világ béketáborának egyik szilárd bástyája legyen, mielőbb ren­dezni illik saját sorainkat. El kell szigetelni azokat a rossz szándékú embereket, akik a pártunk által egy évvel ezelőtt meghirdetett demokra­tizálódási folyamatot nép és szocia­lizmusellenes céljaik megvalósítására akarták és akarják kihasználni. A csehszlovákiai magyarság ma­gatartását — még a legválsá­gosabb időszakokban is — minden­kor a józan észből táplálkozó meg­fontoltság, az elvhűség és a békes­ségakarás jellemezte. S előfordult már nem egyszer az is, hogy a bé­kesség fenntartása érdekében elhall­gattuk azt is, ami fájt, vagyis bele­törődtünk abba, hogy a nemzetiségi igazunk helyett átmenetileg az igaz­ságtalanság győzedelmeskedett. Bi­zony hosszú és göröngyös út vezetett addig, mig elértük, hogy nemzetiségi jogaink alkotmányos elismerést és megfogalmazást nyertek. Most az a feladat áll előttünk, csehszlovákiai magyarok előtt, hogy köztudatba vigyük és mindannyian megértsük végre: nem szégyen és nem lehet kockázatos Csehszlovákiá­ban becsületes szándékú, tehát jó magyarnak lennil A becsületesség és a jó magyar jelző birtoklása elsősor­ban is feltételezi közös hazánk iránti szeretetünk elmélyülését, a termelő munkában való fokozottabb helytál­lásunkat, a velünk együttélő nemze­tek- és nemzetiségekhez fűződő baráti kapcsolataink ápolását, de ugyanak­kor feltételezi azt is, hogy alkotmá­nyos jogainkkal élni tudjunk. A cseh és a szlovák nemzetnek nem lehet célja a magyarság elnemzetlenitése. S éppen ezért fel­tételezhető, hogy gyanús szemmel néz azokra a magyarokra, akik a kö­zös hazánk iránti lojalitásukat hamis eszközökkel, hovatartozásuk, nemzeti­ségük megtagadásával igyekeznek bi­zonyítani. Persze voltak olyan Idők is, amikor a nemzetiségi hovatartozás elhallgatása, vagy meghamisítása előnyöket eredményezett és elisme­réssel járt. Szocialista demokráciánk elmélyülésének Időszakában azonban magától értetődőnek tartjuk az emlí­tett deformációknak és azok hálát­lan következményeinek végleges fel­számolását. Ehhez kedvező előfelté­teleket biztosít az október 27-én jó­váhagyott Nemzetiségi Alkotmánytör­vény. Itt szükségesnek tartom ismét hangsúlyozni, hogy tudnunk kell élni vele! Legyen mindenkor gondunk ar­ra, hogy csehszlovák szocialista ha­­zafiságunk meggyőző kinyilatkoztatá­sa mellett ápoljuk magunkban és embertársainkban a nemzetiségi együvétartozés tudatát, ami gyakor­latilag visszatükröződik majd abban is, hogy a nemzetiségi életünk fel­virágoztatásának intézményes rend­szerét maradéktalanul kihasználjuk az alkotmányos Jogainkkal, a szocia­lista törvényességgel és népeink kö­zös érdekeivel összhangban. p ékés életünknek egyik nagyon “* fontos előfeltétele — különö­sen a vegyes lakosú községekben, városokban és Járásokban — a szlo­vák és magyar nemzetiségű lakosság közötti kölcsönös bizalom helyreállí­tása és elmélyítése. Feltétlenül tuda­tosítanunk kell a kölcsönös egymás­rautaltságot, hogy érdekeink és cél­jaink azonosak és közös igyekezetét, erőfeszítéseket igényelnek. Dél-Szlo­­vákia fejlődése, társadalmi és gazda­sági életének felvirágzása a magyar és a szlovák dolgozók közös igyeke­zetétől függ. Az egyenetlenkedés, a nemzetiségi ellentétek és súrlódások, egymás becsmérlése és a nemzetiségi Jogok korlátozását szolgáló törekvé­sek a bizalmatlanság elmélyüléséhez, az akcióegység megbomlásához, a po­litikai és a gazdasági élet hanyatlá­sához vezetnek. Tehát Jóvátehetetlen veszélyt jelentenek az össztársadalmi érdekekre is. Ezért következetesen kell küzdeni a bajkeverők, az ellen­ségeskedések mérges magvalnak hin­tő! ellen függetlenül attól, hogy azok nemzetiségi szempontból hova tartoz­nak. Egy pillanatra sem szabad meg-TM feledkeznünk arról, hogy a bé­kéért folyó harc eredményessége töb­bek között népeink belső egységétől is függ. Persze a belső egység meg­szilárdulásának előmozdítója és szer­vezője csakis a kommunista pártunk lehet. Ahhoz azonban, hogy a kom­munista pártunk betölthesse történel­mi szerepét elengedhetetlenül fontos, hogy létrejöjjön minden alapszerve­zetben a kommunisták — nem formá­lis, hanem tényleges — eszmei és akció egysége. Nem tűrhetjük azt az állapotot, hogy a párt egyes tagjai és csoport­jai — a marxizmus-leninizmus, illet­ve a szocialista demokrácia alapelvei­vel ellentétes — álmarxista eszmék hordozóivá, hirdetőivé váltak, és Így akarva, akaratlan szövetségre léptek azokkal az erőkkel, amelyek az egy évvel ezelőtt megindult és pozitív vonásaiban is gazdag demokratizáló­dási folyamatot a kommunista párt vezető szerepének aláásására, szocla-A béke akarása kötelez listaellenes céljaik megvalósítására akarták és akarják kihasználni. Mi­vel ez az irányzat hordozza jelenleg magában a legfőbb veszélyt, a szocia­lizmus minden őszinte hívének erköl­csi kötelessége harcolni ellene. persze ez nem jelenti és nem je­■ lenthetl azt, hogy a letűnt dog­matikus-bürokratikus irányítás hívei­nek szabad utat engedjünk. A szemé­lyi hatalomból táplálkozó, illetve dik­tált módszerek nálunk már csődbe jutottak. Közömbösség, bizonytalan­ság, társadalmunk politikai és gaz­dasági életének hanyatlása Jellemezte a dogmatikus-bürokratikus módszerek időszakát. Nem kérünk! A szocializ­mus, tehát a saját jól megfontolt érde­künkben nem kérhetünk többet belő­­lel De ne feledjük, hogy ebben az esetben nem is annyira személyek, mint inkább módszerek felszámolásá­ra van szükség. S ha már itt tar­tunk, be kell vallanunk azt is, hogy a demokratizálódási folyamat egy éve alatt ebből a szempontból tettünk legkevesebbet, főleg az alsóbbfokú irányító szervek szakaszán. Kevesen kísérleteztek és így kevesen vannak még mindig az olyan vezető személyi­ségek, akik a lakosság széles réte­geinek érdeklődését fel tudják kel­teni a közös, tehát a saját problé­máik iránt és így a vezetésben a polgártársaik aktív segítségére, köz­reműködésére támaszkodhatnak. Az ú] esztendőben, a demokratizálódás Jegyében e téren lesz talán a legtöbb tennivaló. Megnyugtató jelenség, hogy a dél­szlovákiai magyarság általában he­lyesen, osztályszempontből értékeli az elmúlt egy év alatt történt ese­ményeket, természetesen a közismert augusztusi eseményeket is. Ez Így van jól és ez ellen a maga­tartás ellen csak a tévelygőknek le­het kifogása. Továbbra sem feledkez­hetünk meg arról, hogy bennünket közös osztályérdekek fűznek össze a többi szocialista ország népeivel, s ezért Internacionalista kötelessé­günk a baráti kapcsolatok erősítése. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy míg az országon belüli békés életünknek a belső egység, addig a világbéke fenntartásának legfontosabb előfeltétele a szocialista tábor népei­nek harci egysége. PATHÖ KAROLY Lapunk tartalmából: Felhívjuk kedves olva­sóink figyelmét mai kettős számunk alábbi cikkeire: VISSZATÉRŐ KÉRDŐJELEK B. P. I. írása a nemzeti­ségi kérdés megoldásáról 3. oldal * Gál Sándor írása 3. oldal * BŰVÉSZEK KÖZTÜNK Duba Gyula humoreszkje 4. oldal * SZÉP KARÁCSONY SZÉP ZÖLD FÄJA Móra Ferenc elbeszélése 4. oldal * HÁBORÚ VAGY BÉKE Bállá József külpolitikai ! szemléje 11. oldal ; * i SZARATOVIKENYÉR Jakov Gorelik írása 13. oldal ! * LELKES CSALÄD Tóth Dezső riportja 19. oldal i * A FEKETEKESZTYÜS ÖKLÖK IGAZSÁGA Ordódy Vilmos sport- ! kommentárja 22. oldal ; * VENCEL SANYI, A KIVÄLÖ FUTBALLKAPUS ! válaszol sportbarát \ olvasóink kérdéseire 22. oldal : * MÉHÉSZ a Szabad Földműves melléklete ! 25.-28. oldal ; * VADÄSZ ÉS HALÄSZ a Szabad Földműves melléklete I 29.-32. oldal in I

Next

/
Oldalképek
Tartalom