Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-14 / 50. szám
el. Az ülőlécek hossza állatonként számítva 14—20 cm legyen. Az ülőléc szélessége 3—5 cm és felső éleit legömbölyítjük. Az ülőléceket vízszintesen helyezzük el az ürülékcsatornák fölött, amelyeket dróthálóval takarunk be, nehogy a tyúkok az ürülékcsatornába juthassanak. Innen a felgyülemlett trágyát rendszeresen, de minden öt tojóra, a fajtenyészetekben pedig három tojóra. A haszontenyészetekben egy közös tojófészekkel számolunk A tojófészkek legyenek könynyen tisztíthatók és fertőtlenít hetők. A kifutók legyenek füves térségek és a tyúkok számához mérten elég nagyok. Egy tyúkra 10—40 négyzetméter kifutótérséget számítunk (az egyes fajták szerint), ahol kapargálihatnak és elegendő árnyékos helyet is találnak (csakúgy mint a csirkék esetében) a nyári hőségekben. Hogy a füves kifutókat egyenletesen legeljék, az etetőket és az itatókat hetente egyszer más-más helyre tesszük. Dr. MARTIN TORDA, professzor, CSc, Nyitrai Mezőgazd. Főiskola (ford. o. y.) A baromfi számára szükséges kifutótérség nagysága az egyes korcsoportok szerint. A házinyúl rossz szokásai KETRECRÁGÁS A rágcsálás a házinyúl élettani szükséglete, ezért nem mondható rossz szokásnak, csak ha magát a ketrecet vagy annak egyes tartozékait rágja meg. Ez ellen úgy védekezünk, hogy a nyúlketrec vázát keményfából, az oldalfalakat pedig farost-, illetve furnérlemezből készítjük el. Ha fenyőfából készítjük a ketrecet, akkor esetleg úgy védhetjük meg, ha padló- vagy fáradtolajjal bekenjük a farészeket. A nyúl biológiai szükséglete, hogy metszőfogait állandóan koptassa, ezért a takarmányadagot úgy kell összeállítani, hogy szálastakarmány is legyen benne, de így is ajánlatos a ketrecbe úgynevezett rágófát tenni. Minden ketrecbe tegyünk 20 X 5 X 5 cm nagyságú fenyőfaléc-darabot. A nyulak szívesen rágcsálják, és így elkerülhetjük, hogy a ketrecrágás kifejlődjön. Legjobb azonban, ha leveles galylyal, télen lombszénával bőven ellátjuk a nyulakat. Az ajtóra a drótszövetet belülről szögezzük fel, így nem tudják a nyulak az ajtókeretet megrágni. Ha valahol rágást tapasztalunk, kenjük be padlóolajjal a ketrecet, így a nyulak télen inkább a rágófát használják foguk koptatására. VÁLYÚBA ÜRÍTÉS Különösen a választott nyulak ürítenek és vizelnek az etetővályüba. Leggyakoribb ez, ha a vályú alakja téglalap, mert a hosszúkás vályúba előszeretettel ülnek a kisnyulak, és ide ürítenek. Ezt a rossz szokást elősegíti a tenyésztő azzal is, ha a választott nyulaknak túl sok árpát vagy zabot ad, és így a maradék takarmányra ürítenek. Elkerülhetjük ezt, ha kör alakú etetőket és itatókat használunk. A kör alakú etetőbe Is csak annyi abrakot adjunk, amennyit egyszerre elfogyasztanak. Minden ketrecnek legyen külön itatója. A nyúl hajlamos ä felfúvódásra, ezért leghelyesebb az etetés előtti itatás. Az állat így előbb csillapítja szomjúság-érzetét és nem vesz fel túl sokat az esetleg puffasztó takarmányból. Télen különösen fontos, hogy langyos vizet kapjanak az állatok. Legmegfelelőbb, ha önitatőból kapják a vizet. BÉLSÁRÜRlTÉS A TELIPADLÖRA A legtöbb nyúl ún. „ketrectiszta“. Ezek bélsarukat a ketrec rácspadozatos részének egyik sarkában ürítik. A ketrec így tiszta marad. Egyes állatok nem a rácspadozatos részen ürítenek, hanem a telipadlóra. E rossz szokás ellen úgy is küzdhetünk, (ha a választott nyulakat hagyjuk a régebbi ketrecben és az anyát visszük újba. De a leghelyesebb, ha egy kevés ürüléket a ketrec egyik sarkába helyezünk. Az állatok erre fognak üríteni. E rossz szokás legtöbbször úgy alakul ki, amikor a választott nyulakat betesszük az új ketrecbe, megijednek és körbe futkároznak, hogy új helyükkel megismerkedjenek. A lábuk ilyenkor lecsúszik a rácspadozat résein és nem lehetetlen, hogy ezért üríteni sem mernek a rácspadozaton. Elkerülhetjük ezt, ha a rácspadozatot szalmával vagy szénával bealmozzuk. ELLÉS AZ ELLETŰLÁDA MELLÉ Vannak olyan anyák, amelyek nem fialnak az elletőládába, hanem mellé. Ezért leghelyesebb, ha ellés előtt a rácspadozatot letakarjuk egy farostlemez-darabbal és bealmozzuK az egész ketrecet. Így nem hullanak le a nyúlfiőkák a rácspadozat nyílásain. MAGZATFALÄS Legtöbbször a gondatlan elő* készület következménye. A lázas anya felfalja fiókáit, mert nincs előtte ivóvíz, és így igyekszik szomját csillapítani. Ellés előtt ezért helyezzünk ivóvizet vagy sárgarépát az anya ketrecébe. Tapasztalhatjuk viszont, hogy némely anya soha nem faljá fel kicsinyeit, másik pedig akkor is, ha van előtte víz. A magzatfalás tehát nemcsak vízhiány következménye. Ha etlés után az anyanyúl megijed, például nagy csörgéssel és csörömpöléssel etetik, megtörténhet a magzatfalás. Ha viszont kivesszük az anyát, külön megitatjuk és megslmogatjuk, utána' nyugodtan visszatehetjük a két« recébe, így valószínűbb, hogy, nem falja fel fiókáit. Ha kimásznak a kisnyulak az elletőládából, akkor is előfordulhat a magzatfalás. Nagyon fontos ezért, hogy a zárt elletőládának legalább 10 cm-es küszöbje legyen, így a fiókák nem tudnak kimászni belőle. Az anyák vízszükségletét és konyhasóigényét optimálisan elégítsük ki. Dr. K. Nagy István Új De-Kalb tojóhibrid A világhírű hibrid-előállító! De-Kalb cég a közelmúltban új legihorn-hibriddel, a 161-essel, jelent meg a piacon. A cég újságjában közzétett ismertető szerint dr. R. E. Schnetzler, á cég genetikai vezetője többek között a következőket közölte:’ A broilercsirke térhódítása Írországban Az utóbbi 9 év folyamán az Írországban nevelt húscsirkék mennyisége megtízszereződött, jelenleg az évi broilertermelés mennyisége eléri a 10 milliót. Az egy főre jutó baromfihús fogyasztás 6,40 kg. A broilert nevelő gazdaságok száma tavaly 392 volt. Ebből a brojlerek mennyisége 22 telepen meghaladta a 20 ezret, 70 telepen a 10 ezret és 119 farmon az éves termelés több mint 5000 volt. A 70 legnagyobb termelő összesen az ország termelésének 67 %-át szolgáltatta. A legtöbb broilercsirkét szerződéses alapon termelik. Az erre szövetkezett csoportok hét legnagyobbika az ország termelésének 70 %-át adta. A broilercsirke előretörése részben más baromfiféléknek rovására is történt. Így az utóbbi hét évben a kacsatenyésztés felére csökkent. Az éves mennyiség ma már csak 223 ezerre tehető. A libák száma 438 ezerről 215 ezerre csökkent. A hagyományos pulykatenyésztés is jelentősen hanyatlott a hét év alatt: egymilliós létszámról csaknem a felére. 1953-ban még csaknem egymillió pulykát exportáltak az írek Angliába, ma csupán 12 ezret. Ennek oka az angol pulykatenyésztés rendkívül gyors fejlődése, valamint, hogy az írek még ma is csupán frissen vágott pulykát értékesíthetnek, megfelelő mélyhűtő berendezésük nincs. Az ország tojástermelése az utóbbi években ugyancsak viszszaesett. A tojótyúkok túlnyomó százaléka még ma is hagyományos szabadtartásban, udvarokban található. Az utóbbi években az intenzív tartási módszerek is tért hódítottak, és számos termelő ketrecben tartja a tojókat. Ezek általában maguk csomagolják és értékesítik a tojást, friss áruként közvetlenül a fogyasztóknak. Az ország egy főre eső tojás fogyasztása meglepően magas: 260 db fejenként. A tojásexport azonban rendkívül visszaesett. 1966-ban már csak 43 ezer font volt az exportált érték, szemben az 1950. évi 5 millióval. Poultry International Meggyőződése szerint a 161- es valamivel jobb, mint az eddig forgalmazott 131-es. 3—5 tojással többet képes termelni évente a beólazott tojók számához viszonyítva. Életképessége valamivel jobbnak tekinthető: fél, vagy egy százalékkal kevesebb lehet a veszteség egy év alatt. A tojástermelési intenzitás, úgyszintén a tojás nagyobb. A takarmány-értékesítés ezzel szemben nem változott. Dr. Schnetzler szerint az utóbbi öt év alatt az ismert tojóhibrid fajták nem sokat változtak. Hosszabb fejlődési időt számolva azonban szembetűnő az átlagos testnagyság csökkenése: a mai leghorn-hibridek kisebbek, mint a 10 évvel ezelőttiek. Kevesebb a létfenntartó takarmányigényük, ezért kevesebb az egy tojásra eső takarmány-felhasználásuk is. (Management News and Viewsjj
