Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-14 / 50. szám
Amíg a világ több pontján — sajnos — még mindig ádáz légiharcok dúlnak az emberek között, addig a békés utasforgalmat is számtalan veszély fenyegeti. Az ilyen alattomos, előre nem látott veszélyek egyikét, bármilyen furcsán is hangzik, a madarak rejtik magukban. Az USA egyik belföldi légitársaságának egyetlen szakaszán például 1965-ben 839-szer ütköztek össze repülőgépek madarakkal. Egy esetben lezuhant a gép és 87 áldozatot temetett maga alá. Az átlagember erre — látszólag indokoltan — felteszi a kérdést: hogyan térítiheti el (ltjából az aránylag gyenge madár a masszív repülőgép-koloszszust? Erre a kérdésre anélkül, hogy csátkoznánk émfeioezefá^? tuc° zük az olvasónak azt a számtalan repülőgép-szerencsétlenséget, amelyet néhány évvel ezelőtt az egyes nyugati szomszédjaink „jóvoltából“ szélnek eresztett, úgynevezett szabad léggömbök idéztek elő köztársaságunk repülőgép-állományában és polgáraink testi épségében, holott ezek a törékeny szerkezetű, a legkisebb fuvallatra is megremegő ballonok meg sem közelítették egy valamirevaló madár testének vagy szárnyának izomerejét, illetve súlyát. (Akinek efelől esetleges kétségei támadnának, kérdezze meg bármelyik pilótát vagy repülőtéri műszaki alkalmazottat.) A légiforgalmi társaságok megbízásából az ornitológusok máris széleskörű megfigyeléseket végeztek, amelyek alapján azután aviatikái szakemberek bevonásával veszélyességi kategóriákba sorolták a madarakat. Kiderült, hogy minél nagyobb a madár és minél szélesebb szárnyainak fesztávolsága, annál kevesebb kárt okoz általában a repülőgépekben. Amíg azonban a nagyobb madarak többnyire határozott rendben és alakzatban vonulnak, addig a kis termetű vándormadarak csapatai „gomolyt“ alkotnak Útirányuk és repülési magasságuk kiszámíthatatlan, — sok apró test pedig nagy kárt tud tenni a gépekben. Mindent egybevetve — hangoztatják madár- és repülőgép-szakértők — a seregély az első számú közellenség. Az első seregélypárt egy állatbarát helyezte ki 1896-ban a New York i Central Park-ba. És mire a repülőgépek kezdték elhódítani a madarak légiterét, már annyira elszaporodtak, az amerikai seregélyek, hogy óriási csapatokban lepik el a repülőtereket, meggátolják a gép fel- és leszállását, megrongáljan az. «a Világi* tó berendezéseket. A madarak elleni védekezés felette problematikus. A hangokkal, fényekkel, vegyszerekkel történő riasztás csődöt mondott, teljes kiirtásuk szinte lehetetlenség. A harc tehát egyelőre — akár az emberek között — tovább folyik, jóllehet az amerikai légierő kimutatásai szerint már évi 4—5 millió dollárra rúgnak a hajtóművek javítási költségei, amelyek a madarakat „beszippantották“. (K) TYÚK ÉS JAPAN FÜRJ HIBRIDJE (L’Italia Agricola) Feldolgozta: K. E. A REPÜLŐGÉPEK ELSŐ SZÁMÚ ELLENSÉGE: A SEREGÉLY A henőlovi szövetkezet már évekkel ezelőtt hírnevet szerzett baromfitenyésztésével. A tojók mindegyikéről hasznossági törzslapot vezetnek, így állapítják meg egy-egy tyúk valóságos évi keltetőtojás hasznosságát. — A képen látható négy nő közűi • u.ioHo ■■■■•■. rés került a farmra, de a többiek már sokeves tapasztalattal rendelne.— ^«„tük maid betanul. A munkacsoport az állomány legjobb kakas- e» -nyait mutatja be. -oai-Könnyebb az egérnek bejutni... — Egy szürke kis háziegér több ezer dolláros pénzbírságba döntött egy sydneyi italgyártó vállalatot — írja a „Singapore News“, majd magyarázatképpen hozzáfűzi: — Jean Banner asszonyság az ausztráliai Melbourne városának egyik élelmiszerboltjában gyümölcsszörpöt vásárolt. Hazajövet tüstént kortyolgatni A szárnyasok világában is kísérleteznek fajhibridek előállításával, hogy bizonyos kívánt jellegeket egyik fajról a másikra átvigyenek. A vadon élő madarak például ellenállóbbak a betegséggel szemben, mint a háziasítottak. Ezen a téren érdekes kísérlet a japán fürj tojónak a sötét cornish kakasával történt keresztezése. A hibrid ivadék tojásaiból tízet (körülbelül 1,5 °/o-ot) kikeltettek és nyolc állatot sikerült az érettségig felnevelni. Mind hímneműek és szaporodásra képtelen voltak. Az első nemzedék a szülőhöz viszonyítva sok szempontból átmeneti jelleget mutat. A fürjmjás 18 nap alatt kel ki, a tyúktojás 21 nap alatt, a hibrid tojásának kikeléséhez viszont 19 nap kell. A fürj a nemi érettséget hat hét alatt éri el, a tyúk 19—20 hét alatt, a tyúkfürj hibrid 12 hét után érett nemileg. Alakra és súlyra a keresztezésből származó állatok szintén átmeneti, közbeeső formát képeznek. A hibrid termékenységét megkísérlik hormon injekciókkal fokozni, egyrészt, hogy nemi sejtjeikből a szülők átörökítette géneket tanulmányozhassák, másrészt, hogy a hibridet mind a japán fürjjel, mind a tyúkkal újra keresztezhessék. Így egy stabil átmeneti fajtát hozhatnának létre a szülők között és a szárnyasok gén-vagyonának értékesítését segítenék. kezdte a jégbe hűtött italt, de néhány pohárnyi fogyasztás után egyszerre csak „eldugult“ az üveg. Tüzetesebb vizsgálat után Bannerné nem csekély meglepetésére egy kétszeresére puffadt egeret fedezett fel az üveg nyakában torlaszként... Következett az asszonyság elengedhetetlen visítozása és ájuldozása az undörérzettől, a szomszédok összeröffenése és látleletfelvétele, tanúkénti felesketése, valamint a melbournei közegészségügyi hivatal kopóinak helyszíni „egér-tetemrehívása“, akik nemes felháborodásukban eljárást indítottak a sydneyi italgyártó vállalat ellen. Mindezek a részletek azonban kevésbé érdekesek számunkra. Sokkal tanulságosabb az a kísérlet, amelynek lefolytatását a sydneyi Medical Department rendelte el egy ottani laboratóriumban szakértők bevonásával. Az üzleti hírnevüket féltő szörpkészítők jogi képviselője ugyanis váltig hangoztatta, nincs az az ínyenc falat vagy nyalánkság, amelyért egy egér bebújna egy üveg szűk nyakán annak belsejébe. Az elrendelt bizonyítási eljárás során azután egy cukrozott tejjel félig töltött palackot helyeztek egy egérketrec padlójára és — vártak. A rágcsálók azonnal szelet kaptak, körülszimatolták a csábító csapdát és ugyancsak — vártak. Hosszas tétovázás után, vagy három óra elmúltával, az egyik karcsú egér-kisasszony végre „megemberelte“ magát, és befurakodott a nyíláson. Bent addig lakmározott az édes nedűből, amíg átmérőjének kétszeresére puffadt fel és képtelen volt börtönéből szabadulni, így lett nyert ügye Jean Banner asszonynak.
