Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-12-07 / 49. szám
Madártelepítés ,♦ ♦> ♦> ♦> «$♦ ♦> »i* ❖ ❖ ♦> •!« ❖ ❖ »> ♦> ♦> ❖ ♦> A mesterséges fészekodúval való madártelepítés erdőben és parkokban a legeredményesebb. De a hasznos madarak sikerrel telepíthetők a gyümölcsöskertekbe is. Fontos, hogy a telephely vagy annak környéke bővelkedjék öregebb fákban, bokros területekben. Az ide kihelyezett fészekodukat mintegy 60— 80 °/o-ban a telepítés szempontjából kívánatos fajok foglalják el fészkelésre. A mesterséges telepítés szempontjából az erdőlakó széncinke a legfontosabb madárfaj. Egyik leghasznosabb rovarirtónk, mert egész -éven át irtja a rovarokat. Szaporasága következtében rovarirtó munkája igen számottevő. Azért is nagy a gazdasági jelentősége, mert a gyümölcsösök mesterséges fészekoduiban az összes erdei odulakók közül a legkönnyebben megtelepíthető. A könnyebb megtelepítés érdekében télen a cinkét etetéssel gyümölcsösünkbe szok-Oduk elhelyezése: a, c helyte len — b, d, e helyes Macskák elleni védekezés g-y.zv tatjuk, mivel a széncinke kóborlásában csaknem minden háztájat felkutat. De nem minden gyümölcsös alkalmas arra, hogy az erdőlakó cinke megtelepedjen. Bebizonyosodott, hogy minél dúsabb lombozató, sűrűbben állő és öregebb fákból áll a gyümölcsös, annál könnyebb a széncinke megtelepítése. Legkönynyebb akkor, amikor a gyümölcsfák lombkoronái teljes klfejlettségflek, hellyel-közzel Is összeérnek, vagyis amikor a gyümölcsös a természetes erdő jellegét a legjobban megközelíti. A fészekoduban megtelepedő cinkék a környék természetes állományából származnak. Ezért az eredményes telepítés további fontos feltétele, hogy a gyümölcsös környékén olyan erdősáv vagy nagyobb fás-bokros ligeterdő, park legyen, amely a telepítéshez a megfelelő feltételeket biztosítja. Minél nagyobb az erdő vagy park és minél közelebb van a gyümölcsöshöz, annál biztosabb a cinkék megtelepítése. A telepítés sikerét befolyásoló legfontosabb környezeti tényezőket a következő pontokban foglalhatjuk össze: A gyümölcsösre fontos odulakó madarak tartózkodási helye az erdő. Azért erdőtől távoleső, fátlan területeken létesített fiatal gyümölcsösökben az erdei madarak fcinkék) nem telepednek meg. Az ilyen helyen az egymástól távolállő öreg gyümölcsfák is inkább csak az erdő szélén fészkelő fajoknak kedveznek fmezei veréb, seregély, búbosbanka). Ezek ugyanis hasznos rovarirtók, de a gyümölcsfa védelme szempontjából a cinkénél Jóval kisebb a jelentőségük. Erdők közelében azonban már fiatal gyümölcsösben is sikerrel telepíthetők, mert az erdő kisegítő táplálékot és védelmet nyújt, kivált a kiröpült fiatalok számára. Ezek az erdő sűrű növényzetében biztosabban kezdhetik meg önálló életüket. Ha gyümölcsösünk különböző évjáratú gyümölcsfákból áll, a madártelepítést először az öregebb évjáratú részletekben szorgalmazzuk. Ha az erdő távolabb van a telepítésre kijelölt helytől, a gyümölcsös szélén, utak mentén ültetett bokorsorokkal, szélfogó fasorokkal Is igyekszünk az erdő jellegét minél Jobban megközelíteni. A fasorokban, bokrosokban a szabadon fészkelő rovarirtó madárfajok is megtelepülnek öregebb gyümölcsfákból álló gyümölcsösökben pedig, — ha szélfogó fasorok szegélyezik és bokros részletek, bokorsorok még dúsabb növényzetűvé teszik — az erdei odulakó és bokorlakó fajok már erdőtől távol is sikerrel megtelepíthetők. Amely gyümölcsösökben ezek a kívánalmak csak részben vannak meg, ott e hiányok arányában a mezei verébnek mind nagyobb térfoglalásával kell számolnunk. Ahol pedig a kedvező adottságok teljesen hiányoznak, ott már csak a mezei veréb megtelepítésére számíthatunk. Miután azonban ezek a területek más madárfajok tekintetében is általában szegények, a mezei veréb megtelepítése is indokolt, mert fészkelésl időben hasznos rovarirtó. Az ilyen gyümölcsösökben azonban szélfogó fasorok, bokrosok stb. létesítésével a környezeti viszonyok következetes javítására kell törekednünk, hogy a gyümölcsös minél előbb alkalmas legyen a cinkék megtelepedésére. És ha már a jelekből arra következtethetünk, hogy az odvakat a cinkék foglalnák el, csökkentenünk kell a fészekrakó verebek számát. Fontos az ivóvíz kérdése is, kivált a homokos területek gyümölcsöseiben. Ha a közelben nincs állandó vízfolyás vagy tó, akkor a nyári hónapokban madáritatót kell készítenünk. A zavartalan fészkelés biztosítása is fontos. Ez utóbbi hiányában még az egyébként kedvező környezetű helyeken sem marad meg a madár. Elsősorban a macskaveszélyre s az ellene való védekezésre kell felhívni a figyelmet. Ha az elmondottak alapján úgy látjuk, hogy gyümölcsösünk madarak megtelepítésére alkalmas, mesterséges fészekodukat házilag Is készíthetünk és azokat kihelyezzük kertünkbe.* Gyümölcskertben két odutfpust használhatunk: A cinkeodu a legáltalánosabb odutípus. A kihelyezett összes odúk 60—80 %-a ebből álljon. Kör alakú röpnyílása 32 mm. Gyümölcsösökben és háztáji kertekben könnyen megtelepíthető hasznos madarunk, a szürke légykapó. Amíg a cinke a fák tisztítója, addig a légykapó a levegőben röpködő kártékony rovarokat fogdossa. A légykapő-odu mennyisége a cinkeoduhoz viszonyítva mintegy 20—30 %. Négyszögletes röpnyílásának mérete 5X10 cm. A deszkaoduk gyalulatlan deszkából, leemelhető tetővel készülnek. A tetőt ajánlatos horganylemezzel vagy kátránypapírral borítani. A deszkafal vastagsága legalább 2,5 cm. Az oldalfalakat — a betemetés meggátlása érdekében — a sarkoknál csavarokkal összehúzzuk. A cinkeodukat mintegy 30 lépés távolságra helyezzük ki egymástól, 1—2 m magasságban. A gyümölcsfa törzsére vagy vastagabb ágára kötözzük dróttal (a drót alá 5—6 helyen ujjnyi vastag fadarabkákat ékelve), vagy a gyümölcsfa mellé szúrt karóra szögezzük. A légykapó-odúkat nyíltabb helyek szomszédságában kerítésoszlopokra, kerti házak, présházak eresze alá, kútágasra, a cinke odúknál jőval magasabbra helyezzük ki. Az odúk lehetőleg délnek vagy délkeletnek nézzenek, és egyenest álljanak, főleg hátra ne dőljenek. Ha a fészekodukból a fiókák kiröpültek, a bennük maradt fészekanyagot tisztítsuk ki. Leghelyesebb, ha a helyszínen elégetjük. Egyébként a madártelepítés gyakorlati kérdésében szívesen szolgál eligazítással a járási természetvédelmi felügyelő. —m — TÉLEN IS DÍSZLŐ SZÍNES BOGYÓK Az őszi lombhullás után sem válik komorrá és színtelenné a természet arculata. Az erdők szélén, a dombok hátán parázshoz hasonlóan Izzik a vadrózsák bokrain a csipkebogyó, ez a C-vitam inban leggazdagabb szabadföldi gyümölcsünk. Tele vannak sötétvörös, majd megbámuló csontár termésükkel a lombjukat vesztett galagonyabokrok. Pirosük, b^rnul a berkenyék gyümölcse. Rendszerint akkor szedik, ha már megcsípte a dér és megszotyósodott. A lengyelek a berkenye száraz gyümölcséből készítik híres pálinkájukat, a jerzsabinkát. jellegzetes későőszl dísz a kökénybokrok gyümölcse, amelyből sok helyen rubin színű, üdítő italt készítenek. Sokáig díszük a sóskaborbolya pirosfürtös termése. Sárgállik a fákon az élősködő fakin álbogyőja és fehérük örökzöld levelei között rokonáé, a fagyöngyé is. A fehér álbogyóból régen madárlép készült. Örökzöld leveleinek és villás ágainak hatóanyagaiból magas vérnyomás elleni gyógyszert készítenek. A kertekben nevelt kőnaspolyák fekete és piros bogyói, a fényes örökzöld levelű mahóniák vadszőlőre emlékeztető kékes termése, a fagyai egymás fölött csoportosuló fekete gömböcskéi és a bogyó tejfehér golyócskái, ha enyhébb a tél, tavaszig is magmaradnak a fa vagy a bokor ágain. 2
