Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-30 / 48. szám

A HáDITERVET PONTOSAN KIDOLGOZTAK.GERGELY DERVIS t NEK, ÉVA CIGÁNYlÁNYNAK, JANCSI KERESKEDŐNEK, -sMEKCSEY HALÁRUSNAK ÖLTÖZÖTT, MATYI PEDIG PERECET ÁRULT. A PARTON OTr ÁLLT EGY KATONA, AKI k MOST MAR VISSZAKAPTA BORÉRT K'* I kölcsönzött sárga turbánját. MÉM s/xe/tOzrf JÖNNEKf j /NMEM NWS SZABAOVÚsf* AMIKOR A VARNA6Y A PART­­& HOZ ÉRT, MEGFORDULT, KARD- fLOVILLANT, S E JELA­DÁSRA 50 KATONA * ROHANT ELŐ... ,..ES KÖNNYES -SZEMMEL NÉZ: HOGYAN KÍSÉRIK a TfG) VEPt'S torok Bálintot vissza'ele A JEÖ'míJLÁfíA. Felhívás A hagyományok ápolása érdekében hirdet versenyt az Ipolysági Mezőgazdasági Műszaki Középiskola igazgatósága és az iskolai CSISZ szervezet. Ezúttal versenyre szólítja a magyar tannyelvű MMK kat, mesteriskolákat és szaktanintézeteket is. A feladat a következő: Összegyűjteni falvainkban a szájhagyomány útján terjedő népdalo­kat, mondákat, szokásokat, valamint a régi dűlőneveket, munka­eszközök, személyi használatú tárgyak neveit és minden olyan ada­tot, ami a régi időkre emlékeztet. A versenybe való bekapcsolódással hozzájárulunk a hagyományok ápolásához és ahhoz az áldozatos munkához, amelynek célja meg­őrizni minden értékest a múltból! Ezért a verseny jelmondata: ISMERD MEG A MÚLTAT, ÉPÍTSD A JELENT! — legyen. A verseny eredményeinek hirdetése a tanév második felében, má­jus 23-án, a hagyományos „Honti napok“ előtt történne. Abban a reményben indulunk útnak, hogy ez a verseny megerősíti az isko­láink közötti kapcsolatot és jó szolgálatot tesz népünknek! Kérjük az egyéni és csoportos jelentkezéseket, december 30-ig küldjék be az iskola elmére! Az Ipolysági MMK igazgatósága és CSISZ szervezete (Folytatás a 6. oldalról.) lesége ... Nagyon szeretnék vele kö­zelebbről is megismerkedni. Ügye le­hetővé teszt, ügye megígéri? — Természetesen. — Nem tart szemtelennek és tola­kodónak?. .. — Ellenkezőleg: tiszteletre méltó az Irodalom iránti érdeklődése... Ha elmondom a feleségemnek, nagyon fog örülni. Nem is hiszi, milyen bol­dog, ha valaki elismerően nyilatkozik az írásairól. És én tudom a legjob­ban, hogy nem a hiúság táplálja a bol­dogságát. Egyszerűen örül, hogy mondhat valamit az embereknek, hogy kimondhatja mindazt, ami az érzései­ből és meleg emberségéből fakad ... Nem volt könnyű az ifjúkora, de az azt követő évek sem... Az egyszer biztos, hogy végtelenül becsületes és tisztalelkű ember. A lány elgondolkozott. . — Valamit nem értek. Ogy emlék­szem. azt mondta, hogy gyermekei ne­velésére szentelte eddig az életét... — A nappalait. Az éjszakáit, pedig az irodalomnak. Ha hiszi, ha nem, én érzek még ma Is fizikai fájdalmat, amikor dolgozni látom. Végtelenül pontos, következetes a munkában. Kínlódva, verejtékezve ir, minden le­írt sora fölött szenved, s addig ki nem ad|a írásait a kezéből, amfg töké­letesnek nem tudja. Nagyon Igényes önmagával szemben... Mégis azt mondja, hogy számára az írás több, mint gyönyörűség... Hát, köszönöm szépen . . . — Megértik egymást? — Igen... természetesen... Meg­érkeztünk ... Nézze csak, ez a ml iskolánk, most már a magáé is. Tet­szik? Álmos, kihalt volt még az Iskola környéke. Az épület előtti parkosított téren üdén zöldellt a pázsitfű. Derék munkát végzett az iskolaszolga a csapadékszegény nyári szünetben. A bokorrózsa tőkén pompás virágok illa­toztak. . Aztán lassan gyülekeztek a taní­tók. Hangoskodva, baráti mosollyal, kézszoritással üdvözölték egymást. — Remek a színed, öreg fiú!... Megkezdjük? Mi mást tehetnénk? ... Tíz évet fiatalodtál... Csókolom, Er­zsiké, szépen lesült... Az agglegé­nyek szomorúbbak és mogorvábbak, mint tavaly voltak... Hallottátok, láttátok? Az igazgatónk ismét hízott vagy négy kilót, pedig nagyfokú ét­vágytalanság gyötri szegénykét — ugratták, heccelték, csipkedték egy­mást nagyokat nevetve... Szegedi Andrea kissé idegennek érezte magát, csak nézett, hallgatott. Igen, ebben a reggeli tereferében volt valami érdekesség, ennek már olyan igazi életszaga volt. jött az igazgató is, s a tantestületi­ben kezdetét vette az első ülés. Az igazgató — Varró Kálmán — stuccolt bajuszával, jól felnyirt őszülő hajá­val, enyhén pocakosodva üdvözölte a kartársakát. Párrfás ujjai közt kéke­sen füstölgött az elmaradhatatlan ci­garetta. Nyilván a sok dohányzástól rekedtes örökké a hangja. A szokásos megnyitó szövegre elő­ször még figyelt Is Andrea, végülis rájött, hogy nem tudja lekötni az ér­deklődését, s elkalandozott gondolat­ban . .. Hányszor elképzelte már éle­tében ezt az első napot. Ogy gondolta, akkor érzi magát majd teljesen fel­nőttnek és önállónak amikor először átlépi az iskola küszöbét táskájában a tanítói képesítéssel és a kinevezési dekréttel. És most marad minden a régiben, semmi változást nem észlel sem a gondolkodásában sem az érzé­seiben. Ogy véli és érzi, hogy meg­maradt gyermeknek, fiatalnak, hogy tanácstalanabb, mint bármikor más­kor. Tekintete egyik arcról a másikra siklott. Ültek egyhangúan hallgatva, olykor összehajoltak, súgtak valamit egymásnak, apró mosolyt rejtettek el a tenyerükkel... Egy dongó verődött sírva az ablak­tok sarkában. Pókhálóba keveredett, s menekülni próbált, de hiába. Minél jobban igyekezett, annál Inkább bele­keveredett a selymes börtönbe ... Fáradhatatlan kultúrmunkás A csallóközaranyosi kultúrház gond­nokát háromszor Is kerestem, de nem volt szerencsém. Jő munkájának híre jutott el hozám. Ottlétemkor munka­társaival beszélgettem, ők mondták el, hogy reggeltől estig lőt-fut, taná­csot ad, szervez tárgyal és 1967 óta — amikor a kultúrház gondnoka lett — sok szépet és hasznosat tett e köz­ség kulturális életének fejlesztése érdekében. Mikor végre összehozott Csongár Andorral a szerencse, elmondta, hogy újjászervezte a község évek óta nem működő énekkarát. Rendszeresítette a faluban a fiatalok zenei oktatását. Munkája azonban ezzel még koránt­sem merül ki. Tervei között költői estek, kórusfellépések, tudományos és ismeretterjesztő előadások és hang­versenyek szerepelnek. Távolabbi ter­ve egy ismeretterjesztő könyv kiadá­sa a község múltjáról, jelenéről és távlati terveiről. Legutóbb e hónap 9-én láttam Csongár Andort a karmesteri dobo­gón, amikor a komáromi, a nagyme­gyeri és a helyi énekkarok közös találkozóján vezényelte a kórus saját szerzeményű Jeligéjét, egy mozgalmi dalt az első német parasztforradalom idejéből, Petőfi a Távolból című meg­zenésített és Csongár által átdolgo­zott művét, valamint számos népdal­­feldolgozást. Figyelme sok mindenre kiterjed. Főző-, szabő-varrő és más tanfolya­mok megszervezésén fáradozik. Túl­jutott már a hatodik X-en, de vitali­tása azt a régi igazságot bizonyítja, hogy az emberek nem az éveik szá­mának növekedésével, hanem gondol­kodásukban öregszenek meg. Mert Csongár Andor még ma is fiatal. A csodás fiatalítószer pedig a rajongó szeretet, amelyet a kultúra, a zene és az ének iránt érez. k. I. Hézső Ferenc (MNK): HÉTKÖZNAP Két nap Ótátrafüreden A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR KULTÜRA ÉS TUDOMÁNY KÉPVISELŐINEK ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETE A CSEMADOK Központi Bizottsága meghívására az elmúlt hét végén kétnapos értekezleten vettek részt Ótátrafüreden a csehszlovákiai magyar kultúra és tu­domány képviselői. A találkozó fontosságáról beszélni aligha kell; szükség volt rá, hiányt, több mint húsz éves mulasztást pótolt. Ha ugyan lehet ilyen viszonylat­ban a húsz év mulasztásairól beszélni. Talán inkább újrakezdésnek, első lépésnek nevezhetnénk. Közismert tény, hogy a szlovákiai magyar értelmiség negyvennyolc után a semmi talajáról indult el. S az is ismert tény, hogy miért. A kitelepítés főleg az értelmiségi réteget söpörte le a csehszlovákiai magyar glóbuszról. Ma azonban már más a helyzet. Felnőtt és kialakult egy új humán és reál értelmiség. Ennek első jelei szór­vány-jelenségként voltak észlelhetők kulturális életünk mozgásában. De nem volt egy tömör, összefogó erő, amely irányt és teret szabott volna ennek a mozgásnak. A humán értelmiség még úgy-ahogy egységesen tudott foglalkozni a szlovákiai magyarságot érintő kérdésekkel, a lehetőségeken belül beleszólhatott nemzetiségünk tár­sadalmi-kulturális életének alakításába. Viszont a szét­szórtság és a szervezetlenség következtében a reál ér­telmiségünknek ilyen lehetősége alig volt. Márpedig e kettéosztnttság érezhetően megmutatkozott minden területen. Azért volt szükség e találkozóra, hogy ezt az állapotot megszüntessük, hogy a technikai értelmiséget is aktivizáljuk. A kétnapos találkozón, amelyen száznál többen vettek részt, Dobos László, a CSEMADOK elnöke üdvözölte a jelenlevőket. A találkozó első napján három előadás hangzott el. Dr. Turczel Lajos, a csehszlovákiai magyar progresszivitás formáiról és mozgásirányáról beszélt; a csehszlovákiai magyarság áliamjogi kérdéseiről Dr. Szabó Rezső, a CSEMADOK KB vezető titkára tartott előadást. A harmadik előadó. Kardos István, a Nyitrai Pedagógiai Intézet tanára, a csehszlovákiai magyar tár­sadalom szociológiai kérdéseivel foglalkozott. Mindhá­rom előadás sok komoly és értékes gondolatot vetett fel. Ezután felolvasásra került Fábry Zoltán levele, amelyet a találkozó résztvevőihez Irt. A találkozó vitával .folytatódott. Melyek voltak azok a kérdések, amelyek a vita ^során felmerültek? Természetesen szó esett az új nemzetiségi alkotmány­­törvényről, s azokról a lehetőségekről, amelyeket nyújt­hat, s amelyeket a legmesszebbmenően ki kell használ­ni. Többen megállapították, hogy az új alkotmánytör­vény nem felel meg a várakozásnak, nem nyújtja azt, amit joggal elvárnánk, s ami joggal megilletne bennün­ket. Leszögezték azonban azt is, hagy az adott lehető­ségekből kell kiindulni, számolva a gazdasági és politi­kai realitásokkal. A jövőre vonatkozóan szó esett arról, hogy a létesítendő tudományos és kulturális intézmé­nyek elhelyezését miként lehetne megoldani Pozsonyban és Pozsonyon kívül. Megállapítást nyert az is, hogy haladéktalanul fel kell újítani a reál értelmiség társadalmi érdeklődését, he kell kapcsolni azt az itt élő magyarság vérkeringésébe, s meg keli erősíteni az értelmiség, a munkásság és a parasztság kapcsolatát. Egyik leglényegesebb pontja volt a vitának az a nézet, hogy haladéktalanul össze kell hívni a magyar kommunisták országos értekezletét. A kétnapos találkozó természetesen nem oldott meg, mert nem is oldhatott meg, minden felvetődött kérdést. Kezdésnek, indulásnak azonban megfelelt, s Így vélemé­nyünk szerint, teljesítette azt a feladatot, amiért össze­hívták. A jövőben a megkezdett munkát folytatni, reali­zálni kell. Nem lesz könnyű dolgunk, mert kilátásaink nem a legkedvezőbbek. De ez nem akadályozhat ben­nünket, ha előbbre akarunk lépni. —gs—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom