Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-23 / 47. szám
Univerzális kétrészes lépkerei A műszaki fejlesztés és a raeionálás jelen haladó korszakunkban egyre gyorsabbá teszi az élet ütemét. Ebben az egész világra érvényes fejlődésben az az igyekezet lép előtérbe, hogy az emberi munkát gépesítéssel helyettesítsék és így érjenek el bizonyos pozitív gazdasági eredményeket mindennemű vállalkozásban. Ennek a befolyásnak ma többé-kevésbé ki van téve minden érdekköri tevékenység is. Hogy eleget tegyen legfőbb rekreáló küldetésének, lelki és testi felüdülést adjon, olyan kellékekre és felszerelésre van szükség, amelyek az emberi munkát helyettesítik, illetve legalább megkönnyítik. A tenyésztői gyakorlatban még sok olyan berendezés és termelőeszköz akad, amely tökéletlen-Kétrészes lépkerei összerakva és szétszedve: 1 — felső sarokelemek a keret felfüggesztéséhez szükséges fülekkel, 2 — alsó sarokelemek, 3 — vízszintes keretlécek, 4 — függőleges keretlécek, 5 — összekötő csapok, 8 — a sarokelemek és a lécek összekapcsolására szolgáló szögek, 7 — a műlép felerősítésére szolgáló szögek, 8 *— mülép. sége folytán az üzemeltetés során gyakran meghibásodik és használatuk sok munkaráfordítást követel. Minél több ilyen elem van egy-egy termelési szakaszban, annál több emberi munkát és időt kell fordítani az egyes termelési feladatok elvégzésére. A méhészkedésben flyen alapfontosságű elem a keret. A kaptárkeret a leggyakoribb, legtöbbet használt és legfontosabb építőeleme a szétszedhető kaptárnak. A méh ide hordja és rakja le a mézet, viaszt, virágport és a petét, s a méhész kénytelen minden ténykedésnél a lépkeretet kezébe venni. A keret megszabja a lép területét, helyzetét a kaptárban és védi a lépet, nehogy kárt szenvedjen az egyes méhészeti beavatkozások során. Az eddig használt keretek nagyobbára úgy készültek, hogy a keretet alkotó lécek csak keskeny felületen illeszkednek egymáshoz. Az ilyen keretek ,nem eléggé szilárdak és ellenállók a használatukkor reájuk ható erővel szemben. A keretek csekély szilárdsága és rövid élettartama okozza az olyan gyakori hibákat, amelyek legtöbbnyire a családok áthelyezésekor vagy a méz pergetésekor lépnek fel. Ezek a hibák rendszerint idő- és anyagveszteséget okoznak. Ezekre a keretekre a műlépet megolvasztott viasszal erősítik fel a keret felső lécére, amikor is a helyzetét és az oldalirányú eltolódást meggátló stabilitását drótháló biztosítja. A drót a keret oldalába fúrt lyukakon halad keresztül, és a műlépbe elektromos berendezéssel vagy átforrósított hengerrel ragasztják be. A lépek és a kaptár falai közötti szükséges távolság betartása érdekében a keretre még térzőt is fel kell erősíteni. A keret előkészítése és az új műlép felerősítése tehát igen sok szakértelmet követelő munkát és különféle speciális berendezést igényel. Az eddig használt kereteknek ezek a hátrányai sok méhészt már mostanáig is arra késztettek, hogy a kaptárkeretek tökéletesítésének módjain és lehetőségein gondolkodjék. A legutóbb született megoldások egyike, amely bizonyos funkciós és gazdasági előnyöket jelent a méhész-gyakorlat számára, az univerzális két részes kaptárkeret. A keret megoldásában lényeges újítás az, hogy egymáshoz szimmetrikusan illeszkedő két félből áll. Mindkét fele önálló keskeny keretet alkot, amelynek két vízszintes és két függőleges lécét négy sarokelem kapcsolja össze szilárdan. A két félkeretet egymáshoz négy csap kapcsolja, amelyek a sarokelemek egymással ellentétes nyílásaiba illeszkednek. A sarokelemeket műanyagból préselik és megtalálhatók rajtuk a fakeret lécei számára kiképzett bemélyedések, másrészt a térzőt helyettesítő kiemelkedések. A keret felső sarokelemét ezen kívül a felfüggesztésre szolgáló fülekkel is kiképzik, így a keretet a kaptárban a megszokott módon lehet behelyezni. A keret léceit az egyik oldalon szögekkel látják el, amelyek a műlép szélein átfúródva ezt rögzítik és a két félkeret összeillesztésekor a keret másik felének léceibe fúrt nyílásokba hatolnak. Ezáltal elérik, hogy a mülép egyenletesen simul a keretbe, és jelentősen megnövekszik a lép szilárdsága az esetleges megrongálódással szemben. A lépnek ez a megnövekedett szilárdsága teszi lehetővé a dróttal készített merevítés mellőzését, amelynek elkészítése komoly munkaráfordítást igényel. A műlépet egész egyszerűen és gyorsan lehet felerősíteni a keretre, éspedig úgy, hogy a műlépet a keret egyik belső felére helyezik. A keret másik felét az összekötő csapokkal erre ráillesztik és a sarokelemek érintkező felületéig összenyomják. így a műlépet a keret egész felületén egyenletesen lerögzítettük. Ha a méhész bizonyos okokból a műlépet dróthálóval akarja kimerevíteni, ehhez a keret egyik felének belső oldalán kiálló szögeket használja fel. Ehhez erősíti a drótot és a keret két felének összeillesztése után a szokásos módon dolgozza be a műlépbe. Az új kétrészes lépkeret gyártási feltételei igen kedvezőek. Lényegében a keret faléceit és a műanyagból készült sarokelemeket kell előállítani. A sarokelemek sajtolása, a keret léceinek kiképzése sorozatgyártás szempontjából igen előnyös. A léceket a fafeldolgozó ipar fenyőfából állítja elő egységes, téglalap alakú 7X11,5 mm keresztmetszetben. A lécek hossza attól függ, milyen méretű kereteket kívánnak legyártani. A kész keretek egyik felét a sarokelemekben és a léceken a csapok befogadására alkalmas lyukakkal, másik felét pedig az összekötő csapokkal és a léceken elhelyezett szögekkel képezik ki. A keretek mindegyik felét külön állítják össze. A sarokelemek bemélyedéseibe kevés ragasztót csepegtetnek (Umacol-B) és behelyezik a keret léceit, amelyeket a sarokelemekkel az erre kihagyott helyen szöggel is megerősítenek. Ezzel a keretek egy-egy felének szerelése befejeződött. így az univerzális két részes keret nemcsak a méhészkedés nagyobb termelékenységét, hanem a tenyésztői munka megkönnyítését is lényegesen elősegítheti. Jirí Jindrich (ford. Oy) Miért ragad a mézesüveg kívül is? Az évtizedek folyamán megszoktuk, hogy olyan csomagolásban, göngyölegben vagy dobozban vásároljuk és fogyaszszuk főleg az élelmiszereket, amilyenekben éppen kaphatók. Hiába is kifogásolnánk például a vaj csomagolópapírját vagy minőségét! Hacsak nem tudjuk házilag előállítani, úgy kell megvennünk és fogyasztanunk, ahogyan kapható, ha éppen vajra szottyan kedvünk. Néhány „akadékoskodók“ miatt az állami kereskedelem nem lesz hajlandó új göngyöleget terveztetni és nyomtatni, sem az áru minőségén változtatni. Esetleges kifogásolások többnyire elszikkadtak az egyedárusítás végtelen homoktengerében. Örvendetes tényként kell leszögeznünk, hogy népgazdaságunk a január utáni megújhodás óta új vizeken bontogatja vitorláit. Lassan, de biztosan megtört az állami kereskedelemnek versengést nem tűrő „varázsa“, a falvakon kívül már a városokban is fel-feltünedeznek a népi fogyasztási szövetkezetek és a Jednotaüzemek szerény, de takaros boltjai, jelen cikkünk kereteit meghaladná annak taglálása, mennyire lesz képes majd „jobb belátásra“ bírni a fogyasztók piacát eddig korlátlanul áraló állami szektort az „alkalmatlankodó“ konkurrencia. Annyi azonban máris bizonyos, hogy az állami kereskedelem dolgozóinak lesz min „gondolkodniuk“, hogy helyt állhassanak az egészséges versengésben. Talán engem sem foglalkoztattak volna ilyen és ehhez hasonló gondolatok, ha a véletlen nem visz kézzelfogható megállapításokra. Külföldi asszony ismerősöm keresett fel a napokban, aki egyszerre több üveg mézet óhajtott vásárolni, mivel szőkébb hazájában többnyire csak műméz kapható. Bejártam vele több városi boltot, ahol mézet „szimatoltam“, de ismerősömet már eleve elriasztotta az állami szektor által töltött üvegek nem éppen ínycsiklandó külseje. Eltekintve ugyanis a vignetta kevésbé „művészies“ kivitelétől, az egész címkét — magyarán mondva — kívül is annyira összemaszatolták mézzel (vagy valamilyen ragasztószerrel), hogy az üveg tartalmát az égvilágon senki sem tudta kibetűzni. De ez lett volna a kisebb baj. Mert az asszonyka vagy tíz üveget fogott kézbe, és mind a tíz kívül is úgy ragadt, mint — ugyancsak népiesen szólva — a csiriz. Mézkóstolás nélkül is elment az étvágya. Végül betértünk egy Kertész utcai szövetkezeti boltba, ahol glédába állítva ott sorakoztak a többszínű, ízléses címkével ellátott, ragyogóan tiszta mézesüvegek. Fölösleges magyarázni, melyik árura esett a külföldi vendég választása. De ha már a méz palackozása alkalmával elmulasztották az üvegek fényesítését, vajon az állami bolt dolgozóinak letörött volna-e a keze, ha legalább áruba bocsátás előtt kissé áttörlik a szurtos üvegeket? Egyes rosszmájú „bölcselkedők" ugyan azt tartják, hogy aki mézet akar vásárolni vagy enni, nem nézi az üveg külsejét. Ezeknek csak addig volt igazuk, amíg az állami kereskedelem „egyedül boldogító“ egyedárusítási kiváltsága tartott. Más kérdés azonban, vajon a szövetkezeti szocialista szektorral is képes lesz-e felvenni a versenyt, tervfeladatait teljesíteni és jutalmazásra jogosító igényeit érvényesíteni? K. E.
