Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-11-23 / 47. szám

Univerzális kétrészes lépkerei A műszaki fejlesztés és a ra­­eionálás jelen haladó korsza­kunkban egyre gyorsabbá teszi az élet ütemét. Ebben az egész világra érvényes fejlődésben az az igyekezet lép előtérbe, hogy az emberi munkát gépesítéssel helyettesítsék és így érjenek el bizonyos pozitív gazdasági ered­ményeket mindennemű vállalko­zásban. Ennek a befolyásnak ma többé-kevésbé ki van téve minden érdekköri tevékenység is. Hogy eleget tegyen legfőbb rekreáló küldetésének, lelki és testi felüdülést adjon, olyan kellékekre és felszerelésre van szükség, amelyek az emberi munkát helyettesítik, illetve legalább megkönnyítik. A te­nyésztői gyakorlatban még sok olyan berendezés és termelő­­eszköz akad, amely tökéletlen-Kétrészes lépkerei összerakva és szétszedve: 1 — felső sarok­­elemek a keret felfüggesztésé­hez szükséges fülekkel, 2 — alsó sarokelemek, 3 — vízszin­tes keretlécek, 4 — függőleges keretlécek, 5 — összekötő csa­pok, 8 — a sarokelemek és a lécek összekapcsolására szol­gáló szögek, 7 — a műlép fel­erősítésére szolgáló szögek, 8 *— mülép. sége folytán az üzemeltetés során gyakran meghibásodik és használatuk sok munkaráfordí­tást követel. Minél több ilyen elem van egy-egy termelési sza­kaszban, annál több emberi munkát és időt kell fordítani az egyes termelési feladatok elvégzésére. A méhészkedésben flyen alapfontosságű elem a ke­ret. A kaptárkeret a leggyakoribb, legtöbbet használt és legfonto­sabb építőeleme a szétszedhető kaptárnak. A méh ide hordja és rakja le a mézet, viaszt, vi­rágport és a petét, s a méhész kénytelen minden ténykedésnél a lépkeretet kezébe venni. A keret megszabja a lép területét, helyzetét a kaptárban és védi a lépet, nehogy kárt szenvedjen az egyes méhészeti beavatkozá­sok során. Az eddig használt keretek nagyobbára úgy készül­tek, hogy a keretet alkotó lécek csak keskeny felületen illesz­kednek egymáshoz. Az ilyen ke­retek ,nem eléggé szilárdak és ellenállók a használatukkor reájuk ható erővel szemben. A keretek csekély szilárdsága és rövid élettartama okozza az olyan gyakori hibákat, amelyek legtöbbnyire a családok áthe­lyezésekor vagy a méz pergeté­­sekor lépnek fel. Ezek a hibák rendszerint idő- és anyagvesz­teséget okoznak. Ezekre a ke­retekre a műlépet megolvasz­tott viasszal erősítik fel a keret felső lécére, amikor is a hely­zetét és az oldalirányú eltoló­dást meggátló stabilitását drót­háló biztosítja. A drót a keret oldalába fúrt lyukakon halad keresztül, és a műlépbe elektro­mos berendezéssel vagy átfor­­rósított hengerrel ragasztják be. A lépek és a kaptár falai közötti szükséges távolság be­tartása érdekében a keretre még térzőt is fel kell erősíteni. A keret előkészítése és az új műlép felerősítése tehát igen sok szakértelmet követelő mun­kát és különféle speciális be­rendezést igényel. Az eddig használt kereteknek ezek a hát­rányai sok méhészt már mosta­náig is arra késztettek, hogy a kaptárkeretek tökéletesítésé­nek módjain és lehetőségein gondolkodjék. A legutóbb szü­letett megoldások egyike, amely bizonyos funkciós és gazdasági előnyöket jelent a méhész-gya­korlat számára, az univerzális két részes kaptárkeret. A keret megoldásában lénye­ges újítás az, hogy egymáshoz szimmetrikusan illeszkedő két félből áll. Mindkét fele önálló keskeny keretet alkot, amely­nek két vízszintes és két függő­leges lécét négy sarokelem kap­csolja össze szilárdan. A két félkeretet egymáshoz négy csap kapcsolja, amelyek a sarok­­elemek egymással ellentétes nyílásaiba illeszkednek. A sa­rokelemeket műanyagból pré­selik és megtalálhatók rajtuk a fakeret lécei számára kikép­zett bemélyedések, másrészt a térzőt helyettesítő kiemelkedé­sek. A keret felső sarokelemét ezen kívül a felfüggesztésre szolgáló fülekkel is kiképzik, így a keretet a kaptárban a megszokott módon lehet behe­lyezni. A keret léceit az egyik oldalon szögekkel látják el, amelyek a műlép szélein átfú­ródva ezt rögzítik és a két fél­keret összeillesztésekor a keret másik felének léceibe fúrt nyí­lásokba hatolnak. Ezáltal elé­rik, hogy a mülép egyenletesen simul a keretbe, és jelentősen megnövekszik a lép szilárdsága az esetleges megrongálódással szemben. A lépnek ez a meg­növekedett szilárdsága teszi le­hetővé a dróttal készített mere­­vítés mellőzését, amelynek el­készítése komoly munkaráfor­dítást igényel. A műlépet egész egyszerűen és gyorsan lehet felerősíteni a keretre, éspedig úgy, hogy a műlépet a keret egyik belső felére helyezik. A keret másik felét az összekötő csapokkal erre ráillesztik és a sarokele­mek érintkező felületéig össze­nyomják. így a műlépet a keret egész felületén egyenletesen le­rögzítettük. Ha a méhész bizo­nyos okokból a műlépet drót­hálóval akarja kimerevíteni, ehhez a keret egyik felének belső oldalán kiálló szögeket használja fel. Ehhez erősíti a drótot és a keret két felének összeillesztése után a szokásos módon dolgozza be a műlépbe. Az új kétrészes lépkeret gyártási feltételei igen kedve­zőek. Lényegében a keret fa­léceit és a műanyagból készült sarokelemeket kell előállítani. A sarokelemek sajtolása, a ke­ret léceinek kiképzése sorozat­­gyártás szempontjából igen elő­nyös. A léceket a fafeldolgozó ipar fenyőfából állítja elő egy­séges, téglalap alakú 7X11,5 mm keresztmetszetben. A lécek hossza attól függ, milyen mére­tű kereteket kívánnak legyárta­ni. A kész keretek egyik felét a sarokelemekben és a léceken a csapok befogadására alkal­mas lyukakkal, másik felét pe­dig az összekötő csapokkal és a léceken elhelyezett szögekkel képezik ki. A keretek mindegyik felét külön állítják össze. A sarok­elemek bemélyedéseibe kevés ragasztót csepegtetnek (Uma­­col-B) és behelyezik a keret léceit, amelyeket a sarokele­mekkel az erre kihagyott he­lyen szöggel is megerősítenek. Ezzel a keretek egy-egy felének szerelése befejeződött. így az univerzális két részes keret nemcsak a méhészkedés na­gyobb termelékenységét, hanem a tenyésztői munka megkönnyí­tését is lényegesen elősegítheti. Jirí Jindrich (ford. Oy) Miért ragad a mézesüveg kívül is? Az évtizedek folyamán meg­szoktuk, hogy olyan csomago­lásban, göngyölegben vagy do­bozban vásároljuk és fogyasz­­szuk főleg az élelmiszereket, amilyenekben éppen kaphatók. Hiába is kifogásolnánk például a vaj csomagolópapírját vagy minőségét! Hacsak nem tudjuk házilag előállítani, úgy kell megvennünk és fogyasztanunk, ahogyan kapható, ha éppen vaj­ra szottyan kedvünk. Néhány „akadékoskodók“ miatt az álla­mi kereskedelem nem lesz haj­landó új göngyöleget tervez­tetni és nyomtatni, sem az áru minőségén változtatni. Esetle­ges kifogásolások többnyire el­szikkadtak az egyedárusítás végtelen homoktengerében. Örvendetes tényként kell le­szögeznünk, hogy népgazdasá­gunk a január utáni megújho­dás óta új vizeken bontogatja vitorláit. Lassan, de biztosan megtört az állami kereskede­lemnek versengést nem tűrő „varázsa“, a falvakon kívül már a városokban is fel-feltü­­nedeznek a népi fogyasztási szövetkezetek és a Jednota­­üzemek szerény, de takaros boltjai, jelen cikkünk kereteit meghaladná annak taglálása, mennyire lesz képes majd „jobb belátásra“ bírni a fo­gyasztók piacát eddig korlátla­nul áraló állami szektort az „alkalmatlankodó“ konkurren­­cia. Annyi azonban máris bizo­nyos, hogy az állami kereske­delem dolgozóinak lesz min „gondolkodniuk“, hogy helyt állhassanak az egészséges ver­sengésben. Talán engem sem foglalkoz­tattak volna ilyen és ehhez ha­sonló gondolatok, ha a véletlen nem visz kézzelfogható meg­állapításokra. Külföldi asszony ismerősöm keresett fel a na­pokban, aki egyszerre több üveg mézet óhajtott vásárolni, mivel szőkébb hazájában több­nyire csak műméz kapható. Be­jártam vele több városi boltot, ahol mézet „szimatoltam“, de ismerősömet már eleve elriasz­totta az állami szektor által töltött üvegek nem éppen íny­csiklandó külseje. Eltekintve ugyanis a vignetta kevésbé „művészies“ kivitelétől, az egész címkét — magyarán mondva — kívül is annyira összemaszatolták mézzel (vagy valamilyen ragasztószerrel), hogy az üveg tartalmát az ég­világon senki sem tudta kibe­tűzni. De ez lett volna a kisebb baj. Mert az asszonyka vagy tíz üveget fogott kézbe, és mind a tíz kívül is úgy ragadt, mint — ugyancsak népiesen szólva — a csiriz. Mézkóstolás nélkül is elment az étvágya. Végül betértünk egy Kertész utcai szövetkezeti boltba, ahol glé­­dába állítva ott sorakoztak a többszínű, ízléses címkével el­látott, ragyogóan tiszta mézes­üvegek. Fölösleges magyarázni, melyik árura esett a külföldi vendég választása. De ha már a méz palackozása alkalmával elmulasztották az üvegek fé­­nyesítését, vajon az állami bolt dolgozóinak letörött volna-e a keze, ha legalább áruba bocsá­tás előtt kissé áttörlik a szur­­tos üvegeket? Egyes rosszmájú „bölcselke­­dők" ugyan azt tartják, hogy aki mézet akar vásárolni vagy enni, nem nézi az üveg külse­jét. Ezeknek csak addig volt igazuk, amíg az állami keres­kedelem „egyedül boldogító“ egyedárusítási kiváltsága tar­tott. Más kérdés azonban, va­jon a szövetkezeti szocialista szektorral is képes lesz-e fel­venni a versenyt, tervfeladatait teljesíteni és jutalmazásra jo­gosító igényeit érvényesíteni? K. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom