Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-11-16 / 46. szám
IV. ÉVFOLYAM • A SZABAD FÖLDMŰVES HAVI MELLÉKLETE • 1968. NOVEMBER A tojások „eltojása“ a tojóházakban Igen komoly veszteségeket okozhat. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának hivatalos statisztikája szerint az eltojásból eredő veszteség több korszerű, erősen gépesített nagyüzemben 20— 30 %-ra tehető. E veszteség a következő lehet: a) a tyúk olyan helyre tojja a tojást, ahol a gondozó esetleg nagyon későn veszi észre, amikor keltetésre, vagy fogyasztásra már kevésbé alkalmas; b) az eltojt tojás szennyeződik; ennek következtében keltetésre való alkalmassága csökken, fogyasztásra is csak tisztítás után kerülhet; c) az eltojt tojás sorsa igen gyakran az, hogy eltörik és a tyűkok megeszik. Emiatt esetenként rohamosan elterjed a tojásevés, különösen tartási, vagy takarmányozási hibák esetében. Megfigyelések szerint, a tojásevésre szokott állományban igen gyakran tollcsipkedés és kannibalizmus jelentkezik; d) az eltojás a tenyésztőt megtévesztheti, üzemekben a teljesítményvizsgálat megbízhatóságát csökkentheti. Az eltojás oka lehet a tojófészkek rossz elhelyezése. Amerikai vizsgálatok szerint, az eltojt tojások száma az összes tojás 20 %-át teszi ki, ha a tojófészkeket közvetlen napfény őri. Ezzel szemben az eltojás aránya 1 %-ra csökken, ha a tojóház ablakai a tojófészek mögött és felett helyezkednek el. A vizsgálatok arra mutatnak, hogy az ablaktalan tojóházak előnyösebbek az eltojás szempontjából. Az ablaktalan tojóházakban azonban a fényforrásokat megfelelően árnyékolni kell. Az eltojás megakadályozásának eszköze a fészkek almozása. Tapasztalatok szerint nyáron a homok, télen viszont a száraz szalmaszecska, gyaluforgács, vagy fűrészpor megfelelőbb. Gondoskodnunk kell elegendő fészekről. Tojóházban minden 100 tojóra 6 m fészekhosszűságot biztosítsunk, csapófészkezés esetén 3—4 tojóra számíthatunk egy csapófészket. A fészkek könnyen megközelíthetőek legyenek. Emeletes, vagy magasan elhelyezett fészkekhez — különösen a nehéztestű tyúkok esetében — feljárót kell biztosítani. Könnyűtestű fajták számára maximálisan 3—4, nehéztestűek részére 2—3 fészeksor létesíthető. Ennél több fészeksor már csak a kezelés nehézkessége miatt is célszerűtlen. A tojófészkek legyenek tágasak, könnyen tisztíthatok és javíthatók. Szükség szerint fészekmegosztókat is alkalmazhatunk, amelyek a csoportos tojófészkeket 30 cm-es részekre osztják. Szovjet és amerikai kísérletek szerint, a tojók a kis fészkeket és a hosszú tojóboxokat (1,2—1,8 m) egyformán szívesen használják. A legjobban bevált, közös tojófészkek 60 cm szélesek és a fellépődeszkától számítva 15—18 cm mélyek. A tyúk előszeretettel tojik oda, ahol már van- egy-két tojás. Ezért az eltojás megakadályozása szempontjából a kigurulós tojófészkek hátrányosaknak mondhatók. Minthogy azonban ezekben a tojásgyűjtés egyszerűbb és a tojás feltörése kevésbé fenyeget, jól beváltak a műanyagból vagy fából készült tojásoknak a fészkek aljára való rögzítése. Az eltojás megelőzésének egyik igen fontos módja az, hogy a jércéket idejében ólazzuk be. , A tojófészkek nélküli nevelőházakban, vándorólakban tartott növendékek nehezen szokják meg a fészket, ha a beólazás későn történik. Nem állíthatunk fel szabályt, hogy az egyes fajták, illetve vonalak tojóházi elhelyezésére milyen időpontok a legmegfelelőbbek, de árutermelő állományokban általában 5 %-os tojástermelés esetén meg kell kezdeni a beőlazást. Nagyüzemeinkben eléggé gyakori hiba, hogy a vándorólakban, vagy a nevelőházban, a késel beólazás miatt az állomány 20— 30 százaléka is megkezdi a tojástermelést. Ez mindenképpen növeli az eltojt tojások számát. Esetenként szükségessé válhat, hogy a jércéket vándorólakban, nevelőházakban hagyjuk még azután is, ha a tojástermelés magasabb szintet ér el. Ilyen esetekben a tojófészekhez szoktatást már itt meg kell kezdenünk. Az eltojt tojások számát jelentősen befolyásolhatja — elegendő tojófészek biztosítása mellett is — a tojóház zsúfoltsága. Ezért ügyelnünk kell a technológiai utasítások betartására. Amerikai tapasztalatok szerint a tojóházak berendezési tárgyainak elhelyezése is fontos tényező. Az etetők, itatók ne akadályozzák a tojók szabad mozgását, és a tojófészkektől 2,5—3 méternél ne legyenek távolabb. Tízezresnél nagyobb tojóházakban gazdaságosnak találták elektromos vezetékek elhelyezését a falak mentén és a sarkokban. Ez utóbbi megoldás a nagyvállalatok tartásában közismert villanypásztorra emlékeztet. Lényege, hogy a megfelelő magasságban elhelyezett vezetékekben keringő áram a tojni készülő tyúkot enyhén megrázza és az ilyen helyekről elzavarja. (H. S.) O A TARTALOMBÓL A A baromfikolera elleni küzdelem új módszerének eredménye A Kisállattenyésztők kiállítása Nyitrán A Komplex kutatómunka a libamájtermelés fejlesztése érdekében A juhtenyésztésünk helyzete napjainkban A Őszinte szavak a nyúltartőkhoz A A házinyúl rossz szokásai A A fajták és az örökletes tulajdonságok A A fiirj tenyésztése és piaca az USA ban in ii iii*. a———Mama Korszerű ketreces tojóház a franciaországi Studier cégnél. Fotó: Gt, ÄilllflÄ Előzzük meg az „eltojást“
