Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-07-13 / 28. szám

^'akarmányikortátozást el* sösorban broiler szülőpároknál szükséges bevezetni, bár a tojófajtákra is kedvező.

A broiler szülőpárok nyugodt vérmérsékletű, nagytestű, közepes anyagcsere-típusú, hízásra hajlamos és keveset mozgó állatok. Mindezek a tulajdonságok oda vezetnek, hogy a tenyészállatok már növendéík(ko mikbe n, méginkább tojó-korukban elzsírosodnak, s ez azután a jó tojástermelő-képesség egyik legnagyobb akadályává válik. A korlátozottan takarmányozott jércék később érik el ivarérettségüket, később kezdik a a tojástermelést, ami a tenyésztojásotk értékét fokozza, számát növeli.

A baromfitenyésztők a megfelelő tojástermelés érdekében megakadályozhatják broilerszülőpárjaiik elzsírosodását. A sokféle lehetőség közül ehhez azonban olyan módszert kell keresni, amely javítja a szóban forgó állatok termelési eredményeit, nem pedig rontja, mert a rosszul végzett takarmánykorlátozás sokkal több kárt okozhat, mint amennyit a szakszerűen és körültekintően végzett takarmánykorlátozás egyáltalán segíthet.

A brojler-szülőpárok csibéinek igényessége

Egészséges körülmények között a csibék gyors fejlődése és nagy növekedőképessége csak ügy érvényesül, ha életük első 7—9 hetében korlátlanul takarmányozzuk őket. A bőséges taíkarmányfelvétel már csibekorban létrehozza fejlett, tágas bélrendszerüket, emiatt ezek az állatok állandóan éhesek és sok takarmányt fogyasztanak. A korszerű üzemeikben minden módon lehetővé teszik, hogy az állatok általában 9 hetes korukig kényelmesen, kevés mozgással jussanak a takarmányhoz és az ivóvízhez. Szigorúan betartják azokat a technológiai utasításokat, amelyek a szükséges etetőtér hosszát, az itatóedény mennyiségét, nagyságát előírják. Emiatt már csibekorban kialakul az állatokban az a tulajdonság, hogy nyugodtak, keveset mozognak, nem repülgetnek. A nagy takarmányfelvétel olyan igénybevételt jelent, ami elsősorban az anyagforgalmat terheli. Szükséges ezért a húscsibék részére a jól szellőzött, tiszta és oxigéndús nevelőház.

Az utónevelés során, tehát 9—10 hetes kor után, ezek a lenyészál latok már lassabban fejlődnek, izomzatúk és csontozatuk sem olyan arányban nő, mint korábban, viszont tág emésztőcsövük következtében nagy mennyiségű takarmányfelvételre vágyakoznak. Ha ilyenkor korlátlan mennyiségű az állatok takarmánya, s ha a takarmánynak nagy a keményítő- és zsírtartalma, akkor az élettan ismert szabályai szerint az állatok fokozatosan elzsíro sódnak. Ha az állatokat sok

2 RSlIflfH®

keményítőt tartalmazó takarmányon tartjuk, a keményítő legnagyobb része könnyen zsírrá alakul. Épp így zsírosodik el a szervezet a magas zsírtartalmú és kevés fehérjét tartalmazó étrend következtében is. Ha mindezek mellett a takarmány kolintartalma nem kielégítő mennyiségű, akkor bizonyos idő múlva a máj zsírtartalma is károsan megnövekszik.

A máj kóros elzsírosodása és következményei

Az emésztés során felszívódott zsírok a májba kerülnek. E szerv egyik fontos tevékenysége: a zsírok átalakítása és tovaszállítása, tehát a májsejtek egészséges működésétől függ.

A helytelen takarmányozás leggyakoribb következménye már a növendék-korban, hogy a máj elzsírosodik. Ennek következtében a májsejtek sokoldalú működése akadályozott, ami szövevényes anyagforgalmi zavarokra vezet; nem képes például többek között a zsíranyagforgalomban ráháruló feladatot sem elvégezni. Mindez súlyosbodik azzal, hogy a takarmányban levő vagy "az emésztési folyamatok során keletkező bomlás-termékek, májkárosító anyagok, toxinok, a felszívódó táplálékkal együtt a májba kerülnek s ezek az elzsírosodott májban fokozatosan további kőrös elváltozásokat okozhatnak.

^Fokozott májműködésre, a máj kifogástalan méregtelenítő munkájára volna tehát szüksége a szervezetnek, hogy az anyagforgalom terheit elviselje. Különösen így van ez a broiler-szülőpárok nevelése során, hiszen ezek esetében a bőséges takarmányfelvétel súlyos terheiket ró az anyagforgalomra. A máj elzsírosodása egyértelmű a máj csőikként értékű működésével, s így az említett káros anyagok a keringésbe kerülnek, és létrehozzák a különböző szervrendszerekben keletkező kóros elváltozásokat. Egyik esetben az idegrendszer elváltozásai tűnnek fel, máskor a ki válasz lőszer vek szenvednek kárt. Az említett szervrendszereken túl, más szervekben is

mutatkoznak kóros elváltozások. A szervek (mondhatjuk azt is, hogy a szervezet) fokozatosan kórosan elzsírosodnak. A kóros elzsírosbdás következtében az elzsírosodott szervek sejtjeinek működése hibás, illetőleg csökkent lesz, az elzsírosodott szervek törékennyé válnak és könnyebben megrepednek.

Az ilyen állapot következményei röviden ezek:

1. A tojószervek betegségei által okozott kártétel elsősorban azért jelentős, mert a kóros elzsírosodás, mint hajlamosító ok, a nemiszervek betegségeiben figyelhető meg legjobban. A tojószervek kóros állapota és működési zavara a tojáshozam csökkenéséhez vezet, vagyis a tenyészállat épp azt a feladatát nem tölti be, amiért az állományba került.

Egyes petefészektüszőik elfajulása miatt szabálytalan ciklusokban tojik a tyúk, és csökken a tojástermelés. Az elfajult tüszők repedésre hajlamosak, a felfakadó tüszők pedig hashártyagyulladást akozhatnak. Ez esetben a hashártyagyulladás csak a petefészek környékén jelentkezik. A velejáró - nagy fájdalom folytán az állat nem képes a tojást megtojni, tojásrekedés keletkezik. A petevezetőben megrekedt tojás hosszan tartó nyomást gyakorol a petevezető falára, a vérkeringés zavarai következtében és a tartós nyomás hatására az megreped, és kisebb-nagyobb vérzés kíséretében a hasüregbe kerül a tojás. A tojással együtt a szabad hasüregbe ürül a megrekedt tojás által eltömített petevezetőben pangó tartalom is. Kialakul tehát a tojócsőrepedés okozta hasíiártyagyulladás, ami rövid időn belül az állat elhullásához vezet. Mindez viszszavezethető a petefészek-tüszők elfajulására.

Ha a tüszőik elfajulása és repedése okozta hashártyagyulladást az állat kiheveri, hetekig pseudomelanosis figyelhető meg a középbél nyálkahártyáján. Legfeltűnőbb az epésbél nyálkahártyájának feketebarna elszíneződése. Eközben az állat

soványodik, taraja és él-lebenye összezsugorodik, kissé halványabb lesz. A petefészek tüszői hanyatló átalakuláson mennek át, újabb tüszők pedig nem Indulnak érésnek. A tojástermelés teljes egészében abbamarad. Az ilyen tyúk hetekig így él az állományban, amíg ki nem selejtezik. Ha a folyamatos selejtezés elmarad, akkor klinikailag meggyógyulhat az állat, esetleg — egészen ritka esetben — a tojásrakást is megkezdheti. Leggyakrabban azonban elpusztul még mielőtt az újabb tojástermelést megkezdené. Az elhullás oka az esetek döntő többségében bélgyulladás. Az ilyen bélcső — a terjedelmes hashártyagyulladás után — megvastagodott, vagy legalábbis duzzadt nyálkahártyáján át könnyebben átereszti a káros bomlástermékeket. Feltehető, hogy a pigmentált, duzzadt nyálkahártya hajlamosabb a gyulladásra, a hurutra. Ilyen módon a felszívódott mérgező anyagoknak az állat — éppen csökkent ellenállóképessége folytán — könnyebben áldozatul esik. Az állat a betegség és a hosszan tartó gyógyulás Idején rosszul táplálkozik, kevés vitaminhoz, nyomelemhez és mészsóhoz jut s ez hozzájárul ellenállókéjtességének csökkenéséhez. Emellett előfordulhat, hogy a korábban elzsírosodott máj sem képes méregtelenítő feladatát megfelelő mértékben ellátni.

2 Az elzsírosodás hajlamosít a belső elvérzésre. A petefészektüszők repedése ritkábban okoz belső elvérzést, mint a máj, a lép, esetleg az aorta repedése. Az utóbbi szervek repedése elsősorban a leukózísok következményeként fordult elő, mert ezek is hajlamosítanak a belső elvérzésre. Másodszor azonban az elzsírosodás hajlamosít e szervek repedésére.

3. Elzsírosodott állatokban gyakrabban előfordulhat a vese, a szívizom, valamint a lép kóros elváltozása, mint el nem zsírosodott állatokban.

4. Elzsírosodott állatokban az esetek nagyobb százalékában jön létre a csontosodás zavarai következményeként mozgászavar és mellcsont-ferdtilés, mint a hasonló típusú és fajtájú el nem zsírosodott állatokban.

5 Az elhízott állat kevés to* jást termel, többnyire rövidebb ciklusokban. Különösen akkor számolhatunk ezzel, ha már növendék-korban, az első tojások lerakása előtt elhíznak az állatok.

6. A tojótyúkok és a kakasok nagyfokú elzsírosodása összefügg a tojások keltethetőségének csökkenésével, sőt erre vezetik vissza az ilyen tojásokból kikelő csibék gyengébb fejlődését is.

A kakasok elhízása sokkal ritkábban fordul elő, mint e tojótyúkoké. Az elhízás lustává teszi az állatokat és csökkenti a párzóképességet. Tapasztala-A korlátlan és korlátozott takarmányozás állategészségügyi következményei