Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-26 / 43. szám
Nem kedvezett a nyár Itt valami nincs rendben ... Arnbroi Pavol méhészetének egy részlete. Fotó: Andrískiti A szeszélyes időjárás miatt a nyár nem kedvezett a méhészkedésre. A méhészek többsége a nyárvégi hordásban bízott, de a remények szertefoszlottak, mert a hosszantartó esőzések. szeles, hideg időjárás gátolta a méhek repülését. Nem csoda tehát, ha panaszkodnak a méhészek. Hiszen sok esetben a ráfordított kiadások sem térültek meg. Szeptember utolsó napjainak egyikén a Bálványi Állami Gazdaság bálványi részlegén jártam és nem mulasztottam el az alkalmat, hogy megtekintsem a vasútállomás előterében álló méhest. A szerencse is mellém pártolt, mert Ambors Pavol méhészt munka közben találtam. Napsugaras szombat délután volt, s ez kedvezett a méhek etetésére, ellenőrzésére. Ambros Pavol 1952 óta foglalkozik méhészettel. Az induláskor öt méhcsaládot vásárolt és ezt igyekezett fejleszteni. Első sikerei arra ösztönözték, hogy a méhcsaládok számát növelje, bár sok ideje nem volt ehhez a munkához. Az állami gazdaságban felelős funkciót (ökonómus) tölt be, s beosztása igen leköti idejét, ezért a méhek gondozásába feleségét is bevonta. így azután kölcsönösen végezték a soron következő munkákat a méhesben. Az évek során egyre több tapasztalatot szereztek, amit igyekeztek kamatoztatni. Ennek eredménye, hogy ma már közel 100 méhcsaládjuk van s gondozásuk sok időt igényel. így nyáridőben a méhésznek nincs szabad szombatja és vasárnapja, arról nem Is szólva, hogy felesége mennyi időt tölt a méhek körül. A kaptárak katonás sorokban állnak egymás mellett, látható rajtuk a gondos gazda kezenyoma. Figyelmemet megragadja, hogy a kaptárakat lakattal zárja. Észrevételemet tüstént közlöm a méhésszel. A biztosítás miatt kell lezárni a kaptárakat. Az elmúlt évek során már többször előfordult, hogy vihar jött, leszaggatta a kaptárak tetejét, megrongálta azokat s az így keletkezett kárt a biztosító nem akarta kifizetni, mivel szerintük a kaptárakat zárva, rögzítve kell tartani. A kaptárak valóban nincsenek eléggé védve az időjárás viszontagságai ellen. Semmi sem védi azokat a szeles időtől. Ez az állapot azonban csak 1965 óta tart, amikor az árvíz következtében kipusztultak a gyümölcsfák. De azt is el kell ismerni, hogy ennyi kaptár állandó pyitogatása, csukogatása szinte lehetetlen. Ambros elvtárs méhesében a Szlovák normalizált kaptárak vannak túlsúlyban. Ezek közül a B-9 és 11 keretesek, de azért akad néhány fekvő kaptár is. Az utóbbi időben a 11 kerete? kaptárakat előnybe helyezi, mert szerinte könnyen kezelhető. A kaptárak minőségét illetően azonban ellenvetései vannak. Kifogásolja, hogy kaptárakat gyártó vállalat dolgozói nem fordítanak kellő gondot a kaptárak összeszerelésére, melyek már új állapotban is, de főleg az időjárás következtében deformálódnak. Nem zárnak jól, így a méhek nemcsak a röpnyíláson jöhetnek-mehetnek, hanem több más helyen Is, ha idejében elejét nem veszi. A téli etetés szempontjából is több észrevétele van a kaptárakkal szemben. A teleltetést illetően kifogásolja, hogy a fészek fölé nem helyezhető el a filcpárna, mert akkor a méztér nem zár eléggé, s a szél behordja a havat, mely a melegben elolvad és a víz becsurog a kaptárba. Ambros elvtárs szeptember közepén megkezdte a méhek féli etetését. Ezt a munkát folyamatosan végezte, mert még sok volt a fiasítás. Télire családonként 10—12 kg mézet hagy a kaptárban. Szerinte ez elegendő télire. Teleléskor hét keretre szűkíti a családokat, de kellő mozgási lehetőséget biztosít számukra. Az idei méztermelésre is kíváncsi voltam. Ezt az is indokolttá tette, hogy AmbroS elvtárs nem vándorol a méhekkel. A méhész elmondotta, hogy az utóbbi években már fölhagyott a vándorlással, mert nem fizetődött ki. Évekkel ezelőtt számos helyre vándorolt. így pl. Hodrusára, a Ziar nad Hronom-i járásba, öt ízben volt, de csupán egy alkalommal mondhatta el, hogy sikerült. így azután csak a helyi adottságokra támaszkodott. Az állami gazdaság magtermesztéssel foglalkozik, s ezekből a növényekből egyik-másik jő mézelő. Itt viszont az a baj, hogy a növényeket a kártevők ellen elég gyakran permetezik, mely nemcsak a méztermelést hátráltatja, de a méhekre is káros. Ez évben pl. a búzát egy újfajta védőszerrel porozták, minek következtében sok méh elpusztult. Elképzelhető, hogy milyen nagyarányú védekezés folyik a növényi kártevők ellen, ha az állami gazdaságnak idén 400 ezer korona értékű vegyianyagra volt szüksége. Az is érthető, hogy a nagyüzemi gazdálkodásnál nem lehet alkalmazkodni az egyéni méhészekhez. Az egyes növények védőporzásának ideje is hosszantartó, s ha a méhész az adott körülményekhez igazodna, akkor a méheket több héten át fogságban kellene tartania, ami fizikailag szinte lehetetlen. A sok kényszerítő körülmény ellenére sem panaszkodik Ambros elvtárs. Bár már jobb eredménnyel is zárta az évet, de a családonként 14 kg mézzel is elégedett. Az eddigi legjobb eredményt 1960-ban érte el, amikor családonként 40 kg mézet pergetett. AmbroS elvtárs véleménye, hogy a méhek szakszerű beteleltetésével a méhész a jövő év alapjait rakja le, s ezért ezt a munkát nagy gonddal kell végezni. Andriskia József A méhek rajongója Csavojec Pál, az egegi szövetkezet jó szakember hírében álló bugnára. Ám szabad idejét is hasznosan tölti: méhészkedik. Nem dicsekvő természetű, népszerűségre sem áhítozik, sőt, nyilatkozni sem akart, ami a munkáját illeti. Ennek oka: közel fél évszázada méhészkedik, s ez a második esztendő — az olyan esztendő, amikor egész nyáron rászorultak a méhek az etetésre. __Fiatal korában már megtanulta: hasznos bogárkák a mezőgazdaság számára a méhek. Királyfián mézelőnövényekből nem volt hiány, valamint mag-lucernából és lóheréből sem. Mit tesz Csavojec Pál, a méhek rajongója? Vasárnaponként szakmai vitákban edződik: Plevka és Nikoletty méhészekkel rendszeresen kicseréli tapasztalatait, megbeszéli a méhészkedés problémáit. No meg a szaklapok is nagy mértékben elősegítették a méhészeti szakemberré válásban. Jelenleg több mint húsz méhcsaládot tart, de volt már harminc családja is. Kertje ideális lehetőséget nyújt a méhészkedésre. A fiatal méhészek szívesen keresik fel őt, mert készségesen megmagyarázza nekik a legszükségesebb tudnivalókat, s ha kell, a helyszínre is elmegy, hogy segítsen kezdő méhészeknek. Az idei állandó etetés kicsit bántja őt. De ilyen a méhész sorsa. Ha nem akarja, hogy méhei elpusztuljanak, akkor etetni kell őket. Megjegyzés: a környéken sokkal több mézelő növényt kellene termelni, s mellőzni a nagy hőségek alatti permetezést! A szövetkezet vezetői bizonyára még jobb feltételeket biztosítanak majd a jövőben. BELÁNYI JÁNOS
