Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-26 / 43. szám
Halló? Itt Nyárafi...! Két nemzedék érett felnőtt sorba, amióta ezt a csallóköz-peremi községet ismerem. Azaz, hogy csak ismergetem. Mert ugyan mit is kezdhetek a hajdani Ismeretséggel?... A zsúpmeg nádfedeles házakból hírmondónak sem maradt. Csupán kamaszkorom emlékeiben bukkannak elő olykor-olykor. Ez arra jó, hogy emlékeztet a nagybátyámra, aki szolgalegényként töltött el itt jónéhány keserves évet... Megifjodott, egészen új arcot öltött Nyárasd. Csinosnál csinosabb házak sorjáznak benne. Olyanok, mint a mai lányok legtöbbje: hivalkodóan szépek, s takarosak. Szinte magukra parancsolják a tekintetet. Elég annyit említeni, csak az idén közel félszáz új, tágas családi házat hoztak tető alá. Az átépítetteknek pedig se szeri, se száma. S a pompás, díszes vaskerítések kiknek a kezemunkáját dicsérik? A helyi gazdálkodási üzem lakatosaiét, akikre egyáltalán nem mondható, hogy szépérzékben szűkölködnek, ötletdús készítményeiken a szem hoszszan elidőz. Központi fűtés, fürdőszoba, telefon Lakáskultúra tekintetében kevés olyan község található Szlovákiában, mint az említett. A lakosok arra törekednek, hogy a lakásaik kényelmet nyújtsanak, könnyen tisztántarthatők legyenek. Az előbbihez a tágasság is jórészt hozzájárul, az utóbbihoz a központi fűtés, amelynek legfőképpen a háziasszonyok nagyon örülnek. Fűtőtestek árasztják télidőben az egyenletes, kellemes meleget legalább hatvan portán. Fürdőszoba? — Már nem, újság. Ogy hozzátartozik az új családi házhoz, mint a konyha. Nélkülözhetetlen, s mint ilyen, a rendszeres napi tisztálkodás központja. Éppen ezért a nem új családi házzal rendelkezők is kerestek módot rá, hogy az átépítéssel egyidőben fürdőszobát rendezzenek be. S ami ugyancsak időt, fáradságot takarít meg, az a telefon. Nem ég le a rántás, ha beszélhetnékje támad a ház asszonyának valamelyik ismerősével — feltéve, ha telefontulajdonos. Ez csak a kisebbik előnye. Hanem aztán jaj a ki-kimaradozó férjeknek! A féltékeny élettársból „nyomozó rendőrtisztet“ varázsol a kornak eme forradalmasító készüléke. Addig tárcsáz, halióz, míg végre előkerül a kujtorgó emberfia. Ettől függetlenül nem mondanak le a telefon-nyújtotta előnyökről. Már hetven háznál csöng a telefon, s az érdeklődők száma egyre nő. A telefontudajdonosok igényeit új telefonközpont elégíti ki. Üj kuli úrház, új szolgáltatások háza, emeletes lakóházak építése Régóta vajúdó kérdés ölt majd testet a legközelebb. Az új kultúrház, valamint a szolgáltatások háza tervrajzai már elkészültek. Jelenleg az illetékes szervek jóváhagyására várnak. Remélik a nyárasdiak, a jóváhagyás már nem várat sokáig magára. Az örömteljes feladatokból ki-ki a legmesszebbmenően vállal majd, hogy a kultúra, a művelődés méltó hajlékot kapjon. Összefogásból, önkéntes társadalmi munkából nem lesz hiány, hiszen mindannyiuk érdeke azt kívánja, hogy a községfejlesztésnek ezt az igen jelentős építkezését — amelyre együttvéve hat millió korona beruházási költséget fordítanak — a maguk módján elősegítsék. Nagyonis indokolt egy új szolgáltatások házának építése, hiszen a helyi gazdálkodási üzem — amely évi hárommillió korona forgalmat bonyolít le — 18 szakágazatot képvisel. Ez is bizonyítja, milyen messzemenően gondoskodnak a lakosságnak nyújtott szolgáltatások kielégítéséről. A tiszta jövedelem a községfejlesztésre, valamint a helyi gazdálkodási üzem fejlesztésére fordítódik. Ami az egyes szakágazatokat illeti, a helyi gazdálkodási üzem igen jelentősen elősegíti építőcsoportjával az egyéni lakóházépítkezést (ehhez a szövetkezet építkezési csoportja is lényegesen hozzájárul), az asztalosok szintén, a lakatosokról már szültünk, az ácsok, tetőfedők, villdnyszerélők, teherfuvarozók hasonlóan értékes munkát végeznek. A rádió- és TV-javító, autójavító, valamint a foto-szolgálat is megteszi a magáét. A pékek szorgoskodása is közismert, hogy a kenyér és süteményellátás zökkenőmentes legyen. Igen számottevő még a cukrászda tevékenysége, ugyanis négy község cukrászipar! szükségletének kielégítéséről gondoskodik. Az előbbiekben már ízelítőt adtunk a lakóházak csinosságáról. Ami ugyancsak hozzájárul majd a község arculatának további szépítéséhez, az emeletes lakóházak építése lesz. Egyelőre hét emeletes lakóház építését tervezik. Ám nincs kizárva, hogy ezek száma a közeljövőben megszaporodik. Szándékosan hagytuk a szolgáltatások felsorolásának a végére a téglagyártást. Ezzel mintegy ki akarjuk hangsúlyozni annak fontosságát. Hiszen nem kevesebb, mint egymillió korona beruházási költséggel egészen új, korszerű téglagyár épül, melynek próbaüzemeltetése éppen ottjártunkkor volt folyamatban. Ez a járási méretben legkorszerűbb téglagyár évente mintegy két és fél millió téglát gyárt majd, amely kétségkívül nagyban elősegíti a családiház-építkezést, — de ugyanakkor a járási építkezési vállalat tervének teljesítését is. Vízvezetéket minden házba! A község lakosainak ivóvízellátását gyökeresen szeretnék megoldani. A hidroglőbusz még a tél folyamán ide érkezett — újságolta Kubík Béla, a helyi nemzeti bizottság agilis elnöke, — de nem akad szakember, aki a szerelési munkálatokat elvégezze. A vízvezetékhálózat már 1967-ben elkészült. A lakosság kérelme, hogy minden utcában legyen vízvezeték. Így lehetőség nyílna arra, hogy minden házban jó ivóvízhez juthatnának. Ám az illetékes járási vízgazdálkodási hivatal mindezideig nem adott bíztató választ. Jó lenne, ha a vízgazdálkodás szőbanforgő szerve minél előbb napirendre tűzné az ügyet és segítene annak megoldásában. ☆ Ez az ősrégi település — amelyről már az 1200-as évekből vannak írásos feljegyzések — sokat ad nemcsak a küllemére, hanem a lakások belső berendezésére is. 1950-től mintegy száz millió koronát fordított a lakosság a lakáskultúra fejlesztésére. A községi utak jól ápoltak: a 14 kilométernyi útból öt kilométer aszfaltozott, a többinek a portalanítására a jövő években kerül sor. Az, hogy a községfejlesztés Nyárasdon szívügye valamennyi lakosnak, az érdem a helyi párt- és közigazgatási szerveké. Ezek felvilágosító munkája a mozgató rugó, valamint az anyagi jólét az alap, amely elvitathajatlanul a világszínvonalon gazdálkodó szövetkezet gazdag forrásaiban, a szakavatott vezető és szakembergárda leleményességében és előrelátásában, a tagok hangyaszorgalmában és lelkiismeretességében leledzik. N. Kovács István Tardoskedden is szüreteltek Az idei különleges időjárás nemcsak a mezőgazdasági termékekre, de a szőlészetre is nagy kihatással volt. A szüret mindenütt néhány héttel előbb kezdődött és természetesen előbb is fejeződött be, mint az elmúlt években. Ezért. lepődtünk meg egy kissé, mikor a múlt héten Tardoskedden a főkertész iránt érdeklődtünk és azt a választ kaptuk, hogy a szőlőbe ment, ahol most szüretelnek. Mi is oda siettünk. A kertészt ugyan már nem találtuk ott, de néhány pohár újbor mellett elbeszélgettünk Tóth József vincellérrel, aki már nyolcadik éve űzi ezt a szakmát. — 1960-ban kezdtünk a szőlészettel foglalkozni — mondotta bevezetőül Tóth József. Eleinte csak néhány hektáron, de aztán minden évben megtoidottuk valamivel. Jelenleg 18 hektár szőlőnk van, ami nagyjából egyelőre csak a helyi szükségleteket elégíti ki. Van Szemillonunk, Szilvánink, Oportónk Müller Thurgau és Rizlingünk. A Rizlinggei és a Szilvánival vagyunk a legelégedettebbek. Az idén is e két fajta 21 cukorfokot ért el. Ami a termést illeti, azt kell sajnos mondanom, hogy a hektárhozamok a múlt évben jobbak voltak. Az idén sok vesszőnk elfagyott. Hogy a kár nem lett még nagyob, abban Lerakodásra várnak a cukorrépát szállító járművek. A felvétel a kapitányi hídról készült. A szovjet Bum rakodó agregát hatalmas piramisba rakja a cukorrépát. Bállá felv. Teljes gőzzel dolgoznak a cukorgyárak + A kacsa csak félig kacsa ♦ A diószegi cukorgyár első az országban + A cukor jobb minőségű, mint tavaly # A szállítás körül egyelőre nincsenek problémák ♦ Ventillátorral hűtik a répa-piramist. Borbély Ferenc csőszünknek is nagy az érdeme, aki állandóan „harcban volt“ a seregélyekkel. Arra a kérdésre, miért szüretelnek csak most, Tóth József így válaszolt. — Elsősorban a munkaerő hiány miatt tolódott el a szüretelés. Aránylag nagy kertészetünk van és oda is kellettek a dolgos kezek. Szőlőnkben különben 14 asszony és négy férfi dolgozott. A jövőben még tovább bővítjük szőlészetünket — mondotta befejezésül a tardoskeddi vincellér. — Elsősorban azért, mert tervbe vettünk egy csárda felépítését is, ahol természetesen a jó minőségű borokon kívül ízletes ételt is szolgálunk majd vendégeinknek. A borozó felépítését a főút mellé tervezzük, és úgy számítjuk, hogy elképzelésünk 1970-ben már valóra válik. o. v. NEGYVENEZER HEKTÄRRAL TÖBB BÜZÄT VETÜNK A cukorrépa, a burgonya és a kukorica begyűjtése mellett jól halad a vetés Is. Jelentések szerint a szövetkezetek és állami gazdaságok október 18-ig már 88 százalékra teljesítették a búza vetésének tervét. Az elsők közöt fejezte be a vetést a galántai, a nyitrai, a trnaval, a zólyomi, losonci, poprádi, SpiSská Nová Ves-1 és a presovi járás. Idén 40 ezer hektárral több búzát vetünk, mint a múlt évben, emellett előretörnek a magas hozamú búzafajták is. Az össz búzaterület 66 százalékán termelünk Mironovit és 20 százalékán pedig Bezosztája búzát. Tehát azok a búzafajták, amelyek idén is döntő mértékben hozzájárultak a magas hektárhozamokhoz, tág teret kapnak. A többi területen Diana, Pavlovicei és más búzafajtákat termesztünk és újabban kísérletezünk néhány olasz búzafajtával Is, ami a komáromi járásban kecsegtető eredményeket ígér. A napilapok egy hírt tettek közzé, ami szerint a diószegi és a nagysurányi cukorgyár répahiány miatt leállt. Kicsit furcsállottam a dolgot, mert a cukorrépakampány elején olyan értesüléseim voltak, hogy idén nem lesz meglepetés, mert előreláthatólag a mezőgazdasági üzemek az időterv szerint szállítják majd a répát a cukorgyárakba. Igaz, néhányan kifogásolták, hogy kevés a jármű, körülbelül 200 katonai teherautóra lenne szükség, hogy a répa időre a cukorgyárakba kerüljön. Azonban a járási mezőgazdasági társulások funkcionáriusai a legtöbb helyen úgy vélekedtek, hogy a meglévő szállítóeszközökkel is megbirkóznak a feladatokkal. Mindezek után tehát joggal lepett meg a hír. Pár nap múlva ellátogattam a két cukorgyárba, hogy megkeressem az okot, amiért be kellett szüntetni a termelést. Diószegen ért az első. meglepetés. Amikor Magnusz Ottóval a diószegi cukorgyár igazgatójával találkoztam, a cukorfőzők mellett, azt gondoltam, hogy a feje sem látszik a panaszból. Ennek ellenére a világ legtermészetesebb hangján azt mondotta, hogy nagyon jól megy a munka, eddig még egy órát sem álltak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a napi répafeldolgozási tervet 104 százalékra teljesítik és így országos méretben is az első helyre kerültek. A cukorgyár főmérnöke inkább a sok répától fél, mert a friss anyagból könnyebben vonhatják ki a cukrot és a minőség is jobb. A cukorgyárban tehát nyoma sincs az idegességnek, minden terv szerint működik. Állandóan jönnek a répaszállító járművek, dolgoznak a répaszeletelők és a féltrópusi melegben kristályosodik az új cukor. Kíváncsian meg is kérdezzük Varjú Mihály főzőt, elégedett-e a kristályképződéssel. Először üveglapocskán mutatja a még hizlalásra szoruló kristályokat, aztán elégedetten állapítja meg: „szépek a kristályok, sokkal jobb a cukor minősége, mint a múlt évben.“ Jó ezt hallani kampány idején. Tehát idén a cukor is jó minőségű lesz. A másik meglepetés Nagysurányban, Szlovákia második legnagyobb cukorgyárában ért. Tényleg nagy ez a cukorgyár, hisz, amíg Huba Károly igazgatóval végigjártuk, ugyancsak beleizzadtunk. Végül jól esett egy kis pihenő, jó levegő, a répaszeletet szállító „Kapitány“, hídon. Nem véletlenül kapta a nevét. Innen belátható az egész udvar, még a távolabbi répatároló is. „Megy itt a munka“ — újságolta az igazgató. — Még hogy ml álltunk volna? His? a földművesek annyi répát szállítottak, hogy még a diószegi cukorgyárnak is kölcsön adtunk.“ A beszélgetésből aztán kiderült, hogy Diószegen mégis volt baj, mert ahhoz, hogy a kampány zavartalanul menjen, NagysUrányból kellett cukorrépát átszállítani. Ezek szerint a napilapokban megjelent hír csak féligmeddig újságíró-kacsa. No, de hagyjuk a múltat. Ami megtörtént, azon már úgy sem lehet segíteni. Az a lényeg, hogy mindkét cukorgyárban most már jót megy a munka és nem panaszkodnak a répát szállító földművesekre. Igaz, hogy mindkét oldalról megvan a megértés. Huba elvtárs például elmondotta, hogy nem túlságosan ragaszkodnak az előírásokhoz és a legtöbb esetben egyenesen a répaföldre mennek a teherautókkal, hogy így a répa gyorsabban és fölösleges munkatöbblet nélkül kerüljön a cukorgyárba. Innen a kapitányi hídról öröm nézni a nagy sürgést-forgást. Az Elfasugarak percek alatt ■ sodorják le a répát a szállító járművekből. Telnek a csatornák és a répaáradat bekerül a cukorgyár gyomrába. De nem minden répa kerül azonnal feldolgozásra. Odább, hatalmas piramisban tárolják, mégpedig igen ötletesen. A szovjet „Bum“ rakodó-agregát igen meggyorsítja a munkát. Szinte hihetetlenül rövid idő alatt emeli a magasba a traktor pótkocsiját és önti a répát a futószalagra, amely az egyre magasodó piramisra szállítja. Olyan piramis ez, amelyben nem rothad meg a répa, mégpedig azért, mert ventillátorok a hőmérsékletnek megfelelően hideg levegőt fújnak alulról a répa közé. Ilyen tárolás tehát nem káros, és ebből a répából jó minőségű cukrot lehet készíteni . A két cukorgyárban tehát jól megy a kampány. Szorgalommal, hozzáértéssel készül a fehér arany, amely jobb minőségű, mint a múlt évben, örülhetünk tehát a jó minőségű cukornak és annak is, hogy teljes gőzzel dolgoznak a cukorgvárak BÁLLÁ JÓZSEF SZABAD FÖLDMŰVES 3 1968. október 26.
