Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-10-12 / 41. szám

Ne légy kíváncsi, mert hamar megöregszel! Gyakran hallhatjuk e szólásmon­­;dóst a szülőktől, amikor gyermekük újabb és újabb kérdésekkel zaklatja őket... Minden rendben lenne, ha ezt csak "jóindulatú tréfának szánnák, és ha ezt a gyermek is így értelmezné, hiszen a gyermek néha csak cslnta­­lanságból kérdez, hogy szüleit bosz­­szántsa, s a legfantasztikusabb kérdé­seket teszt fel. Azonban a szülőknek, akik gyer­meküket Jól ismerik, látniuk kell, hogy mikor kérdez a gyermek csín­­talcLTiságból válaTni butaságot, s mikor kérdez komolyan. Az utóbbi esetben éppen olyan súlyos nevelési tévedés lenne a gyereket egy olcsó tréfával elütni, mint esetleg idegesen letor­kolni. Például az utóbbi esetnek vol­tam fül. és szemtanúja. Az ötéves Zsuzsa sétálni ment édes­anyjával, a kislány a fejük fölött gyülekező felhőkre lett figyelmes. — Anyu! Hogyan keletkeznek a felhők? — kérdezte Zsuzsi elmereng­ve. , , — Hagyj már békét ezzel a foly­tonos kérdezősködéssel: nézd, meny­nyi itt a virág, szedjünk inkább egy csokornyit, gyere! De Zsuzsa nem hagyta magát. — Jól van, ha nem mondod meg, úgyis azt fogom hinni, hogy valami varázsló csinálja őket és félni fogok tőle. A „kis okos“ tudta, hogy édesany­jának mennyire szívügye, hogy ne féljen. Emlékezett, hogyan bátorítot­ta őt néha. Ezért azzal a fenyegető­zéssel akarta ktcsikarnt a feleletet, hogy félni fog a varázslótól. A mesé­ben már találkozott varázslóval, bár édesapja említette, hoy a valóság­ban varázslók nincsenek. De hát ak­kor ki csinálta azokat a sötét felhő­ket ...? Ez a gondolkodásmód a felnőtt embertől távol áll, de a gyermek ér­telmi fejlődésében még fontos stádiu­mot képvisel. A szülők önzetlen türelme és sza­bad idejük feláldozása a záloga an­nak, hogy gyermeküket már egészen kiskorától az igazság és' valóság sze­­retetére tanítják, s a gyermek meg­szabadul azoktól a fantasztikus kép­zeletektől, amelyek segítségével a számára fel nem fogható jelenségeket igyekszik megmagyarázni. LENGYELNB k CtaM cH KÜK Hétköznap is öltözködjünk csinosan Itt az őszi számbavétel ideje: mi használható még a tavalyiból, mit kell csupán kitisztítani és rendbe­hozni, mi avult el véglegesen és mit frissíthetünk fel könnyűszerrel. Rend­szerint a szemle vége az, hogy fel­tétlenül kell egy-két ú] darab is. Csakhogy mi is legyen az, hogy diva­tos és egyszersmind praktikus is le­gyen? Lássuk hát, mit hoztak az őszi kol­lekciók, milyen anyagokban, színek­ben és divatvonalakban egyeztek meg a tervezők? A sokféle stílus és irányzat között válogatva, igyekez­tünk azt kiválasztani, ami minden­napi öltözködésünkben, munkában, utcán, napközben hordható ruhadara­bok kiválogatásánál hasznos lehet olvasóinknak. *Nos, lássuk: — anyagok: egyszerű, de rendsze­rint szövésben mintázott szövetek, vastagszálú kockás és tweed szövetek az alapanyagai az átmeneti kabátok­nak, kosztümöknek, szoknyáknak. Fiataloknak olcsó, mutatós holmi ké­szülhet kordbársonyból és düftinből is, nagyon divatos. Külföldön — s ná­lunk is — tartja magát a divatban a bőr és a hasított bőr, valamint a bőrutánzat. — színek: a megszokottól eltérően nem a határozatlan, elmosódott ár­nyalatok divatosak az őszi természe­tet idéző színek közül, hanem az élénk, határozott tónusok — sárga, narancssárga, a piros árnyalatai, le­vendulakék — divatos a teveszőrszín és néhány újdonságként ható mély tónus: bronz és vörös, barna és zöld egészen sötét árnyalatai. Egy-egy öl­tözékben azonban a ragyogó, vidám színek kiegészítőkben, paszpólban mindig jelen vannak. — vonalak: előnyösek a fiatalos, sportos viseletét kedvelőknek, mert bár keverednek a romantikus stílus jegyei is, de ezek a hétköznapi vise­­leteknek csak részleteiben (a blúzok fodraiban, gallérok, zsabók formájá­ban) vannak jelen, érdekes és vonzó összhatást adva. Divat a kötényruha és — újra — a jól variálható szok­nya-mellény együttes. A szoknyák vonala lpfelé bővülő, lehet harang­szabású, vagy "rakott is. Sok a nagy, tűzéssel hangsúlyozott zseb. Egyik kedvence az őszi divatnak a csípőre csúsztatott szabásvonal és öv. Ugyan­ezt a „hosszító“ vonalvezetést ismétli a mellény is, (amely szinte kizárólag ebben a megnyújtott formában nyer­te el újra létjogosultságát) s az őszi kosztümök kabátja, amely a szokott­nál hosszabb. A szoknya, ruha hosz­­szát tetszés szerint választhatja meg mindenki, alakjának megfelelően. A francia divatházak például őszre a térdközépig érő hosszúságot ajánlják. A kosztüm, a ruha önmagában még nem öltöztet jól, tartozékairól — blúz, pulóver, cipő, táska, kalap — is szóljunk röviden. A blúzokon a már említett zsabók, masnik divato­sak, a mély tónusú szövetből készült kötényruhához, kosztümhöz a terve­zők élénk színű blúzokat ajánlanak (pl. teveszőrszínhez narancssárgát, pirosat, mélyzöldhöz levendulakéket, halványlilát stb.). Díszít a széles öv, a nagy övcsat. Véglegesen polgárjo­got nyert a széles orrú és sarkú, fél­magas cipők divatja, színével, sportos és tűzött fazonjaival a ruhákkal jól egyeztethető modellek kaphatók üz­leteinkben is. A fiataloknak újra di­vatos lesz a svájcisapka, kissé na­gyobb változatban. A közepes formá­tumú táskák közül a legdivatosabba is sok fér. Ügy látszik, a praktikusság jegyé­ben született az őszi divat: kényel­mesen és melegen öltöztet. Puha, kényelmes Tapasztalatból bizonyára mindenki tudja már, milyen jótétemény a ké­nyelmes cipő. Rásimul a lábra, sehol nem szorít, nem csúszkál és könnyen tisztítható. Ajánlatos tehát megtudni, mit kíván a láb ebben a korban, és milyen cipő felel meg ezeknek a kö­vetelményeknek. A klimax idején a bőr alatti zsír­lerakodástól a láb megerősödik, és a lábfej szélesebb lesz, mivel a hosz­­szanti és keresztlábboltozat lesüly­­lyed. Ezért szeretnek a nők ilyenkor már kényelmesebb cipőt hordani, CSAKIS ALKOHOL NÉLKÜL... cipő az élet delén mint fiatalkorban. Okos asszony ilyenkor egy számmal nagyobb cipőt vesz, mint azelőtt. A csinosság nem a cipő méretén múlik, hanem azon, hogyan áll a lábon. Később, az évek múltával, ez a bőr alatti zsírréteg lassan eltűnik, és ma­rad a száraz, csontos láb, amelyet is­mét szorít a cipő. Az asszonyok ilyenkor a puha, kényelmes cipőt sze­retik. Ezeknek a kívánalmaknak a leg­megfelelőbb a félmagas sarkú, erős sportcipő. Legjobban lehet járni a műanyag vagy nyersguml talpú cipő­ben. A cipő felső része készüljön puha bőrből. Télen igen alkalmasak a posztócipők. Nyáron minden bi­zonnyal a legtöbben szandált hor­dunk, ami igen egészséges, mert szel­­lős, edzi a lábat, s az izmok és az inak szabadon dolgozhatnak, minden szorítás nélkül. Ami a cipő formáját illeti, előnyö­sebb a gömbölyű orrú, a hegyes orrú­val szemben. Mindennapi használat­ra válasszunk kényelmes cipőt, amely­ben a lábujjak szépen, egymás mel­lett állnak, s nem nyomódnak egy­másra, mint a hegyes orrú cipőkben. Az utóbbiakban a lábbujjak teljesen elkorcsosulnak. és elgörbülnek. Öreg­korban ez gyötrő lábfájás forrása lehet. Lacika meg az állatok Lacika nagyon szerette az állato­kat, s tücsköt-bogarat hazavitt. Pél­dául Csivít, a megsántult kis verebet, hogy majd otthon kigyógyítja, felne­veli. Azután Surrit, a gyíkocskát, meg Züzüt, a dongót, Brekit, a levelibékát, Samut, a maroknyi sünfiút, Cingárt, a töröttszárnyú sáskát, és még a Jó ég tudja, mit. A szűk kis lakásban CSENDÉLET — Pathó Erzésbet, yill, oszt. tanuló tusrajza. már alig volt hely, ahol ne talált vol­na Anya egy kilyuggatott födelű dunsz­­tosüveget, dobozkát, riadozó kis lakó­jával. A baj ott kezdődött, hogy Samu, a kíváncsi, sün a kamrában felmászott a porszívóra, onnan a polcra — és a nagy sürgés-forgásban belepottyant a zsírosbödönbe. Lacika nem is ér­tette, Anyu miért haragszik, mikor úgyis üres volt a bödön, s a szegény Samu rostokolt benne étlen-szomjan, mert csak másnap találták meg. Egy szép napon meg a gyíkocska, Surri szökött meg a dobozából. Lábujjhe­gyen járt a család, nehogy valaki véletlenül valahol rálépjen. Apa ag­godalmas arccal kavargatta a levesét a vacsoránál, és azt kérdezte Anyától: — Nem főzted bele véletlenül Laci gyíkját a galuskába? Lacika kényelmetlenül fészkelődött a helyén, de nem szólt egy árva szót sem. Egyik esős nap után vagy húsz kövér gilisztát fogott, ,s az üresen maradt dunsztosba rejtette. A homo­kozójátékból a szitát borította az üvegre, de arra nem gondolt, hogy a giliszta vékonyra is ki tudja nyúj­tani magát, és átfér a szita lyukain. El is mászott valamennyi az üvegből, épp mikor Nagymami barátnője Amá­lia néni Jött hozzájuk vendégségbe. S mert Amália néni szalmakalapját éppen a nagyváza mellé tette a kis­asztalon, a vázába rejtett üvegből a giliszták a kalapba másztak. Mikor Amália néni távozni készült, s fejére tette a kalapot, két giliszta lógott a kalap karimájáról a szemébe. Lacika nyomban észrevette, hogy Amália néni kékre-zöldre válva me­­resztgeti szemét a furcsa kalapdísz­re, s jobbnak látta kereket oldani. „Milyen meggondolatlan, ostoba gi­lisztákat is szedtem — kesergett ma­gában, — Igazán tudhatnák, hogy Amália néni mindenből nagy hűhót csináll“ Mikor este Apa nagyon szigorú arccal behívta, Lacika azt mondta: — Tudom Édesapa, helytelen volt; igazán nem hozom többé haza az állatokat. Csivi lába meggyógyult, azt hiszem őt is kieresztjük. És Züzüt meg Brekit is visszaviszem oda, ahol találtam... És azért nem hozok töb­bé a lakásba semmilyen bogarat, tücs­köt, kukacot, hogy ne haragudj! Lacika be is tartotta a szavát. El­járt vasárnaponként Apuval az Állat­­kertbe s izgalommal készülődött az iskolába. Mert azon az őszön már első osztályos tanuló lett. A születés­napjára nem is gondolt. Annál na­gyobb volt a meglepetése, az öröme! Mert képzeljétek el, mit kapott Apu­tól: egy apró, selymesszőrű, fehér tengerimalackát, Uit! Lacikából azóta László lett, és ki­tűnő tanuló. Máig sem változtatta meg elhatározását, állatorvosnak ké­szül. Ui ma is a legjobb barátja, együtt tanulnak. Bár Ui néha úgy ér­telmezi a tanulást, hogy beleharap a könyv szélébe. De ezt már László nem engedi. Ti sem engednétek ügye, Gyerekek? HAVASI TERÉZIA OLIMPIAI JÁTÉKOK VÍZSZINTES: 1. Energia. 4. Mátka 7. Fél zóna. 8. Hullat. 10. Zamat. 11 Lager — magyarul. 12. Római hat 14. Omladék. 15. Sertéslak. 16. Sze szes ital. 17. Három Szlovákiában. 18 Ékezettel: személyem. 19. A növény 21. Folyó a Szovjetunióban. 22. Töbl mint szép. 24. Háziállat, tájszólással 25. Ik! 26. A melléknév felső fokánál jele. 27. Menyasszony. 28. Tánc köze pe. 29. A Lengyel Légiforgalmi Tár saság röv. 31. Kérdőszó. FÜGGŐLEGES: 1. Rejtvényünk elsí része, folytatva a függőleges 3., 6. é< 26. sorban. 2. Fedd. 5. Zokog. 8. Reé betűi felcserélve. 9. Idegen Tamás 13. Elektromos töltéssel rendelkezi atom. 15. Szerb népi tánc. 19. Lazac ban van! 20. A bánat. 23. Lobog. 25 Hiányos irka. 29. Háziállat. 30. Álló víz. Beküldendő a függőleges 1., 3. 6 és a 26. számú sorok megfejtése. Szitakötő Szépike „Dínom-dánom, heje.huja, Röppenjünk el a búcsúba! Hadd vegyem fel új ruhámat, Hadd legyek szép izlbe.“ Így hízeleg reggel óta, JÓ anyjának, Jó apjának — Szitakötő Szépike. „Ejnye-bejnye, én nem bánom, Perdülj, fordulj táncos lányom, Elviszlek én a búcsúba: Itt a selyem vtganó! Arany cipő, ezüst fátyol, Olyan mint a tündérálom Szép leánynak ez valói" Elrepültek, szálltak, léptek, Míg az erdőszélre értek. Áll a búcsú reggel óta Forog a vendégsereg, fános-bogár, katalinka, Dongó, szúnyog, kis futrinka Zeneszóra ott pereg. Virágtündér valamennyi (Ki tudná mind számba venni?! Bodros-fodros szoknyócskáját Szellők ujja frissíti. Törpe, manó táncát ropja, Lepke lányok ruhácskáját Halvány napszín díszíti. „Zümm, zümm, zümm, zümm, Édes lányom Te vagy a legszebb a bálon, Egy bogár sem, egy virág sem Kelhet versenyre veled. Aranyhímes viganódban (Téged csodál fű, fa, madár], Szép vagy, mtnt a kikelet." Szttakötő-mama lánya Saját magát megcsodálja. Elfordul a futrinkától: „Én nem táncolok veled! Legszebb vagyok itt a bálon, A csárdást majd magam járom." Szól a mama: „Jól teszed!" János.bogár, katalinka, Virágtündér, kis futrinka. Törpe, lepke, dongó, szúnyog, Cirip-.tücsök, kis manó, Elfordul a gőgös lánytól Egyre mind azt hajtogatja: „Közénk ilyen nem,való!" Sötét palástját az este Egyre lejjebb eresztette. Lámpást gyújt a kis mécsvirág Elhalkul a dártdó. Csak Szépike lába dobban, ö Járja csak egyre Jobban, De ml törént? Mi ám — „ö" Kiált szitakötő-mama, Szellő szárnyán sír a hangja, Mert az tncipinci kincse Szitakötő Szépike, Ügy járta a tánci-táncot, Se nem hallott, se nem látott — s Földre huppant egyszerre. Erdőszéli zöld szőnyegen Piroslott sok kövér eper — s Szépi selyem viganója Csipe-csupa vörös folt. Oda lett az ezüst fátyol, Hull a könnye, mint a zápor, Hogy a tlncitáncos bálnak Ily szomorú vége volt. BÖSZÖRMÉNYI ILONA

Next

/
Oldalképek
Tartalom