Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-10-05 / 40. szám
Idősek e a halak? Dobbal nem lehet verebet fogni — mondja a közmondás, és ez nyilván nem csak a verébfogásra, hanem a halfogásra is érvényes. Általában azt tartjuk, hogy horgászás közben óvatosan járjunk-keljünk, ne zörögjünk, mert elriasztjuk a halat. Vajon annyira ijedősek-e a halaink vagy ők is megszokják a körülöttük nyüzsgő embereket, csónakokat, motorokat, mint a tanyai lovak a pöfögő gőzmozdonyt vagy a mellettük elszáguldó autókat? Más kérdés azután az, hogy ha megijednek vagy félnek, akkor minden esetben el is menekülnek-e, vagy remegve bár, de meglapulnak? Latolgatás helyett néhány gyakorlati és sok horgász által tapasztalt esetet említsünk meg, és rábízzuk az olvasóra, hogy ő vonja le a végső következtetéstt Tény, hogy a halak látó- és hallószerve nem a legfejlettebb, de rezgésfelfogó szervük annál inkább, tehát tudomásuk van mindenről, ami közelükben történik, és mégis: — A vízben álldogáló, a lárva után kutató horgász lábát a halat megcsipkedik. — A strandokon, szinte a legnagyobb zsivajban is lehet halat fogni. — A kimosott gyökerek, part menti építmények gerendái közé húzódó halat kézzel, óvatosan körül lehet fogni anélkül, hogy szintén ott lapuló társait elriasztanánk, így egy helyről akár tíz halat is lehet fogni. Más lapra tartozik az, hogy az ilyen halfogás nem törvényes. — A csekély vízben méterről méterre lecsapódó tapogatókosárral sorban ki lehet fogni a lapuló halakat. A tapogatókosár alá került hal csapkodása nem riasztja el a tőle alig egy méternyire lapuló másik halat, és a következő percben erre is ráborítható a tapogató. — A csónak közeledését biztosan már messziről észleli a hal, de mégis oly közeire bevárja, hogy a mellette lecsapódó evezőtől megriadva a víz fölé, és nemegyszer éppen a csónakba ugrik. — Az evezős és motoros csónak után vontatott villantókkal eredményesen foghatók a ragadozók, tehát a csapkodástól, motorzúgástól és a hullámoktól nem menekülnek el a halak, hanem nyugodtan úszkálnak a tőlük alig egy két méternyire elhaladó csónak mellett. — A robbanásra, lövésre, csónak fenekének dobbanására az apró halnépség ijedten ugrik ki a vízből, de egy pillanat múlva már nyugodtan kap a csalira. Hasonló az eset, amikor a rablóhal csap a keszegek rajába. Ijedten szétrebbennek, de egy szempillantás múlva ismét együtt úszkálnak. — Néha egy „tenyérnyi“ területről rengeteg halat lehet kifogni. Bár a horogra' akadt hal elriaszthatja társait, néha azok mégsem menekülnek el. Egy kis gödör a folyó medrében egész nap onthatja a kecsegéket, pontyokat, dévéreket. — Olyan- helyen, ahol szinte percenként halad el egy motorcsónak, még mindig lehet halat fogni, ha a halak számára a többi feltételek kedvezőek. A halakról azt mondjuk, hogy hidegvérűek. Az emberek esetében azokra mondjuk, hogy hidegvérűek, akik nem ijedősek, akik higgadtak még a legnagyobb veszélyben Is. Lehet, hogy van valami összefüggés a hidegvérű szó értelmezésében ilyen tekintetben is? (—) Testet, lelket üdít A városi élet, a technika fejlődése az emberi szervezetre nagyobb megterhelést ró. Újabb betegségek kerültek előtérbe. Helyes, ha ezeket megismerjük és az ártalmas tényezők kiküszöbölésével megelőzzük. Az emberi szervezet működésének alapját képező biokémiai és biofizikai folyamatok mind tökételenebb megismerése új táv latokat nyit a betegségek gyógyításában. A kultúrkörnyezet rossz hatása például a modern ember idegessége, a lelki élet, lelki bajok. A mai ember betegségei közé tartozik a magas vérnyomás, a káros szenvedélyek — ilyenkor mindig a tömény ital és a sok bor ivása, túlságos kávézás és cigaretta fogyasztására gondolok — közvetlen hatása szervezetünkre. Tudni kell élni, de a tudni élés művészetszámba megy. Most joggal kérdezhetik halásztársaink, mit gyógyít a horgászat? A válasz egyszerű: mindent! Már csütörtökön kellemes izgalomban élek, pénteken ez a hatás fokozódik a horgászfelszerelés, elemózsia és az elmaradhatatlan messzelátó bekészítésével. Ilyenkor minden feleség így szokta mondani: Már megint mész? A szombat hajnali nekirugaszkodás, valami különös fiatalságról tesz tanúságot. A tegnapi fáradtságnak, akaratom ellenére tüdőmbe szívott bagónak már hült helye. Gyorsan felszállók az autóbuszra, irány az Árva folyó. ízületeim mintha be volnának olajozva, szívem teli halászreményekkel. Amikor kezembe veszem a szakszerűen felszerelt horgászbotot a Fehér Árva patak partján, én vagyok a világ legboldogabb embere. A patak vágtatva jön le a havasból, zöldfehér tajtékot vet a sziklákon, pisztrángokat rejteget hideg ágyában. Tiszta időben ide látszanak a távoli havasok, olyan elérhetetlenek, olyan tiszták. Elárulom, melyik érzékszerveimet szoktam főként használni: a szemem, fülem és a szívemet. Szívemen keresztül nézem és hallgatom, ami körülöttem történik, lesem a patak, erdő, a mező titkait és gyűjtöm horgászkalandjaim színes emlékeit. Nem is emlékszem olyan horgászkirándulásra, amelyen valamilyen formában bosszankodtam volna. A zsákmány sosem izgatott. Elégedett voltam akár fogtam pisztrángot, akár nem. “ <■ Az emberi kultúra legszebb az ember legősibb ösztönéből született sportág, a vadászat és halászat. Innen meríti erejét és amit ezzel az erővel létrehoz, azt hazaviszi. Rendszerint a halász és vadász otthona harmónikus, békés otthon. Ennek alapja pedig a háziasszony testi és szellemi képességei, munkája. Igazi pihentető menedék, napsugaras energiaforrás az otthon, ha a feleség is halász vagy vadász. Ilyenkor felszínre kerül bennünk mindaz a jó, nemes, szép, amit lelkünk csak termelni képes. Az ember nemcsak biológiai, de mindenekelőtt társadalmi lény. A természet szeretete, örök változatlan jelenség az emberiség történetében. A természet szeretetétől történő eltávolódás mindig visszaesést jelentett az ember életében. A halászatról, a mind jobban szélesedő ismeretterjesztés lehetővé teszi, hogy a legszélesebb dolgozó tömegek megismerkedjenek a legújabb tudományos ismeretekkel mind a haltenyésztés, mind a halfogás terén. Végezetül pedig elsődleges, hogy a horgász meglelje a nemes szórakozást, amely testet és lelket üdít. J. M. H. Uorgászások, klrándulások alkalmával pompás étvágya van az embernek. Ilyenkor még az elkényeztetett gyermek is mohón falja azt az ételt, amelyben otthon a fehérterítős asztalnál csak turkálna. Sőt, a szabadban a kormosra sült szalonna, a parázson pirított húsok még jobban ízlenek, mint az otthoni koszt. Nagyon egyszerű és mégis nagyon ízletes falatokat készíthetünk, ha az apróbb halakat nyárson megsütjük. Az ilyen foglalatoskodásban a család minden tagja részt vesz, ami növeli az érdeklődést, fokozza az étvágyat és végén már alig lehet a gyermekeket visszatartani attól, hogy a félig sült húsnak rontsanak. Nyárson sült hal Gyűjtessünk tehát a gyerekkel gallyat, mi pedig készítsünk körülbelül félméteres, vagy kicsit hosszabb nyársakat. Annyi nyárs kell, ahány halat sütünk egyszerre. A halak közül legalkalmasabbak a lapos testűek: a dévér, a karikakeszeg, a garda (kardkeszegj, de a kis balin is jó. Általában ne legyenek a halak ‘nagyok. Legjobb, ha nem nagyobbak félkilósnál. A megtisztított és sűrűn megirdalt halat nem kell megmosni. Irdalás után sóval jól bedörzsöljük kívül és belül. A nyársat úgy húzzuk a halba, hogy az egyik szemét átszúrjuk, majd a garaton keresztül a gerinc alatt és a farokhúson át vezetjük. A lobogó tüztől távolabb körbe tűzdeljük a halakat és mindkét oldalukat fehérre szárítjuk. Közben a tűz is csillapul, és csak a parázsti marad. Ekkor közelebb visszük a nyársakat, és ferdén szúrjuk be. hogy a halak a parázs fölött piruljanak. Közben egy különnyárson szalonnát pirítunk, és ennek lecsöpögő zsírjával kenegetjük a piruló halakat. Időnként forgatni is kell őket. Piros paprikával is megszórhatjuk a halakat. A ropogósra sült hal nagyon ízletes. Rengeteget meg lehet belőle enni, de nem árt meg. G. Mit eszik a csuka? Tavaly egy moszkvai folyóirat hírt közölt arról, hogy ]. D. Agapov kutató 635 csuka gyomortartalmának .vizsgálata alapján megállapította, hogy a csukák nagyon szeretik a kárászokat. A sok felboncolt csukában ugyanis a következő számú és fajú elfogyasztott halat találták: sügér — 13, durbincs — 20, fiatal csuka — 36, veresszárnyú koncér (bodorka) — 41, pirosszemű kele — 43, compó — 43, ezüst balin (karikakeszeg) — 611, szélbajtó küsz — 75, jász — 40 és kárász — 1000 darab. Az adatokból az is kitűnik, hogy egy-egy csuka gyomrában több hal is volt, köztük fajtestvérek is kb. 6 százalékban. Az adatok, persze, csak a helyi körülményekre vonatkoznak. Mindenesetre nagyon érdekes és tannlságos ez az „étlap1*. VADÁSZ * HAlASZ 7
