Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-28 / 39. szám
Gyenge méhcsaládok teleltefése ffcréher eredeti tanácsa kétsoros, hátulról nyíló kaptárhoz igazodik. Alul van a fészek, fölötte a mézkamra, a kettőt anyarács választja el. Éppen olyan jól megállja a helyét azonban rakodókaptár két egymásra helyezett fiókjában is. Olyan családot keresünk, mely petés vagy fiatal álcás bölcsőivel rajzó hajlamáról tanúskodik. Ezt választjuk dajkacsaládnak. Minden anyabölcsőt szétrombolunk. A mézkamrába két olyan lépet függesztünk méhestől, mely kb. fele-fele arányban fedett és nyílt fiasításos. Egykeretnyi üres helyet hagyunk köztük egyelőre. A mézkamra többi részében mézelésre szánt lépek vannak. Az anyarács egy részét pl. bőrlemezzel takarjuk. A méhek tehát átjárhatnak egyik fiókból a másikba, de az anyás rész mégis elkülönül valamennyire a mézkamrától. Most már csak a legjobb családból vett, nevelésre való fiasítás van hátra. Ezt a felső fiók két fiasításos Anyanevelés anyás rakodékaptárakban lépe közti hézagba adjuk be a szokásos módokon, pl. visszametszett léppel, osztott sejtekkel vagy mesterséges bölcsőkben. Ha rosszra fordul az idő, legfölül híg mézzel vagy cukros péppel etetjük a ccaládot mindvégig. A méhek anyát nevelnek a mézkamrában, a régi anya tovább petézik alul. A fedett bölcsőket a szokásos módon szét kell osztani. Rossznak látszik, hogy a család nyílt fiasításos lépek közt kapja a tenyésztésre való fiasítást. Pedig ez nagyon is természetes hiszen a rajzásra készülő család szintén nyílt fiasításos sejtek, etetésre szoruló munkás- és hereálcák sorában gondozza anyabölcsőit. Éppen a nyílt fiasítás biztosíték arra, hogy a nevelő részben bőven csoportosulnak dajkák. Egy családnak elég 15—20 anyabölcsőt adni. Többnyire 12—18 szép, fedett bölcső lesz belőle. A nevelést meg lehet ismételni, de ilyenkor már gyakori, hogy a család alsó része rajzásra gondol. (Ha a nevelésre adott fiasítás a fészek belsejében van, nem kell a dajkákat csalogatni, hiszen helyben tartózkodnak. A fészektől távol azonban, rakodó kaptár mézkamrájában, fekvőkaptár ráccsal elrekesztett végében a „csalogató“ nyílt fiasításos lép hasznos. A nevelés végett adott fiasításnak azonban anyabölcső építésére, anya gondozására kedvezőbbnek kell lennie, mint a csalogató lépben, hogy a méhek rájuk összpontosítsák anyanevelő törekvésüket. Ezt támogatták pl., ha a munkássejtek bábíng nélküliek, szájjal lefelé néznek, és a mesterséges bölcsők. (Die Biene, 1968, NSZK) / i FOLBEXET MÄR NEM GYÁRTANAK Az atkakór legjobb gyógyító-\ ját, a Folbexet Svájcban gyár-', tották. Most az NSZK-beli }ő-\ árusító azt a váratlan hírt köz I U, hogy a svájci Geigy-váXlalat\ abbahagyta a gyártást. Az atka-' kórt annyira vissza lehetettj szorítani a Folbex-szel, hogy | most már kicsi a jorgalomá nem érdemes Folbex készítésé-' vei joglalkozni. I 1968. SZEPTEMBERi általában a gyümölcsvirégzás! vége felé kerül sor. I Meg ne feledkezzünk egyesi-j téskor arról, hogy tartalék! anyákra is szükség van. 10 csa-j Iádhoz elég egy-kettő. Ezeket { két-három Iéputcás családban j teleltethetjük ót. Fekvő kaptár-! ban két nagyobb csalód kö-l zött, rakodókban egy erős, né-j pes csalód mézikamrájában két-j három tartalékot egymás mel-J lett teleltessünk. Így élik megj a tavaszt legbíztosabban. Fonj tos, hogy a válaszfalak hézag ! mentesen zárjanak, a kis tarta-J léknak bőséges élelme legyen, j Ha nincs a lépjeinkben elegen ! dő (nagy keretben 2,5—3 kg, lépőnként), feltételnül tegyünk! a felső keretlécekre a léputcá-j kát végig befedve kockacukrot.« Nem szabad megfeledkezni aj méhcsaládok betakarásáról. A j családokat már beteleléskor j fölül és oldalt is melegen ta-! karni kell. Takaróul sokféle! anyag felhasználható. Fontos, j hogy jó hőszigetelő legyen, dei a nedvességet is magába 6ZÍvja,J hogy ne lucskosodjék meg aj kaptár, és ne penészedjenek j meg a lépek. A méhek lehető-« leg ne tudják szétrágni. Leg-I gyakrabban szalma, gyékény, { rongy, zsák, vatta, papír, és j újabban különféle műanyag-' párnákat is használnak. Ezek-j kel együtt szokásos és előnyös« közvetlenül a felső keretlécek J re borított bőrlemez, vagy PVC | (nylon) fólia. Ennek a haszná-2 lata akkor a legeredményesebb,! ha a méhcsalád fészke annyi! lépre van szűkítve, ahányat aj méhek takarnak. Ha ennél több* lép marad a kaptárban, a szél-J sölépek lucskosak, penészesek! lesznek a takarón lecsapódó j víztől. * A betolakodó méhellenségek-j tői a kijárókat védeni kell. Kü-J lönösen az egér kártétele gya-1 kori télen, ha a kijárók szaba-' dón maradnak. A legkönnyeb-i ben beszerezhető kijáróvédő azj anyarács. Más hasonló is meg-] felel, ha nyílásai 8 mm-nél nem j tágasabbak. A kijáróvédő anya-) rács 2—3 nagy rajzszeggel jól | és gyorsan felerősíthető. Ta-! vasszal a virágporhodás meg-l indulásakor kell leszedni. | Suhayda Jenő* « juk át a családokat, készítsünk az anyákról, a népességről, az élelemikészletről feljegyzést. Az adatok alapján készítsük elő a munkát. Nagyobb állománynál jó lesz tervet csinálni, hogy melyik családot melyikkel egyesítsük. A fiatalabb, jobb anyákat hagyjuk meg. Ennek megítélésében az anyák jelölése (festése) és a feljegyzések segítenek. Már az ellenőrző vizsgálatkor szűkítsük a kijárókat, a családok erősségétől függően 3—5 cm2-re. Az egyesítés befejezése, és a méhek megnyugvása után nyissunk újra rendes kijárót. Az egyesítéssel létrejött csalódok legalább öt léputcásak legyenek. Az elpusztításra szánt anyákat az egyesítés előtti napon vegyük ki a családoktól. Az anyátlan népességet vigyük az új helyre, ne az anyás családokat. Gondoljunk a rablásveszélyre is! Ezért, ha lépestől tesszük át a méheket — ami nemcsak jobb, de legtöbbször szükséges is — legbiztosabb késő délután vagy estefelé végezni az egyesítést. A biztonság érdekében inkább több napig húzódjon el a munka, semhogy családok essenek a rablás áldozatául. Ha az egésznapos ellenőrzésre, és szükség esetén a rablás meggátlására is lehetőség van, a kora reggeli órákban is végezhetjük a munkát. Azonban, amint jelentkeznek az első kutató méhek, a kaptárbontást rögtön abba kell hagyni. A közepes erősségű családok (4—6 léputcásak) telelését, de majd a tavaszi fejlődését is előnyösen segíti, ha télire egy kaptárba két családot teszünk. A két családot a kaptárba középre, rakodóban közvetlenül egymás fölé, fekvőben a választó két oldalára tegyük. A válaszfal jól zárjon. Különösen az ócska képtárakat kell gondosan ellenőrizni, de új kaptáron is könnyen keletkezik egy méhjárásnyi rés. A kaptár alján, oldalán keletkező hézagot vékony léc beszegezésével lehet gyorsan megszüntetni. Leggyakrabban a kerettartó sín mellett, a választódeszka betétjénél, a kijáródugónál szokott rés maradni, ha felületes az ellenőrzés. A rések eltömésére nagyon alkalmas a bőrlemez csík. Ha az elválasztás jó, nem járhatnak át a méhek, a két család zavartalanul telel a közös kaptárban. Egymást melegítik, s ezt a kölcsönös melegítést tavasszal úgy hasznosítja a két család, hogy rendszerint a válaszfal melletti legbelső lépeket nem szélső, virágporos lépnek használják, mint rendesen, hanem az anya ezekbe is fiasít. — Ha a fejlődés tavasszal már odáig jutott, hogy a két család nem fér együtt, újra külön-külön kaptárba kell szétrakni őket. Erre Közismert igazság, hogy gyenge méhcsaládokat nem érdemes betelelni. Ugyanis a kis méhtömeg hőgazdálkodása kedvezőtlen, s ezt bővebb táplálkozással kell ellensúlyozni. Az aránytalanul nagy fogyasztás egyrészt költséges, másrészt kockázatos is a telelő méhcsa Iádra. Gyakran még télen elfogy a megszállt léputcákban levő élelem, és a kis család rendszerint a mézeslépen sem tud nagy hidegben az élelem utón vonulni. A méhek vastagbele is hamarább megtelik, és ezért gyakori a belső ürítkezés. Ezek okozzák ikülön-külön vagy együtt a kis családok téli pusztulását. Általában a kezdő méhészeknél találhatók gyenge családok, mert fő céljuk a szaporítás. Az idei nyár azonban nem kezdőknél is sokfelé eredményezett őszre az átlagosnál gyengébb családokat. Ezt csak azoknak sikerült ellensúlyozniuk, akik idejében július végén, augusztus első felében serkentettek. Sokan vannak azonban, akiknek nem állott módjukban az etetés, pénz vagy idő hiánya miatt, vagy addig-addig reménykedtek, hógy elkéstek az etetéssel. Az egészen gyenge méhcsaládokat önmagukban betelelni könnyelműség, mert télen túlnyomó többségük el szokott pusztulni. Ha mégis sikerül az átmentésük, az annyi költségbe és munkába kerül, ami a következő évben nem térülhet meg. „Egészen gyenge“ a három léputcás, vagy ennél is néptelenebb családocska. Az egy léputcányi méh még ilyenkor őszszel, kissé összehúzódva is feléig, kétharmadáig borítja a lépet. Becsléskor ne legyünk túlzók egyik Irányban sem, vagyis a gyengébb, pl. két léputcásat ne minősítsük háromnak, de fordítva se osztályozzunk. Ha bizonytalanok vagyunk, hogy hová sorolható a család, a szigorúbb elbírálás okoz kisebb bajt. Megítélésük helyességét maga a méhcsalád is segít ellenőrizni. Például egy négy léputcásnak talált családot öt lépre kell szorítani. Az öt lép között négy léputca van. A többi lépet elszedjük. Ha népesebb a család, mint a becsült négy léputca, az utolsó lép külső oldalán fürtöt alkotnak a méhek. Ilyenkor még egy lépet vissza kell adni. Azonban, ha a népesség reggel vagy estefelé három léputcába húzódik össze, bizonyos, hogy nem tekinthetjük négy léputcásnak sem. Az egészen gyenge családokat tehát egyesíteni kell. Ennek megkezdése előtt vizsgál-2 IJNildÁ-J
