Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-28 / 39. szám
Életét a méheknek szenteli Köteles Béla bácsi a méhek között. ZA Kötetes Béla bácsit Hontfüzesgyarmaton minden polgár sokat csevegő, vidám kedélyű örökifjúnak ismeri. Amikor fölkerestem őt lakásán, régi ismerősiként üdvözölt. Rendszeres olvasója a Szabad Földműves „Méhész“ szakmellékletének és a magyarországi „Méhész“ folyóiratnak. Jelenleg 64 éves, és öt évtizede méhészkedik. Fiatal korában naponként eljárt Zemanyík János jegyzőhöz s tőle tanulta a mhészkedés gyakorlati teendőit. Kö^épgazdák voltaik a Köteles testvérek. Jól gazdálkodtak, de a méhészet iránt különösen érdeklődtek. Az 1933-as évre nem szívesen emlékeznek, mert négy hízódisznót adtak el, hogy a méheket megmentsék. Sajnos a nagy katasztrófa a Köteles családot mégsem kerülte el, mert a második világháború után a 66 méhcsaládból csak 7 maradt meg. A vérbeli méhész azonban sosem csügged. Hozzáfogtak a méhészet felújításához. Köteles József, a fivér, majd a vők és húguk szintén támogatták törekvésüket. Csakhamar 35-re emelték a méhcsaládok számát. Legtöbbet Béla bácsi szorgoskodik a méhek körül. Kertjükben egy helyen tartják a méheket, naponta figyelemmel kísérik életüket. Ha valami nem Az olyan szerszám, amely több különleges eszköz pótlását szolgálja, már magában véve nagy előnyt jelent. Ez a szabály a méhészetre is vonatkozik, amelynek egyik ilyen eszköze az úgynevezett anyazárka. A következő célokra használható: 8 úgy sikerül, ahogy keltene, bizony álmatlanok az éjszakák. A feltételek nagyon jók Hontfüzesgyarmaton. Kb. 150 hektárnyi akácerdő veszi körül a falut. Hordás idején azonban közel 1000 családdal vándorolnak ide a méhészek. Ezekkel van a legtöbb dolga Kötetes Béla méhésznek, mert a község méhész-bizalmija. Kevés mér hésznek van ínyére, amikor összeírja a névsort. Tavaly egyikkel összezörrent. Amíg a közbiztonsági szervnek jelenteni tudta az esetet, a méhész kereket oldott. De az ilyen és hasonló jelenet nem keseríti el munkájában. Immár 17 éve bizalmi, a járáson is elégedettek munkájával. Jó tenne a szövetkezet vezetősége is megértőbb tenne a méhészek iránt. Több repcét, őszi lendneket, koliandert vetnének. A faluban már 20 tagja van a méhészegyesületnek, akik 182 családdal rendelkeznek. A népszerű Béla bácsi megmutogatja kaptárait. Látható, hogy gondos munkát végez naponta körülöttük. A kezdő méhészek a hatodik faluból is felkeresik. Szívesen látja őket s ad számukra tanácsot. 1. anyák áthelyezésére; 2. keltetésre; 3. az anyák ideiglenes etetésére; 4. lapátos része pedig az anyák befogására alkalmas. Az anyazárkát kipróbáltuk az észaik-kaukázusi Esszén toki kerületi méhészeti kísérleti állomásán, amelynek vezetőjeként működtem az 1928—1930-as években. 1929-ben kiállítottam az anyazárkát Esszentu’ki városának mezőgazdasági tárlatán. A kísérteti és termelési folyamat során 1933-ban több kisebb módosítást és javítást eszközöltök az anyazárkán, amelyeket A. G. Kozsevnyikov professzor és társa, K. A. Gorbacsev méhészettudományi dolgozó valósítottak meg. AZ ANYAZARKA szerkezete A zárka fő részét, azaz törzsét dróthálóból készítjük 20X40X65 milliméteres méretekben. A kalitka felső részé hez henger alakú csövecskét erősítünk, amelynek felső átmérője 18 mm, az alsóé 14 mm. A zárka felső részének mindkét oldalából egy-egy szög áll ki, A PETÉZŐ ANYA ÜJRAPÄRZÄSA Kétségtelen már, hogy az anyák a petézés megkezdése előtt többször párosodhatnak. A petéző anyákra azonban ma is érvényesnek tartják azt a szabályt, hogy nem párosodnak újra. így magyarázható pl. az is, hogy a herepetéző anyák mindvégig azok is maradnak. Az irodalomban olvashatunk ugyan néhány megfigyelésről, mely egy-egy petéző anya kivételes újrapárzását bizonyítaná, de alig van közöttük figyelemre méltó. Most Kulincevic nagyon érdekes tudományos vizsgálatról számolt be. Mesterségesen termékenyített meg anyákat, befecskendezéssel. Az anyák villamos keltetőszekrényben bújtak ki bölcsőjükből, ott maradtak kísérő méhekkel 4—6 napos korukig. Akkor tohogy a kalitkát odaerősíthessük a keretek közé. A henger alakú csövecskét felhasználhatjuk az anyakeltetésnél az anyabölcső elzárására. Áthelyezésnél és az anya ideiglenes védelmezésénéi a csövecskét megtelítjük mézlepénnyel, végül pedig, egyéb méhészeti segítség híján, az anya önálló kibocsátására is alkalmas a csövecske. A zárka alsó részének toldásain és oldalfalain ajtócskák vannak, amelyek kis lapátra emlékeztetnek. Ha az anya a mézeslépen kúszik és be akarjuk csukni a kalitkába, elegendő, ha kinyitjuk a zárka alját és anélkül, hogy az állatot kezünkbe fognánk, óvatosan és nyugodtan ráborítjuk a kalitkát. Ha azután elunta a mászkálást és felér a zárka falára, a kalitka alját lecsukjuk. De az anyát a zárka fenéikén keresztül is kibocsáthatjuk. Erre a célra egy gombnyomás sál kinyitjuk az ajtócskákat. Az alsó nyílást sonkollyal be tapasztjuk, amelybe lyukakat fúrunk és ezután a méhek ma giuk iKtcsátjáik ki az anyát A. H. Vitjuk, Szovjetunió ruk hátát számozott lemezkével jelölték, jobb első szárnyuk hegyéből pedig 30—40 %-ot levágtak biztos megkülönböztetésükre, és megtermékenyítették őket. Most munkásokkal betelepített páraztató kaptárakha kerültek. A kaptárak kijáróját anyarács védte. Az anyák petézésének megindulta után az anyarácsot védő verandával cserélték ki. Ez a munkásak távozását nem gátolta. Az anyák csak belebújhattak a kijárón át, de sem a kaptárba nem térhettek vissza, sem a szabadba nem juthattak. A cél annak a megfigyelése volt, hogy a már petéző anyák elhagyjáke a kaptárt újabb párzásra. A kísérlet 12 anyával indult. Egyetlen anya sem akadt fenn a verandában. Mégis történt azonban valami. A mesterséges megtermékenyítés után 12 nappal 1 pároztató meganyátlanodott. Kiderült, hogy a veranda roszszul volt fölrakva, az anya távozhatott. Egy nem kísérleti, anyátlan pároztatóból aztán hamarosan előkerült a szökevény. Hátának jelzése elárulta, liunnan származik. A következő lépés valamennyi kísérleti anya magtarisznyájának a vizsgálata volt. Ismeretes, hogy a megtermékenyítő csírasejtek párzáskor és befecskendezéskor a magtarisznyában raktározódnak. Megszámolták tehát a hím csírasejteket. Nem részletezhetem a módját. Ahhoz hasonlít, nrnt ha megszámolnák a búzaszemeket 1 literben, s ebből tudnák, hogy pl. 280 literben 280-szor annyi búzaszem van. Az eredmény meglepő. A megszökött anya magtarisznyájáhan 7 millió 930 ezer, röviden írva 7,93 millió csírasejt volt, a többiben nedig rendre 4,21—2,33— 5,01—3,98—4,17—3,58 millió. Csak azzal lehet magyarázni ezt, hogy a kiszökött anya újra párzott. A magtarisznya legnagyobb befogadóképességét 8 millió csíraTOjtnck tartják, a megszökött anya szinte elérte ezt, társa-ban csak a befecskendezéskor kapott mennyiség volt. Igyekeztem elég részletesen ismertetni ezt az érdekes kísérletet. Hiba volna azonban ai eredményét általánosítani. Belányi János Az anyazárka vagy az egyetemes kalitka
