Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-21 / 38. szám
Sebes szárnyakon A Csehszlovák Kisállattenyésztők Szövetsége gombai helyi szervezetének hozzávetőleg harminc tagja van. Közülük tizen foglalkoznak postagalamb-tenyésztéssel. Elnöküket, Szabó Istvánt kerestük, s távoliétében Madarász Bélával volt módunkban néhány szót váltani. — Volt-e már olyan postagalambja, amely nemzetközi versenyen díjat nyert? — érdeklődöm a galambház mellett. — Rosztókban voltak galambjaink a Balti-tenger partján, ahonnan Gombára érkezett a postagalambom és egyesületünkben ötödik helyezést ért el. Ez 1964-ben volt, ami nekem mint kétéves kezdőnek nagy örömet okozott. — Más versenyben is elért valamilyen helyezést ez a galamb? — A körzeti versenyen második lett idén, de hogyan helyezkedik el kerületi viszonylatban még nem tudom. Egyesületünkben már első, második és harmadik helyezett is volt a 63 078 385 törzsikönyvi számú galamb. Remélem, hogy a lányai is jó helyezést érnek el idén. Hány postagalambut tenyészt? Negyven regisztrált galambom van. '— Akad közöttük más nyertes galamb is? — Igen, a 65 078 250 törzsikönyvi számú galamb mutatkozik jónak. Apja Treicsik Andrástól, anyja pedig Snirc Milán gombai tenyésztőktől származik. Ez a galamb második helyezést ért el egyesületünkben. — Ez a hobbi bizonyos költségekkel is jár, mennyi ez hozzávetőleg? — Befizetjük a huszonöt korona tagsági díjat évente szövetségünknek. A röptetési díj ebben az évben elég drága, háromszáz korona, mivel kevesen vagyunk. Ez tíz utat jelent. Az eleséget jutányos áron kapjuk, de nyáron a galamb kijár, így nem kerül sokba. — Mik a terveik, esetleg álmaik? — Szeretnénk mi is eljutni valamikor az olimpiára vagy a világbajnokságra, dehát erre még egy kicsit várni fogunk mert a galambokat előbb jól ki kell nevelni. Újabban Brünnbőí és Prágából is igyekszünk neves tenyésztőktől jó teljesítményű tenyészállatokat beszerezni. Madarász Béla gombai tenyésztő 63 078 385 törzskönyvi számú díjnyertes postagalambja. (A szerző felvétele) sze már néhány órával az érkezés előbb a galambház körül várakozunk. A fiamat azután gyakran szalasztóm a többiekhez, hogy tudjam hány galamb érkezett már vissza. Chebra például nyolcvanhat galambot küldtünk, de ebből százalékarányban csak tizenhatot értékeltek az ellenőrök. A tizenhetedik már hiába repülte be a 430 kilométert, nem kapott helyezést. — Hány kerületi versenyen kell résztvennie a galambnak, hogy az országos versenyen indulhasson? — Tíz versenyen kell résztvennie. — Tapasztalat szerint milyen nemű postagalambok jobbak? — Az különböző lehet, de nálam a hímek voltak jobbak. A juhok takarmányozása Kinek van itt Gombán a legkiemelkedőbb teljesítményű postagalamb állománya? — Az elnökünknek, mert az ő galambjai a kerületi versenyeikben és a nemzetközi versenyekben is jó helyezést érteik el. Izgalmas lehet a várakozás a versenyek alkalmával. — Az izgalom már akikor kezdődik, amikor a kerületről jönnek és autóval^ összeszedik a galambokat, azután mondjuk Chebre viszik őket. Mi idehaza tudjuk az indítás idejét, kiszámítjuk a körülbelüli érkezési időt és figyeljük az órát. Per— Mivel szokta etetni a galambokat? — Peciális galambeledellel amit szövetségünk közbenjárásával kapunk. Sajnos, újabban kevesebb olajnövény magot tesznek a keverékbe, pedig az keni a tollat. A galambnál azért fontos a zsíros toll, hogy esőben is könnyen repüljön, mert ha beázik a tolla, akkor főleg a szárnya nagyon nehéz és teljesítménye csökken. A postagalambokat zavaros időben katonai vagy egyéb hírközlésre is felhasználják, persze a mai, technikával ellátott világban csak ritka esetben. A galambröptetés izgalommal járó, igazán szép sport,«ami nem kis hozzáértést és szeretetet kíván. Szeretném, ha további jó szórakozásban és sok sikerben lenne részük a gombai tenyésztőknek. KUCSERA SZILÁRD A gyermekek nagy-nagy öröme az idegenből hozott teknősbéka. Képünkön egy görög teknős nyolc éves példányát láthatjuk. Fotó: —s— [Folytatás a 7. oldalról.) des életműködéséhez szükséges, hogy szopós korától egész éven át kellő mennyiségű konyhasót kapjon. Különösen fontos a sóadagolás a kilúgozott takarmányok etetésekor. Legjobb „nyalósót“ adni a juhoknak, mert tetszésük szerint elégítik ki só-igényüket. Egy juhra naponta kb. 2—3 gramm sót kell számítani. Ne feledkezzünk meg a juhok rendszeres itatásáról sem. A kifejlődött juh télen 2—3, nyáron 4—5 liter vizet iszik meg naponta. Ajánlatos kétszer naponta itatni. A víz friss és tiszta legyen, de ne legyen túl hideg. A legelőre való kihajtáskor itassuk meg a juhokat vályúból vagy tiszta folyó partján, hogy a legelőre vezető úton ne igyanak mocsarakból vagy szennyezett vízből. Télen az akolban helyezzük el a vályút, hogy a juh ne legyen kénytelen túl hideg vizet inni. A juhokat semmi esetre sem szabad itatni herefélék, főleg lucerna és vöröshere, továbbá gabonatarlók, őszi vetések legeltetése után, mert könnyen felfúvódnak. A gyapjútermelő kisebb testű juhok a soványabb legelőket is képesek értékesíteni. A hústermelő, nagyobbtestű juhok igényesebbek, intenzívebb tartásra szorulnak. A tejtermelő juhokat ott érdemes tartani, ahol terjedelmes legelők állnak rendelkezésükre. A szakszerű, bőséges takarmányozás a juhtenyésztésben is meghálálja magát. L. B. 8 liiffiiía®
