Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-09-14 / 37. szám
...NAGYON ÉSSZERŰ MEGOLDÁST KELL KERESNÜNK DR. GUSTÄV HUSÄK VÄLASZA A KÉRDÉSEKRE Dr. Gustáv Husák az SZLKP Központi Bizottsága első titkárának felszólalása után a CSEMADOK Központi Bizottságának tagjai kérdéseiket intéztek Husák elvtárshoz. Ezek a kérdések az alkotmányjogi megoldásokat, a törvényes garanciák, a nacionalista uszítások s a nemzetiségi képviselet stb. kérdéseit érintették. Az alapvető kérdés, melyet több élvtárs is vitatott az, hogy a demokratikus jogokat ne kétféle méterrel érvényesítsük, hogy az egyik nép vagy nemzetiség számára hosszabb méter lesz a jobb, mások számára meg viszont rövidebb. Ez állandóan az egyenlőtlenség érzését váltja ki, melyet néha a kisebb nemzetek, néha viszont a nemzeti kisebbségek éreznek. Elméletben ezt valahogy elég könnyű állítani, hogy mindenkinek egyformán, egyenjogúságot mindenki számára. A gyakorlatban természetesen ezek a dolgok egy kicsit hatalmi eszközökkel vannak kombinálva. így, mondjuk a Csehszlovák Köztársaság történelméből a szlovákok azt a tanulságot merítették, hogy mindig csak az általános demokratikus jogokról beszéltek, hogy BeneS általában beszélt a demokratizálásról s ezzel mindig a kisebb nép, vagy kisebb nemzetiség valamilyen megalázását takarta. Én ezt nyiltan kimondom. Minden erősebb nemzet, mely az államban hatalmi eszközöket ural, ezekkel a tendenciákkal- rendelkezik. Ezek a tendenciák másutt is tapasztalhatók. Ezek a tendenciák bizonyosan szlovák környezetben is megvannak. Számos emberünk, stjk kommunistánk van, akik erős szenvedéllyel harcolnak a szlovák nép egyenjogúságáért és amikor a nemzeti kisebbségről van sző, akkor valahogy valami más métert keresnek. Tudom, ez van a dologban. S ez mindenütt ilyen ügy s nekünk meg kell találnunk a védőanyagot, hogyan harcoljunk ellene. Nem olyan könynyű, nem egyszerű dolog ez. Ez öszszefügg — mint ahogy azt itt az egyik elvtárs mondotta — az internacionalizmussal. S itt átcsapok erre a kérdésre. Természetesen a CSKP az internacionalizmus gondolatához csatlakozik, látták ezt Duböek elvtárs beszámolójában s a dokumentumokban is. Ez a dolog egyik oldala. A másik oldala, hogy minden fél bizonyos nemzeti környezetben dolgozik, nem szakadhat el a nemzeti környezettől, végül is a túlsúlyban lévő környezet, mondjuk a cseh környezetben a cseh, mert az egész államban ez volt túlsúlyban, Szlovákiában viszont a szlovák, hajlamos, hogy ehhez döntő tartalmat adjon. Az a kiegyenlítődés, hogy a kisebb nemzetet, vagy a nemzeti kisebbséget a közös részvételbe bevonjuk, hogy kellőképpen kifejezésre jusson, valahogy mindig nehezebben érvényesül. Ebben rejlik a komplikáció, a gyakorlati komplikáció. Kijelenthetek én néhány dolgot, de valahol Királyhelmecen vagy Komáromban, vagy mit tudom én hol, ahol az előírást végre kell hajtani, az előírásnak gyakran már sajátos megvilágítása van, a dolgokat sajátosan magyarázzák. így nagyon egyetértek azzal a gondolattal, amit Itt több elvtárs elmondott. A demokratikus gondolatot következményeiben kell majd elképzelnünk és létre kell hoznunk a biztosítékok rendszerét, hogy a hivatalok egyes fokozatain, a megbízotti hivatalokban, a járásokban stb. se legyen sajátos magyarázata, vagy ha van is, meglegyenek az óvóintézkedések is.., Hogy korrigálhassák őket. Nem vitákkal, csatákkal, hanem hogy azonnal lehetséges legyen kijavítani őket. A kezesség rendszerét keresnünk kell a nemzeti kisebbséggel szemben Is. Ez szintén a probléma megoldásának egyik része. Keresni ezeket a demokratikus biztosítékokat. Nagyon egyetértek azzal, amit a mezőgazdasági újság főszerkesztője mondott, hogy valahogy, ha a rendszer nem demokratikus, a kisebbség ezt kétszeresen érzi. Ez igaz, érzi ezt polgári szempontból, érzi nacionális szempontból is. A gyengébbet mindig kétszeresen ütik, igazam van? S tehát amikor a demokratikus biztosíték, a demokratikus légkör kialakításáról beszélünk, s ezt létre akarjuk hozni, gondolnunk kell ezekre a biztosítékokra is, hogy a gyengébbet egyszer se üssék, nem pedig kétszer, igaz? Azok a javaslatok, melyeket önök terjesztettek elő, nem nyújtanak abszolút garanciát, éppúgy, mind a föderációról szóló törvény sem jelent abszolút jótállást akkor sem, ha még megannyi paragrafust alkotnánk. Azonban a vezető politikai pártban, a kommunista pártban, a nemzeti front szerveiben és az egész társadalmi életünkben kialakult demokratikus légkörnek kell fokozatosan létrehoznia a garanciát és biztosítékok rendszerét. Mert néha az emberek jogtalanul is kiáltoznak. Néha jogtalanul is panaszkodnak. Hogyan különböztessük meg a jogosokat a jogtalanoktól, ki ítéli ezt meg, hogyan ítélje meg? Tehát a kezességnek ezt a rendszerét ki kell alakítanunk, keresnünk kell, a föderációról, valamint a nemzeti kisebbség helyzetéről szóló törvényt, mondhatnám az első lépés ezen az úton. Még nem végleges. Lehet, sok minden elégtelennek bizonyul önöknek, s hogy ezeket a kérdéseket még keresnünk kell. A nacionalista szenvedélyekkel kapcsolatban azt mondanám, hogy azt egykor mondták, hogy mindenkinek a nemzeti környezetében kell küzdenie a negatív elemek ellen. Úgy a szlovákban, de a csehben is, és éppúgy, mint a szlovák környezetben is vannak erős nacionális tendenciák, néha kimondottan nacionalista tendenciák, gondolom a magyar kisebbség környezetében is vannak. Feltételezhető, hogy mindannyian nemcsak tiszta internacionalisták vagyunk, s minden nemzeti környezetben létrejönnek ilyen tendenciák is. Azonban mégis van bennük valami jó, hogy ápolják a nemzeti büszkeséget, a nemzeti öntudatot, a kultúrát és öszszetartozást, azonban a két nemzet vagy nemzetiség viszonyában negatívumot is jelentenek. Ügy hogy mind az egyik, mind a másik környezetben ezekkel a tendenciákkal is küzdenünk kell. Persze, politikailag küzdeni, mondhatnám fokozatosan kell harcolnunk. Az utóbbi hónapokban a szlovák környezethez hasonlóan szenvedélyeket szítottak a déli területen is, s a Matica megalakulása körül is észlelhető volt, ott számos ilyen elem, sok alkalmatlan személy is elkötelezte magát az ügynek, nemde? Gondolom, hogy másutt is, tehát a magyar kisebbség esetében is a dolgokat valahogy felfokozták. Tehát munkánk egész rendszerével az egyik és a másik oldalon is — valószínűleg a szlovák részen azonban jobban, mint a magyaron — keresnünk kell, hogy ezeket a szenvedélyeket visszafojtsuk, ésszerű megoldást találjunk. Ha azt állítjuk, hogy internacionalisták vagyunk, akkor egy kicsit Lenin szavaiból kell kiindulni, az erősebb nemzet kötelességeiről beszél, hogy a kisebbel szemben nagyvonalúbb legyen, hogy a jogok biztosítása terén inikáb tovább menjen, mint valahol félúton maradjon. Ezt az álláspontot igyekszünk tehát mi, mondom mi, mint szlovák, a cseh néppel szemben érvényesíteni, azonban a másik kötelességünk a nemzeti kisebbséggel a Szlovákiában élő magyarokkal és ukránokkal szemben áll fenn. Nem lesz ezt könnyű az életben valóra váltani. Tudják nagyon jól, hogy abban a környezetben, amelyben dolgozom, vagy hasonló helyeken is, az ember különféle akadályokba ütközik, azonban mindannyiunknak nagyon kell törekednünk. S törekedni fogunk, mert különben ezek a visszás kérdések nem kerülnének le a terítékről. Felvetődik a kérdés, milyen konkrét formákban realizáljuk ezeket. Hát éppen ez az, amire rá kell feküdnöm. Önök valamilyen javaslatokat benyújtottak. A bizottságok körében Is vannak valamilyen javaslatoik, vagy álláspontok. Ez ideig azonban még nem kerültek közös bázisra. Ezekre súlyt kell helyeznünk, kérdésről kérdésre meg kell tárgyalnunk, keresni kell a legésszerűbb és legpraktikusabb megoldást. Megmondom nyiltan, ha a magyar nemzeti kisebbség Szlovákiában valahogy egy területen összpontosulna, s nem élnének szétforgácsoltán, mondjuk pl. lenne csak egy kelet-szlovákiai kerület, vagy valami ilyesféle, a probléma nagyon egyszerű lenne. Egyszerűen territoriális autonómiáról lenne szó. Nagyon egyszerű probléma lenne ez így. Viszont tudjuk, mennyire szétforgácsoltán élnek, mennyire vegyesek a községek, ez az egész terület, a területi autonómia szempontjából, a probléma tehát nagyon nehéz. Ezt a problémát fontolóra kell vennünk. Kombinálnunk kell a kultúrális és a nemzeti önigazgatás tényeivel, vagyis nagyon ésszerű megoldást kell keresnünk. A magam részéről biztosíthatom önöket, hogy pártunk szlovákiai vezetősége, melynek nevében beszélek, de a CSKP vezetőségében is őszintén akarjuk, hogy pártunk igazi képviselője legyen hazánk valamennyi nemzetiségű kommunistáinak. Kugler elvtárs javaslatáról én azt gondolom, nem akadályozza semmi a magyar kommunisták tanácskozásának megvalósítását, tárgyalhatunk és megegyezhetünk erről a kérdésről. Én arra is gondoltam, ha majd erről a kérdésről tanácskoztunk, hogy összehívhatnánk egy olyan gyűlést, amelyen a délvidék képviselői jelennének meg és hasonlóan megszervezhetnénk a járási nemzeti bizottságok és pártszerveinek tanácskozását is. jó lenne, ha találkoznának a vegyes lakósú helységek képviselői is, hogy végre kelettől egészen Bratislaváig közös nevezőre jussunk abban, hogyis képzeljük el a felmerült problémák rendezését. Persze, ez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a magyar párttagok is tanácskozzanak sajátos problémáikról. Ebben azt hiszem minden nehézség nélkül megegyezhetünk. Viszont, nem lenne helyes, ha valami féle külön szekciókat alakítanánk és pártunkat magyar, szlovák, ukrán és más tagozatra forgácsolnánk szét. Ezé a mi pártunk struktúrájának nem felelhet meg. ... Ebből a szempontból is igyekezni fogunk, persze, nem könnyű feladat ez. Fábri elvtárs Te is ismered az embereket, így tudhatod, milyen nehéz dolog ez. Az elnyúlt 20 év alatt a mi igazi internacionalizmusunkból sokat engedtünk és bizony nem lesz könnyű a megfelelő mederbe irányítani az embereket. Mégis úgy látom, ezt meg kell tennünk a párt miatt, de a problémáink igazságos rendezése miatt is. Fokozatosan szeretnénk szerveink tevékenységébe minél több magyar elvtársat is bekapcsolni. Az első lépés talán az lehetne, hogy a Központi Bizottság valamelyik legközelebbi ülésére meghívnánk több magyar elvtársat is, és ott ezek a kérdések terítékre kerülnének. Egyébként nagyon örülök, hogy Önök között lehettem és ennyi egészséges javaslattal és gondolattal megismerkedhettem. Szeretném, ha közösen sikerülne olyan légkört teremtenünk, hogy a felmerült kérdéseiket igazságosan tudjuk rendezni. Kérem, hogy a CSEMADOK vezetői, ha hiányosságot találnak munkánkban, találjanak rá lehetőséget és figyelmeztessenek bennünket. Hasonlóan, ha egyéb problémáik is akadnak, lépjenek fel kezdeményezőleg és remélem, hogy közös akarattal a felmerült nehézségeiket sikerül kiküszöbölnünk. CSEHSZLOVÁK ÁLLAMFÉRFIAK FELHÍVÁSA AZ ORSZÁG NÉPÉHEZ Drága Polgártársaink! Bizalommal fordultunk Önökhöz az elmúlt napokban, megfontoltságot és fegyelmezettséget kérve. Ojból tanúságot tettek arról az érettségről és bölcsességről, amellyel hazánk népei a múltban Is bebizonyították, hogy le tudják küzdeni történelmünk nehéz pillanatait. Hála ennek a magatartásnak, már megtettük az első lépéseket a bonyolult helyzet megoldása felé. És meggyőződésünk, hogy szoros, kölcsönös együttműködésben Önökkel, a szocialista alapelvekhez hűen, fokozatosan meg tudjuk oldani a köztársaság további fejlesztésének valamennyi nyitott kérdését. Talán e napokban minden polgár elgondolkodik saját életén, elgondolkodik hazája életén és történelmén, az elmúlt hónapok sikerein és hibáin, a további jövőn. Az ember egyéni életét nem lehet elválasztani az ország életétől. Tudjuk, hogy számos és sürgető kérdést tesznek fel közös jövőnket illetően. Mi is feltesszük ezeket s igyekszünk szorgalmasan és felelősen megoldani őket. Folytatni akarjuk és folytatni fogjuk a januárban megtett utat. Tovább fogjuk szilárdítani a szocialista társadalmi rendet, kibontakoztatva annak demokratikus és humánus jellegét. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy hazánk érdekeit, a világbéke és a szocializmus érdekeit szolgáljuk. Határozottan és céltudatosan fogjuk fejleszteni nemzetgazdaságunkat, úgy hogy az megbízható bázisa legyen a munkások, parasztok és az értelmiségiek jobb, gazdagabb és teljesebb életének. Tudjuk, hogy a polgártársaink jövőbe vetett bizalmának egyik alapfeltétele ma a személyi szabadság és biztonság kérdése. Biztosítani kívánjuk Önöket, teljes mértékben tudatában vagyunk kötelességünknek, hogy biztosítanunk kell valamennyi polgártársunk: a munkások, a parasztok, a művészek, tudósok, a felnőttek és a fiatalok személyi szabadságát és biztonságát. Ezért felelősségünk teljes tudatában kijelentjük: A Csehszlovák Szocialista Köztársaság valamennyi polgárának biztonságát szocialista fejlődésünk egyik sérthetetlen alapelvének tartjuk. Államunk minden polgárának, aki nem vétett és nem vét az érvényes jogszabályok ellen, az érvényben levő jogrend teljes védelmet biztosít. Ismét hangsúlyozzuk alaptörvényünk, az alkotmány szavait: „Biztosítjuk a személyi sérthetetlenséget. Senki ellen sem lehet, mint vádlott ellen eljárást folytatni másként, mint törvényes okokból és a törvényes előírt módon. Senkit sem szabad őrizetbe venni, csak a törvényben e'őírt esetekben vagy a vizsgálóbíró- döntése alapján.“ Ez azt ielenti, hogy minden egves polgár, aki megtartja a szocialista köztársaság törvényeit, maga is a törvény és arra hivatott állami szervek védelme alatt áll. És újra megismételjük, hogy sohasem engedjük (Folytatás az X. oldalról.) hogy a kisebbségeket is az államalkotók közé sorolják. A föderációs törvény nem született meg könnyen. Az átdolgozás miatt hosszabb szünetet kellett tartani, míg végre belekerült, „A Szlovák Nemzeti Tanács helyesnek tartja, hogy a csehszlovák föderációról szóló alkotmányerejű törvénnyel egyidejűleg egv olyan alkotmányerejű törvényt is elfogadjanak, amelyben meg lennének határozva azon polgártársaink egyenjogú együttélésének elvei, akik nem cseh vagy szlovák nemzetiségűek.“ A nyakatokért fogalmazás ellen felszólalásában tiltakozott Dobos László, a CSEMADOK országos elnöke, és követelte, hogy a törvényben konkrétan mondják meg, hogy a magyar, az ukrán és a német kisebbség jogairól van szó. A képviselők többsége azonban nem értett egyet az utóbbi meghatározással, és maradt a régi szöveg. A magyar nemzetiségű képviselők kissé lehangoltan távoztak a Szlovák Nemzeti Tanács üléséről. Nem csoda, hisz a nemzeti kisebbségek törvényes meg jogrendünk eltorzítását és megsértését, mint ahogy annak tanúi — és nemcsak tanúi — voltunk az elmúlt években. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánjuk, hogy nemcsak sokoldalúan támogatni fogjuk a tudomány és a művészet fejlesztését, hanem ehhez elengedhetetlen feltételnek tartjuk szocialista társadalmunk alapelveinek szellemében és a tudományos kutatás és a művészi alkotómunka biztosítását is, valamint az alkotó kapcsolatainak fenntartását a világgal. Válaszolva a hozzánk intézett kérdésekre biztosítjuk Önöket, hogy mindezeknek a problémáknak a megoldása országunk kizárólagos belügye és az is marad, a moszkvai megbeszélések eredményeivel és az ezek végrehajtásából folytatott további megbeszélések eredményeivel összhangban. Mondjuk ezt teljes őszinteséggel és felelősségünk teljes tudatában. Ezeket a szavainkat azokhoz a csehszlovák állampolgárokhoz is intézzük, akik jelenleg a legkülönbözőbb okokból hazánk határain kívül tartózkodnak. Figyelembe vesszük helyzetük bonyolultságát. A külföldi tartózkodás fokozza bizalmatlanságukat. A külföldi propaganda s az a tény, hogy közvetlenül nem ismerik az itthoni helyzetet, még csak fokozza tanácstalanságukat, zavarukat. Mindezt meg tudjuk érteni. Figyelmeztetni szeretnénk azonban őket: Helyük idehaza van. A köztársaságnak szüksége van tudásukra, ismereteikre és műveltségükre, alkotómunkájukra. Várják őket polgártársaik. akik elszántan és áldozatkészen tovább építik hazájukat maguknak és gyermekeiknek. Egyszersmind felhívjuk őket és elvárjuk tőlük, hogy ne hagyják megtéveszteni magukat azoktól, akik el akarják választani őket közös szocialista hazánktól és szembe akarják állítani őket népünkkel, Csehszlovákia Kommunista Pártjával, a köztársaság kormányával. Az a garancia, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állami szervei szigorúan megtartják a törvényességet, megköveteli, hogy a köztársaság minden polgára — itthon és a határokon túl is — kivétel nélkül megtartsa a törvényeket. Drága Polgártársaink! Legnagyobb erőnk az értelem és a becsület. Legjobb tulajdonságunk a kitartás. Népeink létük történelmi pillanataiban ezt mindig bebizonyították. Bizonyítsátok be most is. Szocialista hazánk javára. Népünk javára. Ludvík Sv o b o d a, köztársasági elnök Alexander D u b ő e k, a CSKP KB első titkára Jozef Smrkovsky, a Nemzetgyűlés elnöke Oldfich Cerník, miniszterelnök Dr. Gustáv Husák, az SZLKP KB első titkára jogaiért kellett harcolniuk, amit minden felszólalás nélkül is bele kellett volna iktatni a törvényjavaslatba. Az ülésen is többen elismerték, hogy az itt élő magyar kisebbség a nehéz napokban is megállta a helyét, kifejezte együttélési szándékát a cseh és szlovák néppel, látta, hogy egy a hazánk, egy a sorsunk. Viszont, ha így áll a kérdés, akkor miért vagyunk mi, magyar nemzeti kisebbség még midig háttérbe szorítva, miért vagyunk abban az országban mostohagyerekek, ahol a két nemzethez hasonlóan kivettük részünket a szocialista országépítésben. Valahogy olyan benyomással távozott az ember az ülésről, mintha föderáció készülne nemzeti kisebbségek nélkül. Tehát a munkából kivehetjük részünket, azonban, ha jogaink törvénybeiktatásáról van szó, akkor megfeledkeznek rólunk. Pedig mi úgy gondoltuk és gondoljuk, hogy a demokratizálódási folyamatban a nemzeti kisebbségeknek, köztük a magyar kisebbségnek is nagyobb joga lesz. Legalább is így kívánná a proletár nemzetköziség, az internacionalizmus elve. Bállá József AZ ELSŐ ORSZÁGOS GYÜMÖLCS,- ZÖLDSÉG,- VIRÁG ÉS ÉLELMISZERIPARI KIÁLLÍTÁS, AMELY • a „BRATISLAVA 68.“ KIÁLLÍTÁS őszi részét képezi, MEGTEKINTHETŐ 1968. szeptember 20-túl október 2-ig BRATISLAVÄBAN, a KULTURÁLIS-ÜDÜLÉSI PARK kiállítási csarnokában
