Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-30 / 36. szám
Rosszul harapott a hal A Du na-i nedvei holtághoz készültünk hármasban horgászni. Másnap nyolc órára tűztük ki a találkozás időpontját. Pontosak voltunk, akárcsak a svájci óra. Türelemmel vártuk László barátunkat, aki nem horgászik, de kedveli a halászlevet és a rántott pontyot. Nagyra becsült „fuvarosunk“ késett. Attól tartottunk, hogy baja esett. Éppen arról tanakodtunk, mitévők legyünk, amikor negyed tízkor megjelent az autó. Pajtásunk mentegetőzött, miközben elfoglaltuk helyünket, majd robogtunk Medve felé. Először Szapon az állami halászat üzemvezetőjét látogattuk meg, hogy némi információt szerezzünk a halvilág viselkedéséről. Ezután folytattuk utunkat, majd a medvéi híd vendéglőjében felfrissülve, a Duna töltésén akartunk célba érni. Sajnos, tervünk meghiúsult. A töltést kavicsozták, így az autó kerekei tengelyig süppedtek a vastag kavicsrétegbe, mely lehetetlenné tette a mozgást. Kocsink teljes hosszában a kavicshoz lapult. A hátsó kerekek száz felé röpítették maguk alól a kikotort követ. Szilárd támaszpont hiányában eszeveszetten forogtak a délibábos levegőben. Nem volt egyéb választásunk, minthogy lekerüljünk a töltésről. Ez pedig nem volt könnyű feladat. Emelnünk kellett a járművet, hogy lapáttal kikotorhassuk alóla az akadályt és kedvező irányba tereljük a járművet. Hosszú és fárasztó munka után végre sikerült letérni a töltésről. A kulcsodi új betonúton haladva, i6mét a Duna töltésén találtuk magunkat, de búcsút vettünk tőle és egy erdei útra tértünk le, amely a vízparthoz vezetett. A szokatlan úton S. László nem volt eléggé óvatos és autójával ráfutott egy fűben lappangó fatönkre. A jármű nagy csörömpölés közepette fennakadt. Hullott benne a holmi, mint fáról a vadkörte. Utasai pedig fejjel egymásnak estek. A földrengésszerű rázkódás meglepett bennünket. Kiszálltunk az autóból és megvizsgáltuk a helyzetet. Sofőrünk rúgótörést sejtett. Sajnos sok minden megrongálódott. Az irányító szerkezetet is baj érte, mert görbén állt az autó egyik kereke. Megkezdődött a fárasztó és idegölő munka. Emelnünk kellett a kocsit, hogy levegyük a tönkről. A döntő „műtétnél“ az Octávia szerszám-kollekciója csődöt mondott. Emelő daruja gyermekjátéknak bizonyult. Hosszú és szívós emelőrúdra volt Itt szükség. De honnan vegyük, amikor se fejszénk, se fűrészünk. Puszta kézzel láttunk hát munkához. Ki-ki a maga fizikai adottságai szerint. Az emberfeletti erőfeszítésből Cs. Imre, a legfiatalabb és legerősebb horgásztárs vette ki oroszlánrészét. Hosszú ideig tartó kínlódás után sikerült az autót kiszabadítani, majd közelebb toltuk a vízparthoz. Végre megpihentettünk. Lecsillapíthattuk farikas éhségünket és olthattuk égő szomjunkat... Tisztában voltunk vele, hogy kellő szerszám és szakember segítsége nélkül nem mozdulhatunk helyünkről. Cs. Imié ekkor útra kelt, hogy a kulcsodi nemzeti bizottságtól segítséget kérjen. Onnan a szövetkezethez küldték, ahol Gaál Sándor elnök meghallgatta Imre barátunk kérését, és segítséget ígért. Imre fáradtan, izzadtan tért vissza. Híradása megnyugtatott bennünket. Délután hat óráig türelmesen vártuk az autószerelők érkezését. Érthetően késtek, mert javában folyt az aratás. Aggódtunk az autó és sorsunk miatt. Estelledett, amikor István barátommal a faluba indultunk, hogy megsürgessük az ígért segítséget. Hat kilométernyi kutyagolás után a szövetkezet udvarán egy nyugdíjas volt dunai hajóst találtunk a telefonos szoba mellett. Szinte megrökönyödve vettük tudomásul, hogy Kulcsodról ma már nem telefonálhatunk, mert a postán nincs éjjeli szolgálat. Nagy lett az öröm a megbénult autó mellett várakozó társaink körében, amikor este nyolckor megjelent Farkas István a szövetkezet technikusa, Balogh Vince gépjavítóval. Traktorral érkeztek. Lámpafény mellett vizsgálták meg az autó baját. Kijelentették, hogy reggel leszerelik a hibás alkatrészeiket és a szövetkezet nűhelyében megjavítják. S. László az autójánál maradt, hárman pedig Varga László kulcsodi lakos házába pihentük ki az elmúlt nap fáradalmait. Másnap reggel hazautaztam, hogy társaim családját értesítsem az aulóbalesetről. A két autószerelő kora reggel leszerelte az autó megsérült alkatrészeit. Társaimnak várniuk kellett, de nem a tegnapi rossz hangulatban. Villantózással töltötték az időt. Cs. Imre egy szép süllőt fogott. Egy másik jóval nagyobb példány pedig fárasztóénál kiegyenesítette a hármashorog egyik karját, nagyott csapott farkával és kereket oldott. A horgászás délután egykor abbamaradt, mert megérkezett a két kulcsodi „mentő“! Velük együtt megjelent az EFSZ e*nőké is ... A javítási munka fél háromra teljesn befejeződött és az autó indulhatott Bratislava felé. Ä javítási költségek nem képeztek egetverő problémát, mert a pénzügyi' kérdés elintézését humánus személyekre bízták. Derék elnökére és kiválói szakembereire büszke lehet a kulcsodi szövetkezet, mert jelene és jövője becsületes és szorgalmas kezekre van bízva. Tettrekészségüket soká emlegetni fogják a kulcsodi horgászkirándulás „hajótöröttjei“. Ä sikeres sporthorgászat előfeltételei (IDŐPONT) A sporthorgászok többsége kötött munkahelyen dolgozik, kevés az idejük, így néha-néha csak „leugrással“ jutnak a vízhez. Ezért nagyon fontos, hogy ismerjük azon időpontot, amikor a legjobb feltétel van a fogásra. Itt újra felmerül a kérdés, miikor kapnak a halak legjobban. E pontnál újra hivatkozom a sok évi tapasztalataimra. Eseteim közül i6mét a ponttyal foglalkozom, annál Is inkább, mert más halaknál a rendszeresebb időpont nem jön annyira számításba, mint a pontynál. Tekintettel a kísérletezéseimre, egyik helyen reggel fél héttől nyolc óráig kap a ponty, de lejjebb vagy feljebb néhány száz lépésre már csak nyolc óra után, vagy 6 órakor... stb. Az is lehet, hogy délután vagy délelőtt kap. Pontos megfigyeléseim alapján arra a megállapításra jutottam, hogy az előetetés csupán kis mértékben befolyásolja a kapások időpontját. Ahol általában a pontyok csak délig kaptak, hiába etettem azokat a délutáni órákban, vagy később, a helyzeten ez semmit sem változtatott. Hangsúlyozom, hogy e kérdéssel kapcsolatban rögzített álláspontra helyezkedni „pontos időt“ megjelölni nem lehet. Most is csak tanáccsal akarok szolgálni. Erre vonatkozóan a következőket ajánlom: 1. Állapítsuk meg azon helyeket, ahol a pontyok tartózkodnak. 2. Ezeken a helyeken rendszeres előetetést végzünk. 3. Horgásztársainkkal egyetemben egyforma élelemmel etessünk. / ■ 4. A halak életmódja nemcsak a vizek szerint váltakozik, de egy ugyanazon folyóban az egyes szakaszok szerint is vál tozhat. Ez okból fontos, hogy megfigyeléseinket jegyezzük fel és a helyi viszonyoknak megfelelően igyekezzünk a kérdéses időpontokat felfedezni és megállapítani, amikhez azután biztosan igazodhatunk. Ha rendszeresen és pontos időben etetünk, akkor a kapás időpontját szinte kikényszeríthetjük. Most pedig lássuk megfigyeléseim eredményeit 1952-től 1967. december 31-ig: DQ. >r . £ . . 2! ~ s H * . §1 gj = 5 * ,|g O X > > > X x 0.0 OX > > > X X o a. 4 1 1 12.30 3 1 3 4.30 13 2 1 3 5 1 13.30 1. 3 1 5 5.30 141 6 14 24 6 6 6 Ifi 6 30 14.30 3 4 2 9 6.30 7 20 16 43 15 1 6 6 13 7 7 19 16 42 15.30 2 3 5 7.30 4 15 8 1 28 16 1 7 8 8 1 8 23 23 55 16.30 1 5 2 8 8.30 7 7 15 29 17 3 5 3 11 9 2 10 25 38 17.30 4 2 6 9.30 10 12 2 24 18 5 2 7 10 4 12 20 2 38 18.30 1 7 1 * 8 10.30 3 7 1 11 19 3 4 8 11 4 7 3 14 19 3 4 Z 11.30 3 3 19.30 12 1 1 3 5 20 Az itt feltüntetett táblázatból világosan látható, hogy a pontyoknál vannak időpontok, amikor legszívesebben kapnak. A nyári és az őszi hónapokban az ú. n. eltolódások is megfigyelhetők. Tekintettel a légnyomásra, továbbá a kedvező időjárásra, arra a megállapításra jutunk, hogy meg kell várnunk a kedvező időpontot, tehát az órát is. Ha valahol érvényes az á közmondás, hogy „türelem rózsát terem“, akkor ez itt többszörösen számításba kell jöjjön. Spisiak MikuláS-Mikló*
