Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-30 / 36. szám

Duna-menti körséta szövetkezet közül bármelyikben meg lehet érdeklődni, miiképpen dolgozott a tagság a nehéz napokban. Elmentünk, megkérdeztük. Kara Mihály, a kőhídgyermati rész­leg elnöke így néz a helyzetre. — Nem vagyok könnyelműsködő ember. Több mint nyolc évig győztek, agitáltak, míg beléptem a közősbe. Ezt csak azért előlegeztem, hogy mindig a saját eszemmel próbáltam gondolkozni. Amikor azon az augusz­tusi reggelen felvert a tankok dübör­gése és kitekintettem az ablakon, lát­tam, hogy valami komoly dologról van sző. Aztán a rádió is segített, hogy még jobban megértsem. Közel egy óráig törtem a fejem, most mité­vők legyünk. Aztán döntöttem. Fel­siettem a gazdasági udvarba, ahol ta­nácstalanul álltak az emberek. Né­hány szó után kijelentettem: — Könyl, Induljatok! A trágyát minél előbb ki kell hordani, mert szerelemből és po­litizálásból nem lehet megélni. Ezt mondta és még hozzáfűzte, hogy a jó kocsis soha nem dobia úey el a gyeplőt, hogy ne tudná vissza­ragadni azt. Köbülkúton az elnök és a főkertész örömmel üdvözölt bennünket, de a helyzetről nem igen nyilatkoztak. Mondjunk mi valami okosat, szegez­ték nekünk a kérdést. Elmeséltük mi történt Szlovákia fővárosában, ők meghallgattak, s ah­hoz sem igen fűztek véleményt. Sze­rintük most a legfontosabb, hogy mi­nél gyorsabban leszüreteljenek. Saj­nos, a kedvezőtlen időjárás megint közbeszólt és penészedni, rothadni kezdtek a szőlőfürtök. Tavaly is gaz­dag volt a termés, 130 mázsát szüre­teltek hektáronként. Most még többre számítanak. Kár, hogy a cukorfok alacsony és így kevesebbet kapnak kilogrammonként. Kisújfaluban sem tétlenkednek. A kertészetben ezernyi a tennivaló. Sok a munka, viszont a paradicsom után nincs kereslet. Szomorúan újságolják, hogy nincs aki felvásárolja a termést. Cséplő László elnök járja-rója az uta­kat, hogy valahol el tudja sütni a pa­radicsomot. De nemcsak a kertészetben sürgős a munka. Már javában szüretelnek a domboldalakon is. Az első hektár ter­mésért a párkányi borfeldolgozó üzem 78 480 koronát fizetett. Amellett, hogy a Müller Thurgau cukorfoka alig' 17 maligános, majdnem 8 koronát kaptak kilójáért. Varga János vincellér, az odaadó szakember, a Szélhegyen 28 hektár­nak a gazdája. A közelben majdnem annyit kezel már a fia is. Bár a tele­pítéseik még fiatalok, ígéretes termés­sel kecsegtetnek. A süppedős domboldalon szombat délután is vidám a hangulat. Asszo­nyok, lányok tereferélnek mindenfé­léről. Kiderül, hogy többen este lako­dalomba készülődnek. Ezért sürgetik a vincellért, hogy fejezzék már be a munkát. A szőlészet irányítói azonban hajthatatlanok. Majd ha kiérnek a parcella végére, akkor elmehetnek. Van aki zsörtölődik, de a legtöbben megértik, hogy sürgős a szünet. Így aztán mégjobban igyekeznek. A szövetkezet autóbusza már a kö­zelben levő csárdánál várja a szünete­lőket. Szükséges az autóbusz, mert a falubelieken kívül a szomszédos Kürtről is vannak segédkező asszo­nyok. Bár mindenki siet, annyi idejük azonban van, hogy egy pohár bort felhajtanak. A pincéből nemrég felke­rült hűs borocska jól csúszik az asz­­szonyoknak. Velük is beszélgetni kezdtem a jelenlegi helyzetről, de ők inkább az esti lakodalomra fordítot­ták a szót. Elindult az autóbusz. A vincellér ott maradt. Neki és néhány társának munkája van, préselni kell a szőlőt. Ha az meglesz, akkor sem végez. Utá­nanéz, s ha lehetséges, vasárnapra is szerez néhány szünetelőt. Mi mást te­hetne, amikor minden késés vesztesé­get jelent. Pozsonytól Párkányig, az Ipoly mentén, a ikacskaringós Sajó partján, Bodrogközben és másutt a mezőgaz­dasági dolgozók minden lehetőt el­követnek, hogy semmi ne vesszen kár­ba, és idejében földbe kerüljön a mag. Az ő szorgalmuk buzdítőan hat­hatna azokra az ipari munkásokra is, akik csak ímmel-ámmal dolgoznak, s közben tűzzel-vassal követelik a nagyobb darab kenyeret. Azt hiszem a nagyobb darab kenyér, a jobb, de­mokratikusabb élet csak akkor kép­zelhető el, ha munkásaink, az értel­miségünk is olyan odaadóan szorgos­kodik nehéz gazdasági helyzetünkben, mint az ország élelmiszerellátó had­serege, a dolgozó parasztság. TÖTH DEZSŐ A NAGYKÜRTÖSI JÁRÁS A DUBCEKI MŰSZAK TÜKRÉBEN H‘ Hivatalosan szabad szombat van. A nagykürtösi járásban mégis mun­kába igyekeznek a dolgozók, mégpedig minden zsötölődés nélkül. Ki gondol ezen a szép verőfényes napon a pihenésre?! A párt építőmun­kába hívja az embereket, be kell hozni a lemaradást, hogy tovább halad­hassunk a megkezdett úton. A zsúfolt autóbuszban S k e r 1 e c József mun­kással találkozunk. A meliorációs üzembe igyekszik, a borkísérleti intéze­tet építi. Szlovákgyarmaton az ipolybalogiak ássák az alapot. Mindenfelé tevékenykedő, dolgozó embereket látok. Megtekintem a határátlépő állo­mást is. Hazatérő turistákkal találkozom. Értesülés szerint naponta 7009— 8000-en jönnek át minden akadály nélkül. Ez körülbelül megfelel a legna­gyobb turistaidény napi forgalmának. Nagykürtösön a járási pártbizottság elnöksége szinte állandóan ülésezik. A szabad szombat előtti napon a fal­vak, az üzemek funkcionáriusai tájékoztatták a politikai helyzetről és meg­beszélték a teendőket. A kétnapos dubCeki műszak elsősorban a termelés helyreállítására, fellendítésére irányul, másrészt egybehangolták a falu­­szépítési akcióval. Palkó Zoltánnak, a járási pártbizottság vezető tit­kárának ugyancsak sok a munkája. Mégis elbeszélgetünk a történtekről, egyes emberek helytállásáról, a jövőről. Náluk nem voltak nagyobb sztráj­kok, az üzemek csak a tiltakozó sztrájkokban vettek részt. Nem győzi di­csérni a földműveseket, akik a legnehezebb órákban is fáradságot, verej­téket nem kímélve dolgoztak. Ezt igazolja Stefan Bálázik mezőgaz­dasági titkár is. A járás földművesei időben befejezték a repce vetését és teljes ütemben halad a talajelőkészítés a vetés alá is. Hogy a közellátáson ne essen csorba, a földművesek példásan teljesítik eladási kötelezettségei­ket. Hogy csak egy példát említsek, S0 ezer liter tejet adtak el terven felül. A földművesekben tehát nincs hiba, azonban néhány nehézséggel küzdenek. Elég sok bosszúságot okozott nekik a naftahiány, s vetőmagból sem volt elegendő. Ezt az utóbbi problémát sikerült megoldani. Műtrágyá­ból azonban még mindig kevés van és ez komoly gondot okoz a mezőgaz­dasági üzemeknek. Ennek ellenére szorgalmasan dolgoznak, hogy időben földbe kerülhessen a mag. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az egész Járás kivette részét a duhéeki műszakból. A funkcionáriusok egy része a feladatoknak megfele­lően az üzemeket látogatja, másik fele maga is szerszámot vesz a kezébe. A járási nemzeti bizottság dolgozói közül például megközelítőleg félszázan építkezési munkában vesznek részt. A nagy munkaláz közepette találkozók Jozef Vaculöiakkal, az ipari-, kereskedelmi és szolgáltatási osztály vezetőiével, valamint Tóth Istvánnal, a járási nemzeti bizottság titkárával. Tőlük tudom meg, hogy a járás közellátása a legnehezebb napokban is szinte zökkenőmentes volt. A pékek például annyi kenyeret sütöttek, hogy még el sem fogyott. Húsfélékből mindenki kedve szerint válogathatott. Az élelmiszer-szállítást jól megszervezték. A közbiztonság is példás volt, a bűncselekmények szá­ma nem növekedett. A nagykürtösi járás, bár csak idén, július 21-én létesült, mégis Déldásan megállta a helvét a nehéz napokban, és a nemrég létre hozott járási szer­vek jó szervezőmunkát fejtenek ki. Rövid ideje doleoznak egvütt, de máris szép tervekről beszélgetnek. Mindannyiszor megbányiák-vetik a kérdést, hogyan lehetne iparosítani a szlovákiai méretben ipari’ae eléggé elmara­dott járást. A bánván kívül jóformán nincs jelentős üzemük. Nagykürtösön működik egy textilüzem, ez azonban mindössze háromszáz munkást fog­lalkoztat csak. Fábri Zoltán igazgató szerint, a jövőben talán félezer munkásuk lesz, de Jarabka Jánosnak, a járási nemzeti bizottság aielnökének az a véleménye, hogv lehetne kettő, s talán négyezer is N°m véletlen ilyen kívánság. A járásban 7—8000 munkaerőfölösleg van. Kelle­nének tehát az üzemek. Ám az új járás még mostohagyerek. Amíg a rima­­szombati járás, — ahol lényegesen több üzem van, — 40 százalékot kan az ipar fejlesztésére, a nagykürtösi csak 15 százalékot. Amikor Nagykürtösről van szó, az ipar azt mondja, hogy azért nem lehet iparosítani, mert nines vasút, ha viszont szóbakerül a vasút, akkor az azzal érvel, hogy nincs ipar, minek akkor a vasút. Az új járás tehát megállja a helyét, iő eredményeket mutat fel. Határ­talan volt a lelkesedésük a dubéeki műszakban, azonban jó lenne, ha a jövőben ehhez a lelkesedéshez kellő segítséget is adnának az n!e.t«w=oi<. BÁLLÁ JÓZSEF Teljes mértékben Dubcek koncepciója mellett DR. G. HUSÄK ELVTÄRS, AZ SZLKP RENDKÍVÜLI KONGRESSZUSÁN TARTOTT BESZÉDÉBŐL amelyek léteznek, nem tények, az ügy még nincs, teljesen kivizsgálva, s ne­kem ma sincs tudomásom a cseh, vagy a szlovák politikai élet egyetlen olyan vezető egyéniségéről sem. aki­ről teljes biztonsággal állíthatnánk, hogy ezt a lépést megtette. Nem állí­tom, hogy a moszkvai megegyezés vi­lágraszóló győzelem. Ma mindenütt, Nyugaton is sokan azt állítiák, hogy a párt és az állam vezetőinek vissza­térése tisztségükbe, törvényes szer­veink tevékenységének felújítása nem csekély eredmény. De ne is áltassuk egymást: mi egyebet lehetett volna elérni? Ki gondolja közülünk, hogy elegendő lett volna többet beszélni, hangosabban kiabálni és minden ide­gen katonaság egy napon, egy órán belül eltávozott volna tőlünk? Ki vár­ta azt, hogy a helyzetet huszonnégy órán belül megoldhatjuk. Nem naivi­tás ez? Nem teljesen irreális gondol­kodás ez? És milyen alapvető kérdésekről is volt szó? Arról, hogy hazatérjenek azok, akiket országunk területéről elszállítottak. Hazatértek? Hazatértek, s mindnyájan kivétel nélkül tisztsé­gükbe tértek vissza. Arról volt szó, hogy felújítsuk pár­tunk és államunk által létesített tör­vényes szerveinket. Felújítottuk eze­ket a szerveket? Tevékenykednek? Tevékenykedik az államfő? Tevékeny­kedünk kormányunk élén Cerníkkel, pártunk vezetősége élén Duböekkel és minden más szervünk is? Tevékeny­kednek. Arról volt szó, hogy az öt szocia­lista ország katonai egységei vonul­janak ki területünkről. A félreérthe­tetlen egyezmény úgy szól, hogy ezek a katonai egységek helyzetünk szílár­­dulásához mérten fokozatosan eltá­voznak. Ki várt egyebet? Nincs évek-A nemzetek történelmében vannak nagy pillanatok, amikor a magasztos gondolatok, a szabadság, az embe­riesség, az igazságosság gondolata új életre kelti az embereket, betölti gon­dolatvilágukat, s megnyilvánul cse­lekedeteikben az, ami jobb, ami ne­mesebb. És vannak szenvedéssel teli pillanatok is, amikor az egyének s az egész nemzet szenved, amikor az em­beri együvétartozás, az önfeláldozás érzései jutnak felszínre. Egyszóval léteznek a megújhodásnak oly ma­gasztos időszakai, amikor jobbak az emberek, tökéletesebbek a mozgalmak és jobbakká válnak a nemzetek. Mi mindezt tudatosítjuk, ám azt, ami az emberekben, az agyukban van. amiről egymással beszélnek, ami erős érzé­seik, nemes érzések hatása alatt áll, azt-természetesen nem szabad figyel­men kívül hagynunk. Ennek ellenére kötelességemnek tartom, hogy a iózan észre hivatkozzak, és ebből a szem­pontból igyekszem állástfoglalni a problémákhoz is. Ma is elhangzanak kételyek, vajon nem térünk-e le, vagy nem akarunk-e letérni arról az útról, melyen ez év januárjában elindultunk, vajon nem rohanunk valamiképpen vissza az öt­venes évekbe, holmi kultuszok és megtorlások felé, vajon nem készü­lünk egy lépéssel visszafordulni pár­tunk és nemzeteink fejlődésében? Mindaz, ami nálunk január óta tör­tént, a szó bővebb értelmében lázadás volt mindazon torzítások és túlkapá­sok ellen, mindaz ellen, ami az embe­rekben, lelkiismeretűkben és elméjük­ben meg nem értést, vagy ellenszen­vet váltott ki. Arról volt szó, hogy megtisztítsuk a szocializmus, a kom­munizmus, a marxizmus gondolatát. Arról volt szó, hogy feltételeink kö­zött miként váltsuk valóra ezt a gon­dolatot, hogyan teremtsünk szabadabb helyzetet polgártársaink életében, s miként nyerjük meg e gondolatnak nemzeteink széles rétegeit. Az eltelt nyolc hónap alatt annak űtját-módját kerestük, hogyan valósítjuk meg eze­ket az elgondolásokat. Ez a nyolc hónap pártunk s nemzeteink fejlődé­sének magasztos, fényes időszaka. El szeretném mondani, hogy minden elv­társunk, különösen vezető elvtársaink, akikkel a legutóbbi napokban Moszk­vában együt tárgyaltam, egyetértettek abban, hogy nem adunk fel semmit sem, a szocialista demokrácia új tar­talmáért folytatott nagy küzdelmünk­ben, és kizárólag e feltételhez iga­zodva keressük a kiutat a jelenlegi helyzetből. Hiszen a gondolatokat is emberek testesítik meg, éspedig azok az emberek, akik visszatértek a he­lyükre a pártba és az államba, és semmiben sem tértek el elgondolá­saiktól. Határozottan, fokozatosan — az adott helyzetnek megfelelően — akarják megvalósítani ezeket az el­gondolásokat, végig akarják gondolni őket, keresztül akarják őket vinni társadalmunkban s meg akarják nyer­ni számukra a néptömegekt. Mindaz, ami pozitív, ami a legutóbbi hónapok­ban történt, ami a CSKP KB ez idei januári plenáris ülése óta és többi plenáris ülései folyamán, ami az ak­cióprogramunk révén jutott el a köz­véleménybe és gondolatvilágunkba, mindezt meg akarjuk őrizni, el alkar­juk mélyíteni és ismét érvényre akar­juk juttatni társadalmunkban. A legutóbbi napok tragikus esemé­nyeiből nagyon megfontolt következ­tetéseket kell levonnunk. A most szer­zett tapasztalatok arra késztetnek bennünket, hogy jól szemügyre ve­gyük az elmúlt hónapokat, lássuk mindazt, ami pozitív, de lássuk azt is, amire árnyak vetődtek. Lássuk meg következetlenségeinket, lássuk hibáin­kat is és tanuljunk belőlük. Ilyen hi­ba volt, hogy nálunk a demokratizá­lási folyamat nemcsak a kommunis­táknak nyitott utat a közéleti tevé­kenységre, nemcsak olyan emberek­nek, akik a szocialista gondolatot támogatják, hanem utat nyitott a szocialista ellenes erőknek is. Utat nyitott olyan emberek előtt is, akik sohasem forrtak egybe a kommuniz­mussal, akik ellenkező álláspontra helyezkedtek. Mi pedig nem találtunk elegendő politikai eszközt ahhoz, hogy felvegyük a küzdelmet ezekkel az erőkkel, legyen bár különféle klubok­ról — a K 231-ről, a KAN-ról, vagy egyéb megnyilvánulásokról szó, vagy pedig azokról a kísérletekről, ame­lyeknek célja, különösen a cseh or­szágrészekben a Szociáldemokrata Párt felújítása stb. volt. Mi egymás között Duböek elvtárssal s a többiek­kel, nagyon nyíltan beszéltünk arról, hogy ezekből a tapasztalatokból is le kell vonnunk a tanulságot. Ezt a hiá­nyosságunkat és következetlenségün­ket, melyhez a CSKP KB máiusi ple­náris ülése is állást foglalt, egyes szocialista országok kommunistái és munkáspártjai is bírálták. Állásfogla­lásunk közismert. Bíráltak bennünket, hogy itt vág yamott nem tudjuk féken tartani a fejleményeket, hogy meg­tűrjük a párt, a kommunizmus, a marxizmus, a szövetséges országok ócsárlását stb. Nekünk megvolt az erre vonatkozó értelmezésünk, meg­találtuk a magyarázatot. Azt mond­tuk, hogy kongresszusra készülünk, új szerveket létesítünk, s megalapoz­zuk a politikai feltételeket arra a küzdelemre, amelyet az igazi anti­­szocialista erőkkel akarunk folytatni. E kérdésben sajnos nem találtunk megértésre. Az Ágcsemyőn és Brati­­slavában folytatott vitában, előtte s utána sem jutottunk közös nevező re. öt szocialista ország katonai egy­ségei hazánk területére léptek. Meg kell mondanunk, hogv pártunk é= ál­lamunk vezető szervei ezt nem t-a­­ték. a katonai egységeket nem hívták hazánk területére. Tragikus wiws-. téspe, tragikus meg nem értésre ke­rült sor. Ezzel kapcsolatban felvetődik az a kérdés, ki hívta be a katonai egysé­geiket. A CSKP KB elnöksége az emlí­tett események éiszakáián nyilatko­zatot tett, hogv nem hívta őket ide sem az államfő, sem pedig a kor­mány, és a pártvezetőség sem. Eleié­től végig, mindaddig nem vitattuk meg azt a kérdést, s nem találtunk rá választ, hogy ki hívta ide a kato­nai egységeket. Neveket sehol sem közöltek. Amikor erről a kérdésről Bratislavában, Prágában vagv Moszk­vában beszéltünk, vezető elvtársaink­kal a CSKP és az SZLKP vezetőségé­nek kivétel nélkül minden tagte be­csületszavát adta. hogv ilven lépést nem tett, s nem is vo't ró'a tudomá­sa. Azok a különböző gyanújelek, (Folytatás a 4. oldalon.) SZARAD För HMPVFC 1968. szeptember 7. A Bratislavában átélt forró augusz- : “tus végi napok után jóleső érzés vé- ! gíg száguldani a csallóközi rónán. Ha < itt-ott nem látnánk szokatlan ciril­­betűs feliratokat, semmi jele nem len­ne a lejátszódott eseményeknek. A határban — úgy mint máshol — trak­torok berregnek, szorgos kezek törik i a dohányt, szedik a paradicsomot, . paprikát. Néhány parcellán kombájn- ! val csépelik á mezőgazdaság szem- : pontjából nagyon fontos lucemama- , got. Sok helyen már a jövő évre gon­dolnak, készítik a magágyat, s a ve- ; tőgépek földbe rakták a repcemagot. Megszokott nyárutói kép van hát a ' Duna-mentén? Talán az lenne, ha az J utóbbi időben lejátszódó események ' nem hagytak volna nyomot az embe­rek hangulatán. Valóban gondterhel- i tek az arcok, nem teszi a föld műve- : lőit derűssé, jókedvűvé az augusztusi esőzések nyomán megfiatalodott ha­tár. Sokan még napjainkban sem igen i értik a történteket, választ várnak a mezőgazdasági üzemek irányítóitól, a pártszervezetektől s a nemzeti bizott­ságok funkcionáriusaitól. Csakhogy a 1 múlt hét végéig azok is eléggé ta­nácstalanok voltak. E napokban azon­ban már ők is többet tudnak mon­dani. A dunaszerdahelyi járásban a já­rási pártbizottság plénuma újból ál­lást foglalt a jelenleg kialakult poli­tikai helyzettel kapcsolatban. Pénte­ken délután a pártszervezetek elnö­keivel is megvitatták a plénum állás­­foglalását és a legsürgősebb tenniva­lókat. A komáromi járásban a járási pártbizottság ülésén körzeti aktívák követték és ott vitatták meg a hogyan továbbot. Országszerte informálták tehát a helyi vezetőket, akik ezáltal kielégítő választ tudnak adni a dolgo­zók kérdéseire, és így lassan eloszla­­. nak az emberek arcáról a gondfelhők. Amellett, hogy szót váltottunk az emberekkel, kíváncsian figyeltük a falvakat és vártuk, hogy hasonlóan, mint a városokban, plakátok, jelsza­vak, röpcédulák garmadája lesz ki­rakva a falakra, kerítésekre. Nos, a falvak képe lényegesen különbözött a városokétól. Alig lehetett látni itt-ott egy feliratot, jelszót. De azok sem sértők, uszítók voltak, hanem a párt, kormány vezetőit éltették és a szo­cializmus, a demokrácia mellett áll­tak ki. Gondoltak, hogy csak a ma­gyar községekben van így. Tévedtünk. A komáromi járásban levő Mudrofío­­von sem láttunk egyebet, mint Dub­­öek és Svoboda elvtársak képeit. Madáron (komáromi járás) Sóky Lajostól, a szövetkezet elnökétől ér­deklődtünk a helyzet felől. — Sok a miért történt ez? kérdés az utóbbi napokban. Mi, igyekeztünk a dolgozóinkat informálni. Persze, ez nem volt könnyű, mert csak a saját véleményünket mondhatjuk. Ebben a nehéz időben alig volt valami irányí­tás felülről, s így a politikai helyzet­tel kapcsolatban eléggé tanácstalanok voltunk, ezért kevesebbet politizál­tunk és többet dolgoztunk. Ügy ment a silózás, mint még soha. De más té­ren is igyekezett a tagság. Többen mondogatták: „Ha azt akarjuk, hogy jövőre arassunk, vetni kell.“ Ezért szorgoskodtak úgy, mint máskor soha — bizonygatta az elnök, s aztán kissé bosszankodva bírálni kezdte a zöld­ségfelvásárlást, ami megint sántikál, tehát semmibe sem veszik az ő erő­feszítéseiket. Kéménden a szövetkezet központi elnökét kerestük, és a népi fogyasz­tási szövetkezet elnökéhez kalauzol­tak. Kelecsényi bácsi a nehéz napok közellátásáról beszélt. — Azt hiszem, csak ott lehet fejet­lenség, ahol a választott szervek nem szóltak bele az áruelosztásba. Nekünk első dolgunk volt, meghatá­rozni, hogy a fő élelmiszercikkekből mennyit adhatunk egy-egy családnak. Emellett a másik üzlet vezetőjét, aki éppen szabadságon volt, rögtön be­hívtuk, s ezzel megoldottuk, hogy a vásárló közönségnek nem kellett olyan soká sorban állni. Ezek az in­tézkedések elősegítették, hogy arány­lag zökkenőmentesen úsztuk meg a válságos napokat. Kelecsényi Rudolf, az egyesült szö­vetkezet központi elnöke, az esti órákban érkezett haza. Ojvárott és Nyitrán járt intézni a szövetkezet ügyes-bajos dolgait. Az ő véleménye csak ennyi: „Aki naponta későn fek­szik le, az rendszerint mélyen alszik. Én is azon a hajnalon csak egy erős zörgetésre ébredtem föl. Az édes­anyám volt a költögető. — „Ébredj fiam, megszálltak bennünket!“ Elő­ször nem hittem, de láttam az arcán, hogy valóban komoly dologról van szó. Hittem, nem hittem, valóság volt. De azért, mi az első pillanattól kezd­ve bíztunk a Duböek-vezette pártunk­ban és azt tartottuk a legfontosabb­nak, hogy mindenki végezze a felada­tát és semmilyen termés ne menjen ikárba, vagyis gondoljunk a holnapra. Ez valójában így is történt s a három 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom