Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1968-08-17 / 33. szám
Egy tapasztalt méhész Ahány ház, annyi szokás — tartja a közmondás. Ahány méhész, annyi vélemény. Nemcsak a kaptárakra vonatkozóan, 'de a méhekkel történő foglalkozást Illetően Is. Nemrég Kamocsán jártam, ahol a véletlen egy tapasztalt méhésszel hozott öszsze. Ezt nem én állítom, hanem azok, akik jól ismeritk szaíkmaí fölkészültségét, tudását. Akik Így vélekedneík, nem járnak messze az igazságtól, mert Lukács László negyvenkét éves szakmai tapasztalattal rendelkezik. Amikor bekopogtattam a Lukács portán, a házigazdát serény munka közepette találtam. Korszerűen berendezett asztalos műhelyében munkálkodott. Mint mondotta, a kevés nyugdíj mellé kénytelen néhány koronát keresni. Érkezésünkre sutba dobta a szerszámot és beljebb invitált. Amikor a méhészetre terelődött a szó, szinte éveket fiatalodott. Negyvenkét évvel ezelőtt — 1926-ban — kezdett méhészkedni. Azonnal tagja lett a méhészegyesületnek. Tagságát mind a mai napig megtartotta. Az akkori szakirodalom és gyakorlati tapasztalatok arra ösztönözték, hogy a Balogh-rendszerű képtárakkal induljon. Ehhez mind a mai napig hű maradt. Szerinte ez a kaptártípus azért előnyös, mert kedvező feltételeket biztosít a méhek fejlődéséhez és teleltetéséhez. A fiatal méhgenerációk a mézhordás idején intenzív munkát tudnak kifejteni. A keretek nagysága a költőtérben 35X35 cm. A mézt^rben levő keretek nagysága 35 X 17,5 cm (hizlalt kerete^). A méztérben levő keretek tehát fele nagyságúak, mint a költötérben. Előnyük abban rejlik, hogy hordás idején hamar megtelnek és a pergetés alkalmával könynyebb vele a munka. A méztérben alkalmazott kisméretű kereteknek még egy további előnyük van, mégpedig a fenyőméz hordásnál. Mint ismeretes, a fenyőméz igen gyorsan kristályosodik s ha nagy a keret, a pergetésre csak hosszabb idő után kerül sor, amíg a méz megsűrűsödik, nehezen pereg, miáltal a kiépített ikeretek megrongálódnak. Ezt vándorlásai során, mások kárán tanulta meg, mert az 1948-as években ő is vándorolt. A méhész szerint ma már nem igen érdemes, mert gyakran előfordul, hogy a vándorlással összefüggő kiadások sem térülnek meg. Különösen az utóbbi években, mert az akácvirágzás idején rendszerint kedvezőtlen az időjárás. Szeles, hideg időik miatt sok méh pusztul el. Lukács elvtárs jelenleg tizenhét családdal dolgozik. Azonban volt időszak, amikor a méhállománya elérte a 100 családot is. Igaz, hogy akkor bőséges méhlegelők voltak, nem úgy mint napjainkban. Évtizedekkel ezelőtt a tarlóvirág bőséges méhlegelőt biztosított. A felszabadulást követő években jelszóvá vált „kasza után eke“ mozgalom, s ez a méhészet hátrányára történt. De nemesek ez befolyásolja kedvezőtlenül a méhészkedést, hanetn a vegyszeres gyomirtás és a növények porzása, permetezése. A kártékony rovarok elleni védekezés ezen módszere ellen nem Is lenne kifogás, ha azt nem a virágzás teljében és az utasítás szerint végeznék el. A baj az, hogy legtöbbször mezőgazdasági üzemben nem tartják be az óvintéz. kedéseket, melynek kárát a méhek vallják. Igen sok méh pusztul el a gondatlanság következtében. A méhlegelőket illetően a mezőgazdasági üzemek segíthetnének. A pillangós növények termesztésével nemcsak a méhek számára biztosítanánk bőséges legelőt, hanem az állatállomány számára bőséges takarmány is lenne. Lukács elvtárs foglalkozott a méhek fajtájának kiválasztásával, mert van jól és rosszul mézelő méh is. Annak megállapításához, hogy melyik méhfajta a legalkalmasabb, sok évi gyakorlatra van szükség. Elsőrendű feladat az anya kiválasztása, melyet gondos munkával kell végezni, mert ettől függ a méhcsalád életképessége. A jól fejlett anya biztosítja a család szaporodását, életét. Az anyákat nem jelöli, de munkájukat rendszeresen ellenőrzi és szükség esetén új anyákkal helyettesíti. Anyaneveléssel Is foglal, kozott, de az utóbbi években felhagyott vele. A méhek saját maguk nevelik az anyát, de ügyel arra, hogy az anyabölcsőkből életképes anyák keljenek ki. Nagy gondot fordít a méhekkel való munkára. Ügyel, hogy a méheknek minden időszakban elegendő eleség álljon rendelkezésre. Ennek köszönheti, hogy az elmúlt 42 év alatt egyszer sem fordult elő olyan eset, hogy méhcsaládok élelemhiány miatt pusztultak volna el. A téli teleléshez elegendő mézet hagy a családoknak s ezt két kiló cukorral megtoldja. A tavaszi serkentés alkalmával családonként három kilogramm cukrot etet föl. A föletetést egy ötletes szerkezettel oldotta meg. A feloldott szirupot egy vályúszerű alkalmatosságba önti, amelyet három rekeszre osztott. Az első rekesz alján kerek nyílás van, mely nyílást ráhelyez a kereten levő nyílásra. Ezen keresztül jönnek föl a méhek a táplálékra. A rekesz fala csupán annyira alacsony, hogy azon átférjenek a méhek a második rekeszbe, amelyben a szirup és úsztató van. Ez az úsztató a táplálék mennyiségével párhuzamosan süllyed vagy emelkedik. Az etetőt egy üveglap fedi, mely mozgatható. Ezt az üveglapot csak annyira mozdítja el, hogy a harmadik rekeszbe beönthesse a kellő mennyiségű táplálékot. Ennek falát már súrolja a fedőlap, s így a méhek ebbe a rekeszbe nem juthatnak. Az etető nagysága kb. 20X8 cm nagyságú. Már 20 esztendője használja, főleg serkentés céljából. Előnye, hogy kizárja a rablás lehetőségét. Visszatérve a kaptárakra, Lukács elvtárs abban a kedvező helyzetben van, mivel asztalos, nem okoz gondot számára a kaptának készítése. De nemcsak saját használatára készít kaptárakat, de rendelésre is. Miért is ne csinálna, hiszen ez áll legközelebb szívéhez. Sok évi tapasztalat sűrűsödik össze munkájában. Tudását azonban nem rfejti véka alá, hanem meg. osztja azokkal a méhészekkel, akik tanácsért fordulnak hozzá. Kedves közvetlenségével, megnyerő modorával,- őszinte emberi jellemével az első percekben belopja magát az emberek szívébe. Tudásával nem kérkedik, csupán' tényeket közöl, megállapít és utat mutat. Tapasztalatait nem erőszakolja rá másakra, csak közli, hogy ő így szokta csinálni. Ez nem más, mint szerénység. Ezért becsülik, tisztelik őt. Andr;skin József Az évezredes méz ókori népek három jó tulajdonsága miatt becsülték a mézet. Édesítő, szépítő és gyógyító hatása tette nélkülözhetetlenné. Kevés olyan szert ismerünk, mely az évszázadokat túlélve, megtartotta értékét. (A nádcukrot Európa csak Nagy Sándor indiai útja után Ismerte meg. A gazdagok méregdrága, ínyenc csemegéje volt.) A mézet, mint édesítőszert, csak a 150 éves répacukor tudta háttérbe szorítani. A répacukor, mint olcsó ipari termék meghódította a világot, de a méz jelentőségét és értékét nem csökkentette, mert azóta a gondos vegyi és biológiai vizsgálatok bebizonyították, hogy a méz nemcsak édesítőszer, hanem a szervezetet építő, fermenteket és vitaminokat tartalmazó tápanyag is. A méz gazdag szőlőcukortartalmát szervezetünk változatlan formában használja fel, és adja át a vérkeringésnek. Kalcium, kálium, vas és jódon kívül vitaminokat, alma-, szőlő-, citrom- és tejsavat is tartalmaz. Baktériumölő. és gombaszaporodást gátló hatása is bebizonyosodott. Tárolhatóságára jellemző, hogy az ősi sírokban talált méz összetétele változatlan maradt. A méz nemcsak a gyógyszeripar alapanyaga: a házipatika számára is értékes: hüléses megbetegedéseknél és hörghurut ellen a mézes tea ma is közkedvelt. Biológiai értékére jellemző, hogy a beteg és az egészséges ember számára egyaránt hasznos a méz. A mézes arcpakolást, mint bőrápolószert, világszerte kedvelik. Táplálja, és bársonyossá teszi az arc bőrét. Közöljük két összeállítását: Mézpakolás normális vagy zsíros bőrre: 35 g mézet felnelegítünk folyékonnyá, hozzáteszünk 90 g grízes lisztet, 1 tojás fehérjét vagy kevés tejet. Az egészet jól öszszekeverjük, és az előzőleg alaposan letisztított arcra ecsettel felkenjük. A szem környékét szabadon hagyjuk. A mézmaszkot 30 percig tartjuk az arcunkon, majd langyos vízzel leöblítjük. Mézpakolás száraz bőrre: 1 kávéskanál (ugyancsak felmelegített) mézet összekeverünk 1 tojássárgájával, és annyi babaolajjal, hogy kenhető pép legyen. A megtisztított arcra ecsettel rákenjük és 30 percig hagyjuk az arcon száradni. Langyos vízzel öblítjük le utána arcunkat. Szakolyi Edit Lukács László méhészetének egy része. Fotó: Andriskin J.
