Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-17 / 33. szám

T%lplomáclat nagyhatalommá vál­tunk. A világsajtó első helyen foglalkozik immár hónapok óta a csehszlovák fejleményekkel, hazánk területén egymást érik a legmagasabb szintű pártközi tárgyalások. A Tito vezette Jugoszláv küldöttség eutazását kővetően megérkezett Walter Ulbricht elvtárssal az élen a Német Szocia­lista Egység Párt küldöttsége. A Kar­lovy Vary-ban lefolytatott tárgyalá­sok sikerrel fejeződtek be. ezt bizo­nyítják a kiadott nyilatkozatok. A megbeszélések Után megtartott sajtó­­értekezleten a német elvtársak annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy respektálni kell Csehszlovákia specifikus helyzetét s Európa bizton­ságának a záloga az államok egyen­jogúságában és szuverenitásában rej­lik. A tárgyalások sorozata ezzel még nem szakadt még. Mindössze egy nap pihenőre került sor s máris fogadhat­tuk hazánk területén a Finn és a Ro­mán Kommunista Párt delegációját. Bár a jelen pillanatban még nem szá­molhatunk be a tárgyalások ered­ményéről, az előjelek arra vallanak, hogy a megértés és segíteni akarás légkörében zajlanak le. pártunk legfelső vezetői kemény r munkás napokat élnek át. A bilaterális tárgyalásokkal egyidőben alaposan fel kell (készülni a CSKP rendkívüli XIV. kongresszusára is. A pártsajtó e héten közzé tette a kommunista párt új alapszabályzatát, amely szintén nem ikerülte el a hazai közvélemény és természetesen a vi­lágsajtó figyelmét. Az új alapszabály­zat tervezete mindenekelőtt a párton belüli demokrácia teljes érvényesülé­sének óhajt szabad utat engedni. A kongresszusi előkészületekkel ' kap­csolatban ugyanakkor folyamatban van néhány jelentős dokumentum ki­dolgozása. A CSKP KB elnöksége leg­utóbbi ülésén többek között megtár­gyalta hazánk föderatív elrendezésé­nek a tervezetét is, amelyet a XIV. kongresszus elé terjesztenek. Ugyan­akkor értékelte a népi milícia tevé­kenységét, határozottan elutasította az ellene irányuló alaptalan támadá­sokat s ismételten megállapította, hogy milíciánk a demolkratizációs fo­lyamat szocialista jellegének a bizto­sítéka és úgyszintén hazánk védelmi rendszerének fontos láncszeme. Pár­tunk elnöksége továbbá foglalkozott néhány huligán-csoport tevékenysé­gével is, amelyek hazánk fővárosa utcáin méltán keltenek felháborodást, s politikai-erkölcsi provokációkkal próbálnak ártani népünk ügyének. %#alöban össznépi mozgalommá * terebélyesedett a „köztársa­ság alapjára“ indult gyűjtési mozga­lom. A 2171-es bankszámla óráról­­órára szinte százezrekkel növekszik. Figyelemre méltó földmíívesszövetke­­zetatnk bekapcsolódása ebbe az ak­cióba. Nap mint nap érkeznek a hí­rek, hogy földműveseink terven fe­lül elért terményeiket ajándékozzák az államnak. Eddig több száz vagon gabonát bocsátottak az állami alap rendelkezésére. Teljes gőzzel folyik a köztársaság arany-tartalékának a megerősítése is. Ma már nem gram: mokról, hanem kilókról számolha­tunk be. A hazafiság szép példáját szolgáltatják polgáraink, amikor meg­válnak kedves ékszereiktől. De nem fukarkodnak a hazánkba látogató külföldi turisták sem, nem szólva azokról, akik Csehszlovákiába mint régi hazájukba érkeznek néhány na­pi pihenésre. Yovúbbá is napirenden maradtak * a rehabilitációik. Egy égész eor rehabilitációs bizottság működik, amelyek feladata, hogy esetenként bírálják el az egyes (kérelmeket. A CSKP KB ellenőrző bizottsága javas­latára a közelmúltban tizenhat régi elvtárs kapta vissza párttagságát. Per­sze a múlt deformációiból eredő hi­báik jóvátétele nemcsak a legfelsőbb szinten folyik. Pártunk következete­sen kitart eredeti elhatározása mel­lett s mindenkinek jóvátételt ad akit jogtalanul ért sérelem. Természetesen a kérdés bonyolultsága bizonyos tü­relmet kíván. Hisz a már előbb em­lített bizottságoknak több tízezer ügyet kell felülvizsgálnia. Ugyanak­kor szükséges megjegyezni, hogy semmi esetre sem engedhető meg az osztályellenség, a régi kizsákmányo­­lők, népelnyomőik, kulákok rehabili­tációja. A kibocsátott törvény csakis azokra vonatkozik, akiket jogtalan sérelem ért. Pártunk bátran szembe nézett a múlt hibáival, azok követke­zetes eltávolításáért minden kom­munista felelősséget érez. De ezzel egyidőben felelősséget érzünk hazánk további sorsáért, népeink boldogulá­sáért is. (—mre) 2 SZABAD FÖLDMŰVES 1968. augusztus 17. Közös nyilatkozat A CSEHSZLOVÁKIÁI lengyel, ukrán Es magyar KULTURÁLIS SZÖVETSÉGEK KÉPVISELŐINEK TANÁCSKOZÁSA [Az alábbi nyilatkozatot a tanácskozó felek megküldték: Ludvík Svoboda köztársasági elnöknek, Alexander Dubcek­­nek, a CSKP KB első titkárának, Vasil Bil'aknak, az SZLKP KB első titkárának, Oldrich Cerník miniszterelnöknek, Josef Smr­­kovskynak, a Nemzetgyűlés elnökének, Dr. Frantisek Kriegel­­nek, a Nemzeti Front KB elnökének, Dr. Gustáv Husák minisz­terelnökhelyettesnek, OndreJ Klokocnak, az SZNT elnökének és Dr. Cestmír Císárnak, a CSNT elnökének. A Kolodéjeben ülésező kormány­­bizottság kezdeményezésére megindult tárgyalások folytatása céljából 1968. augusztus 14-én Bratislavában közös tanácskozásra ültek össze a Lengyel Kulturális Szövetség, az Ukrán Dol­gozóik Kulturális Szövetségéltek és a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kul­turális Szövetségének képviselői, hogy megtárgyalják azokat az alapvető kérdéseket, amelyek a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban élő vala­mennyi nemzeti kisebbséget érintik. Ezek a kérdések társadalmunk demo­kratizálódási folyamata során merül­tek fel. Közös álláspontunk, amelyet a fen­tebb említett elvi kérdéseikkel kapcso­latban foglaltunk el, a következő: 1. A Csehszlovák Szociadista Köz­társaság alkotmányában kifejezésre kell juttatni azt a reális és tényleges valóságot, hogy Csehszlovákiát nem csak nemzetek, hanem nemzetiségek is alkotják. 2. A Csehszlovák Szocialista Köztár­sság nemzetei és nemzetiségei egyen­lők,' s az a történelmi tény, hogy a köztársaságot a cseh éd a szlovák nemzet alapította, nem lehet egy szo­cialista államban, ahol a hatalom bir­tokosa a dolgozó nép, a jogi egyen­lőtlenség forrása. A nemzet és a nem­zetiség egyaránt érdekazonosságot ki­fejező természetes társadalmi alaku­lat, csoport, így tehát az államiság hordozója is. 3. A nemzetek és nemzetiségeik tényleges és teljes egyenjogúságának biztosítása nem függhet az egyének akaratától, hanem ezt az egyenjogú­ságot a demokratizálódásnak és a köztársaság egészének, valamint a társadalmi csoportok érdekeinek fi­gyelembevétele szükségszerűen és törvényszerűen kell, hogy létrehozza. 4. Az egyenjogúságot és a nemzeti­ségeik önigazgatási jogát nem elegen­dő csupán deklarálni. Ezt a jogot az alkotmányban kell biztosítani, s alkot­mányosan kell megteremteni az emlí­tett jogok gyakorlásának azokat az államhatalmi, politikai és végrehajtó szerveit és intézményeit, amelyek a köztársaság egésze érdekeinek maxi­mális figyelembevétele mellett teljes egészükben biztosítják a nemzetisé­geknek az egyenjogúságból fakadó önigazgatását. Az SZLKP akciópro­gramja leszögezi: „Szlovákia Kommu­nista Pártja szükségesnek tartja hang­súlyozni, hogy a nemzetek, a csehek és a szlovákok államjogi viszonyának föderalizálásával összhangban bizto­sítani kell a nemzetiségeik helyzeté­nek és egyenjogúságának reális, al­kotmányos garanciáit, olyan intézmé­nyeket és nemzetiségi szerveket ikell létrehozni, amelyek felelősségteljesen képeseik megoldani a nemzetiségek Előtérben az iskolák építése Vakáció idején az építőipar figyel­me törvényszerűen az iskolai építke­zések felé irányul. Közeledik szep­tember elseje, s ezért nem árt kissé körülnézni, vajon milyen a helyzet az Iskoláik építése terén. Mindjárt elöljáróban leszögezhetjük, hogy nem éppen rózsás. Több mint hatszáz tan­terem átadását halasztották el építő­ipari dolgozóink augusztusra. Bár a legelőnyösebb a helyzet Nyu­gat-Szlovákiában Itt is akad bőven behozni való. Száztizenhat tanterem átadása van veszélyeztetve. Még min­dig kétséges a Hidaskürti Alapfokú Kilencéves Iskola sorsa, Illetve az, vajon sikerül-e tanévnyitóra „tető alá hozni“. Hasonló a helyzet az ara­­nyosmarőti diákszállóval kapcsolato­san is. Ezzel szemben határidő előtt szeretnék átadni az ógyallai iskolát s úgyszintén egy huszonöttantermes iskolát Károlyfalun. A határidőik betartása szempontjá­ból legkedvezőtlenebb a helyzet Kö­zép-Szlovákiában. Ugyanis jogos két­ség merül fel négy iskola sorsával kapcsolatban, amelyeket valószínűleg nem sikerül szeptember elejéig átadni. Ha ebben a kerületben építőipari dol­gozóink be akarják tartani az időter­vet, úgy nem kevesebb, mint 237 tan. termet kell augusztus folyamán még átadniuk. Nem sokkal rőzsásabb a helyzet a Kelet-Szlováikiai kerületben. Itt e hő­nap folyamán 218 új tantermet kell átadni. Am ebben a kerületben is kételkednek az Iskolaügyi szervek, vajon sikerül-e betartani a tervet. A hátralévő hetekben természete­sen még sok mindent be lehet hozni. Persze előfordulhat, hogy rosszabbra fordul a helyzet. Nem árt tehát em­lékeztetni egy jól bevált módszerre. A múlt évben a helyi nemzeti bizott­ságok anyagi ösztönzésképpen külön prémiumokat ajánlottak fel az épít­kezések gyors befejezése esetén. Ta­lán ez a módszer segít idén is? ... felmerült problémáit." A CSKP akcióprogramja ugyancsak leszögezi: „Szükségesnek tartjuk ki­emelni, hogy programunk alapéival teljes mértékben és egyaránt vonat­koznak mind a két nemzetünkre, mind pedig a többi nemzetiségre. Ennek érdekében le kell rögzíteni a teljes és tényleges politikai, gazdasági és ■kulturális egyenjogúság alkotmányos és törvényes biztosítékait. Ezért a nemzetiségeik érdekeit biztosítanunk kell az országos, kerületi, járási, vá­rosi és helyi államhatalmi és köz­­igazgatási szervek felépítése szem­pontjából Is. Szükséges, hogy a nem­zetiségek létszámuk arányában le­gyenek képviselve politikai, gazdasá­gi, kulturális és közéletünkben a vá­lasztott és végrehajtó szervekben. Biz­tosítanunk kell a nemzetiségek aktív részvételét a közéletben, az egyenjo­gúság és azon elv szellemében, hogy a nemzetiségeiknek joguk van önál­lóan, önigazgatás útján dönteni az őket érintő ügyeikben.“ A fentebb említett négy pont mel­lett azért is félreérthetetlenül kiál­lunk, hogy támogassuk az elvet: a Csehszlovák Szocialista Köztársaság föderalizációjáról, az 1968. . október 28-án kiadandó alkotmányos törvény elfogadásával együtt és egyidejűleg fogadják el a nemzetiségekről szóló alkotmányos törvényt Is, mely rög­zíti Csehszlovákia nemzetiségei jö­vendő helyzetének elveit. A fenti közös elveken kívül a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság nem­zetiségei a különböző földrajzi, gaz­dasági, történelmi feltételeikből ki­indulva külön sajátosságokkal is ren­delkeznek, amelyeket tekintetbe kell venni s megfelelő törvényes normák­kal ikell biztosítani. Ml, az említett kulturális szövetsé­gek és tagságuk képviselői, a cseh­szlovákiai lengyel, ruszin-ukrán és magyar közvélemény széles tömegei­nek nevében felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy a cseh és a szlovák nemzettel együtt, egységes szövetségi államban kívánjuk felhasználni alko­tó Igyekezetünket az egész demokrati­zálódási folyamat sikere érdekében, s teljes mértékben magunkévá tesz­­szük a szocialista demokrácia alap­elveit, a demokrácia oszthatatlanságá­nak elvét, úgy mint azt a CSKP akció­­programja is leszögezi. Egyértelműen kijelentjük, hogy te­vékenységünket továbbra Is a szocia­lizmus építésének elvei fogják Irányí­tani,, a CSKP és a Nemzeti Front poli­tikájának, a Szovjetunióval és a szo­cialista közösség országaival való szilárd szövetségnek szellemében. A Lengyel Kulturális Szöveség KB nevében: CHZRASZCZ TADEUSZ vezető titkár, SZMEJA HENRYK osztályvezető. Az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetségének KB nevében: MINDOS MICHAL elnök, GULLA FEDOR vezető titkár, KOVÄC FEDOR titkár, A CSEMADOK KB nevében: Dr. SZABŰ REZSŐ vezető titkár, DR. doc. CSANDA SÁNDOR, PATHÖ KAROLY, NAGY JENŐ elnökségi tagok, Dr. KRIVOSIK ISTVÁN a KB tagja. R£étségtelen, hogy a szocialista építés két évtizedes története folyamán, akarva-akaratlanul sóikat vétettünk a szocialista demokrácia alapelvei ellen. így mondom: vétet, tünk!... Mert bár a legnagyobb felelősség vezető politikusainkat ter­heli, a probléma mélyére tekintve láthatjuk, hogy szinte mindannyian ludasok vagyunk a dologban. Mert nemcsak Slánsky-per volt, nemcsak az úgynevezett burzsoá nacionalistá­kat ítélték el jogtalanul, hanem a Sárák féle féltékenységi peren túl­menően akadtak szép szerével jogta­lanságok az alsóbb régiókban is, amelyekről ma rendszerint csak globálban emlékezünk meg. Pedig, ha már a mennyiségnél tartunk, a sé­relmek jóval nagyobbik fele a járási és helyi nemzeti bizottságok szintjén történt. Egyeduralkodó párttitikárok, basásikodó nemzeti bizottsági elnökök és titkárok, kiskirályosdit játszadozó szövetkezeti vezetők bőven akadtak, s ha őszinték akarunk lenni, meg kell mondanunk, hogy nagyobb ré­szük még mindig „fent ül“. Persze az ő felelősségük lényegesen kisebb, talán .vétségeik Is, ugyanakkor hu­mánus szempotból nehezen magyaráz­ható. Nem szólva arról, mennyire nevetséges, ha ezek az emberek most egyik napról a másikra a demokrácia bajnokaivá válnak. Nem szeretnék abba a hibába esni, mint manapság sokan. Vezető káde­reink politikáját, gazdasági tényke­dését bírálva, legyen szó’ bármilyen szinten tevékenykedő vezető embe­rekről, el ikell ismernünk, hogy fo­gyatékosságaik mellett voltak eré­nyeik is. Tény, hogy nagyobb részük igyekezett odaadóan szolgálni a nép ügyét s így a hibák jelentős része túlbuzgóságból is született. De nagy szerepet játszottak a műveltségben hiátusok, a tájékozatlanság s nem utolsó sorban a rosszakarat is. Mert ilyen is volt! Mégis, próbáljuk meg kibogozni, vajon mi okozta, hogy kü­lönben jóhiszemű, tapasztalt funk­cionáriusok lába alól csúszott iki a talaj, s nem egy esetben több kárt, mint hasznot hajtottak a szocialista társadalom építése malmára. Kézen­fekvő, hogy bizonyos eszmei zűrza­var, a marxista, filozófia félremagya­rázása, illetve egyes fogalmaik, filo­zófiai kategóriák helytelen értelme­zése okozta elsősorban a zavart. Ve­gyük csak például a szocialista de­mokrácia fogalmát. Lépten-nyomon hangsúlyoztuk fontosságát, szigorúan megköveteltük következetes érvénye­sítését, s mint eléggé későn tapasz­taljuk, komoly deformációkra került sor mindennek ellenére. Viszont ér­dekes lenne megkérdezni még ma is Demokrácia - emberség — bár kissé eső után köpönyeg Ize lenne —, hogy a nemzeti bizottságok vezetői, dolgozói hogyan értelmezik ezt a fogalmat. Milyen tartalmat Lát­nak mögötte, hogyan képzelik el konkrét megvalósulási formáját. Ugyanakkor vonatkoztathatjuk ezt a szövetkezeti demokráciával kapcsola­tos kérdésekre is. Valószínűleg kide­rülne, hogy falvaink vezetői, a nagy­üzemi mezőgazdaság irányítói — tisz­telet a kivételnek — nem készültek fel eléggé erre a kérdésre. A dolog tehát valahogyan úgy állt, s részben úgy is áll, hogy teljes bevetéssel pro­pagáltunk valamit, amit sokan nem értetteik meg. Oj társadalmi viszonyok kialakítását követeltük meg olyan emberektől, akiknek ehhez nem volt meg a kellő felkészültsége. Viszont bizonyítani akartak! ... így aztárí ha nem ment szép szóval, hát csavartak egyet a hatalmi eszközök végtelen menetén. Ha nem reccsent, roppant... Nem csoda tehát, hogy száz számra ültük végig az olyan gyűléseiket, ahol mindent egyhangúlag fogadtunk el, szavazásra emeltük a jobbunkat, s mi­után az egész tanácskozást végig­szundikáltuk, azt sem tudtuk vajon mire szavazunk. Volt rá eset, hogy szűkebb körben esetleg hangot ad­tunk ellenvéleményünknek, de ezt is csak addig, amíg egyszer baj nem lett belőle, amíg a szemünkre nem vetették, hogy romboljuk a vezetők tekintélyét, hogy sejtelmünk sincs róla mi az alkotó bírálat, és külön­ben Is ... mindent a maga helyén. Éppen ezért találtuk helyénvalónak, ha inkább nem szólunk, s ikissé cso­dálkozva néztünk azokra az „össze­férhetetlen“ emberekre, akik minden­nek ellenére „mániákusan“ meg mer­ték mondani a saját és természetesen „helytelen“ nézeteiket. De eljött az­után az az idő, amikor a vezető elv­társaik szinte idegesen megkövetelték tőlünk — áldemokratiikus arcot öltve —, liogy szóljunk hozzá a problémá­hoz. Valószínűleg megérezték, hogy baj lesz a nagy hallgatásokból, s így aztán a „bírálatért“ nem megróvás, hanem dicséret járt, aki jó fiú akart lenni „bátran rámutatott a problé­mákra“. Ez volt még csak a fura világ! A felszólalók elszajlkózták a fő­beszámoló egyes részeit, mindent na­gyon helyesnek, haladónak minősítet, tek, nem győzték magasztalni felette­seik bölcs előrelátását s végül epe­kedve adtaik kifejezést annak a re­ményüknek, hogy a szóban forgó — különben helytelen — intézkedéseket mielőbb érvényesítsék. Az illúzió tehát teljes volt. Ki merte itt kétségbe vonni a szólásszabadsá­got, hisz éppenségel noszogatták az embereket, hogy szóljanak. Talán nem szükséges hangsúlyozni: az a legjobb, amikor az embereket nem kell noszogatni... szólnak maguk­tól is! B. P. I. Kongresszus előtt Alig egy hét választ el ben­nünket Szlovákia Kommunista Pártja rendkívüli kongresszusé, tői. Kétségtelen, hogy a közvé­lemény eddig nem tapasztalt érdeklődést tanúsít e kongresz­­szus iránt. Nem csoda, hisz va­lóban alapvető, társadalmunk életét hosszú időre meghatározó tanácskozásról van szó. Mindenekelőtt figyelemre mél­tó, hogy Szlovákia Kommunista Pártja rendkívüli kongresszusá­ra ezúttal Csehszlovákia Kom­munista Pártja kongresszusa előtt kerül sor. Mit jelent ez? Mindenképpen arra enged kö­vetkeztetni, hogy pártunkon belül a jövőben megkülönböz­tetett figyelmet szentelnek majd a demokrácia kérdésének. Tehát nem felülről lefelé szü­letnek meg a fontos határoza­tok, társadalmi fejlődésünk út­ját megszabó dokumentumok, hanem pont fordítva, a párt­tagság széleskörű bevonásával az alapszervezetekből kiindul­va kapják meg végső formáju­kat, felölelvén így a problémák egész sorát, a vélemények tö­megét. Ezt példázza az a tény Is, hogy a szlovákiai kongresz­­szus megelőzi az országost, tgy aztán a feladatköre Is nagyobb, a felelősségről nem is szólva. Semmi esetre sem szorítkozik majd arra, hogy a CSKP rend­kívüli kongresszusán jóváha­gyott, tehát immár a szlovákiai kommunisták által is aláírt ha­tározatokat vitassa meg újra és lényegében olyan határoza­tokat hozzon, amelyek csak szövegezési eltéréseiket mutat­nak az előbbivel szemben. Szlovákia Kommunista Pártja tehát rendkívül fontos tanács­kozás elébe tekint. Hazánk fö­deratív elrendezése, a demo­­kratizáciő következetes végre­hajtása alkotják majd leginkább a vita tárgyát. Persze felmerül bizonyára a rehabilitációk kér­dése és sok más probléma. Így többek között talán az Is, hogy tulajdonképpen hányadik szlo­vákiai kongresszusról van szó? Az eddigi számozás ugyanis nem felel meg egészen a való­ságnak s ellentétbe kerül bizo­nyos párttörténeti tényekkel. Szlovákia Kommunista Pártja ugyanis 1944-ben tartotta első kongresszusát Besztercebányán. Ez volt az úgynevezett „egysé­gesítő“ kongresszus. A követke­zőre 1950-ben került sor, tehát hat esztendő elmúltával. Ez volt a második tanácskozás, de mi­velhogy a számozás nem egye­zett Csehszlovákia Kommunista Pártja kongresszusainak a szá­mával talán kissé önkényesen és nem valami nagy párttörté­neti hozzáértéssel egyszerűen kilencedik kongresszusnak ne­vezték el. Hazánkban a demokratizáclós folyamat egyúttal azt Is jelenti, hogy bizonyos történelmi ténye­ket is tisztázunk. így aztán nem fér kétség ahhoz, hogy nagyobb tisztelettel és megbe­csüléssel foglalkozunk majd Szlovákia Kommunista Pártja történetével is, természetesen beleértve az itt élő nemzetisé­gek kommunista mozgalmait. Mindezzel tartozunk önmagunk, nak, pártunk becsületes harco­sainak, akik nem egyszer vérü­ket áldozták népünk jövőjéért, boldogulásáért. (-Iogh) — Dolgozni meg egyedül menjek!... (I. H.J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom