Szabad Földműves, 1968. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-10 / 32. szám

SZABAD FÖLDMŰVES A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA Bratislava, 1988. augusztus 10. Ara 1.— Kés XIX. évfolyam, 32. szém. Szak­melléklet: Közöljük: a Csehszlovák és a Magyar Rádió és Televízió jövő heti műsorát A bratislavai megegyezés után bizakodva mosolyognak a csehszlovák és szovjet állam- és pártfunkcionáriu­sok. CTK felv. A szocialista internacionalizmus győzelme A történelem ritka pillanatai kö­zé tartozik, amikor egy nép spontán lelkesedéssel követi vezetőit. Kom­munista pártunk január óta a sző legszorosabb értelmében társadal­munk mozgató erejévé vált. Olyan politikai tőkét kovácsolt magának, amely egyúttal garanciát is jelent, a szocialista társadalomépítés biztosíté­kát. A januári plénum a kezdeménye­zés, az alkotó munka óriási tartalé­kait tárta fel. A szocialista demokrá­cia elmélyítésének meghirdetésével mintegy varázsszóra tört fel népünk­ből a tettrekész elszántság, valóra váltani régi álmainkat, odaadó, be­csületes munkával építeni és felépí­teni szocialista országunkat. Ma bátran mondhatjuk, hogy a szocialista eszmék egész népünk előtt hitelt kaptak, sikerült feloldanunk az egyre inkább eluralkodó politikai közönyt, s az emberek hosszú idő­szak után ismét tanújelét adták és adják, hogy lelkesednek a szocializ­mus gondolatáért. Ügy is lehetne mondani, hogy sikerült lehántaní er­ről a fogalomról mindazt, amit az elmúlt időszak politikai deformációi torzítottak rajta. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy szocialista országépftésünk kiemelke­dő sikerei ellenére is súlyos gazda­ságpolitikai hibák csúsztak be. Az elmúlt két évtizedet nem egyszer a tétova útkeresés jellemezte, s az államgazdaság irányításának többszö­ri tökéletesítése sem hozta meg a várvavárt eredményeket. Ebben a vo­natkozásban tehát az új pártvezetés, a kormány, nem éppen rózsás hely­zetet kapott örökbe. Tudatosítja ezt dolgozó népünk is. De nemcsakhogy tudatosítja, hanem az „aki gyorsan ad, kétszer ad“ elv alapján igyekszik segíteni rajta. A 2171-es számú bank­számla, úgy véljük, örökké beíródik hazánk történelmébe. Üzemek, egyé­nek, a legkülönbözőbb kollektívák utalják át erre a számra megtakarí­tott anyagi eszközeiket, hogy előmoz­dítsák gazdasági helyzetünk gyors konszolidációját. A dolgozók ezrei ajánlják fel havi fizetésük egy szá­zalékát a köztársaság alapjára, nyug­díjas nénikék nyúlnak összekuporga­­tott pénzecskéjükhöz. A nagy ipari vállalatok százezres, milliós tételeket ajánlanak fel, de nem szorulnak a háttérbe földművesszövetkezeteink sem. Ndp mint nap olvashatjuk a hír­lapok hasábjain, hogy megmozdult a mezők népe is, pénzt, gabonát és egyéb terményfelesleget ajándékoz­nak hazánknak. Ha most visszagondolunk régebbi vitáinkra a szocialista hazafiságról, kissé szégyenkeznünk kell. Mennyire, de mennyire nem sikerült feltölte­nünk ezt a fogalmat konkrét tarta­lommal. A formális és sokszor kierő­szakolt kötelezettségvállalási mozgal­mak, a különböző munkaversenyek távolról sem tudták olyan mérték­ben aktivizálni a dolgozó tömegeket, mint ez napjainkban történik. De nemcsak erről van szó. A legszebb, a legbiztatóbb e mozgalomban az, hogy nem „felülről“ szervezték. Az elhatározás a munkapadok mellett született, kint a mezőkön ötlött fel az emberekben. Mindenki érzi, tudja: tenni kell valamit. Mindannyian tisz­tában vagyunk vele, hogy amit te­szünk magunkért tesszük, jövőnk ér­dekében cselekszünk. önkéntelenül is felötlik az ember­ben: mindez miért? Tulajdonképpen mi váltotta ki az emberekből ilyen hirtelen ezt az öntudatot? Hogyan születik meg a szocialista hazafiság egyik legszebb példája?... A válasz egyértelmű. Pártunk őszintén szólt a néphez, őszintén tárta fel problé­máinkat s társadalmi szerepéhez, küldetéséhez híven megmutatta az utat, amelyen haladnunk kell. A szo­cialista demokratizmus következetes érvényesítése, a szólás- és sajtósza­badság biztosítása, a sérelmek, jog­talanságok orvoslása méltán ébresz­tett bizalmat az emberekben. S az emberek megtalálják annak a mód­ját, miként fejezzék ki hálájukat. A 2171-es bankszámla napról-napra százezrekkel gyarapodik. Pártunkra és kormányunkra bízzuk miként gaz­dálkodjon ezzel a pénzzel. Ott hasz­nálja fel, ahol a legégetőbb szükség mutatkozik rá. Persze ez még nem minden. Grammonként gyűjtjük az aranyat, hogy megszilárdítsuk a köz­társaság aranykészletét. Megható ön­zetlenséggel ajándékozzák hazánknak az emberek gyűrűiket, egyéb éksze­reiket, vagy azok töredékét. S min­den gramm arany, minden korona egyúttal lemondás is. Ezt nem ma­gamra költöm, ez nem az én hasz­nomat szolgálja, ez közös lesz, mind­annyiunké. Azt jelzi, hogy erkölcsi­leg érettek vagyunk egy magasabb társadalmi forma megvalósítására, hogy szocialista emberekké váltunk. Mindez persze nem az utóbbi fél év­ben történt. A januári plénum leg­mélyebb értelme, legnagyobb jelen­tősége abban rejlik, hogy mindezt felszínre hozta, összeforrasztotta né­pünket. ÜJ próbák, új feladatok előtt ál­lunk. Nem áltatjuk önmagunkat, ha azt mondjuk, hogy bizakodva tekin­tünk a jövő elé. Bízunk e nép ere­jében, összetartásában, akaratában. Feljogosít bennünket erre a hazasze­retetnek, öntudatnak ez a ragyogó példája is. Ha a vége jó, minden Jó. Ez a köz­mondás kívánkozik most, az izgalmas napok után a kommentátor tollára. Ez fejezi ki leginkább a felszabadult­­ság és az elégedettség légkörét, ami hazánkban, minden szocialista ország­ban felváltotta a bizonytalanság és az aggodalom atmoszféráját. így rea­gál a hat szocialista állam nyilatko­zatára nemcsak a kommunista, ha­nem mindenki a világon, aki őszinte barátja a haladásnak, a népek meg­értésének és a békének. Az ágcsernői tanácskozás befeje­zése után azt kérdezte tőlem valaki, hogy tulajdonképpen kinek a javára dőlt el a vita. Meglepett a kérdés, mert ebben a pillanatban csak a meg­egyezés megtörténte és a szakadás elkerülése foglalkoztatott. Most már az időbeni távolság lehetővé teszi, hogy konkrét választ adjak a kérde­zőnek. Mindenekelőtt fontosnak kell tar­tani azt a körülményt, hogy a hat szocialista párt közös nyilatkozata az alapvető kérdésekben az aláíró pártok teljes egyetértését tükrözi. Maga a nyilatkozat, a rádió, a tele­vízió és a napisajtó révén ma már köztudomású, s azt hiszem felesle­ges lenne azt teljes szövegében meg­ismételni. Foglalkozni kell azonban azokkal az elvi megállapításokkal, melyek egyértelműen megszabják pártunk és a többi öt kommunista és munkáspárt Jövőbeni együttműködé­­sénak alapelveit, biztosítják ezen ál­lamok politikai, gazdasági és kultu­rális fejlődésének útját, hozzájárul­nak az egész szocialista világmozga­lom konszolidálódásához és dinami­kus fejlődéséhez. E nagy célok érdekében dolgoztak a hat kommunista pár küldöttei au­gusztus 3-án Szlovákia fővárosában tartott tanácskozásukon és hazánk polgárai, szocialista szövetségeseink és a világ haladó erői megelégedés­sel vehették tudomásul, hogy a hat párt küldöttei a szocializmus jövő­jéért érzett felelősségük teljes tuda­tában a méltó ügyhöz méltóképpen foglaltak állást és ennek megfele­lően eredményes munkát végeztek. Az elért eredményeket köztársasá­gunk minden polgára, ki saját ügyé­nek érzi a szocializmus ügyét, legyen az párjtag vagy párton kívüli, csak pozitiven értékelheti. A nyilatkozat mindenekelőtt vilá­gosan és félreérthetetlenül hangsú­lyozza, a nehéz munkával elért szo­cialista vívmányok védelmének szük­ségességét. Valljuk be őszintén, hogy az utóbbi évek gazdasági nehézségeinek hatása alatt eredményeinkről és sikereink­ről is kételyeink támadtak. A közös nyilatkozat hangsúlyozza: „Azoknak az éveknek a folyamán, amelyek a fasizmus szétzúzása és a munkásosz­tály hatalomra jutása éta elteltek, a szocializmus útjára tért európai or­szágok népei a társadalmi élet min­den szférájában győzelmeket arattak. Ezekben az években, legyőzve a ne­hézségeket és állandóan tökéletesítve a pártok munkáját, minden szocialista országban hatalmas ipart hoztak lét­re, átalakították a falu életét, szaka­datlanul fejlődik a nemzeti jólét és virágzik a népek szocialista kultú­rája.“ ... „valamennyi nép hősi erő­feszítésével és önfeláldozó munkájá­val elért vívmányoknak megszilárdí­tása és védelme minden szocialista ország közös, internacionalista köte­lessége. Ez egyöntetű véleménye a találkozó összes résztvevőinek, akik kifejezték megmásíthatatlan elhatáro­zásukat, hogy országaikban védel­mezni és fejleszteni fogják az elért vívmányokat, és újabb sikereket ér­nek el a szocialista építésben.“ Ebből logikusan következik: „a testvérpár­­tok történelmi tapasztalatok alapján meggyőződtek arról, hogy csak úgy haladhatnak előre a szocializmus és a kommunizmus útján, ha szigorúan és következetesen szem előtt tartják a szocialista társadalom építésének törvényszerűségeit és mindenekelőtt erősítik a munkásosztály élcsapatá­nak, a kommunista pártnak vezető szerepét. Ugyanakkor minden testvér­párt a további szocialista fejlődés kérdéseinek alkotószellemű megoldá­sán tevékenykedve figyelembe veszi a nemzeti sajátosságokat és feltételeket. Szükséges volt ezt kihangsúlyozni, elsősorban azért, mivel az utóbbi hó­napokban akadtak olyan hangok, amelyek kétségbe vonták a párt ve­zető szerepének jogosultságát. Ha azonban elgondolkozunk azon, hogy a megtörtént hibák mellett a párt egész tevékenységét a társadalom ve­zetésében és a szocialista felépítés eredményeiben is meg kell vizsgálni, semmilyen garanciát sem látunk ab­ban, hogy ezt a szerepet más erő, csoportosulás, vagy valamilyen laza összetételű koalíció be tudná tölteni. Polgáraink közül nem kevesen haj­lamosak arra, hogy az imperialista agresszió, a revansizmus veszélyét lebecsüljék. Megnyilvánult ez az utób­bi időben a sajtóban és más hírközlő eszközök adásaiban is. Az így véle­kedőik közt vannak tudatosan anti­­kommunista reakciós elemek, de leg­többen csak hiszékenységük áldozatai. Szem elől tévesztik a tényeket; az Imperialisták agresszióját Délkelet- Azsiában, állandó intrikáit a felsza­badult gyarmati országokban, a Kö­zel-Keleten, és főleg nem ismerik fel az imperialisták taktikájának új for­máit, a szocialista államokkal szem­ben. A nyugati kapitalista sajtó és pro­paganda az utóbbi években a tárgyi­lagosság palástját öltötte magára, a segíteni vágyó gazdag nagybácsi "sze­repében mutatkozik, segítséget Ígér a gazdasági nehézségek eltávolítása terén. A hírhedt és rossz emlékezetű Szabad Európa rádióállomás annyira ment a hízelgésben, hogy DubCek elv­társat Kennedyhez hasonlítja, és hí­zelgő hangon beszél köztársasági el­nökünk személyéről és tetteiről. Hogy milyen céllal teszi ezt, az csak naív emberek előtt nem világos. Nemi Uraim! A sajtot nem lehet ikiénekelnt a szájunkból, bármilyen édesen is szárnyaljon a dal. Köztársaságunk ötvenéves története megtanított min­ket arra, hogy kiben bízhatunk a ve­szély esetén, ki segít a bajban. A tör­ténelem nem felejt és fejbekólintja azt, aki nem tanul soraiból. A nyilatkozat levonja a következ­tetéseket: „A testvérpártok szilárdan és határozottan szembeállítják meg­bonthatatlan szolidaritásukat és ma­gasfokú éberségüket az imperializ­mus, valamint a munkásosztály és a kommunista pártok vezető szerepét gyengítő minden más antikommunista erő bármilyen kísérletével. Soha sen­kinek nem engedik meg, hogy éket verjen a szocialista államok közé, (Folytatás a 2. oldalon.) JÓ A TERMÉS Aratás előtt sokat aggódtunk az új kenyérért. Ügy gon­doltuk, nem fejlődnek majd ki a szemek a rendkívüli szárazság miatt és a trópusi forróság pedig úgy meg­szorítja a szemeket, hogy a kalászokból majd ocsú hull a zsákokba. A szárazságot betetőzte még a levéltetü­­invázió. Nehéz volt ellene a védekezés, mert permetezés közben a magasra nőtt gabonában károk is keletkeztek. Bizony ezekben a napokban sóhajtozva járták a gabona­földeket az agronómusok. Néhányan reményüket vesztet­ték, többen azonban bíztak. Most, aratás után nem árt, ha közelebbről boncolgatjuk, miért volt ok a bizalomra. Amint aratás közben kiderült, az agronómusok majd mindenütt megadták a növényeknek a kijáró tápanyag fejadagot. A gabona megfelelő előnövények után jó vetőágyba került és ehhez megkapta még a szükséges mennyiségű műtrágyát is. Voltak olyan gazdaságok is, ahol közel 3 mázsa műtrágyát adtak tiszta tápértékben a gabona minden hektárjára. A növények tehát jól bír­ták a szárazságot és bőven fizettek a gondoskodásért. Aratási határjáráskor gyakran hallottunk 30, 40, 50, sőt még 60 mázsás hektárhozamokról is. Különösen a Miro­­novszkája búza és a Jantár árpa remekelt. Ezek a csúcs­hozamok járultak hozzá ahhoz, hogy az átlagos hektár­hozam kielégítő legyen. Figyelembe véve a magas és alacsony hektárbozamokat, becslések szerint a búza átlagos hektárhozama 26—27 mázsa lesz, tehát a múlt évi szinten mozog, de jóval több lesz annál, mint amit június 20-án a szakemberek gondoltak. Más becslés sze­rint, ez egész ország új kenyere — mivel a cseh ország­részekben is jó a termés — annyi lesz, mint a legtöhb gabonát termő években 1933-ban, 1938-ban és megköze­líti a 6,1 millió tonnát. Aratás végén tehát ilyen szép eredményekről beszél­hetünk. Ezért elismeréssel kell adóznunk mindazoknak, akik a vetéstől kezdve a begyűjtésig, a gabona elraktá­rozásáig fáradságot nem kímélve dolgoztak az ország kenyeréért. Büszkék lehetünk földműveseinkre, akik a forradalmi úton átszervezett virágzó mezőgazdaság elő­nyét bizonyítják és a sok buktató, olykor fékező intéz­kedések ellenére is ország-világ előtt megmutatták a szocialista nagyüzemi gazdálkodás fölényét az elavult, szétaprózott kisgazdaságokkal szemben. A forró meleg, a rendkívüli szárazság ellenére is jó termést takarítot­tunk be, gazdag volt az aratás és ez mindennél jobban bizonyítja, hogy rátermett, hozzáértő, kellő szaktudás­sal rendelkező földművesek dolgoznak a mezőgazdasági üzemekben, akiket még ilyen esztendőben sem érhet meglepetés. Amikor megszegjük majd az új lisztből készült fosz­­lósbélfi cipót, gondoljunk lelkes mezőgazdasági dolgo­zóinkra, akik remekeltek és megmutatták, hogy a mező­­gazdaság nem sereghajtója többé a népgazdaságnak. BÁLLÁ JQZSEF 2171

Next

/
Oldalképek
Tartalom