Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-27 / 4. szám
Őszi horgászélmény Gyönyörű volt az ősz. A nyárfák aranysárga köntösükben díszeleglek a vízparton. Ezüstös ökörnyál hálózta be reggelenként a tájat. Zuzmarás fonalával frissítőén tapadt arcunkhoz és Ingerelte orrcimpánkat. Halásztársammal elhatároztuk, kihasználjuk a kedvező időjárást és kimegyünk horgászni. Gazdagon elláttuk magunkat kukaccal, főtt kukoricával és csalihallal. Nem feledkeztünk meg a magunk elemózsiájáról sem. Hosszú bandukolás után a Duna medveí holt ágánál ütöttünk tanyát. Megtízóraiztunk. Jól esett a nyárson sült szepesi kolbász. Falatozás után horgászkészségeink szereléséhez fogtunk. Megfigyeltem társam Ideges kapkodását. Nem kételkedtem benne, hogy megint otthon maradt a csalihal kanna! Pontyozni készült! Megkezdődött az egésznapi munka. Alighogy a kukaccal csalizott, horgomat a vízbe dobtam, az úszóm megrezzent, mintha valamitől megijedt volna, utána meg „félelmében“ a víz alá merült. Azonnal bevágtam és egykilós tükörponty lett a zsákmányom. Társam sem járt rosszabbul, mert igen szép ónosjászt fogott. Esteledett már. Szunnyadóban volt a fáradt természet. Pihenés után vágytam magam is és bóbiskoltam ... A jásszal csalizott horgom botjához szerelt harapást-jelző csengő energikusan megszólalt. Heves lehetett a harapás, mert a horgászbotom lesiklott a támasztékról és nem volt sok híja, hogy a vízbe nem repült. Idejekorán ugrottam a botomhoz és azonnali bevágással gátoltam meg a botrablástl Fárasztottam a halat és csakhamar ötkilős harcsa lett a zsákmányom. A Göncöl szekere jelezte már az öregedő estét. Lestem a vajúdó éjszaka hangjait és ismét félálomba merültem. Szendergésemből gyanús csattanás rázott fel. fvásra vonuló lazacok farkütései adnak ilyen hangot. Hallgatódzom, kémlelődöm, lesem a továbbit, egyszercsak a társam ujjongó kiáltását hallom: — Enyém vagy már, pajtás! Egykettőre a szákomba duglakl A zaj nem szűnt meg, hanem fokozódott. Társam triumfális kiáltása hirtelen vészkiáltássá fajult: — Segítség, bátya, de gyorsanl Magára hagytam horgászbotomat és a bajba jutott társam segítségére rohantam. Észrevettem, hogy gyámoltalanul hadonászik a vízben. Végtagjaival csapkodja a vizet, mint fuldokló kiskutya. Nyújtom neki a karom és húzom ki a partra. Amikor végtére kikecmergett a vízből, szétterpesztett lábbal áll a parton és patakokban csurog róla a víz. Pislogott reám foszforeszkáló szemével és fogvacogva kérdi: — Hová lett a pápaszemem? Erre a kérdésére igazán nem tudtam feleletet adni. Végre fáradtan leült a közeli fatönkre és panaszosan elmondta drámai élményét: — Hatalmas ponty került a horgomra. Fárasztottam. Amikor a halat a parthoz húztam, zavarba jöttem, mert oly nagy volt a feje, mint a vaddisznóéi Abban a hiszemben, hogy már agyonfárasztottam, egyik kezemmel a megfeszült fonalat nyomtam a botomhoz, a másikkal meg a felemelő hálóm után nyúltam. Az volt a baj, hogy nem vettem észre, hogy a vízből kihúzott zsinór az egyik lábamra tekerődőtt. A ponty hirtelen irányt változtatott, farkával nagyot csapott a vízre, nekivágott a mélynek és engem is magával sodort. Az volt a szerencsém, hogy a műzsinór lecsúszott a lábamról... Ezek után elhallgatott, hogy lélegzetet vehessen. Azután bánkódó hangon csak ennyit mondott: Most már üthetem a nyomát! A. S. Apró halból halliszt > Sok olyan kicsi halat fog-( inak a tengerekben, melyek, 'közvetlenül fogyasztásra, •nem valók. Bár konzervek, •készülnek belőlük, teljes ér-( 'tékű fehérjéik mégis jobban! 'kihasználhatók olyan hal-l 'liszt előállítása révén, mely! a kenyérféleségeknél, kony-! ,hai és kolbászkészítmények-J ,ben közvetlenül az emberi ifogyasztást szolgálja. A Rübihozj, 67/8 számában Cserno-( igorcev és Dulatova közük, ikutatásaik eredményét. A, ihűsvagdalékot rövid ideig, 'tartó fermentálással (a bom-< 'lás kizárásával) készítik elől 'felhasználásra. Ezt a fehér-! jékben dús vagdalékot kol-! bászkészítésre lehet fel-' használni, tésztafélékbe ada-' golni. Szerzők a különböző' ‘kenyér- és tésztafélékhez] ebből a liszt súlyának 10— 20 °/o-át javasolják a keverékbe. A kolbászféléknél az arány 20 % halhúsvagdalék , Ilyen módon a leghaszno-,! sabban és legnagyobb ha-| tásfokkal lehet az apró ha-< lak húsát felhasználni. Azi eljárást nagyüzemi méretek ! ben Asztrahányban már al-! kalmazzák. < » horgászok legtöbbje így ** nyilatkozik, ha afelől érdeklődünk, hogy jár-e még horgászni. Ez a felelet azonban legtöbbnél csak annyit jelent, hogy felszerelését, ahogy utolsó horgászatról hazaért vele, letette a megszokott sarok ba, vagy felvitte a padlásra, levitte a pincébe, már aszerint, hogy kinek hol jut egy kis hely az efféle holmi megőrzésére. Tudjuk, hogy horgásztársaink szeretik felszerelésüket, sokszor az elnyűtt botoktól, orsóktól, úszóktól és villantóktól sem akarnak megválni, mert a szívükhöz nőttek, mert nagyon megszokták használatukat, épp ezért a felszerelés megérdemli, hogy téli pihenője előtt egy kis gondviselésben részesítsük. Kezdjük talán azzal, hogy okvetlen szereljük le a botokról az orsókat, vegyük le a Eltettem a horgokat zsinórokról a horgokat, súlyokat, kapcsokat, és vágjuk le a csomókat is. Van, aki ezt a „leszerelést" minden horgászat után elvégzi, de sokan csak felsodorják, vagy felcsévelik a zsinórt horgostól, súlyostul (esetleg még a giliszta vagy a nokli is a horgon marad). A horgokat tisztítsuk, olajozzuk meg, és tegyük el száraz helyre, egy vagy több dobozba. Az ólmokat is mossuk le, rakjuk félre. Mindenféle élőkét, patonyt vagdossunk le, mert a csomók, hurkok az állás közben össeszáradnak, és tavaszra csak bajt okoznának, ha akkor szakadnának el, amikor egy szép halat fárasztunk. A zsinórokat legjobb valahol kihúzni, nedves ruhával, szivaccsal végigtörülni, majd egy kis vazelines ruhával áttörölni és felcsévelni. A horgászbotok sokszor külön gondozást igényelnek. Csak tisztán tegyük el őket, és úgy felakasztva, hogy ne görbüljenek meg. Ne tegyük őket nyirkos helyre, váltakozó hőmérsékletre. Az orsókat szedjük szét, töröljük, vagy mossuk át benzinnel, petróleummal, majd kenjük be, és tegyük pormentes helyre. Ha kell, cseréljük ki a rugót, zsinórvezetőt vagy más kopott alkatrészt. Gondolunk csónakunkra, motorunkra is. Mindent tisztán tegyünk el, mert így sokáig tart felszerelésünk, és megbízható marad. G. VADASZ HALASZ Télen készítsük el a halászathoz szükséges felszereléseket. 6
