Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-20 / 3. szám

A telelő méhek! kártevői és ellenségei A telelőfürtben a hideg ellen védve van a méhcsalád mind a szabadban, mind zárt helyen, de zavarói télen sem veszély­telenek, sőt, ilyenkor a legve­szedelmesebbek. A méhek által takaratlanul hagyott lépőket, vagy az elrak­tározott élelmet, de magukat a méheket is érheti károsodás a telelés alatt. A nyugtalanítás következtében a család több élelmet fogyaszt. Ez magában is veszteség, de megkésett tisz­tuló kiröpülés esetén újabb gondot okozhat, mert a méhek a kaptárban ürítkezhetnek. Ha a telelésben megzavart méhcsa­lád nem is pusztul el, mégis nagy károkat szenvedhet, ami a ■ nyári méztermelést is befo­lyásolhatja. Ezért a telelés egész ideje alatt védeni kell a méheket kártevőiktől. Sokat tehetünk már előre a telelőhely gondos kiválasztásá­val, legyen az udvar, vagy zárt helyiség. A szabadban olyan helyet szemeljünk ki a telelte­­tésre, ahol más háziállat nem fér hozzá a kaptárakhoz. Egy­szerű, de célravezető kerítés elég megbízható. Ez védelmet nyújt a méhekhez a hozzá nem értő emberek, zavarása ellen is különösen akkor, ha út mellett telelnek a méhek. Zárt vagy szabadban való te­­leltetéskor egyaránt veszedel­mes ellenség az egér és a cic­kány. Késő ősszel bevándorol­nak az épületekbe. Gyakran a telelésre jól előkészített kap­­tárakba is. Így a megbízhatóan egérmentes, zárt telelő helyi­ségbe magával a kaptárral vi­hetjük be a kártevőket. Szabadban való teleltetéskor kitűnő egérfészek a kaptárak oldalához támasztott kukorica­szár, amely alatt a kaptárba is könnyen befészkel az egér és a cickány. A kukoricaszár jó szélfogó, de a kaptáraiktól tá­volabb kell elkészíteni, így ki­sebb a veszély. Az egér és a cikány ellen jó védekezés a ki­járónyílásra szerelt 7—8 mm-es fogasszűkítő. Telelő helyiség­ben az egérméreg tehet jó szol­gálatot, de zajtalanul működő egérfogó is célravezető. A veszedelmes kártevők je­lenlétéről télen csak hallgató­zással győződhetünk meg. Ér­demes erre néha-néha időt for­dítani, mert esetleg még ered­ményes lehet a beavatkozá­sunk. Megzavarhatják méheink te­lelését a madarak is, elsősor­ban a harkály félék és a cin­kék. Minthogy ezek hasznos madarak, kártételük ellen úgy kell védekezni, hogy számuk ne csökkenjen. A harkály kivágja a kaptá­rok falát, megrongálja a lépe­­ket, és ha teheti, elfogyasztja a méheket. A megszokott mé­heshez görcsösen ragaszkodik, elriasztani ilyenkor már nem lehet, folyton visszatér. Végső soron csak csapdával, vagy a madár lelövésével menthetjük meg méheinket. Legjobb mód, hogy már első megjelenésekor sorozatosan elriasztjuk. A cinkék kártétele nem any­­nyira veszedelmes, bár a kap­tárokat kopogtatják, de csak az egyenként előbúvó méheket fogyasztják el. Kártételüket úgy előzhetjük meg, ha gondosko­dunk róluk, etetjük őket. Ked­velt eledelük a zsírban vagy faggyúban olvasztott olajos mag, elsősorban a napraforgó. A kitömött ragadozó madár nem egészen megbízható, mert a harkályok és a cinkék is megszokják előbb-utóbb és nem tartanak tőle. Saját méhesemben kb. 30 cm hosszú, hatszög keresztmetszetű hasáb oldalaira zsebtükröket rögzítettem, és erős zsinegre a méhes közepén felfüggesz­tettem. A hasáb alsó részére egy vaslemezt erősítettem, amely a levegő áramlásának a segítségével a hasábnak szin­te állandó, függőleges tengely körüli ide-oda forgást biztosít, így a kaptárak falán, a közeli épületeken vagy éppen a talaj felületén állandóan fénycsóvák cikáznak. Ezt nem szokják meg a madarak. Ennek a riasztási módnak csak az a hátránya, hogy ködös, borús időben nem működik. Kiss Sándor Néhány évvel ezelőtt tör­tént. Akkoriban még nagyon szívesen tanítottam volna az iskolás gyermekeket a mé­hészet csínja-bínjára, és lel­kesedéssel beszéltem kicsi­­nek nagynak a méhek cso­dás világáról. Kapóra Jött hát, amikor a helyi 9 éves iskola egyik fiatal tanítónője megkért, megmutatnám-e osztályának méhésemet. Boldogan mond­tam igent. Felkészülve vár­tam az apró emberkéket, hogy mesélhessek nekik. Lel­kesített a gondolat, ha leg­alább egykét gyermekben nyomot hagy a látogatás, már nem volt hiábavaló fára­dozásom. Szinte már láttam kíváncsi fejüket, ahogy a nyitott kaptár fölé hajolnak, láttam csodálkozó szemüket, amint kérdéseikre feleletet kapnak. A gyermek a leghálásabb hallgató különösen ha me­sébe illő valóságról beszél­het az ember nekik, mint a méhek világa. Aranyosak, amikor felelmüket leplezve megjátsszék a hőst. ha hol­mi zümmögő veszedelem kö­­zeledtén nem futamodnak meg. Persze, egyszeriben min­den megváltozik ha a mé­hek támadásba kezdenek, így morfondíroztam, amikor az én tanítónénim egy gyö nyörű nuári déielőttön hozta kis csapatát, hogy megnéz­zék azt az érdekes és csodá­latos műhelyt, ahol az édes mézet készítik az aranyos méhecskék. Készségesen indultam ve­lük a kerten át. Én elől, ők utánam. Voltak akik a kap­tárak előtt nyüszítve meg­torpantak. Féltek. Nevetve bátorítottam és oktattam őket, hogy éppen innen kell idő volt. A gyerekek, különö­sen a fiúk hencegtek, nem félnek a méhektől. Kezdtem a füstölőt előkészíteni. Bol­dog voltam, hogy bizonyít­hatom előttük, a méhek nem Is olyan fenevadak, csak tudni kell velük bánni. Ismétlem, mindannyian nagyon belefeledkeztünk eb­be az érdekes világba és egyikünk sem vette észre, Füftbement terv sietni a kaptárak mögé, ahol már sokkal kisebb a veszély. Minden szépen el is ren­deződött. A gyermekek közr refogtak és özönlöttek a kérdések egyre nagyobb ára­dattal. Alig győztem vála­szokkal. Milyen a kaptár belül? Hogyan laknak? Hol a méz? Halljátok hogyan forr benn a méz? — mondja az egyik kislány, aki úgy vélte, hogy a sok méhsza­­kácsnő a mézet főzi, és an­nak a hangja hallatszik a kaptár falán. Már igen ben­ne voltam és nagy volt a kísértés, hogy megnyitok egy kaptárt, hadd elégítsem ki a kíváncsiak tudásszom­ját. A méhek nyugodtak vol­tak, szép csendes hordásos hogy az egyik kislány elka­landozott a kaptársor másik végéhez. Akkor figyeltünk csak fel, amikor kétségbeesett kapko­dással, hadonászva fut fe­lénk és társai közé furakod­­va keres menedéket. A fel­dühödött méhek nagy serege követte s rávetették magu­kat a többi, mit sem sejtő, méhészkedésben elmerült gyerekseregre. Perceken be­lül az egész gyermekhad egy kapkodó, sikoltozó tömeggé változott. Olyanok voltak, mint az őrültek. Azonnal láttam, hogy a kislány a tilosban járt. Azt tette ugyanis, hogy az egyik kaptár elé bátorkodva, ágacskával bepiszkált a röp­lyukon. Ijedtében a méhek azonnali támadása miatt megugrott és beleütközött a szomszédos kaptárba. így két család haragját vonta magára és vitte magával társaira. Nem maradt más hátra, mint a kert hátsó kijáratán, akárcsak egy vészkijáraton engedtem őket az utcára, fusson ki merre lát. Futot­tak is, de hogyant A tanító­néni, a gyerekek kapkodva, kit hol szúrtak. Elvitték ma­gukkal Jónéhány méhecské­met. Ezúttal valóban érvé­nyesült a közmondás: „Szé­gyen a futás, de hasznos". Kissé bánatos lettem, mert az volt az érzésem, hogy valahogyan kudarcot vallot­tam. Sajnálkoztam rajtuk, de ahogy elnéztem a kapkodó, futó sereget, hirtelen egész­séges jóízű nevetés fogott el. Ha rágondolok, most is derülök az eseten. De nemcsak én nevettem olyan jót, mert másnap az egész osztály, mintegy pa­rancsra, dagadt képpel je­lent meg az iskolában. Az ilyen daganat eltart egy hé­tig is és a legváltozatosabb formában mutatja a szenve­dőt. így történt, hogy mégsem sikerült bebizonyítanom a méhek amilyen hasznos, olyan szelíd állatok. NAGY JÚLIA, Nagylég

Next

/
Oldalképek
Tartalom