Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-29 / 26. szám

Magyarba olvadó szláv borongás Juhász Gyula születésének 85. év­fordulóját ünnepeljük ebben az év­ben. Ez alkalommal egy mind ez Ideig kevéssé taglalt szempontra sze­retnénk rámutatni — az orosz nép­hez, az orosz irodalomhoz fűződő kapcsolatára. „Orosz regényekben éltem ki ma­gamat, végtelen orosz puszták, vég­telen orosz bánat: ez az én életem, ez“ — írja Babitsnak Szakolcáról 1912-ben. — Hadd idézzük egy-lkét jellemző verssorát is ennek az oltha­­tatlan, epekedő Keletre-vágyódásnak: Valami ígric volt az ősöm A nagy keleti pusztaságon .. A nagy keleti pusztaságnak Mélázó lelke lelkemben még, Messzeségbe csapongó lelke, Ragyogó dele bennem ég még ... („Valami igric...“) Másutt ezt írja: „Néha elfog vala­mi bús honvágy — Az ősi pusztára, amit cserben hagytunk ..(„Túrán után“). Jellemző módon „Honvágyának ne­vezi ezt a sajátos Keletre vágyódást: A vad Nyugat csodáiból Visszahajol Keletre lelkem, Hol ős, örök Túrán terül A végtelenség pusztaságán És mély, kevély bánat borong Az ázsiai égre árván. Hadd említsük még meg, hogy egy­­egy versében — a távoli kelet képze­tét fűzvén hozzá — megemlíti Moszk­vát, Illetve Szebasztopolt. („Gyász­pompa“, „Tavaszi éj“, „A panorá­más“ ). A mélabús, borongős orosz tájak csak képzeletében élnek, de az orosz néppel az első világháború idején a hadifoglyok révén közelebbről is megismerkedett. Egy-két szép verse tanúskodik róla, hogy a hivatalosan szított gyűlölet és ellenségeskedés helyett rokonszenvet, meleg szerete­­tet, részvétet, emberi szánalmat ér­zett irántuk. Az egyik vers — „A muszka“ című — egy orosz hadifogolyról szól, akit fűtőként alkalmaztak az iskolában, ahol a költő tanított: A Kárpátokban ellenünk vezették, Hozzánk a télen így került Prokop, Szakálla kender, a szeme tengerkék Ö, ez a szem sok szépet álmodott, Jogról, örömről, lányról, mely övé lesz. De ember tervez és Atyuska végez. Ám az orosz néplélek — és Juhász Gyuláé is — korántsem olyan egy­síkú, mint az idézett versekből követ­keztetni lehetne. Az orosz nép — ép­pen a mi századunkban — megmu­tatta, hogy nemcsak mélabúsan bán­kódni, reménytelenül, tehetetlenül ke­seregni tud, hanem acélosan akarni és céltudatosan cselekedni is. S a gazdag kedélyvílágú Juhász Gyula ezekre a váratlan jelenségekre Is élénken rezonál. Ennek első jele, hogy mintha csak megérezné a kö­zelgő orosz forradalom előszelét, 1904-ben lefordítja Victor Hugo „Oroszországi takarodó“ című versét, s hozzá ezt a jegyzetet fűzi: „E fenn­­séges költeményt Victor Hugo a „Kis Napoleon“ ellen írta; de a mai hódí­tók és zsarnokok is tanulhatnak be­lőle“. S amikor sejtelme valóra vált, az Egyetemi Lapok 1905-ös február 12-i számában a bebörtönzött Gorkij emberi és írói nagyságáról írt fulmi­­náns cikket. Oláh Gáborhoz írott, szeptemberi levele az orosz forradal­mi események hatásából táplálkozó lelkes hangulatát tükrözi: „A nemzeti reneszánsz hajnalán üdvözöllek té­ged, az új hajnalt köszöntő nagy ba­rátomat. Szabad jövendő: ez volt az én álmom, vágyam, mindenem; íme, bétellk! A maradiság ha belecsap a tüzes istennyila, és fölfordul minden, ami rothadva teng. A középkor bás­tyái ledőlnek, a pimasz butaság és buta pimaszság behúzza farkát a nagy magyar ugaron, Is, ahogy Ady Endre barátom kifejezi. Társadalom, politi­ka, tudomány, élet és művészet be­csületes, szabad, igaz lendületet nyer. Az Ember fog itt élni, dolgozni, da­lolni és ünnepelni, küzdeni és győz­ni, az Ember ...“ Csakhogy az 1905-ös orosz forrada­lomhoz fűzött vérmes remények egy­előre nem váltak valóra. A költő — az orosz néppel együtt — visszaesett a „végtelen puszták, végtelen bána­tok“ letargiájába. De az 1917-es oroszországi fordulat újból felvilla­nyozta. Betegsége miatt csak a kö­vetkező év nyarán reagál a Nagy Október! Forradalomra: „Most per­sze, mint az újbor forr benne frissen felszabadult rengeteg erőinek tömér­deksége. De bármilyen bolondul forr a must, azért mégis bor lesz belőle, és az a hatalmas és ígéretes káosz, amely ma Pétervártól Vladivosztokig alakul, reméljük, egy porából és vé­réből megéledett Európa új erőinek motorját fogja békére és munkára hajtani.“ Ilyen előzmények után nem csoda, hogy ugyanez év tavaszán lelkesen csatlakozik a Tanácsköztársasághoz. Tagja lesz a szegedi színházi direktó­riumnak, s mint ilyen — a nagy nyugati drámaiírők mellett — lelke­sen propagálja szeretett oroszait: Csehovot, Tolsztojt, Turgenyevet, s fő­ként Gorkijt. Gorkijnak Magyaror­szághoz szóló üzenete vezércikkírás­­ra lelkesíti: „Gorkij Maxim üzent ne­künk, aki a háború alatt sebesült ma­gyar katonákat ápolt és vigasztalt, Tolsztoj utóda, aki mint Oroszország intellektuálisainak vezetője nemrég csatlakozott Leninhez, szolidaritást vállalva a forradalommal, amely egy világot akar megváltani a fehér rab­szolgaságtól. Gorkij lelkes és örven­detes üzenete a magyar szellemi munkásoknak új erőt ad « további küzdelemre a proletariátus végső diadaláért. Petőfi utódai a világsza­badság pirosló zászlaja alatt rendü­letlenül megyünk előre az igazság szebb és jobb világa felé.“ („Gorkij üzenete“, Délmagyarorszég, 1919. áp­rilis 2.) Ugyanez év nyarán még lefordítja Avercsenko „A tükör lelke“ című hu­moros jelenetét. Azontúl már — is­mert okokból — nem volt lehetősége tanújelét adni az orosz nép iránti vonzalmának. Ezentúl már szíve min­den melegét csak elesett magyar né­pe felé sugároztatja; de nem szűnik meg a kedvezőtlen körülményeik kö­zött sem bátran hirdetni a magyar dolgozók — az agrár- és a munkás proletariátus — iránt érzett szerete­­tét, megbecsülését, velük való szoli­daritását. Ömaga kidőlt menet köz­ben „az igazabb, szebb és jobb világ felé“. Betegesen érzékeny idegrend­szerével nem bírta kivárni az időt, míg „a középkor bástyái végképp le­dőlnek“. Harmincegy évvel ezelőtt tragikus módon — önkéntes elhatáro­zással — eltávozott az élők soráhól. Az élők sorából — a halhatatlanok tá­borába. Kunszeri Gyula A KÉT BÄRTFAYIUBILEUMI KIÁLLÍTÁSA NYITRÁN Bártfay Gyula: ÖNARCKÉP Június közepén nyitották meg a nyitnál Galéria termeiben Bártfay Gyula (az apa) és Bártfay Tibor (a fiú) szobrászművészek közös kiállítá­sát. Az előbbi idén tölti be 80. szüle­tési évét, a fiú pedig szobrász! pálya­futása negyedszázadát. így tehát a kiállítás ünnepi jellegű, jubileumi. A termeik egyikében az apa, mási­kában a fiú állította ki műveit. Bártfay Gyula 1888. szeptember 28-án született Nyitrán. Párizsban, majd Rómában tanult. Első kiállítása 1919-ben volt Nyitrán. A burzsoá időikben nem méltányolták eléggé te­hetségét, felszabadulásunk után azon­ban elismerést kapott. Hetvenes év­fordulója alkalmából már a Képző-A pusztuló Akropolisz MEG LEHET-E MENTENI A GÖRÖG MŰVÉSZET E REMEK­MŰVÉT? A megsemmisülés veszélye fenyegeti az athéni Akropoliszt. A víz és a szél, a harcosok és a rablók, a tudatlanság és a vallási fanatizmus 2500 év alatt tönkretették a 70 méter magas sziklatemplomot, s fennáll a veszély, hogy az a kevés is, ami még megmaradt, teljesen megsemmisül. A rombolást e rómaiak kezdték meg: elhordták a felbecsülhetetlen ér­tékű kincseket, mert az ókori Rómában nagy áruk volt a görög művészi alkotásoknak. Az arany és az ezüst is kilószám került a hódító Sulla pénztárába. A szentélyeket nem bántották ugyan, csak hű másolatukat készítették el márványból, ezek még ma is megvannak. Néró azonban már nem tisztelte ennyire a görög műremekeket, s a szobrokat, műtárgyakat is Rómába hordatta. A pogány Róma után a kereszténység pusztította a görög templomokat. A fanatikusok száműzték, lerombolták a márványszobrokat, s keresztény kegytárgyakat raktak a helyükbe. A műremekek nagy része Bizáncba vándorolt. Ekkor ment tönkre Athene Parthenosz 12 méter magas szobra is, amelyet Pheidiász elefántcsontból faragott. A keresztes vitézek, burgundiéi bárók és firenzei hódítók a régi görög templomok között építették fel erődítményeiket. Nikének, a győzelem istennőiének templomából a hódító muzulmánok várat építettek (egy né­met régész később lebonttatta, és vfsszaépíttette a templomot, s most újra eredeti helyén van). 1458-ban az európai hódítók helyébe a török csapatok jöttek, s a mér­­vénytemplomokba beköltözött Allah. A törökök a szentélyek márvány­­kockáiból minareteket építettek. Erekhteiont pedig amelyben va­laha Zeuszt, Athénét és Poszeidónt imádták a görögök, háremmé alakították át. 1887-ben a velenceiek megtámadták a törököket. Eltaláltak egy lőpor­raktárt, s összedőlt a Parthenon oszlopcsarnokának egy része. A hó­dítók a templomok márványkockáival foltozták ki a megsérült erődítmé­nyeket, a megmaradt szobrokat pedig hadizsákmányként magukkal vitték. A falakon lévő repedéseket, az évezredek sebeit ma a turisták tapogat­ják. Évente a kíváncsiak, művészetkedvelők millió főnyi serege zarándo­kol ide. A cipőtalpak lassan kikezdték a templomok padozatát. A falakat és oszlopokat a léglökéses repülőgépek zaja remegteti, rombolja. A már­ványban mind szélesebbek a repedések, a víz felhúzódik s tovább fesze­geti, málla8ztja a márvány darabokat. A régészek nem győzik összegyűj­teni s visszaragasztani őket. A legtöbb oszlopot belülről vasrudakkal erő­sítették meg, a márvány ozidáoiója ellen azonban mindeddig nem tndtak megfelelő szert találni. — ál­művészet! Szövetség hivatalosan kö­szöntötte őt, 1985-ben és 1987-ben már elismerő levelet és kitüntetése­ket kapott. Bourdelle tanítványa kü­lönösen a fából faragott szobrokban tűnt iki. Az ifjú Bártfay Tibor 1922-ben szü­letett, ugyancsak Nyitrán, Budapesten, majd Prágában tanult. A modern szobrászati irányzatok úttörője, aki­nek monumentális szobrai, mint a breznói partizán, a nyitrai vörös ka­tona, vagy a pozsonyi Slavin szobor­­csoport általánosan ismertek, s már mögötte állnak a moszkvai, leningrá­­di és a stettini kiállításának sikerei. Már a Stúr-szobron dolgozik, amely Pozsony dísze lesz. A nyitrai jubileumi kiállítás szob­rászművészei hatalmas sikert arattak. Nemcsak a verniszázs alkalmából mu­tatkozott meg a színültig telt helyi­ség, hanem a későbbi időben is. A kettős kiállítás érdekessége, hogy egyúttal megnyílt a galéria kertje is a volt vármegyeház mögött, szobrok­kal, nyári olvasóhelyiséggel és a brüsz­­szeli kiállítás éneklő szökőkútjával, melyet Nyitrán helyeztek el. Az új galéria-kert Alojz KvapiI és Varga József építészek elkerült tervei alapján 'készült — ők voltak a kivite­lezők isi Mártonvölgyl László 1988. június 29. szombat este 19.30 órai kezdettel: SLÁGERPARÁDÉ GOM­BASZÖGÖN — az 1987. és 1968-as év legsikeresebb táncdalait Magyaror­szág élvonalbeli táncdalénekese! éneklik: Ambrus Kyri, Poór Péter, Ha­rangozó Teréz, Dobos Attila, Kovács József, Mary Zsuzsa, Angyal János, Tittefc Mária, Készéi Ági, Szörényi Le­vente. Kísér a Syrius és Illés zenekar. Konferál Rácz György és Dévényi Ti­bor. 22.00—05.0-ig Népmulatság. A zenét Pepes népi zenekar és a Sonny boys kassai tánczenekar szol­gáltatják, énekelnek a csehszlovákiai magyar tánc- és népdalénekesek l. országos fesztiváljának győztesei. 1969. június 30., vasárnap: 10.00- től 12.00 óráig: FOLKLÖR ÉV­KÖNYV. Eredeti táncos, dalos nép­szokások bemutatója. 13.00- tól 14.00 óráig: VIDÁMAN esztrádműsor. Fellépnek Haulik Má­ria, Szunyogh László, Farkas Mária ée Árvay József csehszlovákiai ma-GOMBASZÖG 1963 A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége és társrendezői sajnálattal értesítik a közönséget, valamint mindazokat, akik az 1968. jú­nius 29—30-án megrendezésre kerülő gombaszögi XIII. Országos Dal- és Táncünnepélyre készülnek, hogy a budapesti Magyar Állami Operaház mű­szaki nehézségekre hivatkozva lemondta a gombaszögi szereplését. Ennek eredményeként a kétnapos ünnepség műsorából a JÁNOS VITÉZ június 29- oe, (szombaton estére) tervezett előadása, valamint a daljáték szólistáinak június 30-i (vasárnap délutáni) szereplése elmarad. A CSEMADOK Központi Bizottsága elnökségének Magyarországon járt küldöttsége az Opera igazgatójával, majd a kultuszminiszterrel folytatott tárgyalásig minden lehetőt megtett az Állami Opereház érdekében — saj­nos, eredménytelenül. A sajnálatos műsorváltozásért a CSEMADOK KB el­nöksége a közönség elnézését kéri. Tudjuk, hogy ez nem elégséges a csalódás enyhítésére, de bízva közön­ségünk megértésében és a gombaszögi ünnepségek Iránti szeretetében, reméljük, hogy ez évben is nagy számban találkozunk. Figyelembevéve az Állami Operaház ígéretét, bízhatunk benne, hogy a János Vitéz most el­maradt előadását egy későbbi időpontban mégis lesz alkalmunk biztosítani. Az elmaradt szombat esti előadás és a szólisták helyett új műsort és új szólistákat biztosítottunk. Szombat esti műsorunkat a SYRIUS EGYÜTTES és az ILLÉS-zenekar közös produkciója alkotja: SLÁGERPARÁDÉ Gomba­szögön címen. A két társulat kiváló szólistái: Ambrus Kyri, Póór, Péter, Mary Zsuzsa, Harangozó Teri, Kovács József, Angyal János, Wittek Mária, Készéi Ági táncdal- és sanszonénekeseik, továbbá Bródy János, Illés Lajos, Pásztori Zoltán, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs, valamint a Baronits Zsolt vezette Syrius zenekar, Rácz György és Dévényi Tibor konferansziékkal művészi előadást biztosítanak. Bízunk benne, hogy a műsor különösen az ifjúság körében óriási vissz­hangra talál. Címéhez méltóan parádés szereposztásban parádés előadást láthat majd közönségünk. A vasárnapi előadások szólistái Elek Éva és Mozsár Imre a Magyar Rá­dióból, Televízióból jól ismert népdalénekesesk, valamint Mátray Zsuzsa és Korda György neves táncdalénekesek lesznek. A vasárnapi műsor nem vál­tozott, a meghirdetett sorrendben és tartalommal kerülnek bemutatásra. Az ünnepség időpontja, programja és a helyárak változatlanok. A CSEMADOK Központi Bizottságának titkársága értesíti mindazon sze­mélyeket, szervezeteket, szövetkezeteket, intézményeket, a műsorváltozás miatt a Jegyek visszaválthatók. Cím: Okresn^ V^bor CSEMADOKU, Roíűava. Az igénylések bejelentésével együtt, ajánlott levélben a megvásárolt jegye­ket is küldjék vissza. Az ellenértéket póstán utaljuk át vagy a helyszínen térítjük meg. Igényüket legkésőbb 1988. június 28-án este 20 óráig kell bejelenteniük. A később érkezett ilyen irányú igényt a rendezőség nem veheti fiyelembe. A CSEMADOK KB és a társrendező szervek a műsorváltozás ellenére is — amelyért az erkölcsi felelősséget magukra vállalni nem tudják — bíznak abban, hogy az immár XIII. Gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepélyünk fényéből ezáltal sem veszít, s az ország minden tájáról készülő csopor­tok — látogatók tízezreit szeretettel várja és látja vendégül. Mindazoknak, akiknek csalódást okoztunk, még egyszer elnézést és bo­csánatot kérve, szeretettel várja mlndannyiukat a gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepélyre 1968. június 29—30-ra a rendezői szervek nevében: A CSEMADOK Központi Bizottsága JAVASLAT A TANULÖIFJÜSÄG FIGYELMÉNEK FELKELTÉSÉRE A MEZŐGAZDASÁG IRÁNT Most, a demokratizálódás időszakában a figyelem a földműves szövet­kezeti mozgalom átalakulására is kiterjed. A jövő új távlatokat Ígér, amely­ben a földet művelő önmagára talál, és érdekeltségét biztosítva látja. Vi­szont, bármilyen hasznos és szép valamely gondolat, ha hirdetőinek nyo­mába nem lépnek újabbak. Ezért minden szövetkezetnek, valamint az irá­nyító, tanácsadó szerveknek egyik fontos feladata a mozgalom terjesztése, és az új fiatal erők nevelése. Ebből érthető, hogy állandóan kutatni kell azokat az eszközöket, ame­lyek alkalmasak a feladat megoldására. Anyagi áldozattól sem szabad vissza riadni. Eredményes volna például évente 4000—5000 koronás alapot létesíteni a szövetkezetekben azzal a rendeltetéssel, hogy a helybeli alapiskolák gyermekeivel (az utolsó két tanfolyamban) megismertessék mi a szövet­kezet. Az agronómus, zootechnikus és a könyvelő felváltva látogatná a pol­gári nevelés óráin a nyolcadik és a kilencedik évfolyamot, és bemutatná az egységes földműves szövetkezet arculatát, munkaközösségét, feladatait és eljárásokat az egyes területeken. Ezen kívül minden iskolai év tizedik hónapjában pályadíjjal jutalmaznák a szövetkezet életéről írt legjobb anya­nyelvi és számtani dolgozatokat. Ebben a szaktanítók és a szövetkezeti vezetőik kidolgoznák az előadásokhoz szükséges témaköröket, és biztosíta­nák a szemléltető eszközöket az előkészítő órákra, amelyek alapján a ta­nulók elkészítenék pályázatukat. Ezeket egy bizottság (amelyben az elő­adók vennének részt) vizsgálná felül és döntené el a díjak elosztását. Ugyanakkor ösztöndíjat is megszavazhatnának azoknak a Jó vagy pálya­díjnyertes tanulóiknak, akik mezőgazdasági iskolákon sikerrel folytatnák tanulmányaikat. A mezővárosokban gimnáziumokkal Is köthetnének a kö­zös gazdaságok ilyen kapcsolatot. Az iskolás növendékek érdeklődése bizonyára növekedne az akció iránt. Ennek során hathatós propagációt nyerne a helyi szövetkezet, 6őt biz­tosítékot is a Jövőbeni létezés számára, új, hasznos tagok nyerésére. Külön döntő fontossággal bírna a közép- és felsőiskolák diákjainak fi­gyelmét felhívni a szövetkezeti gazdaságokra. Itt a szöveíkezetesek alaku­lóban levő érdekvédelmi szervezeténeik lenne főszerepe. A szervezet pá­lyadíj felajánlásával, jutalmak kitűzésével a közős nagyüzemi mezőgazda­ságot érintő munkáért, bizonyára jónéhány iskolást arra indítana, hogy foglalkozzék a szövetkezeti mozgalom kérdésével. E téren a tanítók, tanárok sokat segíthetnek, mivel minden iskola bizo­nyos közösségi érzést táplál tanulóiban, tehát alkalmas a szövetkezés ter­jesztésére, ápolására. Az EFSZ-eknek csupán bizalmat kell táplálniuk irán­tuk és ne sajnálják a fiatalságért tett némi pénzbeli felajánlásokat, hisz legszívósabb tagok azok lesznek, akik a meggyőződést, ismereteket már gyermekkorukban, az iskola padjaiban sajátítják el. Réti T. Kálmán Az országos dal- és tánciinnepély megváltozott műsora gyár táncdalénekesek, a CSEMADOK érsekújvári h. sz. társastánc-csoport­ja, Korda György és Mátray Zsuzsa ismert magyarországi táncdal-éneke-14.00-től 17.30 óráig: EGY HAZÁBAN ÉLÜNK Csehszlovákia megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére rende­zett népművészeti fesztivál-jel legű ün­nepi műsor. Fellépnek: az „Ifjú Szí­vek“ magyar dal- és táncegyüttes, a „CSALLÓKÖZI*, a „PALÖC“, a „Gö- MÖR“ stb. népi együttesek, a CSEMA­DOK érsekújvári, lévai, rozsnyóí, csa­ta) helyi szervezet tánccsoportjai, szlovák, ukrán, lengyel vendég népi együttesek, valamint Elek Éva és Mo­zsár Imre a Budapesti Rádió és Te levízió közismert magyarnóta- és nép­dal énekesei, és a csehszlovákiai ma­gyar népdalénekesek I. országos fesz­tiváljának győztesei. Konferálnak: Gá­lán Géza és Sunyovszky Sylvia szín­művészek. E műsor közben kerül sor „Az év legjobb koreográfiája“ pályá­zat eredményhirdetésére. 18.00 tói 19.00 óráig: VIRÁGCSOKOR. Az „Ifjú Szívek“ 120 tagú csehszlová­kiai Magyar Dal- és Táncegyüttes zá­­rómúsora. 19.00 tői 22.00 óráig: N É P MU­LAT S Á G. A kétnapos ünnepséget a TÁTRÁN könyvkiadó magyar üzemének könyv­sátra, barlanglátogatás, lunapark, ki­váló lacikonyhák, EFSZ „JEDNOTA“ és „RAJ“ sátrak, ital- és ételkülönle­gességek, termelői borok stb. teszik kellemesebbé. Belépődíj: szombaton: felnőtteknek 20.— Kős, gyermekeiknek és katonák­nak 5— Kis, vasárnap: felnőtteknek 10.— Kős, gyermekeknek és katonáknak 5.— Kős. SZABAD FÖLDMŰVES ' 1968. június 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom