Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-22 / 25. szám
A család nagysága és teljesítménye Farrar megállapítja, hogy rövid, ikét hetes hordáskor a 60 ezer méhes nagy család 50 százalékkal többet gyűjt, mint négy kicsi, egyenként csak 15 ezer méhes család együttesen. Hosszú hordáskor javul a kis családok helyzete. Az Ilyenekben az anya aránylag többet petézik naponta, hordásikor gyorsan népesedni kezdenek, s a hosszú legelőt kihasználhatják. Mégsem helyes azonban erre építeni. Mindig arra kell törekedni, hogy a hordás teljes idején népesek legyenek a családok. A Hasítást és a népességet Farra a következőképpen hasonlítja össze kicsi és nagy családban. A jó anya is C6ak ritkán petézik többet napi 1600-nál. A tevékenység időszakában (tavasztól őszig) a méhek 4—6 hétig élnek. Életük hosszúságára a gondozott Hasítás mennyiség nagy hatású. A Hasítás ápolása megrövidíti az életüket. A kicsi család a népességéhez képest 6ükat fiasít, méhei tehát rövidebb életűek, mint nagy családban. Ha a méhek számát és a fedett fiasítás mennyiségét összehasonlítjuk, a fiasítás aránya 10—14 százalékkal fogy a népesség minden 10 ezres gyarapodásakor. A fiasítás valódi mennyisége természetesen több a nagy családban. Példa: ha 20 ezer létszámú családban a fedett fiasításos sejtek száma ennek kb. 70 %-a («= kb. 14 ezer), akkor 40 ezer létszámú családban csak kb. 50 %-a (= 20 ezer). A család népessége nagy hatású az anya napi petezésére is. A petézés nő, míg * népesség 40 ezer mébet el nem ér. Attól fogva mérséklődik. A 60 ezer méhes családban arra a fokra süllyed, amelyen a 20 ezres családban van. Mindez nem föltevés, hanem sok évig tartó mérés, számolás bizonyítja. (American Bee Journal 1968.) A szél szerepe a méhek eltájolásában Orlov M. F. megállapítása szerint a méhek egy méhészeten belül a következő esetekben röpülhetnek be más család kaptárjába: 1. Tisztuló és tájoló röpüléskor. 2. Vándorláskor az új helyen, a méhek kibocsátásaikor. 3. Szélnek kitett helyen a méhek a széllel szemben röpülve a közelebbi kaptárakba térnek be. Különösen nagymérvű ez hirtelen zápor, vagy zivatar idején. 4. Sok fiatal méh eltéved, ha tájoló kiröpüléskor erős szél fúj. — Az eltájolás sok kellemetlenséget okoz egy méhészeten belül is, de még nagyobb baj, ha a méhek idegen méhészet kaptáraiba röpülnek át tömegesen. Különösen gyakori ez akkor, ha nyílt terepen, szél irányában egymás elé telepítenek két méhészetet. A hazafelé röpülő méhek a kaptáraikhoz közeledve egyre sűrűbb „méhfolyamot“ alkotnak, és ez magával vonzza az idegen méheket is. Ezért ilyen helyen a méhészeteket az uralkodó szél irányára merőleges vonal mentén, egymástól távol kell elhelyezni. (Pcselovodsztvo 1968 2.) Hererács Az anyarács az anyát rekeszti ki a mézkamrából. A hererácsnak az a rendeltetése, hogy idegen herék ne juthassanak be a tenyésztésre kiválasztott család kijáróján. Külföldön, ahol pároztató-állomások működnek, a herés családokat csak az első herék kikelése után választják ki, és szállítják az állomásra. Akkor azonban már más családokban is szoktak herék lenni. Ismeretes, hogy a herék nem ragaszkodnak túlságosan családjukhoz, idegen kaptárakba is szívesen betérnek. A pároztatóállomásra esetleg vegyes heréik juthatnának. A kijárókot tehát anyaráccsal védik kóbor herék ellen. A csupán 4,8 mm szűk nyílású rács azonban eléggé nehezíti a méhek közlekedését. Most a Neuner-féle gyár Windesheimben 5,2 mm tágas hererácsot készít erre a célra. Az új rács a munkásokat kevésbé zavarja, a heréket kirekeszti. (Az anyarács hivatalosan csak 4,2 mm szűk.) (Die Biene, 1968. 4. NSZK) A szőlő és a méhek Gyakori panasz, hogy a méhek kirágják a szőlőt, tönkreteszik a termést. A méhészetet nem látják szívesen szőlő környékén. Seibel szerint a neustadti állami szőlészeti, borászati iskola és kutatóintézet megbízást kapott a panaszok megvizsgálására. Az intézetben Becket és Spiess teljesítette a feladatot. Mindenekelőtt azt vizsgálták meg, hogy a méhek a ma termesztett szőlőfajtáik bogyóit ki tudják-e rágni. 20 fajtára terjedt ki figyelmük. A frissen leszedett fürtöket asztalon szétteregették. Mindegyik fajtából háromféle fürttel kísérleteztek: ép szeművel, felnyitottál és musttal meglocsolt ép szeművel. A must mindig a vizsgált fajtából származott. A méhek jó időben sűrűn látogatták valamennyit. Hamarosan kiderült, hogy csak a megsértett szemekből és a mustból szívogattak. Az ép szemeket nem tudták felbontani. Ugyanezt a kísérletet darázzsal is megismételték, mégpedig a nálunk is közönséges német darázzsal (Vespa germanica). Ez bizony gyorsan felnyitogatta az ép szemek héját rágóival, és elhordta a bogyók belsejét. A szőlő igazi ellenségei a darazsak, lódarazsak, madarak. Ha ezek megsértik a szemeket, a méhek is rájárnak a fürtökre. (Alig. Deutsche Imkerzeitung 1968. 4. NSZK) ■fiikor e sorokat írtam (április 10), a fákat vastag hó borította. A talajon 5—6 cm volt a hótakaró és hőmérőm mínusz 5 C éjszakai hőmérsékletet mutatott. Mivel a hideget megelőző napok nappali maximum fokonként emelkedett, ez arra engedett következtetni, hogy közeledik egy hideg légtömb, amely maga előtt „gyűri“ a meleget és ez okozza a rendkívüli felmelegedést. Ez jól ismert jelenség a meteorológiai megfigyelő számára. Az április első napjaiban szokatlan 24—26 C meleg arra figyelmezteti a méhészeket, hogy ilyenkor ne bizakodjanak el, ha a fészekben 5—6 keret táblás fiasítást találnak. Különösen akkor ne, ha láthatólag a népesség nagysága nem áll arányba a nagykiterjedésű Hasítással. Ez az ugrásszerű fejlődés a rendkívüli meleg idő következménye, főleg a + 5—10 Ce éjjeli minimumnak. Jómagam ilyenkor szoktam a fészek bővítéssel a legóvatosabban bánni és legfeljebb egy keret beszúrást engedek meg magamnak, illetve a családnak. Az április első napjaiban néhány kaptárt, tisztán a méhek járásából ítélve, bontottam. Nem csalódtam, mert 30 családomból ezeknél találtam rendkívül erős népességet és 5—6 keret nagykiterjedésű fiasítást, bár a méhek téli fogsága 142 napig tartott. Az ilyen családoknál alkalmazom a Hasítást záró virágporos keretek utáni első mézes keret beszúrását, felvillázva, fészek középre. Ha a hideg periódus megszűnt, akkor már két ilyen ke-Amikor falunkon belül 200— 250 családdal találta magát szembe, a változott körülmények miatt bele kellett törődnie abba, hogy gyakran egy-egy méhcsalád áldozatul esett a korábban megszokott kezelési módszerének. Egy szép napon azt is látnia kellett, hogy 14— 15 családja az elhatalmasodott rablás áldozata lett. Ilyenkor szoktak bűnbakot találni azok, A FIÁSITAS HIDEG ÉRZÉKENYSÉGE 2 »ui=^iiky rét beszúrását is szoktam alkalmazni különösen akkor, ha már a gyümölcs virágzásnak indult. Ezt a módszert több évtizede alkalmazom és még eddig soha nem fizettem rá. Éppen ezért felvetem a kérdést, kényes-e a fiasítás és mit bír ki anélkül, hogy kárt szenvedne? Okulás képpen elmondok egy esetet. Letelepedett falunkban egy méhész, aki oly helyről érkezett, ahol az erdei odúkban lakó méheken kívül 10—12 kilométeres körzetben méhészet nem volt. Az erdei vágások telve jobbnál-jobb mézelő növényekkel. Állandó hordás volt akác után. Napközben nyugodtan kaptárt bonthatott, sőt évente 3—4 ízben pergethetett is. Ezt az állapotot megszokta. akik a bajt maguk idézik elő. A felelős szerintük mindig az, akinek erős családjai vannak. A 30-as évek egyikének április 5-én a városban voltam méhészértekezleten. Éjszaka érkeztem haza fáradtan, s szemerkélt az eső. Szokásom szerint az eső dacára éjfél előtt körüljártam kaptáraimat, majd aludni tértem. Reggel hatkor szomszédom az ablakomat zörgette. Felugrottam s ahogy kinéztem az ablakon, láttam, hogy 26 családomról valaki az összes mézkamrát, 6zalmapárnát, rostaszövetet eltávolította s így a fészkek teljesen takaratlanok maradtak. Mit láttam a kitakart fészkeknél? A léputeák, melyekben fiasítás volt, sűrűn el voltak „reteszelve” a méhek szorosan egymáshoz simuló testével. Megállapítottam, hogy a léputeák relatíve felülről szigetelve voltaik. Mivel a Meteorológiai Intézet helyi megfigyelője vagyok, azonnal megnéztem a hőmérőt. Azon az éjszakán két méter magasan plusz négy Celzius volt az éjszakai minimum, reggel hatkor pedig öt Celzius. Az eső éjszaka elállt, de megállapítottam, hogy körülbelül 4—5 órán át esett az eső a nyitott kaptárakba. A lehulló csapadék 1,4 milliméter volt, melyből kb. egy milliméter jutott a kaptárakba. A történtek után elképzelhető volt izgalmam, melynél nagyobb csak kíváncsiságom volt. Mi lett a nagykiterjedésü fiúsítással? Itt ért a legnagyobb meglepetés. Egyetlen megfázott fiasítást nem találtam. Egyetlen sodrott szárnyú, futkosó mehet 6em! Soha jobb esztendőt, mint az volt! Mindezek ismerete után is csak azt mondhatom, legyünk óvatosak a Hasítással, ne kockáztassunk. Sokat kibír, ha kellő számú méhegyeddel rendelkezik a család, de kétélű fegyver számunkra az eltúlzás. Végül ma is azt hiszem, hogy a legnagyobb meglepetés azt érte, aki ezt az aljas tettet elkövette. Németh László
