Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-22 / 25. szám
A méhlakások és lépépítés természettani feltételei két méhjárat szélességű. A természet ezt is biztosan mutatja meg. A lépek nagysága és alakja útbaigazítást nem adhat, mert az üreg nagyságától függ. Ennél is azok az elvek érvényesülnek, amelyek a lakás űrtartalmára vonatkoznak. A lépépítmény bármelyik oldalra fejlődhet. Láttunk nagy négyzet alakú lépeket, magas oválisakat, hosszúkás téglaalak át, sóik kicsit egymás mellett fekve, egymás fölött is, de legtöbbet nyújtott félköralakút a kasokban. Ezek zöme a röpnyílásra merőlegesen épült, de épültek párhuzamosan, átlósan, sőt elvétve L alakban is. A merőlegesen épült lépek gyakorisága arra enged következtetni, hogy a méhcsalád életszükségleteire ez a kedvezőbb. A hizlalt léjjépítés és az építtetőkeret biológiailag nagymérvű, állandó jellegű, kierőszakolt hézagáthidaló építés. A méhcsalád biológiai életfeltételeit semmiben sem segítik elő. Az Ilyen huzamos és szükségtelen jellegű építkezés először is természetellenes, majd 60k méhet von el a szükséges lépfrissítési munkákból, sok méh kell a mikroklíma állandó szabályozására Is és végül állandóan zavarjuk a méhcsalád szabályszerűségét és kiegyensúlyozottságát, ami kihatással van az összmunka mindenkori intenzitására. Mindkettőt a méhészkedés különleges fogásának kell minősíteni. Akik így méhészikednek jól tennék, ha egyszer erős törzscsaláddal hasonlítanák össze családjaikat. Végezetül azzal zárhatunk, hogy a szabad természetben élő méhcsalád a lakásával kapcsolatban kétségtelen természettani feltételekkel nem ad útbaigazítást. Csupán a lépépítmény szabályait állítja elénk és azt mutatja meg, hogy szerves, elmaradhatatlan része a méhlakásnak. A méhlakások végleges természettani feltételeit csakis a méhcsalád biológiai életszükségleteinek pontos megállapításával, a méhészkedés ekonőmlkus metódikájának segítségével, egyetlen erős törzscsaládra vonatkoztatott különböző nagyságú és berendezésű kaptárak rendszeres kipróbálásával tudjuk csak megállapítani. Szirmai István Virágporos lepény Huszonnégy évi méhészkedésem alatt a serkentés sokféle módját próbáltam ki. Serkentettem élesztővel, tejporral, szójaliszttel, de egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Négy év óta virágporos lepénynyel serkenteik, és nagyon meg vagyok vele elégedve. Az akác elvirágzása után felrakom a virágpor-szedőket a kaptáraikra, s körülbelül augusztus közepéig hagyom rajtuk. A virágport nem szárítom, mert veszít a tápértékéből, a méhek se fogyasztják szívesen, a moly is megtámadhatja. Én mézzel keverve tartósítom. Egy kg virágporhoz fél kg mézet teszek és ezt jól összetöröm. Nyáron hűvös, télen fagymentes helyen tartom. Használat előtt felmelegítem, és minden 10 kg-hoz még 3 kg mézet adok melegen, majd annyi porcukrot keverek hozzá, hogy jó kemény legyen. A lágy lepény nem jó, mert a méheik beleragadnak. Az etetést március 20-a táján kezdem, és az akác előtti családrendezésig folytatom. Kereteim felső léce 25 mm vastag, felül 20 mm mélyen és 20 mm szélesen ki van vájva. Ebbe a vályúcskába rakom a mézes pépet. Így hideg időben is elérik a méhek, s nem morzsoló-8 infirm dik le. Szirupba nem jó keverni, mert ha keveset teszünk bele, nincs hatása, ha többet, leülepszik és beszárad vagy megpenészediik. A mi tavaszi legelőnk olyan rossz, hogy még kedvező időjárásikor is csak gyengén tudnak a méhcsaládok kifejlődni, de amióta virágporos lepénynyel etetek, minden évben szépen fejlődtek. Viasztermeléshez is felhasználom a virágporos etetést. Két családot teleltetek egy-egy kaptárban, és amikor az akácra rendezem a családokat, az egyik anyát fél kilónyi péppel áthelyezem egy három keretes szakaszba, amelyik a következőképpen van rendezve: A két szélső keretbe alulra fél műlépet teszek, a középsőbe felülre csak 2 cm-es csíkot és kb. 60 dkg-nyi virágporos lepényt, a már említett vályúba. Mire elfogy a lepény, általában ki van építve a három lép. Amint az építés halad, úgy szaporítom a lepényt. így 5 vagy 6 lépet is szép munkás sejtekkel építenek ki. Tapasztalatom szerint a virágporos lepénnyel való etetés minden pótanyagnál többet ér mind a népesség szaporítására, mind a viasztermelés elősegítésére. Ütvös Lajos A szervezet gerince Kora tavasszal részt vettem egy szakaszbizalmi gyűlésen, melyet az Ipolyság környéki méhészek hívtak össze, hogy az évzáró közgyűlést követő belső bomlás után végül is bizalmat szavazzanak a régi vezetőségnek. A támadás a szervezet elnöke Banzi Boldizsár és titkára Marek elvtársak ellen irányult. Végeredményben a belső bomlást előidéző kisebbség a többségre szerette volna rátukmálni akaratát, s ez okozta lényegében azt az áldatlan állapotot, hogy az évzáró közgyűlés a demokrácia alapelveitől eltért s a deformáció felé hajlott. A személyi ellentétekből eredő bomlás hellyel közzel a nemzetiségi súrlódás határán mozgott, amit nem a szervezet magyar tagjai Idéztek elő. Nem csoda, hogy az Ilyen megnyilvánulások után az évzáró egyes küldöttei még a befejezés előtt otthagyták a közgyűlést és a szakaszbizalmiak közül Is többen kijelentették, hogy drága idejüket néni hajlandók azzal tölteni, hogy egyesek kényük-kedviik szerint becsméreljék a hivatásukat teljesítő vezetőket. Amint említettem, e támadás Banzi és Marek elvtánsak ellen irányult. Legalább is ez látszott sebezhető felületnek, mert a szervezet tagjai — hangsúlyozni kell, hogy minden egyes közgyűlésen maguk szavazták meg — a legmagasabb tagsági Illetéket fizetik. A bomlás előidézői éppen ezzel kapcsolatosan minden rosszat összehordtak a két vezető ellen, hogy a tagság beleegyezését kicsikarják s eltávolítsák őket a szervezet éléről. A hiba talán abban volt, hogy a tagok jelentős része egy Ideig — még tisztázódott az ügy — hitt a rágalmakban, hanem amikor látták, hogy a támadás végeredményben ellenük Is irányul, csak aztán mondottak nemet. A gyűlésen fölháborodásának adott kifejezést többek között László elvtárs, az ipolyviski szövetkezet messze vidéken hírneves méhészmestere, de mások is. A szakaszbizalmiak végül megegyeztek, hogy tagságuk nevében bizalmat szavaznak a régi vezetőknek, mert a szervezet érdekében becsületes munkát fejtettek ki s megjegyezték, hogy ha az ellenpólus tagjai, vagyis a bomlást előidézők nem értenek egyet a többség akaratával, minden akadály nélkül kiválhatnak a nagy szervezetből, azaz külön szervezetet alakíthatnak. Erre azonban — legalábbis egyelőre — nem került sor, mert az ellenpóluson belül is bizonyos erjedés keletkezett, vagyis az elszakadásra vonatkozólag megoszlanak a vélemények. A napokban egyik sokesztendős tapasztalattal rendelkező méhésszel beszélgettem, aki sem az egyik, sem a másik csoporthoz nem tartozik. Ez az ember kijelentette, hogy helyteleníti a szervezet megtorpedózására irányuló törekvéseket és megjegyezte azt is, hogy a támadók részéről nagyon is nyilvánvaló a cél. Ma a szervezet a megújhodás időszakát éli. Igyekszik lerázni magáról mindazt, ami a múltban akadálya volt a teljes kibontakozásnak Bármi történt Is. a közelmúltban, a jelek arra vallanak, hogy az ellenpólus felett a szervezet gerince, vagyis a tagság akarata győzött, -hat-
