Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-20 / 3. szám
C^OroxsMCsSiQ szemle Az elmúlt hét külpolitikai eseményei közül a Kairóban folytatott szovjet-egyiptomi diplomáciai eszmecserét, a szovjet-francia tárgyalásokat, az angliai takarékossági intézkedéseket, a lengyel-szovjet tárgyalásokat, az amerikai belpolitikai nyitányt, valamint a genfi leszerelési tárgyalások megkezdését kell kiemelni. Nem változik a Szovjetunió közel-keleti politikája A műit hét végén Kairóban befejeződtek a Mazurov vezette szovjet delegáció Nasszer elnökkel folytatott tárgyalásai. A búcsúzáskor a kairói repülőtéren Mazurov elégedetten nyilatkozott a tárgyalásokról és hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak az arab országok irányában folytatott korábbi politikája nem változott. A Szovjetunió továbbra is az arab államok támogatója és korábbi elveit követi. Hangsúlyozta, hogy a tárgyalások a barátság Jegyében folytak és a két nép barátsága tovább szilárdult. A Szovjetunió elítéli az izraeli agreszszíót és követeli, hogy az izraeli csapatokat vonják vissza a megszállt területekről. A szovjet-francia politikai gazdasági és egyéb kapcsolatok fellendítése várható Moszkvában befejeződtek a szovjetfrancia tárgyalások. Michel Debré francia gazdasági miniszter a szovjet fővárosban tartott sajtóértekezleten kijelentette, hogy a jövőben szovjetfrancia politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatok új fellendülésének szakasza várható. Közben Párizsban Pompidou miniszterelnök a diplomáciai tudósítók előtt kiemelte, hogy az Egyesült Államok franciaellenes propagandája egyáltalán nem teszi derűssé Washington és Párizs viszonyát. A propaganda inkább az Egyesült Államoknak árt, mert a két ország kereskedelmi viszonyában 62:100 az arány a franciák javára. Emögött valószínű az rejlik, hogy Franciaországnak további eszközei vannak az amúgy is gyöngélkedő dollár értékének csökkentésére. Anglia nem vásárol repülőgépeket Amerikától A dollár helyzetét ugyancsak közvetlenül érinti az a hír, amely szerint az angol kormány a takarékossági tervezet keretében lemondott a F—111-es amerikai repülőgépek megvásárlásáról. Londonban az elhatározást úgy értékelik, mint a munkáspárt bal szárnyának tett engedményt. Egyes hírek szerint, az angolok fokozatosan felszámolják támaszpontjaik egy részét és így Jelentős megtakarított összeghez jutnak. Azonban még mindig bizonytalan a Szueztől keletre vállalt angol feladatok terhének megszüntetése. Legmagasabb színtű tárgyalások Varsóban Lengyel és szovjet pártvezetők Varsóban megvitatták a lengyel-szovjet kapcsolatok alakulását és megelégedéssel állapították meg, hogy a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság politikai gazdasági és kulturális együttműködése állandóan bővül és mélyül mindkét nép érdekében s a szocialista országok erősödését szolgálja. A résztvevők eszmecserét folytattak több külpolitikai kérdésről, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetéről. A megbeszélések baráti légkörben folytak le. Nyitány az amerikai belpolitikában Johnson hosszabb texasi visszavonulása után visszaérkezett a Fehér Házba és hivatalosan is megkezdte választási évét. Az újévben sok kényes kérdés vár Johnsonra. Szembe kell néznie az ázsiai politikáját erősen bíráló ellenzékkel, amelynek élén mostanában Mansfield szenátor áll. A szenátor nyilatkozataiban a hírügynökségek új elemeket vélnek felfedezni. Mansfield eddig nem ítélte el a vietnami eszkalációt, és egyetértett a VDK bombázásával. Most azonban követeli a bombázások beszüntetését. Johnson egyébként 10 százalékos adóemelést kér, ami szintén nem emeli majd népszerűségét. Genfben megegyezés várható Az eddig kevés eredményt hozó genfi leszerelési tárgyalások, a karácsonyi szünet után újra megkezdődtek. Az értekezlet legfontosabb küldetése az atomsorompó egyezmény végleges megfogalmazása. Roscsin a szovjet és Fischer az amerikai küldöttség vezetője bizakodó az atomsorompó-szerződés megkötését illetően. A két nagyhatalom leszerelési fődelegátusa négyszemközt találkozik, hogy megfogalmazást találjon a kidolgozott szerződéstervezet üresen hagyott harmadik cikkelyére, airielynek az ellenőrzési intézkedéseket kell tartalmaznia. Az amerikai delegátus ebben a kérdésben márciusig szeretne dűlőre jutni, de külpolitikai szakértők szerint erre aligha kerül sor ilyen rövid idő alatt. Pillantás a nagyvilágba • A jelentések szerint hamarosan sor kerül az osztrák kormány átalakítására. • Február 15-én Finnországban ú] elnököt választanak. • Japánban diákok tüntettek az Enterprise atommeghajtású amerikai repülőgép-anyahajó látogatása ellen. A rendőrség a tüntetők közül 100 diákot letartóztatott. 0 Indonéziában 200 százalékos áremelkedést hajtottak végre, a munkanélküliek száma viszont eléri a 15 milliót. Az életszínvonal állandóan csökken, azonban Suhartó kormányának legfontosabb tevékenysége a kommunisták üldözésére összpontosul. A legutóbbi sajtóértekezleten Nasution kijelentette, hogy az ország biztonsága érdekében szükség volt a 10 ezer kommunista lemészárlására, habár a pártot eddig még nem tudták teljesen megszüntetni. • Nagybritannia Kommunista Pártja visszautasítja a munkáspárti kormány politikáját, amely a kormány egészségügyi kiadásainak csökkentésére, a lakásépítés ütemének fékezésére és a szociális szolgáltatások korlátozására irányul. Követeli a katonai kiadások 50 százalékos csökkentését. 0 Japán hírforrások szerint Kínában előkészületek folynak a Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusának előkészítésére. 3 SZABAD FÖLDMŰVES I3J3. január 20. A Szuezi-csatorna sorsfordulatai Gunnar Jarring, mint az ENSZ főtitkárának személyes képviselője újból Kairóba látogatott, ahol további javaslatokat terjesztett elő a Közel-keleti válság ügyében. Az Al-Achbar című lap tudni véli, hogy Jarring megbízatása teljesítését — többek között — a Szuezi-csatornában rekedt hajók szabaddá tételéről szóló tárgyalásokkal kezdte. Ez a minket közvetlenül is érintő probléma 15 különféle külföldi hajóra vonatkozik. Kiszabadításukhoz tehát széles körű érdek fűződik. Magára az Egyesült Arab Köztársaság gazdaságára nézve valósággal létkérdés, hogy mielőbb hajózhatóvá váljék a Szuezi-csatorna, melynek forgalma az izraeli támadás következtében már több mint hat hónapja teljesen megbénult. Márpedig a Szuezicsatorna, mint az EAK fő devizaforrása tavaly 110 millió fontos bevételt lett volna hivatott biztosítani. Az utóbbi időkben ugyanis jelentősen megnövekedett a csatorna forgalma. Míg 1955-ben nem egészen tizenötezer hajó kelt át rajta, addig 1966-ban több mint huszonegyezer. Emellett nem szabad elfelejteni, hogy ez a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel összekötő vízi út a világkereskedelem nyolcadának lebonyolításában vesz részt. Figyelemre méltó, hogy régi történészek szerint, már évezredek előtt felmerült a csatorna megvalósításának terve, amely a múlt évszázad eleje óta az európai hatalmak politikájának homlokterébe került. Különféle elgondolások merültek fel, de egyikük sem vált valósággá, míg azután, a francia mérnök-diplomata FERDINAND DE LESSEPS, 1853-ban a csatorna létesítésére nemzetközi részvénytársaságot alakított, amely egy évvel később koncessziót kapott a csatorna építésére és használatára. 1859-ben indult meg az ásatási munka, azután pedig az építés, melynek 120 000 kegyetlenül kizsákmányolt fellah esett áldozatául. 1869 novemberében már készen állt a vérrel és könnyel áztatott Szuezi-csatorna, amely a múlt század legnagyobb hydrotechnikai létesítménye. A következő évben megindult a csatorna üzemeltetése, de a forgalom mindössze 488 hajóra korlátozódott. 1875-ben sikerült a brit kormánynak a Szuezi-csatorna létesítésére és kihasználására alakult Nemzetközi Társaság részvényeinek 44 százalékát megvásárolni, gyakorlatilag tehát a vízi út feletti ellenőrzést biztosítani. Bár a csatorna területét demilitarizált övezetnek nyilvánították, Nagy-Britannia sohasem tartotta be e rendelkezést. Ám 1952-ben Nassir elnök bejelentette a Szuezi-csatorna államosítását, amire 1958-ban az angol és francia imperializmus agressziója volt a válasz, éspedig Izrael bevonásával. Ez a hármas támadás hónapokon át bénította meg a csatorna életét és fosztotta meg az EAK-ot legfontosabb devízabevételi forrásától. Egyiptom azonban a Szovjetunió és a többi szocialista országok segítségével győztesen került ki a válságból. Közben tervek érlelődtek a 173 km hosszú, de csak legfeljebb 150 m széles, valamint 11—12 m hajózható mélységű csatorna kiszélesítésére és elmélyítésére, hogy 50 ezer tonnánál nagyobb vlzkiszorító képességű ciszterna-hajók is közlekedhessenek a csatornán, amelynek átmeneti lezárása egyébként éppen Nagy-Britanniának okoz tetemes többletkiadásokat. De károsodnak általa más nyugati országok is. Szírt Amit a szitára takar Szerénytelenség nélkül állítjuk, nem csekélység, amire vállalkozunk. Egyrészt „a próféta helyett“ próbálunk cselekedni — azaz fellebbentenl az eseményekről a jelképes szitarát, a fekete fátylat, amelyet a bájdús jemeni hölgyek viselnek —, másrészt a valóban kuszáknak tűnő jemeni problémát kívánjuk megvilágítani. A Jemeni Arab Köztársaságból (Jemen) érkező harctéri hírek meglehetősen elelntmondanak egymásnak. A köztársasági és királypárti erők öszszecsapásairől van szó. Előbbiek igyekeznek megszilárdítani hatalmukat, amelyet Szalal elnök közelmúltban történt bukása után szélesebb alapokra kívánnak helyezni; utóbbiak a régi (Szalal előtti) reakciós uralmat akarják visszaállítani. A különböző értesülések egybevetése szerint az állandóan hullámzó frontokon a köztársasági csapatok vannak fölényben, s a királvpártíak kísérlete — hogy elfoglalják Szanát, a fővárost — kudarcba fulladt. E tények nagy gondot okoznak Szaud- Arábiának. S ezzel máris az úgy nevezett politikai háttér kulisszái közé jutottunk... Az izraeli—arab konfliktus tanulságait levonó augusztusi khartoumi értekezleten Nasszer, az EAK elnöke és Fejszál szaud-arábiai király megegyeztek: az EAK visszavonja csapatait Jemenből, és Szaud-Arábia megszünteti a monarchisták anyagi és fegyveres támogatását. Az alkuból azonban csak az EAK teljesítette a reá háruló feladatot. Következésképpen megszűnt az ürügy, amelyre hivatkozva, Szaud-Arábia éveken át harcolt a jemeni nép ellen — tehát újabb ürügyre volt szükség. Mert végső soron Jemen problémája nem a szembenálló erők viszálykodásából származik, hanem Szaud-Arábia Jemen elleni, úgyszólván szünet nélküli harcából. Fejszal — a szovjet-jemeni segélyegyezményre „hivatkozva“ — azt hangoztatja, hogy „beavatkoznak“ Je-Földrengés Szicíliában Szicíliában a hét elején újabb földlökéseket észleltek. Bár ezek nem voltak olyan erősek, mint az előzőek, mégis ezrek rettegtek a tábortüzek mellett az éjszakai fagyban. A vasárnapi és hétfő hajnali katasztrofális földrengés a legtöbbjüknek rombadöntötte házát. A szörnyű földrengés áldozatainak számáról még nincs végleges adat, de a becslések szerint, mintegy 500—600 halálos áldozatot követelt. A sebesültek száma ezer körül van és tízezren pedig hajléktalanná váltak. A szemtanúk borzalmas dolgokról számolnak be. Az egyik olasz pilóta, aki helikopterrel repült el a városok és falvak fölött, megrendülve mondta, hogy valóságos poklot látott maga alatt. Montevago városát másodpercek alatt döntötte romba a hétfő hajnali három földlökés. A város 95 százaléka elpusztult. A szocialista és a kapitalista országok közötti kereskedelmi kapcsolatok felélénkülésének egyik legmeggyőzőbb jelenségét kétségtelenül Kelet és Nyugat kölcsönös gazdasági együttműködésében kell látnunk. Ebben pedig élenjáró helyet foglal el a külföldi árúcsereforgalom. Amíg a hidegháború éveiben a mélypontra süllyedt a Kelet és Nyugat közti kölcsönös kereskedelem térfogata, addig az utóbbi időben 11,8 százalékkal emelkedik évente. Jelentékeny méreteket öltött az európai szocialista és tőkés államok közötti kereskedelem, amely 1966 végén a Kelet és Nyugat közti összkereskedelem 70 százalékát tette ki. Jelentős mérföldkőnek tekinthetjük az 1964—1965-ös éveket. A két év folyamán ugyanis néhány fontos jelentőségű esemény zajlott le, amely kedvezően befolyásolta a kereskedelmi kapcsolatok bővítését. Itt első helyen kell megemlítenünk azt az eseményt, hogy Nagy-Britannia megtagadta az engedelmességet az ün. berni uniónak, amely 5 évnél hosszabb lejáratú hitelnyújtásban akadályozta a tőkés államokat Kelettel szemben. Anglia 1964-ben egyezséget kötött a Szovjetunióval polietilén-fonal gyártó üzem berendezésének szállítására vonatkozólag 30 millió font sterling értékben 15 évi lejárattal. Miután Nagy-Britannia áttörte ezt a hitel-vesztegzárat, további kapitalista államok is megkezdték hosszú lejáratú kölcsönök nyújtását a szocialista országoknak. Ezek közé tartozott elsősorban Olaszország, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság és mások. Annak ellenére, hogy egyes sorompókat még mindig nem nyitottak meg, nagyjában kecsegtetően bontakozik ki a kölcsönös kereskedelmi együttműködés fejlődése. A szocialista országok elsősorban korszerű műszaki berendezéseket igyekeznek a nyugateurópai államokból, mint például Nagy-Britanniából, Olaszországból, a Német Szövetségi Köztársaságból és Franciaországból importálni. A legfontosabb ilyen üzletek közé tartozik igyekeznek a mesterséges akadályokat. További örvendetes jelenség a kereskedelmi-termelési együttműködés kibontakozása, amelyben részben megegyeztek, részben még tárgyalnak Lengyelországgal, Magyarországgal, Romániával, Csehszlovákiával, Bulgáriával stb. a nyugat-európai cégek. Az angliai Callagan and Son cég például megegyezett Csehszlovákiával, hogy közösen gyártanak és a világ valamennyi államába szállítanak önFelszámoljuk a gazdasági kapcsolatok kerékkötőit Anglia műtrágya-gyártó berendezés eladása Csehszlovákiának és egy dakronfonaNkészltő üzem eladása a Szovjetuniónak. Különleges említésre méltó a Szovjetunió megállapodása az olaszországi Fiat céggel évi 600 000 személygépkocsi kapacitású gyár építésére a Szovjetunió területén. Tervezet értékét 800 millió dollárra becsülik, amiből 350 milliót a Fiat cég vállal berendezések és anyagszállítások alakjában részlettörlesztés ellenében. A kelet-nyugati kereskedelem fejlődésében az utóbbi időben újabb jellegzetesség körvonalai kezdenek kibontakozni a láthatáron. A tőkés államok ugyanis rádöbbentek, hogy a szocialista országokkal folytatott kereskedelem számukra is előnyös, amiért kereskedelmi-politikai vonalon mérsékelni, sőt fokozatosan felszámolni működő textil-fonó gépeket. Az angol gyártmányokat ebben az esetben szerencsésen kiegészítik a csehszlovákiai gyapotfonóberendezések. Az elmúlt években Nagy-Britannia ugyancsak megszüntette a Bulgáriába, Magyarországba, Lengyelországba és Csehszlovákiába irányuló kvóta-rendszert több export-cikk vonatkozásában. Franciaország is már bejelentette, hogy megszünteti a keleti országokból érkező ipari készítmények behozatalának valamennyi korlátozását. Ez azonban egyúttal annyit is jelent, hogy ha az európai szocialista országok teljesen ki akarják használni export-lehetőségeiket a nyugateurópai piacokon, versenyképességre kell törekedniük és messzemenő változtatásokat kell eszközölniük kivitelük egész szerkezetében. Köztudomású, hogy az európai szocialista országok főleg nyersanyagot, félkészárut és élelmiszert szállítanak Nyugatra, és csak kevés kész iparcikket. Annak ellenére, hogy a kelet-nyugati kereskedelem útjába tornyosuló akadályok egyre veszítenek hatékonyságukból, egyes nyugat-európai kereskedelmi érdekeltségek még mindig konokul ellenszegülnek a teljes liberális konszolidációnak, mert a szocialista államok versenyképességétől tartanak. Odáig mennek, hogy például kikötik maguknak olyan, Keletről beszivárgó árucikkek behozatalának befagyasztását, amelyeknek árát túl alacsonynak minősítik saját termékeik eladási árához viszonyítva. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara végrehajtó bizottsága foglalkozott a Kelet és Nyugat közti kereskedelem kérdéseivel. Ugyanakkor határozati javaslatot fogadott el, amelyben számos hatékony intézkedés foganatosítását indítványozta a kölcsönös kereskedelem további bővítésére. A javasolt intézkedések között olyan indítvány is szerepel, hogy a kelet-európai államokba szállító exportőrök saját reklám-eszközeiket felhasználhassák, mintavásárokat, kiállításokat rendezhessenek, ügynökségeket létesíthessenek cikkeik népszerűsítésére. Ha tehát mindezek az intézkedések tényleg megvalósulnak, feltehető, hogy Európa népei rövid idő alatt szemtanúi lesznek Kelet és Nyugat kölcsönös kereskedelmének, ami politikai téren is kedvezően befolyásolja majd a nemzetek békés egymás mellett élését. JÄN RIKSÁN men belügyeíbe. Mi sem természetesebb tehát — legalábbis a király szerint —, ha Szaud-Arábia az Izraelnak szánt amerikai fegyverszállítmány egy részével, továbbá Kongóból kiebrudált belga és nyugatnémet zsoldosokkal, valamint saját pénzével „segítségére siet“ Jemennek. Csodálatosképpen az elűzött imámot támogató királypártiaknak, és nem a köztársasági kormánynak! Figyelemre méltó a jemeni köztársasági és a királypárti fél politikai állásfoglalása: az államfő, El Iriani kádi már nemegyszer felajánlotta a közeledést a monarchistáknak — viszont a királypártiak elérkezettnek látták az időt, hogy megdöntsék a kormányt. Maguk mögött tudván Szaud-Arábia „hozzászólását“ az ügyhöz, sőt azt is, hogy Fejszal király — szükség esetén — hivatalosan is felmondja az EAK-kal Jemenről kötött egyezményt. A január 17-re tervezett rabatt arab csúcstalálkozó elhalasztásának is elsődleges oka Szaud-Arábia távolmaradása, éppen a jemeni helyzet miatt! A legfőbb akadály azonban a csúcstalálkozó előtt a politikai differenciáltság az arab államok között, ami az izraeli konfliktus békés rendezését illeti. Miután Szíria sem volt hajlandó részt venni a csúcstalálkozón, az EAK javasolta annak későbbi időpontra halasztását. J. J.
