Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-20 / 3. szám

C^OroxsMCsSiQ szemle Az elmúlt hét külpolitikai esemé­nyei közül a Kairóban folytatott szov­jet-egyiptomi diplomáciai eszmecse­rét, a szovjet-francia tárgyalásokat, az angliai takarékossági intézkedése­ket, a lengyel-szovjet tárgyalásokat, az amerikai belpolitikai nyitányt, va­lamint a genfi leszerelési tárgyalások megkezdését kell kiemelni. Nem változik a Szovjetunió közel-keleti politikája A műit hét végén Kairóban befeje­ződtek a Mazurov vezette szovjet delegáció Nasszer elnökkel folytatott tárgyalásai. A búcsúzáskor a kairói repülőtéren Mazurov elégedetten nyi­latkozott a tárgyalásokról és hangsú­lyozta, hogy a Szovjetuniónak az arab országok irányában folytatott koráb­bi politikája nem változott. A Szov­jetunió továbbra is az arab államok támogatója és korábbi elveit követi. Hangsúlyozta, hogy a tárgyalások a barátság Jegyében folytak és a két nép barátsága tovább szilárdult. A Szovjetunió elítéli az izraeli agresz­­szíót és követeli, hogy az izraeli csa­patokat vonják vissza a megszállt területekről. A szovjet-francia politikai gazdasági és egyéb kapcsolatok fellendítése várható Moszkvában befejeződtek a szovjet­francia tárgyalások. Michel Debré francia gazdasági miniszter a szovjet fővárosban tartott sajtóértekezleten kijelentette, hogy a jövőben szovjet­francia politikai, gazdasági és egyéb kapcsolatok új fellendülésének szaka­sza várható. Közben Párizsban Pom­pidou miniszterelnök a diplomáciai tudósítók előtt kiemelte, hogy az Egyesült Államok franciaellenes pro­pagandája egyáltalán nem teszi de­rűssé Washington és Párizs viszonyát. A propaganda inkább az Egyesült Államoknak árt, mert a két ország kereskedelmi viszonyában 62:100 az arány a franciák javára. Emögött va­lószínű az rejlik, hogy Franciaország­nak további eszközei vannak az amúgy is gyöngélkedő dollár értéké­nek csökkentésére. Anglia nem vásárol repülőgépeket Amerikától A dollár helyzetét ugyancsak köz­vetlenül érinti az a hír, amely sze­rint az angol kormány a takarékos­­sági tervezet keretében lemondott a F—111-es amerikai repülőgépek meg­vásárlásáról. Londonban az elhatáro­zást úgy értékelik, mint a munkás­párt bal szárnyának tett engedményt. Egyes hírek szerint, az angolok foko­zatosan felszámolják támaszpontjaik egy részét és így Jelentős megtaka­rított összeghez jutnak. Azonban még mindig bizonytalan a Szueztől kelet­re vállalt angol feladatok terhének megszüntetése. Legmagasabb színtű tárgyalások Varsóban Lengyel és szovjet pártvezetők Var­sóban megvitatták a lengyel-szovjet kapcsolatok alakulását és megelége­déssel állapították meg, hogy a Szov­jetunió és a Lengyel Népköztársaság politikai gazdasági és kulturális együttműködése állandóan bővül és mélyül mindkét nép érdekében s a szocialista országok erősödését szol­gálja. A résztvevők eszmecserét foly­tattak több külpolitikai kérdésről, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom helyzetéről. A megbeszélések baráti légkörben foly­tak le. Nyitány az amerikai belpolitikában Johnson hosszabb texasi visszavo­nulása után visszaérkezett a Fehér Házba és hivatalosan is megkezdte választási évét. Az újévben sok ké­nyes kérdés vár Johnsonra. Szembe kell néznie az ázsiai politikáját erő­sen bíráló ellenzékkel, amelynek élén mostanában Mansfield szenátor áll. A szenátor nyilatkozataiban a hír­­ügynökségek új elemeket vélnek fel­fedezni. Mansfield eddig nem ítélte el a vietnami eszkalációt, és egyet­értett a VDK bombázásával. Most azonban követeli a bombázások be­szüntetését. Johnson egyébként 10 szá­zalékos adóemelést kér, ami szintén nem emeli majd népszerűségét. Genfben megegyezés várható Az eddig kevés eredményt hozó genfi leszerelési tárgyalások, a ka­rácsonyi szünet után újra megkez­dődtek. Az értekezlet legfontosabb küldetése az atomsorompó egyezmény végleges megfogalmazása. Roscsin a szovjet és Fischer az amerikai kül­döttség vezetője bizakodó az atom­­sorompó-szerződés megkötését ille­tően. A két nagyhatalom leszerelési fődelegátusa négyszemközt találko­zik, hogy megfogalmazást találjon a kidolgozott szerződéstervezet üresen hagyott harmadik cikkelyére, airiely­­nek az ellenőrzési intézkedéseket kell tartalmaznia. Az amerikai delegátus ebben a kérdésben márciusig szeret­ne dűlőre jutni, de külpolitikai szak­értők szerint erre aligha kerül sor ilyen rövid idő alatt. Pillantás a nagyvilágba • A jelentések szerint hamarosan sor kerül az osztrák kormány átala­kítására. • Február 15-én Finnországban ú] elnököt választanak. • Japánban diákok tüntettek az Enterprise atommeghajtású amerikai repülőgép-anyahajó látogatása ellen. A rendőrség a tüntetők közül 100 diákot letartóztatott. 0 Indonéziában 200 százalékos ár­emelkedést hajtottak végre, a mun­kanélküliek száma viszont eléri a 15 milliót. Az életszínvonal állandóan csökken, azonban Suhartó kormányá­nak legfontosabb tevékenysége a kommunisták üldözésére összponto­sul. A legutóbbi sajtóértekezleten Nasution kijelentette, hogy az ország biztonsága érdekében szükség volt a 10 ezer kommunista lemészárlására, habár a pártot eddig még nem tud­ták teljesen megszüntetni. • Nagybritannia Kommunista Párt­ja visszautasítja a munkáspárti kor­mány politikáját, amely a kormány egészségügyi kiadásainak csökkenté­sére, a lakásépítés ütemének fékezé­sére és a szociális szolgáltatások korlátozására irányul. Követeli a ka­tonai kiadások 50 százalékos csök­kentését. 0 Japán hírforrások szerint Kíná­ban előkészületek folynak a Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusának előkészítésére. 3 SZABAD FÖLDMŰVES I3J3. január 20. A Szuezi-csatorna sorsfordulatai Gunnar Jarring, mint az ENSZ főtitkárának személyes képviselője újból Kairóba látogatott, ahol további javaslatokat terjesztett elő a Közel-keleti válság ügyében. Az Al-Achbar című lap tudni véli, hogy Jarring megbíza­tása teljesítését — többek között — a Szuezi-csatornában rekedt hajók szabaddá tételéről szóló tárgyalásokkal kezdte. Ez a minket közvetlenül is érintő probléma 15 különféle külföldi hajóra vonatkozik. Kiszabadítá­sukhoz tehát széles körű érdek fűződik. Magára az Egyesült Arab Köztár­saság gazdaságára nézve valósággal létkérdés, hogy mielőbb hajózhatóvá váljék a Szuezi-csatorna, melynek forgalma az izraeli támadás következ­tében már több mint hat hónapja teljesen megbénult. Márpedig a Szuezi­­csatorna, mint az EAK fő devizaforrása tavaly 110 millió fontos bevételt lett volna hivatott biztosítani. Az utóbbi időkben ugyanis jelentősen meg­növekedett a csatorna forgalma. Míg 1955-ben nem egészen tizenötezer hajó kelt át rajta, addig 1966-ban több mint huszonegyezer. Emellett nem szabad elfelejteni, hogy ez a Földközi-tengert a Vörös-tengerrel összekötő vízi út a világkereskedelem nyolcadának lebonyolításában vesz részt. Figyelemre méltó, hogy régi történészek szerint, már évezredek előtt felmerült a csatorna megvalósításának terve, amely a múlt évszázad eleje óta az európai hatalmak politikájának homlokterébe került. Különféle elgondolások merültek fel, de egyikük sem vált valósággá, míg azután, a francia mérnök-diplomata FERDINAND DE LESSEPS, 1853-ban a csatorna létesítésére nemzetközi részvénytársaságot alakított, amely egy évvel később koncessziót kapott a csatorna építésére és hasz­nálatára. 1859-ben indult meg az ásatási munka, azután pedig az építés, melynek 120 000 kegyetlenül kizsákmányolt fellah esett áldozatául. 1869 novemberében már készen állt a vérrel és könnyel áztatott Szuezi-csator­na, amely a múlt század legnagyobb hydrotechnikai létesítménye. A kö­vetkező évben megindult a csatorna üzemeltetése, de a forgalom mind­össze 488 hajóra korlátozódott. 1875-ben sikerült a brit kormánynak a Szuezi-csatorna létesítésére és kihasználására alakult Nemzetközi Társaság részvényeinek 44 százalékát megvásárolni, gyakorlatilag tehát a vízi út feletti ellenőrzést biztosítani. Bár a csatorna területét demilitarizált öve­zetnek nyilvánították, Nagy-Britannia sohasem tartotta be e rendelkezést. Ám 1952-ben Nassir elnök bejelentette a Szuezi-csatorna államosítását, amire 1958-ban az angol és francia imperializmus agressziója volt a vá­lasz, éspedig Izrael bevonásával. Ez a hármas támadás hónapokon át bénította meg a csatorna életét és fosztotta meg az EAK-ot legfontosabb devízabevételi forrásától. Egyiptom azonban a Szovjetunió és a többi szo­cialista országok segítségével győztesen került ki a válságból. Közben ter­vek érlelődtek a 173 km hosszú, de csak legfeljebb 150 m széles, valamint 11—12 m hajózható mélységű csatorna kiszélesítésére és elmélyítésére, hogy 50 ezer tonnánál nagyobb vlzkiszorító képességű ciszterna-hajók is közlekedhessenek a csatornán, amelynek átmeneti lezárása egyébként éppen Nagy-Britanniának okoz tetemes többletkiadásokat. De károsodnak általa más nyugati országok is. Szírt Amit a szitára takar Szerénytelenség nélkül állítjuk, nem csekélység, amire vállalkozunk. Egy­részt „a próféta helyett“ próbálunk cselekedni — azaz fellebbentenl az eseményekről a jelképes szitarát, a fekete fátylat, amelyet a bájdús je­meni hölgyek viselnek —, másrészt a valóban kuszáknak tűnő jemeni problémát kívánjuk megvilágítani. A Jemeni Arab Köztársaságból (Je­men) érkező harctéri hírek meglehe­tősen elelntmondanak egymásnak. A köztársasági és királypárti erők ösz­­szecsapásairől van szó. Előbbiek igye­keznek megszilárdítani hatalmukat, amelyet Szalal elnök közelmúltban történt bukása után szélesebb alapok­ra kívánnak helyezni; utóbbiak a régi (Szalal előtti) reakciós uralmat akarják visszaállí­tani. A különböző értesülések egybe­vetése szerint az állandóan hullám­zó frontokon a köz­­társasági csapatok vannak fölényben, s a királvpártíak kísérlete — hogy elfoglalják Szanát, a fővárost — ku­darcba fulladt. E tények nagy gon­dot okoznak Szaud- Arábiának. S ez­zel máris az úgy nevezett politikai háttér kulisszái kö­zé jutottunk... Az izraeli—arab konfliktus tanulsá­gait levonó augusz­tusi khartoumi ér­tekezleten Nasszer, az EAK elnöke és Fejszál szaud-ará­­biai király meg­egyeztek: az EAK visszavonja csapa­tait Jemenből, és Szaud-Arábia meg­szünteti a monarchisták anyagi és fegyveres támogatását. Az alkuból azonban csak az EAK teljesítette a reá háruló feladatot. Következéskép­pen megszűnt az ürügy, amelyre hi­vatkozva, Szaud-Arábia éveken át har­colt a jemeni nép ellen — tehát újabb ürügyre volt szükség. Mert végső soron Jemen problémája nem a szem­benálló erők viszálykodásából szár­mazik, hanem Szaud-Arábia Jemen elleni, úgyszólván szünet nélküli har­cából. Fejszal — a szovjet-jemeni se­gélyegyezményre „hivatkozva“ — azt hangoztatja, hogy „beavatkoznak“ Je-Földrengés Szicíliában Szicíliában a hét elején újabb föld­lökéseket észleltek. Bár ezek nem voltak olyan erősek, mint az előzőek, mégis ezrek rettegtek a tábortüzek mellett az éjszakai fagyban. A vasár­napi és hétfő hajnali katasztrofális földrengés a legtöbbjüknek romba­­döntötte házát. A szörnyű földrengés áldozatainak számáról még nincs végleges adat, de a becslések szerint, mintegy 500—600 halálos áldozatot követelt. A sebesültek száma ezer körül van és tízezren pedig hajlék­talanná váltak. A szemtanúk borzal­mas dolgokról számolnak be. Az egyik olasz pilóta, aki helikopterrel repült el a városok és falvak fölött, megrendülve mondta, hogy valóságos poklot látott maga alatt. Montevago városát másodpercek alatt döntötte romba a hétfő hajnali három föld­lökés. A város 95 százaléka elpusz­tult. A szocialista és a kapitalista or­szágok közötti kereskedelmi kapcsolatok felélénkülésének egyik legmeggyőzőbb jelenségét kétségtele­nül Kelet és Nyugat kölcsönös gaz­dasági együttműködésében kell lát­nunk. Ebben pedig élenjáró helyet foglal el a külföldi árúcsereforgalom. Amíg a hidegháború éveiben a mély­pontra süllyedt a Kelet és Nyugat közti kölcsönös kereskedelem térfo­gata, addig az utóbbi időben 11,8 százalékkal emelkedik évente. Jelen­tékeny méreteket öltött az európai szocialista és tőkés államok közötti kereskedelem, amely 1966 végén a Kelet és Nyugat közti összkereskede­­lem 70 százalékát tette ki. Jelentős mérföldkőnek tekinthetjük az 1964—1965-ös éveket. A két év fo­lyamán ugyanis néhány fontos jelen­tőségű esemény zajlott le, amely ked­vezően befolyásolta a kereskedelmi kapcsolatok bővítését. Itt első helyen kell megemlítenünk azt az eseményt, hogy Nagy-Britannia megtagadta az engedelmességet az ün. berni unió­nak, amely 5 évnél hosszabb lejáratú hitelnyújtásban akadályozta a tőkés államokat Kelettel szemben. Anglia 1964-ben egyezséget kötött a Szovjet­unióval polietilén-fonal gyártó üzem berendezésének szállítására vonatko­zólag 30 millió font sterling értékben 15 évi lejárattal. Miután Nagy-Britan­nia áttörte ezt a hitel-vesztegzárat, további kapitalista államok is meg­kezdték hosszú lejáratú kölcsönök nyújtását a szocialista országoknak. Ezek közé tartozott elsősorban Olasz­ország, Franciaország, a Német Szö­vetségi Köztársaság és mások. Annak ellenére, hogy egyes sorom­pókat még mindig nem nyitottak meg, nagyjában kecsegtetően bontakozik ki a kölcsönös kereskedelmi együtt­működés fejlődése. A szocialista or­szágok elsősorban korszerű műszaki berendezéseket igyekeznek a nyugat­­európai államokból, mint például Nagy-Britanniából, Olaszországból, a Német Szövetségi Köztársaságból és Franciaországból importálni. A leg­fontosabb ilyen üzletek közé tartozik igyekeznek a mesterséges akadályo­kat. További örvendetes jelenség a kereskedelmi-termelési együttműkö­dés kibontakozása, amelyben részben megegyeztek, részben még tárgyalnak Lengyelországgal, Magyarországgal, Romániával, Csehszlovákiával, Bulgá­riával stb. a nyugat-európai cégek. Az angliai Callagan and Son cég pél­dául megegyezett Csehszlovákiával, hogy közösen gyártanak és a világ valamennyi államába szállítanak ön­Felszámoljuk a gazdasági kapcsolatok kerékkötőit Anglia műtrágya-gyártó berendezés eladása Csehszlovákiának és egy dakronfonaNkészltő üzem eladása a Szovjetuniónak. Különleges említésre méltó a Szovjetunió megállapodása az olaszországi Fiat céggel évi 600 000 személygépkocsi kapacitású gyár épí­tésére a Szovjetunió területén. Terve­zet értékét 800 millió dollárra becsü­lik, amiből 350 milliót a Fiat cég vál­lal berendezések és anyagszállítások alakjában részlettörlesztés ellenében. A kelet-nyugati kereskedelem fejlődé­sében az utóbbi időben újabb jelleg­zetesség körvonalai kezdenek kibon­takozni a láthatáron. A tőkés államok ugyanis rádöbbentek, hogy a szocia­lista országokkal folytatott kereske­delem számukra is előnyös, amiért kereskedelmi-politikai vonalon mér­sékelni, sőt fokozatosan felszámolni működő textil-fonó gépeket. Az angol gyártmányokat ebben az esetben sze­rencsésen kiegészítik a csehszlovákiai gyapotfonóberendezések. Az elmúlt években Nagy-Britannia ugyancsak megszüntette a Bulgáriába, Magyarországba, Lengyelországba és Csehszlovákiába irányuló kvóta-rend­szert több export-cikk vonatkozásá­ban. Franciaország is már bejelentet­te, hogy megszünteti a keleti orszá­gokból érkező ipari készítmények be­hozatalának valamennyi korlátozását. Ez azonban egyúttal annyit is je­lent, hogy ha az európai szocialista országok teljesen ki akarják használ­ni export-lehetőségeiket a nyugat­­európai piacokon, versenyképességre kell törekedniük és messzemenő vál­toztatásokat kell eszközölniük kivi­telük egész szerkezetében. Köztudo­mású, hogy az európai szocialista országok főleg nyersanyagot, félkész­árut és élelmiszert szállítanak Nyu­gatra, és csak kevés kész iparcikket. Annak ellenére, hogy a kelet-nyu­gati kereskedelem útjába tornyosuló akadályok egyre veszítenek hatékony­ságukból, egyes nyugat-európai ke­reskedelmi érdekeltségek még mindig konokul ellenszegülnek a teljes libe­rális konszolidációnak, mert a szocia­lista államok versenyképességétől tartanak. Odáig mennek, hogy például kikötik maguknak olyan, Keletről be­szivárgó árucikkek behozatalának be­fagyasztását, amelyeknek árát túl alacsonynak minősítik saját termé­keik eladási árához viszonyítva. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara végrehajtó bizottsága foglalkozott a Kelet és Nyugat közti kereskedelem kérdéseivel. Ugyanakkor határozati javaslatot fogadott el, amelyben szá­mos hatékony intézkedés foganatosí­tását indítványozta a kölcsönös ke­reskedelem további bővítésére. A ja­vasolt intézkedések között olyan in­dítvány is szerepel, hogy a kelet-euró­pai államokba szállító exportőrök sa­ját reklám-eszközeiket felhasználhas­sák, mintavásárokat, kiállításokat rendezhessenek, ügynökségeket léte­síthessenek cikkeik népszerűsítésére. Ha tehát mindezek az intézkedések tényleg megvalósulnak, feltehető, hogy Európa népei rövid idő alatt szem­tanúi lesznek Kelet és Nyugat kölcsö­nös kereskedelmének, ami politikai téren is kedvezően befolyásolja majd a nemzetek békés egymás mellett élését. JÄN RIKSÁN men belügyeíbe. Mi sem természete­sebb tehát — legalábbis a király sze­rint —, ha Szaud-Arábia az Izraelnak szánt amerikai fegyverszállítmány egy részével, továbbá Kongóból ki­­ebrudált belga és nyugatnémet zsol­dosokkal, valamint saját pénzével „segítségére siet“ Jemennek. Csodá­latosképpen az elűzött imámot támo­gató királypártiaknak, és nem a köz­társasági kormánynak! Figyelemre méltó a jemeni köztár­sasági és a királypárti fél politikai állásfoglalása: az államfő, El Iriani kádi már nemegyszer felajánlotta a közeledést a monarchistáknak — vi­szont a királypártiak elérkezettnek látták az időt, hogy megdöntsék a kormányt. Maguk mögött tudván Szaud-Arábia „hozzászólását“ az ügy­höz, sőt azt is, hogy Fejszal király — szükség esetén — hivatalosan is felmondja az EAK-kal Jemenről kötött egyezményt. A január 17-re tervezett rabatt arab csúcstalálkozó elhalasz­tásának is elsődleges oka Szaud-Ará­bia távolmaradása, éppen a jemeni helyzet miatt! A legfőbb akadály azonban a csúcstalálkozó előtt a po­litikai differenciáltság az arab álla­mok között, ami az izraeli konfliktus békés rendezését illeti. Miután Szíria sem volt hajlandó részt venni a csúcs­­találkozón, az EAK javasolta annak későbbi időpontra halasztását. J. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom