Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-22 / 25. szám

Tallózás a belpolitikában

Ä belpolitikai élet «2 elmúlt napokban Igen élénk volt. Általában ®ok •26 esik a demokratizálódásról és ennek keretén belül a föderatív államforma kialakításáról, valamint a rehabilitációkról. Azonban több más belpolitikai esemény történt, amit Iflviden megemlítünk.

Vilasztáa 1969 elején?

Amint lapunkból olvasóink már értesülhettek, az Idei választásokat a Nemzetgyűlés az év végére halasztotta el, azonban az ú] államforma kialakítása miatt a választások nem lesznek meg Idén. A Nemzetgyűlés alkotmányjogi bizottsága azt javasolja, hogy elsősorban létre kell hozni a föderatív államszerveket és csak azután történhet meg a választás. Tehát, amint látjuk, a választások valóasínflleg csak a Jövő év «lején lesznek megtartva.

100 millió korona ■ mezőgazdaságban történt tdlkapások jóvátételére

A Nemzetgyűlés Mezőgazdasági Bi«ottsága foglalkozott a bírósági rehabilitációk törvényjavaslatával. Dr. B. Kuöera Igazságügyi miniszter kijelentette, hogy csalk a tényleges túlkapásokat fogják rehabilitálni és semmi esetre sem olyan eseteket, amelyek a fennálló törvények szerint büntetés

alá tartoztak. A törvényjavaslat szerint, minden olyan büntetés, Illetve ítélet érvényét veszti, ami például abból keletkezett, hogy valaki nem teljesítette beadási kötelezettségét. A beadási kötelezettségeik nem teljesítése miatt mumkatáborokban dolgozó polgárok teljes rehabilitálást nyernek, és érvényt vesztik a mellék büntetések Is. Például a családi házak elkobzása, vagy lakásberendezés kisajátítása stb. J. Boruvka mező- és élelmezésügyi miniszter kijelentette, hogy a mezőgazdaságban elkövetett túlkapások Jóvátételére mintegy 600 millió koronára van szükség, ami állami eszközökből lesz fedezve.

Július elsejétől emelkednek a családi pótlékok

Lapunkban már hírt adtunk róla, hogy Július elsejétől sor ikerül a családi pótlékok módosítására. A pénzügyminisztérium legutóbbi sajtóértekezletén az újságíróknak kijelenteték, hogy az új családi pótlékokat egységesen szabják meg, tekintet nélkül a családfenntartó szociális helyzetére és bevételére. A szülők egy gyermek után 90, két gyermek után 330, három gyermek után 680 korona, Négy gyermek után pedig 1030 koronát kapnak. A másik oldalon azonban sor került az adókedvezmény egységesítésére is. Ami azt jelenti, hogy az adókedvezménynél nem veszik figyelembe a gyermekeket, mint a családfenntartó által eltartott személye-Bátnrkeszi minden igényt kielégítő vendéglátó üzemet kapott. Nem csoda, hogy a fiatalság szívesen jár oda szórakozni. Bállá felv.

Itet. Emellett azonban adókedvezményt kapnak olyan egyének, akiknek különös okokból Joguk van erre. Az új béradó előreláthatólag csak 1970 Január elsején lép érvénybe. Becslések szerint az adókedvezmény megszűnése után sem Járnak rosszul a többgyermekes családok, sőt nyernek. Azonban egyidejűleg növekedik a gyerekruhák, cipők ára, ami szakemberek szerint egy gyerek után havi 9 korona többletkiadást jelent. Az ár emelésén egyelőre még vitatkoznak, azonban jobban örülnénk neki, ha ez nem következne be, mert akkor a családi pótlék emelést úgy értékelhetnénk, hogy az nagy segítséget nyújt a több gyermekes szülőiknek.

A mezőgazdaságban is kellenek emelőgépek

A hét elején Igen érdekes sajtóértekezleten voltam. Osztraván októberben megrendezik az anyagmozgatóemelő gépek első nemzetközi kiállítását, amelyen 58 belföldi üzem és több jelentős külföldi üzem is résztvesz. A kiállításon sor kerül az emelőtargoncák nemzetközi versenyére is. Eddig az emelőtargoncák népszerűsítésével hazánkban főleg a BALKANCAR bolgár cég foglalkozott. Ennek az üzemnek emelőtargoncái országszerte ismeretesek. Azonban különböző emelőszerkezeteket gyárt a bratislavai Omnia, Dopravostroj és más kisebb-nagyobb üzemek is. A sajtóértekezleten megtudtuk azt is, hogy különböző árufélék mozgatásával, raktározásával dolgozóinknak mintegy 30 százaléka foglalkozik, ami megközelítőleg kétmillió munkást jelent. Az árumozgatás még mindig sok fizikai erőt igényel, ezért erre a szakaszra a Jövőben több gondot kell fordítani. Érdekes, hogy a kiállításon nem gondoltak a mezőgazdaságra, pedig a mezőgazdasági üzemekben is sok fizikai munkát igényel a különböző termékeik mozgatása, raktározása. A kiállítás rendezői Ígéretet tettek, hogy a jövőben ösztönzik az illetékes üzemeket, hogy a mezőgazdasági üzemek igényeinek megfelelő emelőtargoncákat is gyártsanak.

Itt a kánikula, aratunk

Beköszöntött a kánikula és a hőmérő higanyszála sok helyen elérte a 33—35 fokot is. A meleg meggyorsította a gabona érését és ezért Jelentések érkeznek az aratás megkezdéséről Dét-Szlovákiából. A nagymihályi járásban is teljes erővel aratják a repcét és az őszi árpát. De hasonló jelentések érkeztek a komáromi, gaíántai, érsekújvári, valamint a dunaszerdahelyi Járásból is. Bár a rendkívüli szárazság miatt alacsonyabb lesz a gabonafélék hektárhozama, egyes helyekről olyan értesülést kaptunk, hogy nagy hektárhozamokat érnek el. KI tudja, mit hoz még az aratás, lehet, hogy Jobb eredményeket, mint amilyeneket vártunk.

(Baila)

Apolítíkusak vagyunk?

Az utóbbi hónapokban történő jelentős változások hazánk politikai életében az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben lekötik lakosaink figyelmét. Ezt különben lapjaink példányszámának ugrásszerű növekedése is bizonyítja. Az olvasó a múlttól eltérően már nem a sportoldalon kezdi böngészni kedvenc lapját, hanem a hírrovatnál. Ez természetes is, hiszen mindenkit érdekelnek a megújhodási folyamat eseményei. A demokratizálódással egyidőben azonban országunk határain túl egyes nemzetek és államok kölcsönös viszonyában is sok a komoly probléma. És vajon lakosainkat ezek az őket közvetlenül nem érintő politikai események is érdeklik? Figyelemmel kísérik-e más országok politikai életét? Érdekli-e őket, mi történik Közel-Keleten, Vietnamban, vagy Franciaországban? S ha tudomásuk van az említett eseményekről, vajon hozzá tudnak-e szólni, ismerik kellőképpen a helyzetet?

A közelmúltban a kultúra- és közvéleménykutatő intézet „A világ aktuális eseményei“ címmel nagyméretű felmérést végzett Szlovákia városaiban és falvaiban, abból a célból, hogy választ adhassunk ezekre a kérdésekre.

A felmérés aránylag igen kedvező eredményt mutatott. A Jelentősebb külföldi eseményeket a kérdezettek 48,6 százaléka, tehát csaknem a fele kíséri figyelemmel. Azoknak a száma, akik csak időnként érdeklődnek az iránt, mi történik a nagyvilágban,

45.2 százalék. A maradék 6,2 százalék pedig egyáltalán nem kísért figyelemmel a külföld akutális eseményeit.

Az ankét további kérdése a lakosok politikai tájékozottságát igyekezett felderíteni. Arra a kérdésre, hogy például az arab—izraeli háborúban kit tartanak a támadó félitek a kérdezettek 47,7 százaléka Izraelt,

9.2 százaléka pedig az arabokat említette az első helyen. A tájékozottság tehát elég kielégítőnek nevezhető, bár a kérdezettek 27 százaléka „nem túdom“-mal felelt és 10 százalékát nem érdekelte a közel-keleti konfliktus. A maradék 6,4 százalék mást okol a háború kitöréséért.

Az utóbbi heteikben sokat olvashattunk a Szovjetunió és Csehszlovákia viszonyáról. Elsősorban a két ország között folyó kereskedelemről. Például, hogy előnyös e számunkra a szovjet olaj vagy vasérc behozatala. Voltaik pro és kontra hangok is, ezért roppant érdekesnek Ígérkezett a Szovjetunióval kapcsolatos kérdés, mely így hangzott: Ismeretes nálunk a Jelszó, hogy: a Szovjetunióval örök időkrel Gondolják, hogy e jelszó a Jövőben is külpolitikánk alapelvét képezze?

Igennel a kérdezettek 51,4, nemmel 31,9 százaléka válaszolt. 14 százalék nem tudott választ adni, a többieket 2,7 százalékot nem érdekelte ez a

kérdés.

Csehszlovákia és Szovjetunió között szövetségi szerződés van. Meg vannak arról győződve, hogy a Szovjetunió segítené országunkat az esetleges veszély esetén? — volt a ’ következő kérdés, melyre a kérdezettek 77,2 százaléka felelt pozitívan, 8,9 százalék válaszolt nemmel, a többiek nem tudtak állást foglalni a kérdésben.

Az utóbbi hetekben sok olyan vélemény hangzott el, hogy köztársaságunknak semleges állam szerepét kellene betöltenie. Nézzük csak, hogy Csehszlovákia biztonságénak megóvása szempontjából helyesnek tartják-« lakosaink ezt a véleményt? Igenlő választ ezúttal a kérdezettek 46,6 százaléka adott, nemet 34,3 százalék mondott, 16,5 százalék nem tudott választ adni a kérdésre, a maradék

2.6 százalékot pedig nem érdekelt* e kérdés.

Ismeretes, hogy néhány kevésbé fejlett afrikai és ázsiai ország köztársaságunktól gazdasági segítséget vár. Ezzel kapcsolatban vajon helyesnek tartják-e lakosaink az idegen országoknak nyújtott segítséget és milyen formában? A válaszok a következők voltak:

— Különböző kölcsönök formájában

21,3 százalék.

— Minden ellenszolgáltatás nélkül

2.6 százalék.

— Bizonyos ellenértékekért pl. nyersanyag stb. 71,0 százalék.

— Más javaslatok 5,1 százalék.

Köztársaságunk, mint a szocialista országok egyike anyagi támogatást nyújt az amerikai betolakodóik ellen harcoló észak-vietnami népnek. A következő kérdés arra kért választ, hogy vajon lakosságunk amellett van-e, hogy támogassuik-e a vietnami nép hősies harcát egészen a befejezéséig vagy sem. Igenlő válasz 50,3 százalék volt. Nemmel 36 százalék felelt, míg a többieket nem érdekelte a kérdés.

A közvéleménykutató intézet kérdéseiből csalk néhányat ragadtam ki, de úgy hiszem a válaszok így is elég világosan tükrözik dolgozóink politikai fejlettségét, nézeteit és álláspontját.

Ordődy Vilim»

HÍREK

% Idén ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját a hulladékgyűjtő vállalat, amely annakidején 114 egyéni kisiparos társulásából jött létre.

Már 1948-ban több mint 9 millió korona értékű különféle hulladékot gyűjtöttek, a múlt évben azonban már 127 millió korona értékűt. Ma már hat termelési üzeme van és a közeljövőben főleg a textilhulladékokból értékes műanyagot készít. (J. M.]

0 A nemzeti bizottságok a nyitral járásban a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának 50. évfordulója tiszteletére nagyszabású versenyt szervez. A lakosság csak a faluszépftésl akcióba 1 millió 277 ezer 026 munkaórát dolgozik le, amelynek értéke megközelíti a 18,5 millió koronát.

(St. S.)

Ä z ország olyan mint egy nagy kaptár. Az emberek mint ” a szorgos méhecskék gyűjtik a család, vagyis az egész nemzet számára az élelmet, raktározzák a rosszabb időikre szánt tartalékot. De amíg a méhecskék látják mi történik az általuk összehordott mézzel, addig Iki tudná megmondani — például nálunk — mi történik az állampénztárba folyó nemzeti Jövedelemmel? Erről az elmúlt húsz év alatt senki sem tartotta fontosnak tájékoztatni a dolgozókat. Sok volt a titkos tétel. A köztársasági elnök és a miniszterek fizetésétől kezdve egészen a honvédelemre fordított összegek nagyságáig, mindent a legnagyobb titokban tartottak. Ezért történhetett meg az is, hogy a mezőgazdaság, mint termelési ágazat, az ország áldozatkészen dolgozó, de elhanyagolt, kihasznált hamupipőkéjévé vált.

„A mezőgazdaságnak nyújtott segítség“ állandóan hangoztatott Jelszava alatt a többi termelési ágazat javára évrőlévre meglopták a földműveseket. Speciális csehszlovák számítási kulcs szerint összeállított „komoly“ statisztikával igyekeztek bizonyítani, hogy a nemzeti jövedelemnek csupán a 11 °/o-a származik a mezőgazdaságból, tehát az elosztásra kerülő összegből Is csak 11 °/o-ot kaphat. Diszkréten elhallgatták a feldolgozó üzemekbe kerülő mezőgazdasági termékekből eredő állami bevételeket, annak ellenére, hogy ezeket a világ minden államában a mezőgazdasági termelés Javára írják. Alig egy éve sikerült szovjet, kelet-német és amerikai számítási kulcs szerint egyöntetűen bebizonyítani, hogy Csehszlovákiában az állami Jövedelem 28 %-a a mezőgazdaságból ered, tehát a termelési ágazatok között elosztott összegből nem 11 %, hanem 28 % jár a mezőgazdaságnak.

Ez a sérelem tehát orvosolva volt. Nem visszamenőleg, de legalább azonnali hatállyal. Ez Is valami. Más változást is tapasztalhatunk. Ma már nem toborozzák a földműveseiket erőnek erejével a bányákba és a nehéz iparba; nem kényszerítik a szövetkeze leseket, hogy vasbetonból kipróbálatlan istállótípusokat építsenek, amelyekbe télen a hidegtől és nedvességtől tömegesen pusztultak a malacok. Ma már senki sem engedheti meg magának, hogy például a sekély termőrétegű mezőgazdasági talajon gazdálkodó szövetkezetét nehéz ekék átvételére kényszerítse és azok árát egyszerűen átírassa a szövetkezet folyószámlájáról a sajátjára. Feledésbe merültek a valamikor kampányszerűen a földművesekre kényszerített termelési módszerek (Surikov, Steimann, Malinina módszereik) és a földművesek gyermekeinek továbbtanulása és érvényesülésié útjában sem áll annyi akadály, mint azelőtt. Miért mondja tehát a CSKP KB Akcióprogramja:

„A párt igyekezni fog a mezőgazdaságot gazdasági szempontból teljesen egyen jogúsítani az iparral és értékelni a mezőgazdasági munka társadalmi fontosságát Az EFSZ-ek VII országos kongresszusának határozataival összhangban támogatni fogja az országos szövetkezeti mezőgazdasági szervezet

létesítését és növelni fogja annak politikai jelentőségét: El akarjuk távolítani a mezőgazdasági vállalatok önálló kezdeményezését fékező összes bürokratikus adminisztratív akadályokat, mindent, ami akadályozza a szövetkezeti vállalkozások biztonságosságát és ami a szövetkezett parasztság önálló és szocialista ténykedésével szembeni bizalmatlanságból ered.“

Amint látjuk, pártunk vezetősége és a kormány teljes mértékben tudatosította, hogy a mezőgazdaság az állami beruházások terén és az említett kérdésekben elért egyenjogúsítás ellenére sem egyenrangú az iparral és ezen a helyzeten változtatni akar.

Milyen feladatok várnak ránk?

Elsősorban meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy a jó minőségű mezőgazdasági termékeiket olcsón veszik meg és a

Egyenrangúak

vagyunk?!

rossz ipari termékeket {gépek, műtrágyák, építőanyagok) drágán árusítják. Az ipari termékek árát ugyanis az Ipari üzemek saját kalkuláció alapján önmaguk állapítják meg és — sajnos — állandóan növelik. A mezőgazdasági termékekre viszont a mások által megállapított szabott ár vonatkozik, amelyet fokozni akikor sem szabad, ha az eladás! ér még a termelési költségeket sem fedezi.

Tehát meg kell oldani a mezőgazdasági termékek ekvivalens értékét, vagyis az ipari termékekhez viszonyított csereértékét. Rendezésre vár a mezőgazdasági adó helyes szerkezeti megoldásának kérdése, a központilag alkalmazott serkentő közgazdasági eszközök (állami támogatás, dotáció) igazságos elosztásának kérdése, a többi közgazdasági ágazattal szemben érvényesített állami beruházási politikával egyenrangú egészséges mezőgazdasági állami beruházást politika kidolgozása, a mezőgazdaság távlati fejlesztési tervéneik befoglalása az állami tervbe, vagyis annak összehangolása más termelési ágazatok és a külkereskedelem tervével, továbbá tökéletes és gazdaságilag elfogadható szolgáltatások kiépítése, valamint olyan törvényes biztosítékok megteremtése, amelyek meghatározzák a földművesek helyét a szocialista társadalom életében és teret engednek a földművesek vállalkozó ténykedésének.

Ám ki érvényesítse ezeket a követeléseket a Nemzeti Front és a Nemzetgyűlés talaján?

A földművesek legnagyobb része szövetkezetekbe tömörült. A mezőgazdasági dolgozók szakszervezetének tagjává csupán az állami gazdaságok, gépállomások, mezőgazdasági kutatóintézeteik stb. dolgozói váltak. Így a szövetkezeti dolgozók és az önállóan gazdálkodó földművesek érdekeit az állammal és a Forradalmi Szakszervezet Központi Tanácsával szemben senki sem védelmezi. A Földművelés- és Élelmezésügyi Minisztérium vagy más állami hivatal ezt a feladatot nem teljesíthet). Ugyanis elsősorban az állam érdekeit védelmezi és természetszerűen a többi minisztériumban lát versenytársat, s ezekkel szemben az állam érdekelnek védelme terén igyekszik kitűnni. Ezt bizonyítja például az alábbi tény is.

Az Állami Nyugdíjintézet javaslatot küldött be, amely szerint a növénytermesztési dolgozók nyugdíjának kiszámításaikor a hat órás munkanapot vennék alapul, vagyis az év végén a ledolgozott munkaórák számát 6-tal osztanák és az így kapott munkanapok számát tekintenék érvényesnek. Ha a dolgozóik az Ilyen számítás eredményeképpen elérnék az évi 160 munkanapot, akkor ez az év ledolgozott munkaévként beleszámítódna a dolgozó nyugdíjalapjába.

A minisztérium ezzel nem értett egyet. Keresztülvitte, hogy csakis azt a munkanapot számítják érvényesnek, amelyben a é órát ténylegesen ledolgozták és a 6 órát meghaladó munkaóráikat nem lehet kiegészítésül más napok ledolgozott óráihoz számítani. Pedig kinek kellene jobban tudni, mint éppen a mezőgazdaság irányítóinak, hogy a csúcsmunikálatok (egyelés, kapálás, aratás, őszi betakarítás) idején sokszor az időjárásra való tekintet nélkül is le kell dolgozni a napi 12—14 órát. Ezt követeli az agrotechnika és a gazdaságosság. Tehát a növénytermesztést dolgozók a csúcsmunkálatok idején végzett túlórázással ledolgozzák a tenyésznyugalom alatti kényszerpihenés óráit.

Az iparban a termelési feladatok által megkívánt túlórázást szabadnapokkal ellensúlyozzák anélkül, hogy ez befolyásolná a nyugdíjalapba beszámított, ledolgozott munkanapok számát. Miért ne lehetne a mezőgazdaságban is ezt az elvet érvényesíteni?

Az Állami Nyugdíjintézet megígérte, hogy a Földműveléséé Élelmezésügyi Minisztérium által kikényszerített határozatot az általuk benyújtott eredeti javaslat szerint (tehát a földműveseik javára) módosítják.

Ez a példa is bizonyítja, hogy a földművesek érdekeinek védelmét nem lehet adminisztratív, irányító szervre bízni. Amint a felsoroltaikból Is láthatjuk, a földműveseknek még nagyon sok fontos, úgymond létkérdése vár megoldásra. Ezért van olyan égetően szükség saját társadalmi és érdekszervezet megalakítására, amely egyenrangú partnerként, a Nemzeti Front és a Nemzetgyűlés talaján minden tekintetben kiáll a földművesek érdekeiért, gazdasági és társadalmi egyenjogúságáért. CSlDERNÉ G. IRÉN