Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-20 / 3. szám

A MOSTOHA VISZONYOK ELLENÉRE BELTERJESlTÉSRE TÖREKEDNEK

Segíts magadon - alapon

A palásti szövetkezet irodájában a kongresszusra való előkészületekről beszélgetünk Martlnfk Alojz mezőgazdasági mérnökkel, Gyenes István pártelnökkel, Gál János agronómussal és ifj. Mihalovics István zootechnikussal.

Szőbakerült a szövetkezet múltja, jelene és jövője. Néhány esztendő adatai a gazdálkodás előrehaladását bizonyítják, bár közbe-közbe buktatók is beékelődtek. 1965-ben például 9 millió 151 ezer, 1966-ban pedig 11 millió 435 ezer koronás nyersjövedele-mmel zárták az évet. Az 1967-es esztendő zárlata ugyan még nem készült el, de az előzetes fölmérések arra vallanak, hogy a tervezett 13 millió 720 ezer koronával szemben több mint másfél millió koronával túlszárnyalják a nyersbevételt.

Martiník üzemvezető ökonómus azt is megjegyezte, hogy az 1967-es év elején több mint 2 millió korona üzemi hitele volt a szövetkezetnek, idén pedig pénztöbblettel kezdték meg az újesztendőt. Hogyan sikerült? Ügy, hogy mindegyes termelési ágazatban alapos fölmérést végeztek s kihasználták a kéznél levő lehetőségeket.

A szövetkezetnek több mint 2 ezer hektár mezőgazdasági földterülete van. A szántó 1500 hektár. A kívülről vizsgálódó azt mondhatná, hogy Paláston korlátlan lehetőség nyílik a termelés hatékonyságának sokoldalú növelésére. Aki azonban ismeri az ottani földek minőségét tudja, hogy itt minden százaléknyi termelésnövekedésért keményen meg kell küzdeni. A természet semmit sem ád ingyen.

Az új földrendezés szerint a palásti szövetkezet területeit a HMt-3-as minőségi csoportba sorolták, miszerint hektáronként 30 korona földadót kell fizetniük. Az összeg nem nagy, de a talaj minősége semmi esetre sem felel meg a besorolás normáinak.

Valóság, hogy a szántóterületből csupán 300 hektárnyit művelhetnek belterjesen, a hátralevő területen csak külterjesen gazdálkodhatnak. Valóság az is, hogy a földterület nagy részét csupán 20—30 cm-es művelhető réteg borítja s az alatta levő rész nem más, mint tufa. Eszerint a HMt-3-as beso-' rolás semmi esetre sem felel meg a valóságnak. ,

Nincs más megoldás, mint az, hogy Gál János agronómus és a vezetőség tagjai úgy állítsák be a növénytermesztést, hogy a belterjesen művelhető 300 hektárt a lehető leggazdaságosabban kihasználhassák.

Ezt szolgálja például a 45 hektáros kertészet is, ahol 15 különféle növényt termelnek. Megéri, mert a múlt esztendőben az említett terület 1 millió 300 ezer korona nyersbevételt hozott. Érdekes, hogy a palástiak nem panaszkodnak a Zeleninára, együttműködésük kifogástalan. Amikor megkötötték a szerződést, vállalták, hogy az árut megfelelő viteldij ellenében saját szállítóeszközeikkel juttatják el az elárusítókhoz. A nyár folyamán Banská Bystricára, Martinba, Liptovsky Mikulásra, Olomoucba, Ostravára és Uherské Hradistere szállították a harmatos, friss zöldséget. Erre egy hét- és egy öttonnás tehergépkocsit vásároltak.

Az ökonómiai fölmérés mutatja, hogy a termelőnek érdemes vállalnia a szállítást, mert így a partnerek szélesebb skálájával veszi fel a kapcsolatot s ezáltal ismertté válik. Hogy mennyire érdemes, bizonyítja az is, hogy a palásti szövetkezet tavaly hektáronként kertészeti termékekből 15 ezer korona tiszta hasznot ért el.

Idén kapták meg a pénzt az 1966- ban 17 hektáron termelt uborkamagért

is. A termeltető vállalat elismerte, hogy ilyen jó minőségű uborkamagot csak a palástiaktól kapott. A jó munka pénzben kifejezett értéke nem kevesebb, mint 1 millió 164 ezer korona.

Szerettek volna uborkamagot 1967- ben is termelni, de a termeltető vállalat az elismerés ellenére sem nyújtott erre lehetőséget. Sajnos, a szövetkezet továbbra is kiszolgáltatottja a termeltetőnek.

A vezetőség mindenképpen a növénytermesztés struktúrájának javítására és a lehető legcélszerűbb belterjesítésre törekszik. A nehezen hozzáférhető területeken 17 hektáron gyümölcsöst és 20 hektáron szőlőt telepítenek. A gyümölcsfák egy részét már kiültették, a hátralevő mennyiség pedig tavasszal kerül helyére. Már a szőlő telepítésére is sor került volna, ha a talaj meg nem makacsolja magát. A nehéz terepen két fardítóeke feje leszakadt. Egyelőre kénytelenek elhalasztani a talaj forgatását.

Az agronómus megjegyezte, hogy a nagyobb hektárhozam elérése érdekében áttértek a szovjet búzafajták termesztésére, s hogy biztos legyen a hozam, hektáronként 220 kg tiszta hatóanyagot tartalmazó ipari trágyát dolgoztak a talajba, s emellett a megosztott tápanyagellátást is alkalmazni fogják a búza különböző fejlődési szakaszaiban.

Mihalovics zootechnikus arról beszélt, hogy állattenyésztésük legjelentősebbike a szarvasmarha-állomány. Itt azonban még sok javítanivaló akad, főképpen a tejhasznosság növelése tekintetében. Arra a kérdésre — hogyan segíti a növénytermesztés az állattenyésztést — elmondta, hogy a szövetkezet szántóterületének 30 százalékán évelő takarmánynövényeket termelnek. Legnagyobb területen (219 haj vörösherét és szarvaskerepet. Lucernát csupán 90 hektáron termelnek, mert a talajviszonyok nem kedveznek a felbecsülhetetlen értékű takarmánynak.

Palást környékén a csapadék menynyisége nagyban befolyásolja a szálastakarmányok növekedését és mennyiségét. Csapadékdús években rendszerint bőviben, az aszályos esztendőkben pedig szűkiben vannak a szénának. Ezt akarták ellensúlyozni, amikor üzembe helyezték a 60 hektáros hígtrágyás öntözőrendszert. 50 hektárnyi területen szántóföldi növényeket és 10 hektár kaszálót öntöznek majd. Az utóbbi területet esetenként legeltetni is lehet.

Tervezik továbbá a 495 hektár legelőterület hozzáférhető részeinek iparitrágyázását, s ezáltal a zöldtömeg biológiai értékének javítását.

Mint említettem, a szarvasmarhaállomány nagy figyelmet igényel a

zootechnikustól. Első lépésként a Jóhasznú elődöktől kiválogatott 23 ügyednél bevezették a másodfokú hasznosság ellenőrzését. Az állatok közül 17 eléri a 2500 literes évi tejhasznosságot. Ez a néhány tehén a törzsgárda. Ezután csak ezektől hagynak utódokat s pontos elsődleges nyilvántartással, lelkiismeretes tenyésztői technikával, okszerű takarmányozással, 5—6 esztendőn belül kellő hasznú tehénállománnyal rendelkezhetnek.

Legutóbb áttértek a malacnevelésre. Tavaly erre a célra 140 kocát állítottak be, melyektől 2500 malacot neveltek fel. Terv szerint 800, s későbben 120 malacot átvettek tőlük, de a többit hizlalásra kellett fogniuk, bár erre a szövetkezetnek nem volt megfelelő mennyiségű takarmánya. Érthető, hogy ennek megfelelően módosítják majd az 1968-as termelési programot. Csökkentik a kocák számát, s hizlalással is számolnak.

Jelentős termelési programja a palásti szövetkezetnek a juhtenyésztésre való nagyméretű áttérés. A távlati terv, valamint a kedvező legeltetési lehetőségek következtében azzal számolnak, hogy 1970-ig 2000-re szaporítják a juhállományt. Jelenleg 400 cigája fajta juhot tartanaik. Idén ezt az állományt lecserélik s helyébe 1000 merinót vásárolnak, mely hasznosságra nézve értékesebb a Olgájánál.

Pénzügyi szempontból a merinó fajta juh azért is előnyös, mert nem kell sokáig várniuk a befektetés visszatérülésére. A palásti legelők feljavítása után minden lehetőség adva van a kedvező haszon elérésére. Amint látható, ebben a gazdaságban a mpstoha talajviszonyok ellenére, „segíts magadon ...“ alapon kívánják hatékonyabbá tenni a termelést.

Télen itt is gondot okoz a munkaerők foglalkoztatása, de ezt némileg a melléküzemi ágazattal oldották meg. Évközben 37, télen pedig 60 munkaerőt foglalkoztatnak. Nem kis dolog, hogy a szövetkezet építőcsoportja, Gyenes István vezetése alatt 15 különféle épületen serénykedik. Ez a tevékenység hasznos, mert a csoport a múlt esztendőben több mint 4 millió koronát forgalmazott, a tiszta haszon pedig meghaladta az 1 millió koronát.

A tagság és a vezetőség további célkitűzése, hogy az elmondottak alapján tovább szilárduljon a szövetkezeti közösség s a jelentős beruházások, valamint a termelés struktúrájának átépítése mellett idén a nyerstermelés egy két százalékkal növekedjék. Ezzel a járás szövetkezetei közt kivívják majd a nekik járó megtisztelő helyet.

Hoksza István

Az üvegházban télen is szorgoskadnak az asszonyok

TAKARMÁNY A SZEMÉTDOMBON

Állattenyésztésünk fejlődése, és vele együtt a zavarmentes húsellátás kétségkívül a takarmányon múlik. Sajnos, takarmányból sohasem voltunk önellátók, és ma sem vagyunk azok. Még a meglehetősen költséges behozatal árán sem biztosíthatjuk kellő mértékben a takarmányellátás fokozódását a fogyasztási szükségletnek megfelelően. Ez a tény befolyásolja az állattenyésztés és a növénytermesztés fejlődését.

A szakemberek, a földművesek és mindenki, akit ez a probléma közvetlenül érint, szükségszerűen foglalkoznak a takarmányszerzés új és új lehetőségeinek a kérdésével. Egy megoldás a sok közül, a konyha és élelmiszeripari hulladékok feldolgozása szinte kínálkozott. Ez a módszer tulajdonképpen nem is újkeletű, mert a háztartásokban, helyenként úgyszólván a mai értelemben vett nagyipari méretben eredeti állapotban vagy megfelelő feldolgozás után már évszázadokkal előbb is feletették a konyha- és élelmiszeripari hulladékot. Egészen komolyan és nagyobb arányokban azonban még csak rövid ideje foglalkozunk az említett hulladék hasznosításával, sőt még most sem értékeljük kellőképpen ennek a természet adta lehetőségnek a jelentőségét.

Hazánk területén immár 53 üzemegységben foglalkoznak a konyha- és élelmiszeripari hulladék feldolgozásával. Időközben természetesen az élelmiszeripar és a háztartásbeli fogyasztás is olyan mértékben fejlődött, hogy az évszázadok előtti módszerrel most már nem érnek célt. Bonyolult, gyári berendezésekkel történik napjainkban a hulladék feldolgozása. Teljes mértékben igazolódott azonban, hogy ezzel a módszerrel nagyon olcsó takarmányhoz juthatunk, s a beruházás még így is kifizetődik. Viszont kétségtelen, hogy távolról sem használtunk ki minden lehetőséget e hulladék hasznosítására.

A Brno melletti Héany-i gépállomáson már hetedik éve foglalkoznak a konyha- és élelmiszeripari hulladék feldolgozásával. Több mint száz háztartásból, 13 élelmiszeripari üzemből és 400 közös étkezdéből naponta összegyűjtik a használható hulladékot. Tavaly 151 ezer tonna takarmányt készítettek belőle, mely körülbelül 10 ezer malac felnevelését teszi lehetővé. Egyébként a fíőany-i gépállomás tapasztalatai alapján láttak hozzá több helyen hasonló üzemegység építéséhez.

Hazánkban ez idő szerint azonban még mindig 65 olyan 10 ezernél több lakost számláló város van, ahol a konyha- és élelmiszeripari hulladék a szemétdombra kerül. Mindamellett egy feldolgozó üzem felállítása mindössze 8—12 ezer koronába kerül. Ekkora beruházás mindenképpen kifizetődik.

Egy régebbi kormányrendelet azt a feladatot rótta a járási nemzeti bizottságokra, hogy szerezzék meg a konyhahulladék és ételmaradék gyűjtését. Az az érzésem, hogy ez a rendelet is idejekorán a levéltárban porosodik.

Hozzávetőleges becslések szerint hazánkban naponta alig 3000 mázsa konyhahulladékot és ételmaradékot dolgoznak fel takarmánynak. Ennyi hulladékot valószínűleg Prágában is összegyűjthetnének. Ha viszont a 10 ezer lakosnál nagyobb városokban egy-egy főre csupán 10—15 deka ételmaradékot gyűjtenének össze, naponta akkor is 400—600 ezer kiló takarmányhoz juhatnánk. Vajon mennyi sertéshúst termelhetnének ekkora mennyiségű takarmányon?

Az év első felében a meglevő 53 üzemegységben készült takarmányon keresztül 88 ezer sertést hizlaltunk fel. Hozzávetőleges számítással is felmérhető ebből mekkora jelentőséggel bír az „iparágnak“ a fejlesztése. S ezt ne hagyjuk figyelmen kívül! Palágyi Lajos

A 49,5 mázsa kiváló minőségű uborkamag jól jövedelmezett.

4 SZABAD FÖLDMŰVES

1968. január 20.

Ez év októberében egy‘ tanulmányúton vettem részt a Német Demokratikus Köztársaságban. E tanulmányút célja volt; megismerkedni a német szakemberek homoktalajok termőképességének emeléséről szerzett tapasztalataival.

Erre a Halle kerülethez tartozó Wittemberggel majdnem szomszédos gazdaságot szemelték ki, mely tulajdonképpen egy kooperáció — Cobbelsdorf, Sens és Közelíts községekből áll. E szövetkezet gazdasági egység — az ő nyelvükön tehát kooperáció — kataszterét túlnyomórészt homoktalajok alkotják. Földtani szempontból e talajnem közös vonású azokkal a homoktalajokkal, melyek a komáromi járás IV. termelési csoportjába tartozó termelőszövetkezetek kataszterét alkotják, illetve egész Dél-Szlovákia homoktalajaival, melyek a nálunk is e talajnemre jellemző tulajdonsággal bírnak, így; — kötöttségük csekély,

— könnyen művelhetők,

— könnyen felmelegednek,

— jól szellőzőitek,

— de víztartóképességük csekély,

— tápanyagban szegények, mert sok tápanyag kimosódik,

— gyorsan lehűlnek,

— a szerves trágya gyorsan elbomlik,

— termelőképességük kisebb. Azonban egy fontos tényező által mégis különböznek a megnevezett gazdaság homoktalajai a mieinktől. E tényező a humusztartalom, vagyis a talaj tevékeny szervesanyag tartalma.

Természetszerű következtetés, hogy ezáltal a talajuk termőképessége is más. S éppen e fontos tényező állandó emelésére irányuló szakbeavatkozásukra voltunk kíváncsiak. Megtudni, hogy ezek a fontos agrotechnikai beavatkozások megvalósíthatók-e a mi homokos talajainkon.

Miből indulták ki? Céljuk egy mondatba foglalható — a homokot kultúritalajjá változtatni. Emelni humusztartalmát, fokozni tápanyagkészletét.

E cél elérésére egy egész komplex agro-meliorációs munkát állítottak be,

A parcellák humusztartalmának meghatározása, kiegyenlítése és állandó fokozása.

Megállapították, hogy homoktalajaik humusz tartalma 1 százalékon aluli. Komplex intézkedésük egyik fő pontja lett, a talajt tevékeny szerves anyaggal gazdagítani. Az egész talajművelési rendszerük erre lett és van ma

tik a levegő szabad nitrogénjét, s ezzel gazdagítják a növényt és a talajt. E fontos biológiai jelenséget szinte hihetetlennek tűnő valóságban láthattuk éppen a szeradellánál. A talajból felvett szeradella gyökérzete gazdagon meg volt rakodva gyökérgumóval, s azokban megszámolhatatlan mennyiségben a jelentős baktériumok sokasága, a fontos nitrogén vegyületekkel. Hogy milyen mértékben használják ki a hüvelyesek e fontos, jelentős tulajdonságát talajuk termőképességének javításához, az függ

Tapasztalatcsere a homoktalajok feljavítására

is beállítva. A homok kultúrtalajjá való átalakításának éppen ez az alapja, mert ahhoz, hogy a homok termővé váljon, a tápanyagmegkötő képességének növelése szükséges. Ehhez pedig nélkülözhetetlen a talaj szervesanyag bázisa, aminek természetesen humusz az alapja.

Agrotechnikai szakbeavatkozásuk első pontja volt a vetésforgó beállítása. S az egész csoda rejtélye éppen abban van, hogy a humuszképződése és fokozódásának alapja az N, és éppen a helyes növényváltással akarják — és tudják is — fokozni a talaj nitrogéntartalmát.

Ugyanis vetésforgójuk nem a klaszszikus sorrendmeghatározás, hanem inkább csak növényváltásnak mondhatnőnk, de egy-egy hüvelyes vagy pillangós növény állandó közbeiktatásával, melyet vagy alávetéssel, vagy másodnövénnyel oldanak meg. Pl. őszi gabona — hüvelyes — kapás. Gyakorlatilag: őszi árpa — szeradella —

csillagffl vagy rozsos bükköny — burgonya. Azt pedig már mi is tudjuk, hogy a hüvelyesek és a pillangós talajjavító tulajdonsággal bírnak. Lekötermesztésük céljától. Ugyanis a csillagfürt föld feletti részét takarmányozásra használják. Tehát a növényzet föld feletti részében felhalmozódott nitrogén nem kerül a talajba, hanem csak a gazdag gyökérzet, a gyökérgümőkkel járul hozzá a talaj nitrogén szintjének emeléséhez. Gyakorlatilag így történik: lekaszálják, vagy lelegeltetik, a tarlót pedig leszántják.

Másképpen iktatják be a szeradellát. S számunkra ez az új. A szeradella teljes növényként zöldtrágyának van beállítva. Agrotechnikája a következő: korán lekerülő őszi árpa talajának gyors leszántása után azonnal vetik, náluk ez kb. augusztusban van. Egy hektárra a vetőmagmennyiség 60 kg. Szeptember-október hónapban a gyökérzeten már nagy menynyiségben megtalálható a gyökérgümő, s ezt így hagyják tavaszig. Ekkor szántják le középszántással burgonya vagy takarmányrépa alá. Ugyanis a föld feletti része csak pár cm-re nő, de gyökérzete gazdag, s magas N-tartalmú szerves anyaggal gazdagítja a talajt.

Ezenkívül természetesen a homoktalajok művelésére is hasonlóan nagy gondot fordítanak. A meghatározott művelési eljárások nagyon megszabottak, ám nem receptről van szó, hanem minden esetben a talajnem tudomásulvétele. Talajaik művelésében ún. humusz kímélő agrotechnikát alkalmaznak. Fölöslegesen nem művelik, s minél kevesebbet szántják. Szántás után azonban azonnal hengerelik a táblát, gyűrűs vagy bordás hengerrel.

A betakarítást követő azonnali tarlóhántást betartják minden körülmények között, mert ez az alapja a köztesek sikerének.

Érdekes, de csöppet sem kétségbevonható, hogy az őszi mélyszántás helyett inkább a másodnövény áttelelését választják. Igaz, azt már mi is tudjuk, hogy a homoktalajok felületét minél tovább óvja a növénytakaró a széleróziótól, annál jobb. S ők e fontos szabály betartásáról teljesen meggyőztek bennünket, mert ottlétünkkor alig láttunk parcellát növénytakaró nélkül (megjegyzem — míg nálunk javában folyt a prémiummal annyira hajtatott, s határidőre kitűzött őszi mélyszántás). A tudományos szakmai irányításuk további jelentős pontja a homoktalajok trágyázása. Igaz, mi is tudjuk, de ők még be is tartják a következőt: Könnyű, homoktalajokban a szerves trágya bomlása sokkal gyorsabb, mint középkötött, vagy vályogtalajokban. Tekintettel erre, rövidebb időszakban trágyáznak kisebb mennyiséget, s mélyebbre is szántják, hogy a szerves anyag bomlása lassúbb legyen. Mert bizony ez is fontos tényező a könnyű talajoknál — magyarázta a kooperáció szakembere.

Tudományra épülő agrotechnikájuk és munkaszervezésük helyességéről meggyőződhettünk kint a határban, ill. a terméseredmények összehasonlításából. Talajuk évről-évre kulturáltabb, a humuszos termőréteg évente egy-másfél cm-t növekedik.

Bartakovics István mérnök, az alsópéteri EFSZ agronómusa