Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-06-01 / 22. szám

Legdrágább kincsünk: a gyermek

* *

♦ A Nemzetközi Gyermeknap alkalmából vala- *

% mennyi kis olvasóikat szeretettel köszöntik *

❖ ♦>

f a Szabad Földműves szerkesztői ❖

A zöldcsíkos labda

Egy szép verőfényes napon Évike ballagott haza az óvodából. Amint ment, mendegélt, az egyik kapual]ból hirtelen egy szép, zölcslkos labda gurult a lába elé.

Éviiké csak nézte, nézte a gyönyörűséges labdát. Ilyet szeretett volna ő is régen. Miután senki nem jött ki érte, hóna alá vette hát s tovább ment.

Mire hazaért, már anyukája is otthon volt a munkából.

— Ej, ej — csóválta a fejét anyukat, mikor Éviikétől megtudta miképp jutott a labdához.

— Legjobb lenne, ha tüstént elmennénk s megkeresnénk a labda gazdáját. Csak az a baj, hogy már későre jár. Majd reggel, ha óvodába mégy, elviszed magaddal a labdát Is — mondta kis töprengés után anyuka.

Évi nemsokára ágyba bújt. Hosszú ideig nem jött álom a szemére. Folyton a zöldcsikos labda járt az eszében.

Reggel óvodába menet, kissé fájó szívvel vitte magával a labdát.

Odaérve, ahol előző nap a labdát találta, egy vele egykorú, kisírt szemű lánykát pillantott meg, amint kétségbeesetten keresgél valamit.

Évike odalépett hozzá s barátságosan megszólította:

A kislány felemelte szöszke fejecskéjét s nagy keserűséggel panaszkodta.

— Tegnap anyukámtól egy szép zöldcsíkos labdát kaptam, de én feledékeny voltam, s kinthagytam az udvaron, s most nem találom sehol.

— Tessék itt van. A labdádat én találtam meg. Gondoltam, hátha keresni fogod, azért visszahoztam.

A kislány azt sem tudta, hová legyen a boldogságtól, amikor kedves labdáját viszontlátta.

Évike és a másik kislány, akit egyébként Klárinak hívtak, azóta elválaszthatatlan barátnők.

A zöldcsíkos labdát — legkedvesebb Játékukat pedig mindig nagy szeretettel veszik kezükbe.

Némethné, öllős Márta

ji Szőke ij

i; Május ];

|> Hideg május, <[

i| — sovány rét. (1

Í

1» Szőke kislány, '[

— Szeme kék,

Ha a május ]i

Kividül, |!

A sovány rét i[

Ki virul!

Szőke kislány ha nevet,

— Kiégeti ' |

Szívemet.., <•

Kovács István, Sajógömör{,

VÄDOLÖ SZEMEK

Képünk nyers lisztet evő néger gyermeket mutat be. 0 még a szerencsésebbek közé tartozik... Mint a svájci WELTWOCHE című lap írja: Naponta 12 000-en halnak éhen, tehát évente közel négy és fél milliónyian. Ha így megy tovább, az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezete szerint a kétezredik év körül már évi 9 millióra emelkedik az éhenhaltak száma.

A KIS KERTÉSZ Foto: Benkovtcs Gizella

A királyfi é$ neje

Mindjárt elöljáróban hadd mondjuk el, mily örömet szerzett szerkesztőségünknek padányi kis olvasónk, Horváth Marika, nyolcadik osztályos tanuló. Nagypapája elbeszélése alapján írta az alábbi mesét. Ha nem volt rest a megírására, mi is igyekszünk — a gyermeknapi számban — közölni.

Egy királyfinak az volt a szándéka,

hogy igen szép lányt vesz feleségül. Neki nem kellett gazdag családból való, csak okos és kívánatosán szép legyen. Tehát nyakába vette a világot, hogy szép lányra találjon.

Gergengóclában is híre futott a királyfi jövetelének. Kisereglettek elébe a falu lakói. Szemét tágra nyitotta a királyfi, meg is akadt az a gulyás lányán. A fiatal király tudatta a falu szépével óhaját. A leányzó azt mondta neki:

— Hogyan mehetnék én felségedhez, hiszen nagyon szegény vagyok.

— Ne törőd] vele — szólt bátorítóan az ifi király —, jöjj el hozzám, azzal a feltétellel, hogy sosem szólsz ellenemre.

... Minden megtörtént. A szép gulyás-lányt feleségül vette a királyfi. Nem is szólt soha ellenére a királynak, csak akkor, amikor néhány paraszt utazott arra.

Ez pedig így történt.

Az egyik paraszt ökörrrel, a másik lóval közlekedett. A lónak az első

állomásnál éjszaka csikaja született. No, lett is ebből hajcihő. összevesztek. Nem tudták eldönteni, kié legyen a csikó. Az ökrös ember mindenképpen a magáénak tartotta. A lovas ember sem hagyta annyiban a dolgot: panaszt tett a királyfinál.

A királyfi Ítélete így szólt:

— Azé a csikó, aki utána ment.

,A lovas embernek távoznia kellett. Amint lógó orral bandukolt a királyi kert mellett, a kertben hintázó királyné megsajnálta, s ezt mondta neki:

— Te szegény ember! A király vadászni megy az erdőbe, te meg vigyél magaddal egy hálót és tedd a fatuskóhoz!

A lovas ember úgy is cselekedett, ahogy a királyné mondotta.

A vadászó király meglátta őt, s megkérdezte tőle:

— Mit csinálsz itt?

— Halászok.

— Hogy lehet a tuskónak hala? — kérdezte a király.

— Felséges királyom! A tuskónak

úgy lehet hala, mint az ökörnek csikaja!

Gondolta mindjárt a király, hogy a felesége bíztatta föl az embert. Ezért nagyon megharagudott nejére. El Is határozta, ha hazamegy, azt mondja a feleségének: „Távozz a házamból, vissza az apádhoz!"

A királyné megkérdezte férjeurától, mit ad neki emlékbe.

— Ami neked a legkedvesebb! — válaszolta a király.

Volt annyira okos a királyné, altatóport tett férje italába. A kocsisnak megparancsolta a királyné, fogja be a lovakat. A mély álomba szenderült királyt is feltették a hintóra, s királyné apjához, a gulyáshoz hajttattak.

... Amikor a király felébredt, azt kérdezte, hol van, s miért hozták ide?

— Én hoztalak ide — válaszolta a felesége —, magad mondtad, hogy azt hozzam magammal, ami nekem a legkedvesebb; ezért téged hoztalak ide!

A királynak ez nagyon megtetszett, visszavítte a feleségét. S még ma is élnek, ha meg nem haltak ...

Horváth Marika, Padány

ILYEN

NEM j

A közelmúltban ünnepélyes hangulat uralkodott az izsai AKI diákjai körében. A kéthónapos gyakorlat és az ismereteik elsajátítása után következett a megérdemelt jutalom. A huszonegy úttörőt lfihatárőröikké avatták.

Máriési János, a komáromi határőrség tagja volt a fiatalok instruktora. Megható Jelenetnek lehettünk tanúi, amikor boldogan jelentette kapitányának: neveltjei felsorakoztak az ünnepélyre.

Az avatáson minden ifi-határőrjelölt a parancsnokságtól kapott ingben jelent meg, amelyet a katonaszabó készített méret szerint.

A kapitány a kis szakasz elé lépett és rövid beszédet mondott a tanulóknak. Beszédében kiemelte a jó kapcsolatot, amely iskolánk tanulói és a határőrség tagjai között kialakult.

Izsák Gyula, hetedik osztályos tanuló, a szakasz parancsnoka meghatódva vette át a gyönyörű hímzett zászlót, s mondott köszönetét, az értékes lobogóért. Utána Kurucz Ferenc, a pionírcsapat vezetője ígéretet tett, hogy a jövőben sem okoznak csalódást az ifjú határvadászraj tagjai, s védnöküknek segítséget nyújtanak a feladatok teljesítéséhez.

A határvadász-hagyomány megismerése, valamint az elsajátított felderítő játékok nemcsak kitűnő szórakozást jelentenek a tanulók számára, hanem szocialista hazaszeretetük nagyszerű példáját is bizonyítják.

Háromszoros hurrá-kiáltásuk — megerősítve ígéretüket — visszhangént zengett a Duna partján, ahol az ünnepély lezajlott.

Sok gyermek talán kicsit irigyelte is 21 társát, olyan csinosaik voltak az új ingekben. A kellemes környezet, a melegen sütő napocska is fokozta azt a jó érzést, amely valamennyiünket eltöltött a megható jelenet alkalmával. A tanulóik piros arca, örömtől csillogó szeme elárulta, milyen boldogok valamennyien. K. L.

| ár messziről fékeznt kell,

mert mintha nem ts hallaná

ä* a dudát, mozdulatlanul áll az országút közepén. Tízévesnél nem lehet Idősebb; copfjában nagy, fehér masni, lábán fekete lakkcipő,

IJ fehér ruhája nylonköltemény. A fejét akkor ts mélyen lehajtja, amikor mellé érek. Nyilván át akarja engedni a kezdeményezést.

— Mit csinálsz itt? — kérdezem, s rögtön érzem, hogy hangomban több az aggodalom, mint az erély. Ö is érzi. Rám néz, szeme csupa ! könny, nem szól.

I — Mi bajod van? — Csend. — • Bántott valaki? — Csend. — Hol | laksz?

I Oldalra mutat, de addig is en| gém figyel, amíg tekintetemmel 1 megtalálom a távolt tanyát, amely! nek kéményéből vékonyka füst I szállong felfelé. A, gondolom, nincs 2 itt tragédia: se szökés, se világgá » zavarás. És mert megnyugszom, I több energia jut a mérgelődésre. 2 — Beszélj már! Talán ntncs

J nyelved?

; Kis btggyesztés a szája sarkáí ban, bizonyára sérti a kétéveseket hez Illő kérdés.

— Menni akarsz valahova? Hof va?

| — Lakodalomba — mondja hal♦

kan —, nekem kellene vinni a fátylat, de a busz már...

Most aztán éktelen bőgésbe kezd, szép kis arca eltorzul a zokogástól. Gyorsan beültetem, indulunk. A következő falu nyolc kilométer. Szipog mellettem, a szemét dörzsöli két kilométeren át. Ojabb két kilométer: ruha- és frlzurarendezés, újabb kettő: titokban engem figyel aggodalmas, de vidámodó képpel.

PANNI

A falu határában utolérjük a buszt. Előzök. Ö diadalmas arccal fordul a busz után, mint akinek nagyot nőttem a szemében, elismerően rám néz:

— Lehagytuk.

Hát igen, gondolom, nő lesz belőle, nem is sokára. A falu közepén kocsisor áll, hlntók, felpántltkázott lovak. A násznép már fenn ül, s mindenki hátrafelé néz, láthatóan a buszt várják, amely mögöttünk vagy nyolcszáz méterre liheg a megálló felé.

Megállók a kocsisor mögött. Utasom gyorsan nyitja az ajtót, féllába már kilóg az útra, amikor a

násznép észreveszi. Mutogatják I egymásnak, nagyot nevetnek: „Ni- j ni, a Pannii Taxival jött a Panni!“ Panni meg kiszáll, kihúzza magát, I félkeze még a kocsiajtón, a másik- | kai az őt várakozóknak integet. 1 Sophia Loren méltósága, Brigitte \ Bardot rutinja, Claudia Cardinale í ragyogása — néhány csítrlmozdu- f latban.

Kiszólok utána:

— Se köszönés, se semmi? |

Vtsszadugja a fejét, teli szájjal : rám nevet, aztán hirtelen négykéz- \ láb ereszkedik az ülésre, s arcom- J ra nyom egy pihekönnyű, nyuszt j hozta, tavaszi puszit. A násznép < nagy sivalkodással jelzi, hogy f mélységesen egyetért a történtek- | kel. Sirályként repülnek a masnts ; copfok, amikor Panni felltbben a ! '--menyasszony kocsijára, amely uta- I satt hátradöntve éppen akkor in- 2 dúl el, amikor a busz kimerültén < megáll mögöttünk.

És mert Panni arra tanított, | hogy az előzés egy nő életében j már tízéves korban ts nagy szó, ! nincs szivem otthagyni a lakodat- I más menetet. Panni lovagjaként { mint önkéntes taxis döcögök utá- ♦ nuk, míg be nem fordulnak egy ; nagy virágos udvarba. |

CSERHALMI IMRE í ♦

REJTÉLYES ÉLETKOR

— Három testvérem van, két fiú és egy lény. Jani kora három esztendővel több, mint az én életkorom fele. A kisebbik fiútestvér, Miki kora pedig az enyémnek egyhatoda. Mari húgom kilenc éves. Ha azoknak az éveknek a számát hozzáadod, Jani éveinek számához, amelyekkel Mari idősebb Mikinél, akkor megkapod pontosan az én életkoromat.

nos, hány éves béla?

A rejtélyes életkor helyes megfejtői között könyveket sorsolunk ki.

r~

X '

V

a i

'V

x > ►> 1 a i

u

'«

N !

«

X .

a ,

f!

I!