Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-06-01 / 22. szám
Egységes gazdasági társadalmi szervezet A Szlovák Nemzeti Tanács Földművelés és Közélelmezésügyi Bizottságának állásfoglalása; a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalom központi szervezetének létesítése A Szlovák Nemzeti Tanács Földművelés- és Közélelmezésügyi Bizottsága mellett alakított szlovákiai előkészítő bizottság a bővített plenáris ülésén megtárgyalta a mezőgazdasági- közélelmezési komplexum szervezeti rendezésével kapcsolatos Javaslatokat és az alábbi következtetéseket vonta le az eszmecseréből: 1. Az előkészítő bizottság azon a nézeten van, hogy a mezőgazdasági ágazat részére egységes gazdasági és társadalmi szervezetet kell létesíteni. Ennek a szervezetnek tagjai lehetnének az egységes földművesszövetkezetek, a mezőgazdasági termelés valamennyi vállalata, az egyénileg gazdálkodó földművesek, a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó üzemek, a szolgáltatási, a feldolgozó és kereskedelmi tevékenységet folytató vállalatok. Az önkéntesség alapján bármely megnevezett szerv tagságot vállalhat a megalakulandó szervezetben. 2. Az EFSZ-ek tagjai és az egyénileg gazdálkodó földművesek számára az említett szervezet egyéni és társadalmi feladatot tölt be, másrészt érdekvédelmi-gazdasági és vállalkozásit, a többi tagüzemek számára pedig gazdasági Jellegűt. Ami az állami üzemeik dolgozóit illeti azoknak társadalmi érdekelt továbbra Is a forradalmi szakszervezeti mozgalom képviselné és védelmezné. Társadalmi-szervezeti hivatásának megfelelően a szervezet a Nemzeti Front tagjává válna, mind Járási, mind központi szinten. A szervezet fontosságára és jelentőségére való tekintettel a szlovákiai előkészítő bizottságnak az a véleménye, hogy a szervezet elnökének helyet kell adni a kormányban. Miért ne legyen két szervezet? 3. Kiindulva a véleményekből a szlovák előkészítő bizottság nem tartja célszerűnek, hogy a fontos probléma megoldására két szervezetet alakítsanak. (Egyet a társadalmi és egyet a gazdasági szerepkör betöltésére.) Ogy vélik, hogy a szövetkezetben dolgozó földművesek társadalmi érdekel legjobban magában a demokratizálódási folyamatban valósulnak meg. Ahol nincsenek szövetkezetek, az egyénileg gazdálkodó földművesek számára az új szervezet lesz hivatva az említett szerepkört betölteni. Olyan községben viszont, amelyben a már meglévő szövetkezeten kívül kisebb számban a földművesek még egyénileg gazdálkodnak, a helyi nemzeti bizottságra, avagy az EFSZ-re hárul az egyénileg gazdálkodók érdekvédelme. A mezőgazdasági-közélelmezésügyl komplexum állami vállalatainak dolgozói és alkalmazottjai számára továbbra is a szakszervezet veszi át a társadalmi érdekek védelmét s megvalósításának elősegítését. Tárgyilagosan szemlélve tehát nem indokolt, hogy a községben az EFSZ-en kívül még további politikai-társadalmi szervezetet létesítsünk egymástól eltérő tagsággal. 4. Az egységes társadalmi szervezetben a lehető legnagyobb mértékben valóra válnak az egységes földművesszövetkezetek ökonómiai-gazdasági érdekel, az állami gazdaságokkal, a szolgáltatásokat nyújtó, valamint a feldolgozó- és ipari vállalatokkal folytatott ' szoros és kölcsönös termelési együttműködés során. 5. Ahhoz, hogy az egyénileg gazdálkodó földművesek maradéktalanul és egyenjogúlag belekapcsolódhassanak az egységes társadalmi-gazdasági szervezet tevékenységébe, mielőbb valóra kell váltani közösségük gazdasági egyenjogúsítására irányuló jogaikat, jóvá kell hagynunk a társulásokat engedélyező szervezeti mintaalapszabályzatot és annak alapján hozzá kell látnunk a helyi érdekvédelmi közösségek (társulások) alapításához. Az állami gazdaságok, gépállomások és a mezőgazdasági terményforgalmi vállalatok helyzete 6 7 6. Különleges elbírálás tárgyát képezi ebben az egységes társadalmigazdasági szervezetben az állami gazdaságok tagságának és helyzetének kérdése. Tekintettel az FSZM (szakszervezet) üzemi bizottságaiban tevékenykedő igazgatók és elnökök álláspontjára, amelyet a f. év május 6-i és 7-i gottwaldovi aktíván Juttatak kifejezésre nyilatkozat alakjában, a szlovákiai előkészítő bizottság azt indítványozza a Szlovák Nemzeti Tanács Földművelés- és Közélelmezésügyi Bizottságának, hogy az ezzel összefüggő fontos kérdéseket a lehető legrövidebb időn belül tárgyalja meg a szlovákiai állami gazdaságok képviselőivel. A bizottságnak az a véleménye, hogy ebben az egységes szervezetben szavatolni kellene az állami gazdaságok jogos indokolt gazdasági követeléseit s a szervezet felépítését oly módon lehetne rendezni, hogy a sajátságos problémáikat önkormányzati alapon ők oldhassák meg. Ezért az egységes szervezeten belül Járási szinten máris, az országunk föderatív államjogi rendezés után pedig központi szinten (demokratikus módon) megalakulnak az állami gazdaságok autonóm szervei, minimális végrehajtó apparátussal. Másrészt viszont az állami gazdaságoknak ebbe az egységes szervezetbe tömörült tagsága nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy az állami gazdaságok a szükséghez képest önkéntes alapon ne létesíthessenek — horizontális és vertikális szinten — különböző csoportokat, melyet az új gazdasági irányítási rendszer valamennyi gazdálkodó szerv számára lehetővé tesz. 7. Ami a gép- és traktorállomásokat, gépjavító üzemeket illeti, az előkészítő bizottság azon a véleményen van, hogy az említett üzemek önálló vállalatokká alakulhatnának. Ugyanakkor az önkéntesség elve alapján szabadon dönthetnének arról, hogy vállalnak-e tagságot az egységes szervezetben avagy nem. A különleges kérdések eldöntésére, amelyek meghaladják a Járás kereteit, természetesen a gépállomások és gépjavító üzemek különleges szervezetet létesíthetnek az egységes szervezet központjában, kisebb méretű ügyviteli apparátus igénybevételével. Távlatilag azonban az elől sem zárkóznak el, hogy a gépjavító állomások ne alakuljanak át mezőgazdasági szövetkezeti vállalatokká. A traktorállomások mezőgazdasági tevékenységének kiszélesítése érdekében azonban sürgősen rendezni kell a gazdasági feltételeket és el kell távolítani az útjukba tornyosuló akadályokat. 8. A bizottság úgy véli, hogy az eddigi mezőgazdasági felvásárló és ellátó üzemeknek már Járási szinten is zárt egységet kell képezniük. A Jövőben ugyanis számolni kell gazdasági-szövetkezetté történő átépítési lehetőségével. Mint az egységes szervezet tagvállalatai az olyan tevékenység számára, amely meghaladja a Járási lehetőségek határait, saját gazdasági-kereskedelmi központot alakíthatnak az egységes mezőgazdasági önkormányzati szervezet központjának keretében. 9. A szlovák előkészítő bizottság egyben szükségesnek tartla a feltételek megteremtését, a magasabb szakmai szinten működő szakágazatok szervezeti formája számára, amelyek felölelik az elsődleges, illetve őstermelő vállalatokat, a feldolgozó üzemeket, a végtermékek értékesítésével foglalkozó vállalatokat, tekintet nélkül arra, hogy azok baromfitenyésztésre, magnemesítésre, gyümölcstermesztésre, avagy juhtenyésztésre szakosodnának. Az élelmiszer előállító és feldolgozó ipar 10. A mezőgazdasági és élelmiszer ellátó komplex megteremtése gondolatának megvalósítása érdekében az előkészítő bizottság szintén szükségesnek tartja, hogy az eddig feldolgozó és élelmiszeripari üzemek termelési-gazdasági önállóságot nyerjenek. Ennek kapcsán mielőbb el kell távolítani minden eddigi gazdasági ügykezelési-jogi és egyéb akadályt, amelyek a mezőgazdasági termelési vállalatokkal történő együttműködésnek integrációnak az útjába állnak. A jövőben továbbá számolni kell új szövetkezett feldolgozó és élelmiszergyártó üzemek alapításával s már a meglévő vállalatok átszervezésével. (Szövetkezeti, szövetkezeti-állami alapon.) Az is szükséges lenne, hogy a feldolgozó és élelmiszeripari vállalatok a helyi adottságnak megfelelően az önkéntesség elve alapján tagjaivá váljanak az egységes szövetkezetnek. Emellett ha tevékenységűit meghaladja vállalatuk lehetőségének a keretét, gazdasági-kereskedelmi központot létesíthetnek ez egységes szervezet központjának keretében. Külkereskedelem és pénzellátás 11. Kiindulva az egységes önkormányzati szervezetnek a fontosságából, az ésszerű, célravezető működés érdekében elengedhetetlenül szükséges, saját kiviteli és behozatali külkereskedelmi szervezet létesítése, melyen mezőgazdasági-élelmiszerellátó komplexum mezőgazdasági vállaltainak részvénytársaságaként szerepelne. 12. A mezőgazdasági pénzügyek intézésével szükséges lesz az önálló bank kereskedelmi jellegű létesítése is. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum tervezet szervezetének irányításával kapcsolatban- szükséges egy önálló mezőgazdasági bank alapítása. Egy ilyen bank alapítása természetesen megköveteli a hitelnyújtási források és a jövedelmezőség megoldását is. Az előkészítő bizottság ezért feltétlenül szükségesnek tartja a mezőgazdasági bankot olyan joggal felruházni, amelynek értelmében lehetőség nyílik a mezőgazdaságban dolgozó lakosság takarékbetétjeinek összpontosítására, ami a hitelezési pénzeszközök jelentős forrását képezné majd. Föderatív megoldás 13. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak föderatív alapon történő államjogi átrendezésének előkészítés sével összhangban a szlovákiai előkészítő bizottság feltételezi, hogy a mezőgazdasági-élelmezésipari komplexum valamennyi szervezete (a társadalmi, a gazdasági, a gazdaságikereskedelmi és a pénzintézeti szervezetek) lényegében véve nemzetiségi keretek között létesülne. Továbbá, hogy a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum cseh és szlovák szervezeteinek közös érdekeit azok közös koordinációs tanácsai (esetleg szervei) lesznek hivatva biztosítani mindkét fél kölcsönös egyezsége alapján. A föderatív-ikoordinációs tanácsok, illetve szervek végleges rendezésére p---az élenjáró politikai, társadalmi és gazdasági föderatív szervek és szervezetek hatáskörének végleges tisztázása után kerülhet sor. 14. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum szervezetének tervezete azonban csupán annak alapvető vázát képezi. A szocialista vállalkozás helyzete elveinek megfelelően minden vállalatnak megvan a lehetősége a szabad és önkéntes társuláshoz, hogy részleges és helyi gazdasági-ökonómiai érdekeit biztosíthassa kölcsönös, számára legelőnyösebb termelési-gazdasági egyezség megkötésével. Ebben a vonatkozásban főleg az egymást kölcsönösen támogató vállalatok kooperációjáról és integrációjáról van szó. Az egységes mezőgazdasági szervezet egyik alapvető feladatai közé tartózik a hasonnemfl vállalatok alapítására irányuló ösztönzés, kölcsönös segítség és támogatás. Az állami központ időszerű feladata pedig abban csúcsosodik ki, hogy mielőbb megteremtse a szükséges gazdasági, ügyintézési és Jogi feltételeket, amelyek nem fékezik, hanem ellenkezőleg: siettetik ennek a folyamatnak a befejezését, í Szlovákiában Kassa a leggyorsabban fejlődő város. Ezért az elszállásolás nagy gondot okoz a vendéglátó iparnak. Azt hiszem, a volt Slovan helyén épülő tízemeletes szálló megoldja ezt a gondot is a kelet-szlovákiai metropolisban. Szocialista országépítésünk, társadalmi formálódásunk vagy éppen deformálódásunk bármely szakaszát is vegyük szemügyre, feltűnik, hogy a nők helyzetével, problémáival mindig alaposan foglalkoztunk. A nők egyenjogúságának kérdését felelősségteljesen kezeltük, viszont időről-időre újfent ahhoz a megállapításhoz jutottunk, hogy távolról sem értük el kitűzött célunkat. Pedig helyes irányvonalakban, életre való ötleteikben nem volt hiány, az akarat, Jószándék sem állt tőlünk távol, mégis! ... Sokszor úgy tűnt, hogy az egyenjogúság túlzott hangoztatásával, társadalmi-politikai deklarálásával a valóságot igyekszünk elkendőzni. Felmerül tehát a kérdés: hol tartunk most? Nos, a földművesasszonyok poprádi aktíváján kiderült, hogy éppenséggel sehol, illetve a kezdet kezdetén. A főbeszámolóban keserűen állapította meg Gidová Zuzana:„A különböző deformációkra legjobban a földművesasszonyok fizettek rá!“ Az aktíva küldetése egyébként a Földművesasszonyok Szocialista Iskolája első évfolyamának az értékelése volt. Megállapítást nyert, hogy az eddigi „téli iskolától“ eltérően, az oktatásnak ez a módszere a társadalmi nevelés magasabb formájának bizonyult. Mégpedig azért, mert az elért eredmények a szó legszorosabb értelmében kézzelfoghatóak. Termelési eredmények, tervtúlteljesítéseik bizonyítják, hogy nem veszett kárba az egyekezet, az előadásokon, különböző szakvitákon eltöltött idő nem a munkanapok elfecsérlését jelentette. Nem is jelenthetne, hisz konkrét termelési problémák megoldásáról volt esetenként szó, az iskola hallgatóságának tervfeladatai, illetve ezek túlszárnyalása határozta meg az oktatás módszerét, az előadandó anyag megválasztását. Ha mindehhez hozzágondoljuk, hogy a Földművesasszonyok Szocialista Iskolájának három évfolyama lesz, könnyen elképzelhető, hogy az elkövetkező időszakban eddig nem tapasztalt, erkölcsi és gazdasági oldalát tekintve lényegesen hatékonyabb szocialista munkaverseny kibontakozásáról van szó. Vessünk csak egy futó pillantást a szóban forgó iskola-, illetve munkaverseny kritériumaira a dunaszerdah6lyi járásban. A tejtermelés terén az egyes kategóriákban nem kevesebb mint 500 literes emelkedést irányoztak elő. További termelési ágazatok: tojástermelés 180 darab, malacéi.álasztás 15—16 darab átlagosan. A napi súlygyarapodást a növendékmarháknál 1 kg-ban, a hízóknál 0,55—0,60 kg állapították meg. Eddig tehát az állattenyésztés. Nem kisebbek a növénytermesztésben kitűzött termelési feladatok sem. Cukorrépából 400, kukoricából 40 mázsás hektárhozamot szeretnének elérni, míg a zöldségtermesztést hektáronként 50 000 Kés piaci értékben szabták meg. Mindezen túl a szocialista iskola látogatóinak „tervfeladataí“ közé tartozik a jobb munkafeltételek kialakítása, a tudomány és a technika érvényesítése a termelésben és nem utolsó sorban a fiatal munkaerők megnyerése is. Ogy véljük ez a példa eléggé szemléletesen illusztrálja a Földművesasszonyok Szocialista Iskolájának törekvéseit. Amit az előbb felsoroltunk házi feladatnak is nevezhetnénk, melynek sikeres „elkészítéséhez“ elengedhetetlenül szükséges az Meddig előadások és különböző szemináriumok látogatása, mely az iskolának lényegében elméleti része. Még egyszer hangsúlyozni szeretnénk, hogy az iskoláztatásnak ez a formája, az oktatásnak ez a módszere valóban ötletesen köti össze az elméletet a gyakorlattal. A termelés mai szintjén ugyanis nehezen képzelhető el az eredmények további fokozásáért indított harc, ha ez nem jár kellő szakmai-elméleti felkészültséggel, ugyanakkor az elméleti oktatás teljesen öncélúvá válhat abban az esetben, ha elszakad a konkrét terfnelési feladatoktól. Mindenképpen dicséret illeti tehát az iskola szervezőit s nem utolsó sorban a részvevőit is. Ezen felül ékesen bizonyítja, hogy a földművelésben dolgozó nők komolyan veszik hivatásukat s kezdeményezéseik lépést tartanak az adott időszak követelményeivel. Figyelembe véve azt a tényt is, hogy Szlovákia szerte több ezer nő kapcsolódott be az iskolába, leszögezhetjük, hogy a nőbizottságök — s ez nem új dolog — teljes gőzzel dolgoznak, aktivitásuk, ügybuzgalmuk a lenyelt keserű pirulák következtében sem lankad. A poprádi aktíván nyíltan, őszintén beszélték a küldöttek. A még meglévő fogyatékosságokat nem igyekeztek másra kenni, hanem igenis kimondták: elsősorban maguknak a nőknek kell megteremtenie « megfelelő életkörülményeket. Ugyanakkor nem fukarkodtak a bírálattal sem. Nem egy esetben ugyanis kínos közömbösségbe ütközik a nőbizottságok kezdeményezése. Nem volt túlzott tehát az a megállapítás sem, amelyik a nők „hősies munkájáról“ beszélt. Hősies munkáról, mégpedig a társadalmi elismerés tekintetében. Hisz nem egy esetben komoly gondot okoz a fiatal női szakkáderek elhelyezése. Még mérnöki szinten isi Tény az, hogy kevés kerül közülük az őt megillető helyre. Nehéz megállapítani, hogy előítéletekről, vagy esetleg pozíció féltésről van sző, véleményünk szerint talán mindkét tényező közrejátszik. Nem nagyon javul a helyzet a vezető funkciók betöltése terén se. A földművesszövetkezetek vezetőségeiben 11:1 az arány, természetesen a férfiak javára! Nos, kedves szövetkezet! elnökök! Vajon mit szóljunk ehhez? Pedig ugye az elv mindannyiunk előtt ismert — az ikerüljön a vezetőségbe, aki már bizonyított. Bebizonyította, hogy mind szakmai, mind minőségi vonalon Jó eredmények elérésére képes. És mégis! Következik egy másik probléma. Kényes kérdés. Nem vall ugyanis túlzott lovagiasságra az a helyzet, hogy a földművesasszonyok nyakába mindmáig a munka legnehezebbjét sózzuk. Leginkább természetesen a manuális munkát. A gépesítés — legalább is egyenjogúság keretei között — a nőkre is vonatkozik, nemdebár? Nem szólva arról a pofonegyszerű tényről, hogy egyre kevesebb a kézzel végzendő munka. Felmerül egy kérdés: a teljes gépesítés korában — s ez talán már nincs is olyan messze — majd haza küldjük a nőket, mondván, nincsen rátok többé szükség?... Sürgető és egyre sürgetőbbé válik a két műszak bevezetése főleg az állattenyésztésben. Gondoljunk csak arra, hogy az ott dolgozó nők nagyobb része családanya, odahaza is vér rá a kötelességek egész sora. Persze ez a kérdés sem oldható meg olyan módszerrel, hogy az bércsökkenéshez vezessen. És így sorolhatnánk tovább: bölcsődék, óvodák, anyasági szabadság, szociális berendezések mezőgazdasági üzemeinkben stb., stb. Minderről sző volt a poprádi aktíván. Az eredmények feletti örömbe bánat is vegyült, a nőbizottságok kitüntetett aktivistái, miután átvették a szép ajándékokat önkéntelenül is erre gondoltak: megint elismerésben részesítettük önmagunkat. De odahaza, a szövetkezetben, nemzeti bizottságon meddig maradnak meg az elvtársak a szép szavak, ígérgetések szférájában? ... Hát igen, ml ic csak ezt kérdezhetjük: meddig még? B. P. I.
