Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-18 / 20. szám
tPáztájí tenyészeteikben ■“ megtaláljuk ugyan a házinyulat, de rendszerint a család hússzükségletét nem meghaladó mértékben. Ez főleg a felvásárlás hiányosságaira vezethető vissza, s felsőbb szinten a tehetetlen külkereskedelemre, amelyet az agyonbürokratizált KOOSPOL mezőgazdasági export-import monopol vállalat képvisel. A mindenható monopolok fokozatos szétosztásával lehetségessé válik a közeljövőben olyan mezőgazdasági és háztáji tevékenység folytatása, amely állami közületi és egyéni szempontból egyaránt társadalmi érdekünk, mert értékes devízabeszerzést jelent és azt, hogy a hazai piacon rendszeresített felvásárlási áraikat túllépve lehetővé válik a termelőnek a külföldi árszínvonalból kiinduló, s a hazainál magasabb átvételi ellenértéket kifizetni. A nyugat-európai országokban többek között nagy érdeklődés mutatkozik az érelmeszesedés ellen orvosságként fo-A házinyúltenyésztés távlatai Minden jel arra mutat, hogy a kereslet-kínálat természetes hatása hamarosan teljes érvényre juthat nemzetgazdaságunkban, mint belkereskedelmi, mint pedig külkereskedelmi vonatkozásban. Ez a tény néhány olyan termelési ágazat felvirágzását teszi lehetővé, melyek jelentőségét nálunk aránylag kevésbé értékeltünk. Ezek közé tartozik például a lúdtenyésztés, a gyöngytyúktenyésztés valamint a házinyúltenyésztés is, amelyről ma szólni kívánunk. gyasztott házinyúlhús iránt. A szomszédos Magyarországon már néhány évvel ezelőtt kezdtek reagálni a külföldön megnyilvánuló erősödő keresletre és kisüzemi valamint nagyüzemi vonatkozásban egyaránt új lendületet adtak a jogaiba viszszaállított házinyúltenyésztésnek. Dicséretre méltó, hogy végre nálunk is kellő megértéssel, bár pillanatnyilag még nem eléggé nagy lendülettel igyekszünk előbbrevinni a házinyúltenyésztés nyitott kérdését a kisüzemekben és a nagyüzemekben egyaránt. Látogatást tettünk Magyaror-Kóródi Béla, a Tarjáni Állami Gazdaság igazgatója (jobbról) bemutatja nagyüzemi házinyúltenyészetüket a Garamvölgyi és a bényi EFSZ képviselőinek. szágon, hogy egy olyan tenyésztési módszert vegyünk szemügyre, amely nálunk a háztájiban és a nagyüzemekben egyformán alkalmazható lenne, ha a granulált-takarmány ellátásában Jelenleg még létező hiányosságok megoldódnának a magánszektor részére is, ami reméljük hamarosan bekövetkezik. A Tarjáni Állami Gazdaság igazgatóját Kóródi Bélát arra kértüík, hogy mutassa be nagyüzemi nyúltenyészetüket, amelyet Kelecsényi Rudolffal, a három község szövetkezetéből egyesített Garamvölgyi EFSZ központi elnökével, valamint Takács Vilmossal, a bényi EFSZ elnökével kívántunk megtekinteni. Vendéglátónk jóvoltából megtudtuk, hogy a házinyúl nagyszülőpárok négy vérvonalbeli különféle kombinációjával állítják elő a fehér gereznájú tenyésszülőket. Jelenleg hozzávetőleg 4000 tenyészállatállománnyal dolgoznak. Ebből egy év alatt 130 000 házinyúl előállítása lehetséges. Kezdetben vásárolt szülőpárokkal dolgoztak és a piaci végterméket értékesítették élősúlyban kilónkénti 25 forintos áron, főleg a baromfifeldolgozó vállalatnak. Ojabban azonban tenyészanyag előállításra szakosítottak. Az angol Matthews cégtől vásárolják a tiszta vérvonalbeli alapanyagot a nagyszülők kialakításához. Ahhoz, hogy nagyban foglalkozhassanak a házinyúltenyésztéssel, szükség volt az állami gazdaság szakosítására, miközben lemondtak a szarvasmarha tenyésztésről valamint a sertéstenyésztésről más gazdaságok javára és megteremtet- A nyűlketrec egymás feletti ték az előfeltételeket a nagynégy fülkéjének ajtaja egyszer- báni házinyúl- valamint juhtere nyitható. Az etetőtálca és az nyésztésre. Meg kell említenem, itatódoboz kívülről kezelhető, hogy a Tarjáni Állami Gazdaság olyan dombos, erdős területtel rendelkezik, melynek talaja nem valami kiválóan jó minőségű. A szakosítás gondolata tehát a helyi adottságokból indult ki, mégpedig azzal a távlati elképzeléssel, hogy évi 260 000 házinyúl előállításához teremtik meg a tenyészállat előállítási bázist. A piaci termelést ilyen körülmények között már nem tudják maguk folytatni, ezért öt társüzemmel működnek együtt. Ebben az évben összesen 32 vagon menynyiségű házinyúlhús előállítását tervezik, zömében exportra, a távlati teljes üzemelés pedig majd 60—70 vagon mennyiségű nyúlihús exportálását teszi lehetővé. A törzsállomány kialakításához az elmúlt évben Angliából 320 tiszta vérvonalú fehér gereznájú házinyulat hoztak be. Az eladó cég az általa előírt keresztezést kombinációk alkalmazása esetén átlagosan 8 nyúlfiókát számláló almot szavatol. Az ugyancsak megszabott öszszetételű szemcsés takarmány fogyasztásakor 4 hét elteltével már lehetséges a kisnyulak elválasztása, s 8 hetes korban már elérik a 2—2,10 kg átlagos élősúlyt. A termelési tervekben évi négy és félszeri átlagos elléssel számolnak. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy évi átlagban ötszöri ellés érhető el. A négyemeletes ketrecekben, 1X0,80 cm nagyságú fülkékben nevelt házinyulak teremhő szükséglete 11—17 C főik, amit télvíz idején Lohmann-féle fűtőberendezéssel érnek el. Egy kg hús előállításához az anya életfenntartó adagjával együtt összesen 3 kg takarmány-granulátumra van szükség. A takarmányösszetételt a külföldi cég receptje szerint szabják meg, melyben többek között 25 °/o lucernaliszt, 20 % kukoricadara, továbbá melasz, extrahált dara, halliszt, premix és egyebek vannak. Naponta és darabonként 11 dkg takarmányt fogyasztanak a nyulak. A szükséges lucernalisztet saját, óránként 6 q teljesítményű, kisméretű LKB lucernaszárítóberendezéssel állítják elő. A granulátumot ugyancsak saját felszereléssel készítik. Az állatok vízszükségletének ellátására saját szabadalma itatóberendezést készítettek, amelybe gumicsövön áramlik a friss víz. A víz az itatódobozba jut, mely fedelének egyik végén kerek kivágáson keresztül a nyúl tetszés szerint fogyaszthatja azt. A fémből készült itatódobozban úszó működik, amelynek csúcsa a vízszint emelkedésével a fővezetékre kapcsolt vékony gumicsövet elszorítja. A vízellátás önműködő szelep segítségével is megoldható. A gyaluforgács almot azon a helyen ahová a házinyúl szükségletét végezni jár, naponta cserélik, az egész fülkében pedig hetente egyszer. Egy gondozó 500 szülőt és választott nyulat kezel. A kizárólag választott nyulak kezelése esetén egy gondozó 1000 nyúltál foglalkozik. Ezt a munkát nők végzik, havonta 2000 forint kereset ellenében. A kezeléssel kapcsolatban szükséges megjegyezni, hogy az előírt technológiát pontosan be kell tartani. A régi istállókból átalakított nagyüzemi nyúlházakban már fenti ventillációt alkalmaznak. Rájöttek, hogy az állatok nagyon érzékenyen reagálnak a szúnyogok és a legyek kellemetlenkedésére, ezért szúnyoghálókat alkalmaznak. A helységek újabban ablak nélküliek, melyekben egyenletes villanyvilágítást alkalmaznak. Megemlíthetjük még, hogy a fa ketreceket 16 fülkével építik, négy emeletes, egymás fölötti elhelyezésben. Ojabban egy olyan ketrec prototípusát készítették el fémből, melynek fülkéit egymás fölött lépcsőzetesen befelé szerelték kétoldalről, egy háromszög átméretü állványra. Ez tehetővé teszi a hátra lejtő alapfelületről a bizonyos mértékű önkitrágyázást. A házinyulak gyorsannövő keresztezett egyedei a pecsenyeminőséget a 2 kg-os súlyhatár átlépésével érik el, a magyarországi szokvány szerint azonban 2,40 kg-os súly feletti élőnyulat vesz át a feldolgozóipar. Elgondolkoztató, hogy hazai körülményeink között miként lássunk hozzá a házinyúltenyésztés nagyarányú fellendítéséhez, hogy lemaradásunkat a tehető legrövidebb időn belül behozzuk. Reméljük, hogy a javuló körülményeik ezt lehetővé teszik. KUCSERA SZILÁRD ä napokban az olasz és á cseh fehérlúd keresztezésében szorgoskodó ipolyszakállasi szövetkezet elnökével Németh István mezőgazdasági mérnökkel beszélgettem a tenyésztés és a hústermelés távlati lehetőségeiről. Az elnök megfontolt öikonómus szemével nézi ezt az ágazatot, s azt tartja „a lúdtenyésztés minden tekintetben legyen kifizetődő ...“ Idén a gazdaság tulajdonában lévő 500 tenyészlúdtól egyedenként 15 libával számolnak. A keresztezett lúd aránylag rövid időn belül eléri a 4 kg-ot, s gyors hizlalással az átlagos 5,5 kg-ot. A tervezett 6500-ból napos korban ezret értékesít a szövetkezet. Már az előző években is tenyésztettek ludakat. Ez az év az első, amikkor ökonómiai szempontból tüzetesebben is vizsgálják, milyen haszonnal jár ez az ágazat. Végeredményben ez dönti majd el a Jelenlegi fajta jövőbeni sorsát Ipolyszakállason. Megalapozták a termeléshez szükséges feltételeket, s az előzetes számítások azt mutatták, hogy ha 3 kg abrakkal elérik az 1 kg-os súlygyarapodást, ügy érdemes a lúdhizlalással foglalkozni, máskülönben, ha nem is fizetnének rá, de a lúd nem hozna semmit. A gyors számítások körülbelül 200 mázsa libahús termelését feltételezik, melynek pénzértéke nem kevesebb 360 ezer koronánál. Nagyon tekintélyes összeg ez. De lássuk, mi a biztosítéka a kedvező eredmény elérésének. Németh elvtárs arcáról szinte lerí, hogy erről az oldalról aztán alapos ok van a biztosítékra, mert a jófajta és a kelési százalék még nem minden. A tervezett hasznosság elérését a szakmai hozzáértés és az igazságos alapdíjazás mellett megfelelő „hajtóerővel“, prémium-Megfelelő időben megfelelő „sebességre.. mai kell serkenteni. Olyan ez, mint a motornál a sebességfokozatok. Megfelelő időben e megfelelő sebességre kell rákapcsolni. Hasonlóan van ez az ökonómiában is. Megfelelő időben, jó gazda módjára, a prémiumok különféle fokozatait, formáit kell érvényesíteni, az egyenlősdi teljes kizárásával. Ez, ha úgy tetszik, az ökonómia művészete. Egyszerű parasztlogikával kifejezve, a pénzcsinálás módja. A premizálásnál tartottunk, lássuk milyenek a kritériumok. Ha a tojóludak gondozói a tervezett tojásmennyiségből 70 százalékos kelési átlagot elérnek, úgy 1000, ha 65 százalékot, akkor 800, ha pedig 60 százalékos kelési átlagot, abban az esetben 500 korona egyszeri prémiumot kapnak. Ha a vágóludaknál az elhullás 5 százalékon aluli, akkor 2000, ha 10 százalékon aluli, 1200, ha pedig 20 százalékon felüli az, (a kezelők hibájából), akkor 100 korona büntetést fii zetnek a dolgozók. Ha azonban a hústermeléssel foglalkozók elérik a tervezett súlygyarapodást, abban az esetben az alapdíj összegének 4 százalékát prémiumként kapják. Ez a termelés serkentője. A gazdaság vezetői jól megfontolták a dolgot, s úgy határoztak, hogy ha idén a serkentő eszközök biztos eredményhez segítik a szövetkezetét, úgy, jövőre nagyobb tételben hizlalják a ludaikat, esetleg rátérnek a rajnai-landesi keresztezettek tartására, s ezzel párhuzamosan a hús, máj, toll, termelésére. Amint az elmondottakból Is látható, az ipolyszakállasi szövetkezetben, bár a múltban elértek bizonyos eredményeket á lúdtartásban, mégsem dicsekedtek, mert minek beszélni anélkül, hogy alaposabban ismernék az ökonómiai ráhatásokat. Helyesnek tartjuk, hogy ebben a kérdésben majd csak alapos elemzés után nyilatkoznak, amikor kézzelfogható bizonyítékoitkal rendelkeznek. Mert ugyebár tények eredmények nélkül, kinek jók a dicsekvő nagy szavak? Az ökonómiában a szavaknak csaik mennyiségekben, koronákban kifejezve van súlyuk, a többi csak sallang a kalap mellett. Jó ha van, de senkinek sem hiányzik, ha nincs. Ez a valóság. HOKSZA ISTVÁN Előnyös a lúdtartás a háztájiban Tavaly áprilisban 15 gyengébb minőségű, úgynevezett kelésgyenge egyhetes kislibát vásároltunk. Az első látásra minden jel azt mutatta, hogy nem lehet sokat várni ezektől az állatoktól. A többi libákhoz képest kicsik voltak. A fejükre, szárnyukra rászáradt tojáshéj is a kelésgyengeséget bizonyította. Egyes liba hátáról, szárnyáról még a pehelytoll is hiányzott. Az ilyen másod, har-, madosztályú naposállatokat a keltetőállomás egyheti előnevelés után adta el. Az általunk vásárolt 15 kislibából kettő pusztult el. A megmaradtakat egy 1,5 X 0,8 m-es alapterületű, 30 cm magas faládában helyeztük el. Az alom apróra vágott szalma volt. A kislibákat kotlő nélkül neveltük. A helyiséget fűtöttük. A takarmányfogyasztást és a súlygyarapodást hetemként mértem és ellenőriztem. A gondos ápolás és a szakszerű takarmányozás meglepő eredményeket hozott. Az első két héten — a hűvös időre tekintettel — nem engedtük a libákat legelőre. A zöldet ez idő alatt a nevelőhelyiségbe vittük, és apróra vágva egymagában vagy a táp közé keverve etettük. Az ivóvíz az első három héten kamillatea volt, jó hatását már az első héten tapasztaltuk. Ennek köszönhető, hogy semmiféle emésztőszerv megbetegedés nem fordult elő. A legelőre a harmadik héttől kezdve rendszeresen kijártak a libák s jő minőségű füvet találtak. A legelőn víz nem volt, ezért csak akkor ihattak, ha bejöttek. Amikor a ládából kinőttek, végleges helyükre, a baromfiudvaron elhelyezett ólba helyezük. A takarmányuk a negyedik hétig csibeindító táp, ettől kezdve kulkoricakásá ás koncentrátum keveréke, ezen kívül annyi zöld, amennyit meg tudtak enni. Amikor a legelő minősége leromlott, a zöld pótlására vadrepcét, muhart fis etettünk. A heti (zöldön kívüli)' takarmányfogyasztáts és a heti átlagsúlyt a táblázat mutatja. A táblázatból leolvasható eredmény nagyon meglepő, és magyarázat nélkül is beszél annál is inkább, mert mint említettem, a kislibák valamennyien kelésgyengék voltak. A keveréktakarmánynak, a jó zöld fűnek egymást kiegészítő hatása megmutatkozott. A libákat a tizedik héten megtéptük, és a tizehárom lódról 1 kg tollat szedtünk le. Az eredményeket értékelve megállapíthatjuk, hogy érdemes a háztájiban lúdtartással foglalkozni. Érdemes a libákat keveréktakarmánnyal és legelőfűvel együttesen takarmányozni, mert a növendékek fiatatkori nagy fejlődési erélyét így, tudjuk a legjobban kihasználni. Így tehetünk olcsón, kevés ábráik felhasználásával szép jövedelemre szert. Még a kelésgyenge kislibákat is kevés elhullásai sikerült így felnevelni. Szerintem minden háztáji udvarban az ott levő — egyébként veszendőbe menő — fűvel felnevelhető 10—15 liba. Az általunk nevelt ludak a 10 hét alatt egyedenként 2,9 kg tápot, illetve kukoricát fogyasztottak a megfelelő zöldön kívül s több mint 5 kg súlygyarapodást értek el. Nagy Ilona 4 jÉmnűDtt Takarmányfogyasztás A libák Hét egyedenként átlagsúlya _______________________dkg__________________dkg 2. 7 3. 14 22,5 4. 19,6 45,4 5. 25,9 150,5 6. 32,2 245,0 7. 38,5 366,0 8. 44,8 456,0 9. 51,1 460,0 10. 57,4 540,0
