Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-05-11 / 19. szám
Gyümölcsészetünk átszervezésének szükségességéről, szoros összefüggésben az egyre növekedő gyümölcsfogyasztással, már nagyon sokat írtaik. Ennek ellenére ehhez az alapkérdéshez állandóan vissza kell térnünk. Gyümölcsészetünk az utóbbi időben, különösen Szlovákiában, aránylag gyorsan tér át a kistermelésről a belterjes nagyüzemi termelésre. A tudomány és a gyakorlat legújabb ismeretei alapján nagy kiterjedésű gyümölcsösöket létesítenek. A magyarországi, bulgáriai és a romániai belterjes nagyüzemi gyümölcsészet tapasztalatai alapján feltételeinknek megfelelően mi is létesíthetünk intenzív gyümölcsösöket. A Duna menti síkságon, ahol a napfény eléri a 2200 órát, világviszonylatban Is hatalmas ütletvények létesülnek. Nagy és rendszeres termést csak a tökéletes agrotechnika alkalmazásával, a növényvédőszerek szakszerű felihasználásával, megfelelő fajtáik honosításával érünk el. Természetes, legfontosabb tényező a kedvező éghajlattal rendelkező terület gondos kiválasztása. Az eddigi tapasztalatok igazolják, hogy megfelelő agrotechnikával átlagos hőmérséklet mellett hektáronként 200 mázsás termést érünk el. Alkalmas fajták megválasztása esetén a termést kb. 50 %-kal, sőt ennél többel is fokozhatjuk. Igaz, a további termés növeléséhez, főképpen a rendszeres termés eléréséhez kedvező éghajlat, kellő napfény szükséges. A csapadék öntözéssel pótolható. A kiváló minőségű almafajtáik (Jonathán, Golden Delicious, Starking, Red Delicious, Starkinson) termelésére megközelítőleg a déi-sziovákial vidék, különösen a Csallóköz éghajlati viszonyai a legkedvezőbbek. Ez a vidék nemcsak a magvas gyümölcsök, hanem az őszibarack, kajszibarack, szilva és dió termelésére is alkalmas. Ezzel összefüggésben a fejlődési időszaknak a tavasz, 18—20 *C hőmérséklet felel meg a legjobban. A melegnek azonban nem szabad meghaladnia a 25 °C szintet vagy 15 "C-ra süllyedni. Nyáron legmegfelelőbb a 20—25 °C s nem szabad túllépnie a 30 °C-ot. Az említett hőmérséklet legkedvezőbb a gyümölcs fejlődésére. A gyümölcs érésének (ősszel) legjobban 16—20°C felel meg. Az említett tények bizonyítják, hogy a gyümölcsösök területét és talaját a lehető legkedvezőbb természeti feltételeik szemmeltartásával a legkörültekintőbben kell kihasználni. Ilyen feltételeik mellett rendszeresen jó minőségű és bő termést érhetünk el. Hasonlóképpen, mint a fejlett gyümölcstermeléssel foglalkozó országokban, nálunk is a legjobb termesztési módszert alkalmazzák. Csallóközben a gyümölcsösök tökéletesítésével, a fák természeti sajátosságainak legmagasabb szintű kihasználásával, a fák alakjának és koronájának megváltoztatásával, a termelés gazdaságosságával áttértek az új termesztési módszereikre. Az almafafélékből csaknem 50 %-ban a legkiválóbb minőségű világpiaci árut, a Jonathánt ültetik. Ezután sorrendben a Golden Delicious, Starking, Red Delicious és kisebb mértékben Ontárió következik. A felsorolt fajták csallóközi viszonylatban kiváló minőségű, bő és rendszeres termést adnak. Az eddigi eredmények bizonyítják, hogy Csallóköz valóban a kiváló minőségű gyümölcsűik éléstárává válik. Az almán kívül igen jó feltételekkel bíztat a kajszibarack és az őszi barack termesztése, mivel jó minőségű termést hoz. Nem vitás, hogy ez a vidék az őszi és a kajszibarack termelés fő területévé válik, s innnen Csehszlovákia többi vidékét is ellátják a terméssel. A számítások szerint 2—3 év múlva — csak a dunaszerdahelyi járásban — az almatermés eléri a 2000—2500 vagont, amelyből 1000 vagonon felül Jonathánt szállítanak. Az ültetvények nagyobb részét nagy kiterjedésű magyarországi gyümölcsösök szerint, a legújabbakat pedig az olasz palmetta alakjának megfelelően 5X3,5 méter távolságra ültetik. Az összes gyümölcsösöket bekerítették és az egész területet öntöző-berendezéssel látták el. A gyümölcs termesztésére állandó munkacsoportokat szerveztek, amelyek élére a legtöbb ültetvényen főiskolai képzettséggel rendelkező vezetőt bíztak meg. A gyümölcs termelésére szakosított mezőgazdasági üzemek megfelelő raktárak építését Is tervbet vették. így- például a Dunatőkési Állami Gazdaság 300 vagon gyümölcs befogadására alkalmas raktárt épít. A vásárvámosi, nyárasdi és az aranykalászi EFSZ-ek pedig kisebb raktárakat építenek. Az érsekújvári tartósító üzem építésével szoros összefüggésben a Konzervgyárak és Szeszfőzdék Szakigazgatóságának kezdeményezésére Csallóközben nagyobb eperültetvények létesítését kezdték meg. Kiváltképpen a Senga Sengana fajta termesztésével igen jó és bő termést érnek el. Ilyen módon az érsekújvári és a diószegi konzervgyárak eperszükségletét teljes egészében fedezik. Ami az említett gyümölcsök kelendőségét illeti, úgy vélem, hogy a környéknek nem kell aggódnia. Az a fajta, amelyet most ültetnek, világviszonylatban is a legjobb minőségű és nagy keresletnek örvend. Személyesen is meggyőződtem, hogy a piacról kiszorítják a kevésbé ízletes és nem tetszetős fajtákat. Ha a gyümölcsösök elérik a teljes termelési szintet, a felvásárló üzemekben és a feldolgozó iparban is javul a helyzet. A felvásárló szervek nagy mennyiségű, elsőrendű, jól osztályozott gyümölcsöt vásárolhatnak fel. Befejezésül megállapítom, hogy Csallóközben a gyümölcsészet fejlesztéséről a mezőgazdasági termelési igazgatóságok is gondoslkodnak. A gyümölcsösök fejlesztését nagyban előmozdította a mezőgazdasági termelési igazgatóságok dolgozóinak látogatása, valamint az ÁG-ok és az EFSZ-ek vezető dolgozóinak látogatása Magyarországon, Bulgáriában, Jugoszláviában, Olaszországban és Franciaországban. Ezek a tanulmányutak adtak ösztönzést nagy kiterjedésű gyümölcsösök létesítésére. A szerzett tapasztalatokat a saját feltételeinknek megfelelően teljes mértékben érvényesítették. Meggyőződésem, hogy Csallóköz a kiváló minőségű alma , kajszibarack és őszibarack, valamint a kisebb fajta gyümölcsösök, kiváltképpen az eper termesztésénél fogva valóságos éléstárrá válik. Ezt egyébként az eddigi tapasztalatok is bizonyítják. Ez a vidék a jó minőségű gyümölcs termesztésével jelentős mértékben hozzájárul a lakosság gyümölccsel történő ellátásához. Dominik Pochyba A korai káposztafélék termesztői valósággal rettegnek a répaszárormányos a „torzskukac“ (Ceutorrhynchus quadridens Panz.) lárvája és a nyári káposztalégy (Phorbia brassicae Bcbé.) kártételétől. Ez érthető is, hiszen nem ritkaság a karfiol 70—80 %-os pusztulása, s a karalábé 80—100-os fertőzöttsége. A fertőzés mértéke sem közömbös, mert: 1. a fertőzött növények jelentős hányada nem éri el a piacképes állapotot (1. ábra); 2. a károsított növények csak később és lényegesen olcsóbban értékesíthetők; 3 .a piac „értékítélete“ kedvezőtlenül érinti a fertőzött áru tulajdonságát. A torzskukac és káposztalégy nyűveivel (2. ábra). Az évente ismétlődő jelentős kár fokozott vegyszeres védea káposztalégy sikeresebb leküzdése érdekében: 1. A palántákat (a szükséglethez mérten) ritkán öntözzük. 2. Előnyös, ha kissé nyurgult, enyhén parásodott gyökérnyakú palántákat ültetünk ki. 3. Szigorúan óvakodjunk (különösen korai karalábé esetében) a mély ültetéstől. 4. Gépi ültetés esetében is törekedjünk a sekély elhelyezésre, és kerüljük el, hogy a palántázógép túlzottan betakarja a palántákat. Mindezeken kívül természetesen a vegyszeres védekezés sem hanyagolható el. Dr. Farkas Károly kezésre kényszeríti a termesztőket, de sokszor már túlzásba vitt porozás és permetezés sem hozza meg a várt eredményt. Ennek alapvető oka a védekezési időpont rossz megválasztásában, és a helytelen agrotechnikai eljárrásokban keresendő. Szentesen, Csongrádon, Soroksáron és Szeged környékén végzett vizsgálataink során arra a megállapításra jutottunk, hogy a korai káposztafélék erőteljes növekedésű (lédús) palántáit mintegy 60—65 %-kal nagyobb mértékben károsítja a torzskukac és a káposztalégy, mint a kevésbé üdezöld, kissé nyurgult és elparásodott gyökérnyakú palántákat. Megfigyeltük azt is, hogy azok a korai karalábégumók, amelyek a földre értek és az érintkezés helyén etiolálódtak, szinte kivétel nélkül minden esetben fertőződtek. A föld felett fejlődött karalábégumóknak viszont csak 1—2 százaléka esett áldozatul a kártevőknek. Érdekes különbséget tapasztaltuk a kézzel és géppel ültetett káposztafélék (karfiol, karalábé) fertőzöttségének alakulásában is. A géppel ültetett káposztafélék károsodása 35— 40 %-kal, a pusztulás mértéke pedig 20—25 %-kal volt nagyobb, mint a kézi ültetésű növényeké. Ez utóbbi megfigyelésünket egyébként a Pacsai Növényvédő Állomás hasonló adatai is alátámasztják. Több év tapasztalatait összegezve a következő agrotechnikai eljárásokat javasoljuk a torzskukac és Csallóköz a gyümölcs éléstára Agrotechnikai védekezés a torzskukac és a káposztalégy ellen
