Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-06 / 1. szám

A MUNKADÍJAZÁS FEJLŐDÉSE

Ä szövetkezett mozgatom történetében az 1966-os és éz 1967-es esztendők kiemelkedő Jelentőségű határkövek. Számos olyan Intézkedés látott napvilágot, amelyek az önálló nagyüzemi gazdálkodás teltételeit építik ki. Az önálló vállalatszerű gazdálkodás nélkülözhetetlen feltétele — többek között —, hogy az üzemek képesek legyenek termelésük eredményeként keletkező bevételekből fedezni ráfordításaikat és a termeléshez szükséges műszaki-kémiai és egyéb eszközöket. A vállalatszerű gazdálkodásnak további alapvetően fontos feltétele az is, hogy az üzemek a termelésük bővítéséhez nélkülözhetetlen álló- és forgóalapokkal is rendelkezzenek. Az üzemek önálló vállalatszerű gazdálkodásának megteremtését segítették elő az utóbbi esztendőkben Magyarországon a felvásárlási árszínvonal emelések, adó- és egyéb pénzügyi intézkedések, az üj tsz és földjogi törvény.

Igen fontos eleme a szövetkezetek vállalatszerű gazdálkodásának, hogy a munkadíjat a jövőben csakúgy mint az amortizációt, a földjáradékot stb. termelési költségként kell elszámolni. Ehhez kapcsolódik más oldalról a garantált munkadíjazás előtérbe kerülése, kiterjedtebb alkalmazása. Eszerint a tsz a betervezett évi részesedés mintegy 80 százalékát garantálja, tehát rendszeresen meghatározott időszakban ki is fizeti tagjainak. A 80 százalékon felüli részarány kiegészítő részesedése — mondhatnánk nyereség, tehát változó jövedelemhiány lesz, amely természetesen a gazdálkodás jövedelmezőségétől függ. A félreértések elkerülése végett ide kívánkozik, hogy a munkadíjat nem az állam garantálja a termelőszövetkezet tagjai számára, hanem a munkadíj 80 százalékának havi rendszeres kifizetését maga a termelőszövetkezet garantálja tagjainak. Következésképpen, ennek megfelelően kell gazdálkodnunk.

A garantált munkadíjazás távolról sem jelenti azt, hogy a magyar termelőszövetkezetekben a munkadíjazás uniformizálódik, valamiféle egységes munkadíjazási rendszer alakul ki a különböző ágazatokban. Ez távolról sincs így, sőt a valóság éppen ennek a fordítottja. A termelőszövetkezeteinkben megtalálható igen sokféle változatos munkadíjazási, munikadíj-jövedelem-elosztási forma, az utóbbi években elért termelési eredményeink sikereinek egyik alapja. A készpénzdíjazás pl. egyre gyorsabban terjed a tsz-ekben. De nem jelenti azt, hogy a garantált munkadíjat csak a készpénzt kifizető tsz-ek vezetik be. A munkadíjazási formák sokrétűsége nem zárja ki a munkadíj bizonyos hányadának garantált, évközt rendszeres kifizetését.

Ezpk uán felmerül a kérdés, hogyan lehet általában ismert eW a magyar termelőszövetkezetekben kialakuló, egyre jmjpdő munkadíjazási formákat. Csakis úgy, ha néhányat bemutatunk belőlük. Elsősorban olyanokat, amelyék igazpöjiak az egyre korszerűbb nagyüzemi módszerekhez, müfnkafeltételekhez és ezek egyúttal a gazdaság célkitűzéséinek irányában hatnak, fejlődését előbbre mozdítják.

A VÉGTERMÉK UTÄNI MUNKADtjAZÄS

A mélykúti Oj Élet Termelőszövetkezetben pl. 1965-ig munkaegység alapján osztották fel a jövedelmet. A munkaegység szerinti díjazás ismert hátrányai azonban kiütköztek, felbomlott az elosztási egyensúly, a tagság igazságérzetét sértették e munkadíjazási rendszer hátrányos velejárói.

1965-ben új jövedelemelosztási és munkadíjazási módszert dolgoztak ki. Az új rendszerben a termelőszövetkezetben dolgozók 35 százaíéka normákkal mérhető munka után, 42 százalékuk a megtermeli végtermék alapján, 25 százalékuk pedig az áruértékesítés alakulásától függően kapták munkadíjakat. A normákkal mért teljesítmények után azokat a dolgozókat díjazzák (traktorosok, fogatosok stb.), ahol a munka elvégzése után nem jelentkezik végtermék. (A későbbiek során bemutatjuk a bátaszéki Búzakalász Tsz munkadíjazási módszerét, aholis a gépesített növénytermesztési brigádokban sikerült e sokrétű bonyolult munkaműveletek díjazását a végtermék után megoldani.)

A mélykúti Űj Élet Termelőszövetkezet tagságának 42 százaléka a megtermelt végtermékek után kapják meg jövedelmüket, munkadíjukat. E munkadíjazási forma dívik elsősorban az állattenyésztésben. A végtermék szerinti munkadíjazásnál a dolgozók bére úgy van kialakítva, hogy döntő hányada a végtermék előállításának mennyiségi növelésére és ahol szükséges, vagy lehetőség van rá, az önköltség csökkentésére ösztönözzön. Éppen ezért a gondozói alapbérek az összes keresetnek mindössze 15—20 százalékát teszik ki. A 80—85 százalékos hányad végtermék előállítás sikerétől függ.

Az áruértékesítési árbevétel után elsősorban a kertészetben dolgozókat díjazzák. Itt az árbevétel nagymértékben attól függ, hogy a primőr áruk, paprika, paradicsom, uborka stb. milyen korán és mekkora árral, mekkora mennyiségben kerülnek a piacra. A dolgozó tehát érdekelt abban, hogy a reá hízott területről minél nagyobb árbevételt produkáljon, hiszen a 100 Ft árbevétel bizonyos százalékát megkapja. Ahányszor 100 Ft, annyiszor 20—30, vagy több százalék illeti meg. Az ár pedig mint köztudott, a primőr időszakban a legmagasabb.

UTAK, MDNKADljAZASI MÖDOK KERESÉSE

A munkadíjazási formák fejlődése összefügg az üzem termelési, műszaki színvonalának üzemi szervezetének fejlődésével. A bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet Tolna megye egyik legnagyobb közös gazdasága. Vezetősége évek éta azon fáradozik, hogy a munkadíjazás módját összhangba hozzák a termelési feladatokkal. Nemfcsak a mennyiségi mutatókat, hanem a munka minőségét, eredményességét, a költségalakulást Is alapul véve a gazdaságosságot kívánják a munkadíjazási rendszer középpontjába állítani.

Nézzünk erre néhány példát. 1965-ben egy liter tej anyagköltsége 2,48 Ft volt. Ebben az esztendőben csakis a többtermelésre ösztönző, a termelt hozamok utáni munkadíjazás volt bevezetve az állattenyésztésben. Ez a munkadíjazási megoldás, mint ismeretes, nem veszi figyelembe a felhasznált anyag, illetve takarmányköltséget, vagy hasznosulását. Az önköltség tehát kedvezőtlenül alakult, hiszen a dolgozókat arra ösztönözték, minél többet termeljenek anélkül, hogy a takarmányfeldolgozásra jobban odafigyeltek volna.

Van-e olyan munkadíjazási forma, tették fel a gazdaság vezetői önmaguknak a kérdést, amely a többlettermésre ösztönzés mellett egyidejűleg a költség alakulására, nevezetesen csökkentésére vagy szintentartására is kiterjed?

. Hosszas kísérletezés után találtak ilyet. 1966-ban áttértek az úgynevezett anyagfelhasználás szerinti bérezésre. Egy liter tej anyagköltségét (takarmány stb.)

1.85 forintban állapították meg. A munkabért pedig az

1.85 forint anyagköltséggel termelt tejnél 40 fillérben állapították meg. A munkabért úgy kapcsolták össze az anyagköltség alakulásával, hogy minden tíz fillér változás az anyagköltség alakulásában, — aszerint, hogy az csökkent vagy növekedett — 5 fillérrel növelték, illetve csökkentették a literenként kifizetett 40 filléres munkabért. Nagymértékben e munkadíjazásnak köszönhető, hogy 1966-ban egy liter tej anyagköltsége a korábbi év 2,48 forintjáról 1,71 forintra, azaz 0,77 forinttal csökkent. 1965-ben 2300 liter volt a tehenenkénti átlagos hozam, az 1966-ban 475 literrel nőtt. Az üj munkadíjazásnak köszönhető, hogy 481 ezer forinttal kevesebb takarmányt és egyéb anyagot használtak fel. Jóllehet, hogy további látványos költségcsökkentésre nincs mód, de az anyagköltségek kedvező szinten tartása e munkadíjazási megoldást dicséri. A közeljövőben azt tervezik, hogy a zöldtakarmány termesztését és az állattenyésztésben felhasznált összes takarmányok szállítását tíztagú komplex takarmányozási brigád látná el és a brigádot Is a végtermék előállításának költségalapján díjaznák. így már a takarmánytermesztő és az állattenyésztő közvetlen érdekeltségét is meg lehet teremteni.

A KOMPLEX BRIGÁD MüNKADÍJAZASA

A bátaszéki Büzakalász volt az első a magyar termelőszövetkezetek között, ahol 1965-ben komplex növénytermesztési brigádot szerveztek. A 12 tagú komplex brigád közel 2000 hold területen vállalta a búza, az árpa, a kukorica és a napraforgó termelését. E munkaszervezeti forma tette lehetővé, hogy a növénytermesztés eme ágazataiban a végtermék szerinti munkadíjazást bevezethessék. A brigád tagjai egy mázsa búza termeléséért 5 forintot, egy mázsa kukoricáért 9 forintot, napraforgóért 8 forintot, az árpa mázsájáért ugyancsak 5 forintot kaptak. A terven felüli termelésért prémiumot kaptak. Ez a bérezési forma arra ösztönzi a komplex brigád tagjait, hogy a talajelőkészitéstől kezdve minden műveletet jó minőségben, optimális időben végezzenek el, hiszen mindnyájuk érdeke a termelés növelése. Megszűnik tehát a norma szerinti díjazásnak az a hiánya, amely szerint a kevésbé lelkiismeretes traktoros — mondjuk — csak a norma túlteljesítését tűzi ki maga elé, kevesebb gondot fordítva a munka minőségi oldalára. A komplex brigádban és a komplex brigádhoz kapcsolódó bérezési formában a termelési technológia pontos betartása, akár a talajmunkában, akár a vetésben vagy a műtrágyahasználatban, a növényvédelemben, a munkadíjazás alapjául szolgáló termék mennyiségére hat ki.

A komplex brigád tagjai 1966-ban átlag 261 munkanapot dolgoztak, átlagkeresetük 34 632 forint volt. Közel 11 hónapot dolgoztak, és erre az időre számítva 3112 forint havi átlagkeresetet értek el. Szorosan idetartozik, hogy a munkaszervezés és a munkadíjazás együttes hatására a búza és kukorica önköltsége 30—40 százalékkal csökkent. Jogosan jelenthetik ki tehát a termelőszövetkezet vezetői, hogy a munkadíjazási megoldásuk elérte a kitűzött célt, nőttek a termésátlagok, alacsonyabb lett az önköitség és a dolgozók is megalálták számításukat.

Ismételten hangsúlyozni kell, hogy számtalan munkadíjazási forma közül mutattunk be néhányat és ezekkel is inkább az volt a célunk, hogy az útkeresésről, a fejlesztésről adjunk számot, vagyis Olyan munkadíjazási megoldások alkalmazásáról, amelyek a termelőüzem színvonalának megfelelően szolgálják a termelést.

ILLÉS TIBOR

Tűzvédelem a mezőgazdaságban

A FAGY IS OKOZHAT TÜZET

A téli fagyok a mezőgazdaságban sok helyütt igen komoly gondot okoznak. A befagyott vízvezetékek és gépek kiolvasztása évente sok tűzesetet Idéz elő, ás a keletkezett tűzkárok meghaladják a több millió koronát. Ezért szükséges már előre megfontolni a tennivalókat a fagykárok megelőzésére, hogy az aránylag kis nehézségekből De keletkezznek nagy anyagi károk, mivel rendszerint a befagyott vízvezetékek megrepednek és a kicsurgó víz újabb károkat okozhat.

A feltétlen szükséges intézkedések a következők:

— A vízvezetékeket és az elvezető csöveket úgy védjük, hogy magát a vízvezetékeket és elfolyó csöveket ott, ahol nagymértékben fennáll a fagyveszély, mint például pincékben, folyosókon, padlásokon, nyílt helyeken, jól beburkoljuk zsákokkal, szalmával és más hőszigetelő anyagokkal. A vízórát és más hasonló berendezési tárgyakat is jól betakarjuk, beburkoljuk.

<4 SZABAD FÖLDMŰVES

A külső vízcsapokat, vízvezetékeket víztelenítjük és átfújjuk, hogy a vízcsap nyerge alatt sem maradjon víz.

Azon helyiségek nyitott ablakait, nyílásait pedig, melyeken keresztül vízvezetékek, lefolyó csövek vezetnek, jól bezárjuk, eltömítjük, hogy ezáltal is meggátoljuk a hideg levegő áramlását.

— A befagyott vízvezetékek kiolvasztására semmi esetben sem szabad hősugárzókat, villanykályhákat és más hasonló villanymelegítő tárgyakat használni, mert ezek tüzet okozhatnak. Ugyanis az erősen sugárzó hő könnyen meggyújtja a hő izolálására használt gyúlékony anyagokat, mint például a forgácsot, fűrészport, rongyokat stb. — esetleg meggyújthatják az égő vagy nehezen égő anyagokból készült falakat is, mint például a fából, deszkából, heraklitból épített válaszfalakat.

— Nagyon veszélyes és ezért szigorúan tilos a befagyott vízvezetékeket úgy olvasztani, hogy alájuk egyszerűen tüzet rakunk, mivel á szerteszét szálló szikrák könnven bekerülhetnek a padlástérbe, vagy pedig deszkák, szalma stb. közé. A lángok és a gyorsan terjedő sugárzó hő is elegendő ahhoz, hogy egyszeriben lángra lobbanjon a közelben — esetleg távolban levő — különféle gyúlékony anyag.

— Ügyszintén szigorúan tilos a befagyott vízvezetékek kiolvasztása benzinlámpa segítségévet, mivel a benzinlámpa magas hőt fejleszt, s ettől a vakolat alatt levő gyúlékony anyagok, éghető anyagokból készült konstrukciók is meggyulladhatnak és a falban izzva észrevétlenül tovább terjednek, és mihelyt friss levegővel kerülnek érintkezésbe (esetleg több órával is a kiolvasztási művelet után) egyszerre nagy területen lángra lobbannak.

— Hatásos és biztos módja a befagyott vízvezetékek kiolvasztásának, ha egy kicsit talán hosszadalmasabb is, de a biztonság kedvéért megéri — a forró, sós víz használata, mivel a sós víz nehezen fkgy meg.

— Továbbá a legszigorúbban tilos

a befagyott motorok, traktorok felmelegítése nyílt láng használatával, mivel a csepegő gyúlékony folyadékok, üzemanyagok, olajok, vagy az ilyen folyadékokkal bepiszkolt alkatrészek a nyílt lángtól könnyen tüzet fognak. SL.

A tojást, keltetőbe rakás előtt alaposan meg kell vizsgálni,

Az új körülmények között is helytállnak

Három évvel ezelőtt határozták el a Bodrogi Egységes Földművesszövetkezet tagjai, hogy a keletszlovákiai öntözőrendszer kiépítésének megkönnyítése céljából lemondanak a gazdálkodás szövetkezeti formájáról, vagyis egyesülnek a Szomotori Magtermesztő Állami Gazdasággal.

Ez a döntésük persze nem született meg egyik napról a másikra. Szövetkezetük a terebesf járás legjobbjai közé tartozott, ami a műm ka díjazásának és a lakosság élet-1 körülményének magas színvonalé-! ban is megnyilvánult. Tehát ért-! hető, hogy okuk volt a töprengés^ re, Illetve annak a döntésnek alapos meggondolására, amely a már megszokott gazdálkodási formának egy ismeretlennel való felcserélését irányozta elő.

Az egyesülés óta eltelt három esztendő mérlege minden szempontból beigazolta, hogy a bodro-i giak nehezen született döntése helyes volt. A bodrogi, majd a vécsi és a kisújlaki határral lényegesen megnövekedett állami gazdaságnak, qmely jelenleg 3200 hektár földön gazdálkodik, kedvező előfeltételei vannak a szakosításra és a termelési technológia korszerűsítésére általában. Ez a jelenség természetesen befolyásolja a termelési eredmények és a kereseti lehetőségek alakulását is. A tények és eredmények egész ^sora pedig azt is érzékelteti, hogy a szomotori állami gazdaság fejlesztésében a bodrogi részleg dolgozói rangos helyet harcoltak ki maguknak. Ezt szimbolizálja a vándorzászlő is, melyet a gazdaság igazgatósága — az idei eredmények értékelése után — a legjobb részlegének, vagyis a bodrogi részlegnek adott.

A bodrogiak főleg a növénytermesztésben és a tejtermelésben jeleskednek. Persze nincs különösebb panasz az előhizlaldájukra sem, mert az teljesíti azokat a követelményeket, amelyeket a szomotori részlegen létesült ezerkétszázas sertéshizlalda vele szemben támaszt. A gabonafélék hektárhozamával pedig nemcsak a gazdaság többi részlegét hagyták maguk mögött, hanem lényegesen túlszárnyalták a volt jé hírű szövetkezetük eredményeit Is. A három évvel ezelőtt beállt változás őta a búza hektárhozama általában nyolc—kilenc mázsával gyarapodott. D ű c s János, a gazdasági részleg vezetőie és Klein Vilmos technikus ezt azzal magyarázta, hogy ma jobb előfeltételeik vannak, mint a múltban voltak. Ugyanis míg szövetkezeti termelést folytattak, máshol keresték a jövedelmi forrásokat. Főleg a nagyméretű fuvarozásban, amely sok esetben a termelés rovásra ment, mert a vele járó szervezsi munkák elterelték a vezető dolpzó figyelmét a termelésfejleszés időszerű kérdéseiről. Ma pedt;, az állami gazdaság kereteiben, nincsenek kényszerítő körűimén ek, amelyek arra kétsztetnék a gadasági részleg vezetőit, hogy a temetéstől független, vagy arra károan ható jövedelmi források után kutassanak. Ezért minden tudásúikat és erejükkel a mezőgazdaság termelés fejlődését szolgálják. lersze az igazsághoz még az is hazátartozik, hogy az állami gazdaág több műtrágyát és korszerűül mezőgazdasági gépeket bocsájt a termelők rendelkezésére, mint í szövetkezet. S ugyanakkor az időcözben elkészült öntözőberendezisek, amelyek százhúsz hektáron leszik lehetővé a növénytermesztés öntözéses módszerének alkalmazísát — lelkiismeretes és szakszerű kihasználás mellett — kedvező hatást gyakorolnak a hektárhozamok alakulására.

Dicséretükre legyen mondva: az Idén kitettek magukért Alaposan igénybe vették az öntöző berendezéseket. A hosszantartó szárazság idején vízhez juttatták a tavaszi keverékeket, rendszeresen öntözték a cukorrépát, majd pedig a lucerna-alávetéseket és ősszel öntözéssel segítették elő a porba vetett búza kikelését és a fiatal növényzet fejlődését is.

Az öntözés hatása megmutatkozott abban, hogy mig a szomszédos gazdaságok tavaszi takarmánykeverékekből majd semmit nem takaríthattak be, addig a bodrogi részlegen aránylag jó termést érték el. Cukorrépájuk 450 mázsát adott lmonként (a környező gazdaságokban csak 200 mázsa körül termett), a lucerna-alávetéseket pedig kétszer kaszálták, majd azt követően az ősz folyamán legeltetésre is kihasználták. A minőségi takarmányok szakszerű termesztésével és az állatgondozók lelkiismeretes munkájával elérték, hogy a tejtermelés gazdaságosságának színvonala az utóbbi években fokozatosan növekedett. Míg az egykori szövetkezet tehenenként naponta csupán öt liter tejet termelt, addig ma a fejési átlag nyolc liter körül mozog.

Az eredmények azt bizonyítják, hogy a bodrogi földművesek (akik még három évvel ezelőtt példás szövetkezeti tagok voltak) megállják helyüket az új körülmények között is. Szorgalmas munkájukért az állami gazdaság vezetősége pedig nemcsak dicséretet ad, hanem biztosítja részükre a jó megélhetési viszonyokat is. Ezt tükrözi vissza a falu szépülő arculata is.

Pathó Károly