Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)
1968-04-06 / 14. szám
Általában azt mondják, hogy a fűrévi szövetkezetesek ügyesen gazdálkodnak. Öregebb szín alá például gombát telepítettek. Az üvegház egy részét a késő nyári, őszi és kora téli hónapokban csirkenevelésre használják. Az üvegházat a Farkastorokból érkező melegvízzel fűtik és többezer csirkét dobnak a piacra. Bállá felv. AKIK CSIBÉK NEVELÉSÉVEL FOGLALKOZNAK... Az egyik hűvös márciusi reggelen a nyitrai piacon az elárusító bódé ajtaja előtt sok aszszony álldogált, kezükben a jól ismert csibeszállító dobozokkal. Ezt látva megragadtam az alkalmat, hogy elbeszélgessek a csibékre várakozó asszonyokkal. Az első percekben le kellett mondanom szándékomról, mert az asszonyok elégedetlenségüknek adtak kifejezést. Elmondották, hogy a hideg reggelen, reggel 7-től várakoznak, de a csibéket szállító autónak se híre, se hamva. A Hydinárstvo nemzeti vállalat Nová Vés nad Zitavou keltető üzemének 9 órára jelzett szállítmánya, autóhiányra való hivatkozással egyre késik. Fotykova Éva, az elárusító is panaszolja, hogy így történik ez hétről-hétre. A csibék számos esetben 5—6 órai késéssel érkeznek meg. Bár a keltetőüzemnek két autó áll rendelkezésre, rendszerint mind a kettő rossz. Végre azután telefonon jelezték a csibék érkezését s az asszonyok megnyugodtak. Elsőként M. Imréné jároki lakost kérdeztem meg, hogy ezeken a hűvös reggeleken, napokon, milyen módszerrel neveli majd a csibéket. Az asszony elmondotta, neki könnyű a dolga, mert egy kotlája már 10 napja ül két tojáson. A kiscsibéket sötétben rakja a kotló alá, mert akkor elfogadja azokat. Nagyon fontos, hogy a csibéket ne lássa a kotló, amikor alákerülnek. Megtörtént, hogy amikor nappal tette a kotlóshoz a csibéket, az nem vállalta azokat, sőt néhányat agyon is csípett. Egy más évben pedig pálinkában áztatott kenyeret kellett adni a kotlónak, hogy a keltetőüzemből vásárolt mostohákat magáénak vallja. O. Károlyné Veiké 2álu2ieból 100 csibét vásárolt. Minden évben ennyit nevel fel. Az első napokban az aprójőszágot a konyhában, ládában tartja. Egykét hétig a konyha melegét még százas villanyégővel pótolja. Az égő köré egy tölcsélszerű ernyőt szereltetett, körülbelül 15—20 cm magasságba, minek következtében még jobban lefelé szorul a meleg. Az asszony dolgozni jár s amíg távol van a háztól, addig a 77 éves nagymama vigyáz a kiscsibékre. Táplálékul kukorica és árpadarát, keményre főtt tojást és nyers sárgarépát ad naponta az apróságoknak. F. Imre festő Nyitráról 120 csibe vásárlására vállalkozott. Azt mondja, néhány darabbal nem érdemes foglalkozni. A csibéket ultravörös lámpák alatt neveli. Több csibe esetében a villany költsége is csökken. A festő elmondotta, hogy családi házának padlásán épített egy 2X3 méteres jól szigetelt csibeneveidét. Közepén 40—50 cm magasságban helyezte el az ultravörös lámpát. Ez elegendő meleget biztosít a csibék számára. Nyolc-tíz napos korukig papírt terít az aprójószág alá s ezt kétnaponként kicseréli. Kéthetes kortól száraz homokkal almoz. D. József a kisállattenyésztők szervezetének tagja. Régi, jó hírnevű tenyésztő. Neki nem okoz különösebb gondot a kiscsibék tartása, mert emeletes, ketreces csibenevelője van, ahol elektromos spirál melegítő áll rendelkezésre a szükséges meleg fenntartására. Az egyesület révén kap ugyan csibetápot, de ezt vajmi kevésnek tartja, pedig szerinte ettől fejlődnek gyors iramban az állatok. K. Jánosné kolonyi lakós, a vásárolt 60 csibét az első napokban a konyhában tartja. A láda egyik felében, amibe a csibéket teszi, egy „gumipelenka“ alá villanypárnát helyez és azt egyesre, hidegebb éjjeleken kettesre kapcsolja. Természetesen, nappal, de éjszaka is többször ellenőrzi a villanypárnát. A megkérdezettek válaszaiból kitűnt, hogy mindannyian megtalálják a módját, sőt leleményesen nevelik a hidegre érzékeny kiscsibéket. Tenyészludak tartása Tenyészludak tartásakor fontos tényező, hogy a helyes ivararányt betartsuk, melynek megítélése az állatok korától függ. 1:5, hároméveseknél 1:4—1:5, négyéveseknél pedig 1:3. A gúnárokat három évig hagyjuk tenyészetben, a tojókat pedig három-négy évig, míg a kiváló egyedeket öt évig. A gúnárok és tojók évei nagy mértékben befolyásolják a tojásrakást. Gyakorlati tapasztalatok szerint ez a következőképp alakul: 1 éves tojók.............................100 % tojástermelés 2 éves tojók . , , , , 120 % tojástermelés 3 éves tojók . . . . , 110 % tojástermelés 4 éves tojók.............................100 % tojástermelés A fenti számokból látható, hogy négy évig kifizetődő a tojók tartása a tenyészetben. Ezután csökken a tojástermelés. A tojások megtermékenyítését befolyásolja az a tény, milyen idős tojókhoz milyen idős gúnárokat használunk. Egyéves jércékhez például sosem teszünk kétéves gúnárokat, mert azok félnek a fiatal jércéktől s emiatt a fias tojások száma is kevés lesz. Ellenben idősebb tojókhoz nyugodtan beoszthatunk fiatal gúnárokat. A tenyészludak elhelyezése a tojástermelés ideje alatt szintén kihatással van mind a tojás termelésére, mind a megtermékenyítésre. Ennélfogva 1 m2-ként 2—3 lúdnál többet ne tegyünk, ugyanakkor egy-egy csoportba 150—200 darab lúdnál több ne legyen. Ha másképp intézzük a tenyészludak sorsát, úgy csökken a tojások, illetve a fiastojások száma is. A téli időszakban a tojástermelésre nagy hatást gyakorol az ólak mesterséges világítása. A nap mesterséges meghosszabbítása befolyásolja a tojás mennyiségét. Itt azonban megjegyzendő, hogy a tyúkoktól vagy pulykáktól eltérően, a libáknál a mesterséges világítást este nem alkalmazzuk, csak hajnalban. A világítási idő tartama nem lehet több 60 napnál. A szakszerű tojófészek létesítése is fontos tényező. Például, ha a tojófészken ülő ludak egymást nyugtalanítják, nagyon sok lesz a törött tojás, amit keltetési célokra már nem használhatunk. A kikelt kislibáknak fontos, hogy kifutójuk legyen, ahol vízmedence is álljon rendelkezésre. A vizet négy naponként cserélnünk kell. Talajvizes területeken ne tartsunk tenyészludakat, a kifutó legyen inkább homokos. A továbbiakban a tenyészludak takarmányozásáról szólunk. Ezt három időszakra osztjuk: az első december 1-től január 30-ig tart. Ezt az időszakot a tojástermelés előkészítő időszakának nevezzük. A második február 1-től—júliusig tart. A harmadik júliustól—novemberig tart. Pihenési időszak. E három időszak alatt más-más takarmányozást alkalmazunk: XII. 1-től—XII. 15-ig 45 % lúdtáp 55 % gazd. abrak (napi adag) 20 dkg XII. 15—XII. 31-ig 55 % lúdtáp 45 °/o gazd. abrak 24 dkg I. 1—I. 15-ig 70 % lúdtáp 30 °/o gazd. abrak 28 dkg I. 15—1. 31 ig 90 % lúdtáp 30 dkg 10 % gazd. abrak II. 1—V. 31-ig 100 % lúdtáp 30 dkg VI. 1—VI. 15-ig 90 % lúdtáp 26 dkg 10 % gazd. abrak VI. 15—VI. 30-ig 70 % lúdtáp 22 dkg 30 % gazd. abrak VII. 1—XI. 30-ig 40% lúdtáp 60 % gazd. abrak 16 dkg Ezen kívül meg kell említenünk, hogy a párzási időszakban a gúnároknak nagyon hasznos, ha csíráztatott gabonát is adunk. A téli időszakban a tenyészludaknak adjunk sárgarépát, naponta 15—20 dkg-ot. Amint fentebb említettük a keltetési eredményeket nagyban befolyásolja a ludak elhelyezése. A helyiséget a keltetés előtt tisztítani és fertőtleníteni kell. A tojók esetében hetenként cseréljük az almot, míg a tojófészkekben kétnaponként. Az alom legyen mindig száraz. A lúdtojás összeszedése kétóránként történjen. A kosárba a tojást csupán három rétegbe rakjuk egymás fölé, mégpedig úgy, hogy közötte puha szalma legyen. A tojást azért szedjük fonott kosárba és nem pléh edényekbe, hogy azok meg ne repedjenek. A tojásszedés után a tojást 25—30 C meleg vízzel lemossuk, utána 1 %-os hipermangálos vízoldattal öblítjük. A lemosott tojásokat rámákra helyezzük, ahol megszáradnak. A mosást, illetve fertőtlenítést a kitojás után 6—7 órán belül el kell végeznünk. A tiszta tojások ezután a raktárba kerülnek, ahol a hőmérséklet 10—12 C, a páratartalom pedig 70— 80 % között mozog. Nem ajánlatos a tojásokat 10 napnál tovább tárolni. E. L. PETRILLA CTIBOR mérnök, Dunaszerdahely
