Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-13 / 2. szám

Ébredő fiatalság Ellesett párbeszéd VASÁRNAP lévén, a gellei autóbusz­ra várakoztam a dunaszerdahelyi va­sútállomás előtt, két húsz év körüli fiatalember társaságában. A decemberi szél hópelyheket csapkod arcunkba. Topogunk egyhelyben, így űzzük a hideget. — Te ... tényleg érdemes kiutazni? — kérdi a hosszúnyakú. — Már megint izgatod magad — veti vissza a szót a prémgalléros. — Hosszúnyakú! Ha belépetsz, rá­fizetsz, mert ülőkén billentlek ... úgy, hogy a Holdon kötsz ki... — Azt hiszem, Inkább egy kis angyal nyakában... — Így a prémgalléros, s közben nagyot hunyorít a balszemé­vel. összenéznek, nevetnek, s egy pil­lanatra abbahagyják a tlpródást. Szívesen mennék én is ... GELLE. Éppen olyan, mint a többi csallóközi falu, talán csak annyi a különbség, hogy itt a templom két tor­nya mered az égnek. Az autóbuszból kiszállva a kocsma felé nyújtom lépteim. Átfáztam. Remé­lem egy rumostea felmelegit. Szokat­lan kép fogad. A csapszék mögül egy feltűnően csinos fiatal kocsmároslány mosolya villan felém. A kocsma félig üres. Csodálkozom ... Téli vasárnap, s a koGsma mégis kong az ürességtől. Csupán három asztalnál verik a kár­tyát, azok is mind Idősebbek. Fagga­­tóra fogom az előbb felém küldött mosoly tulajdonosát. — Itt nincsenek fiatalok? Vagy tán az öregek faluja Gelle? Hiszen Önön kívül egy szál fiatalt sem látok, pedig másutt szívesen őriznének a legények ilyen szép rózsaszálat!? Ojabb kedves mosoly (már ezért is érdemes volt bejönni, ráadásul a tea is kitűnő!).' — Több, mint gondolná, csak most a kultúrházban vannak, mert klub­délután van. — Itt klub? — Még nem hallott róla? Mennék én is szívesen oda, de hát ma szolgá­latban vagyok. Hpgy ízlik a tea?... — Köszönöm, kitűnő — mondom, s közben már azon jár az eszem, hogy milyen is lehet az a klubdélután. Az anyagi támogatást a szövetkezet adja A SZÍNPADON öttagú beat-zenekar játszik, táncolnak a párok. A sarokban — Reggelizett ma? — Igen. Számított rá, hogy külföldre kerül? — Nem. Az orvos felkelt az asztaltól, és megint kiengedte a levegőt a Pavel karját szorító gumicsőből, mert a fiú alkarja elzsibbadt és elkékült. Befejeződött a kihallgatás második fordulója, és most Pavel felfedezhe­tett bizonyos rendszert. Az ártatlan kérdések közé, amelyekre a választ már amúgy is tudták, hiszen Pavel kétszer is írt önéletrajzot, beszúrták a lényeges, fontos kérdéseket. A ha­mis igenek és nemek a papírszalagon különböznek a többitől. Az orvos újra felfújta a gumicsövet. Tehát lesz még egy menet. — Magát Pavelnek hív|ák? — Igen. — Maga Matvejev? — Igen. — Tud pisztolyból lőni? — Nem. — Maga csekista? — Nem. Pavel egyre ingerültebben nézett az orvos foncsoros szemüvegére. A meny­­nyezeti lámpák visszatükröződtek a szemüvegen, és vakították Pavelt. Szeretett volna elfordulni. Idegesítet­te, hogy nem látja az orvos szemét. — Sprechen Sie deutsch? — Nem. Sebastian kikapcsolta a készüléket. — Miért válaszol, ha nem beszél németül? Pavel fáradtan elmosolyodott. — Ezt a kifejezést értem. Már mondtam, hogy az iskolában tanultam németül. Az orvos útra szabaddá tette Pavel kezét. — Emelje fel a kezét, és mozgassa az ujjait. Kint esett az eső. Elég volt néhány pillanatig odafigyelni, erre a mono­ton hangra, máris természetellenes­nek, értelmetlennek érezte ezt az egész komédiát. Szerette volna lerázni magáról a vezetékeket, és nagyot ki­áltani: „Elég a cirkuszból!“ Hiszen ha ez csak játék lett volna!... Elkezdődött a negyedik forduló. Ez már rövidebb ideig tartott, mint az előbbiek. Szünet után következett az ötödik. A kérdések kettő kivételével semmit­mondóak voltak. Sebastian újra meg­sakkoznak. Jól bírják a lármát. Az asztaloknál kávét szürcsölnek. A kis­teremben pattog a pingpong-labda. Jó­magam pedig a könyvtárteremben be­szélgetek a fiatalok egy csoportjával. — Mikor alakult Gellén a klub? — November elején alakultunk meg 52 taggal, de ennél sokkal többen jár­nak már most is ide — mondja Ágh György, aki egyébként a dunaszerda­­helyi Mezőgazdasági Technikum har­­madosztélyos tanulója. — Mi késztetett benneteket arra, hogy klubot alakítsatok? — A kultúrház itt állt üresen, mi pedig nem tudtunk sokszor mit kez­deni a szabad időnkkel. De erről talán bővebben majd az elnökünk — mutat maga mellé balra. Bevallom, másként képzeltem el egy falusi klubelnököt. A többitől idősebb­nek, megfontoltabbnak, tekintély­­parancsolőbbnak. Nos, itt áll előttem Álló Szilveszter, a gellei klub elnö­ke, aki személyiségével rácáfol vala­mennyi előítéletemre. Szelíd tekintetű, mosolygősképű fiú, akinek arcát csak nemrég érintette először borotvapenge. — Hát igen! Itt élünk, hétköznap dolgozunk, esténként és vasárnap meg unatkozunk. A Csemadok nem műkö­dik, tagjai mind öregebbek, és a CSISZ sem fejt ki különösebb tevékenységet. — S nektek mit sikerült már eddig megvalósítani? — Zenekart alakítottunk. Igaz, kü­­lön-külön mind jó zenész, de egy fa még nem erdő. A szövetkezet a leg­messzebbmenőkig támogat minket. A hangszereket is a közös gazdaság vá­sárolta. Milyen klub ez valójában? — Szövetkezeti klub. De nyugodt lelkiismerettel úgy is mondhatnám, szövetkezeti ifjúsági klub. Hiszen a legidősebb tagunk is csak 24 éves. Persze, nemcsak a szövetkezet fiatal­jai lehetnek klub-tagok, de bárki, aki aláveti magát a klub alapszabályainak. — Klub-alapszabályzat is van? — Hát lehet enélkül klubot csinál­ni? — néz rám sértődötten. Hogy fel ne süljek, gyorsan a jövő terveire terelném a szót, de Álló Szil­veszter klubelnök nem nagyon hagy beszélni. — A zenekar Horina Mátyás, a Nyit­­rai Pedagógiai Főiskola zeneszakos hallgatója vezeti. Ezenkívül megala­kult az öntevékeny színjátszó csoport, amely a közeljövőben egy esztrádmű­­sorral lép a közönség elé, majd egy színdarabot tanulunk be .., kérdezte, hogy nem kommunista-e, nem cseklsta-e Pavel. Végül háromszor egymás után meg­ismételték a kulccsal folytatott műve­letet. Az orvos kérte, hogy Pavel az egyest ne írja fel. Pavel először a hetest, majd kétszer egymás után az ötöst jelölte meg. Az orvos csak a hetest találta el. Pavel észrevette, hogy nem nagyon elégedettek. Amikor az orvos elhúzta a függönyt, az eső még mindig esett, de már vilá­gosabb volt. A felhők elvonultak dél­nek. Alekszandr az órájára nézett, és Pavel látta, hogy már négy óra volt. Sebastian szó nélkül távozott, Alek­szandr pedig kocsiért telefonált. — Elviszem magát haza. — Hang­jában egyáltalán nem érződött, hogy neheztel Pavelre. Még a háromórás kihallgatás sem rontotta el a hangu­latát. Szótlanul ültek a kocsiban. Csak egyszer szólalt meg Alekszandr, pa­naszkodott, hogy szörnyen éhes. — Leonyid Krug már régen meg­ebédelt, de szokása ellenére nem aludt. Látszott rajta, hogy izgatottan várta Pavel visszatérését. — Kihallgattak? — kérdezte, ami­kor Pavel fáradtan leült a fotelágyra. — Igen. — A készülékkel? — Igen. — Na milyen? Hasonlít arra, amit mondtam? — Hasonlít. Csak sokkal rosszabb. Pavel fáradtan nézte ökölbe szorí­tott kezét. A bőre száraz volt, fehér­lett. Megnyalta a jobb tenyerét, és nagyot káromkodott. — Mi a fene ez. só? — A nadrág­jába törölte a tenyerét. Krugot csak az izgatta, hogy kér­­dezték-e a szökéssel kapcsolatban. Pavel megnyugtatta. — Arról az étszakáról több mindent kérdeztek. Ogy feleltem, ahogy megbeszéltük. — Menl ebédelni. Pavelnek nem Volt kedve enni. — Inkább aludjunk. Levetette a cipőjét és a nadrágját, lefeküdt, magára húzta a takarót. Krug végig sem szívta a cigarettáját, Pavel már hortyogott. Csakugyan na­gyon fáradt volt. (Folytatjuk) — Ki a színjátszók vezetője? — Bors Sándor, a helyi kilencéves alapiskola igazgatója. Persze, ő nem klubtag, de szívesen foglalkozik a fia­talokkal, aminek mi nagyon örülünk. — Milyenek a távlati tervek? A kis csoport összenéz. Az elnök bíztatja őket: „Mondjátok el ti, én már eleget beszéltem!" Egy kis mo­soly, egy kis bíztatás, majd egy tüzes­­szemű barna lány szólal meg: — Szeretnénk irodalmi esteket ren­dezni, könyvvitákat tartani, s tavasz­­szal egy szabadtéri tánchelyiséget, s egy parkot létesíteni társadalmi mun­kával. Az anyagi támogatást a szövet­kezet adja. — Segít benneteket a helyi nemzeti bizottság is? — Sajnos, a HNB-től még semmi­lyen segítséget nem kaptunk — nyílik panaszra a klubelnök szája —, pedig tagjainknak csak a fele dolgozik a szövetkezetben Azt hiszem, adódna erre lehetőségük. Hiszen a pénz min­dig kell! Szeretnénk a kultúrházat szolidan berendezni. Remélem, ami ké­sik nem múlik! — A klubotok célja? — Mindenekelőtt szeretnénk Jól szó­rakozni, de úgy, hogy közben önma­gunk műveléséről se feledkezzünk meg. Ogy hiszem, a siker nem marad­hat el — válaszol Ágh György. •ír A KISTEREMBEN pattog a ping­pong-labda. 16:18 — mondja az önkén­tes asztalitenisz bíró. A sarokban a fehér futóval sakkot adnak. A zenekar a színpadon lassú táncdalba kezd: „Szeretlek én, jöjj vissza hozzám ...“ — énekli a gitáros. A fiatalok táncra perdülnek. A prémgalléros fiú, aki Dunaszerdahelyről utazott ki, egy szép kis fekete lány csillogó szeme­­fényében fürdik, a hosszúnyakú pedig egy asztaltársaságban két csinos lányt szórakoztat vidám történetekkel, majd harsány nevetés tör fel az asztaltól. Jó a kedv, derűs a hangulat. __Ogy látszik, a prémgalléros még­sem kapja meg a kezdő sebességet a Holdra induláshoz... Zirig Árpád 11 MAGÁRA TALÁLT | í : a CSEMADOK ji :j losonci helyi i| ji szervezte jj i Gyér, de lelkesen vitázó tag- <' (i ság előtt folyt le a CSEMADOK l[ (• losonci helyi szervezetének év- 1, i * záró közgyűlése. A túlsúlyban <, 11 fiatalok által vezetett helyi 11 <1 szervezet új erőre kapott 1907- (i (' ben, úgy, hogy munkatervének j i (' több mint 80 százalékát teljes!- ] i <, teni is tudta. v . i i ( Varga Ervin elnökkel az élen (i I, komoly és értékes munkát vég- ,1 11 zett a helyiszervezethez tartozó (1 (i Korunk ifjúsági klub Farkas (1 i Veronika, Duray Éva és Jakab (1 i Róza vezetésével. S ha tekin- <' i tetbe vesszük, hogy a helyi ( 11 szervezet igen mostoha körül- < 1» mények között munkálkodott, az 1, i eredmény dicséretet érdemlő. * ( A losonci fiatalok a haladó S ]• hagyományok ápolásán kívül ' i (i keresik a mai élet kifejezésé- 1 > nek új módját. Már másodízben ( , * megrendezték a Madách-napo- , > (1 kát, sor került ezúttal Bácskái (i i' Béla festőművész első nyilvá- (> < nos kiállítására, majd a Ma- (* C dách-díjas írókkal történő be- i1 / szélgetésre. i * I' Tánccsoport alakult, amely a ( farsangi bálon bemutatott pa- < ( lotással aratott sikert. Jelenleg i irodalmi, dalos és táncos össze­­i( állításával a környék falvait i, járja. Az irodalmi színpad a '> „Szembe, ha szeretsz“-szel és a '> (l „Beszélgetés a forradalomról“ S > című összeállítással lépett szín- i I re. A Madách-színkör bemutat- ] i » ta Életem Zsóka c. színdarabot (l ]> és Dedák Sándor „Losonc híres (i város...“ című tréfás esztrád- (* (» műsorát. Kétszer irodalmi és <1 (* kétszer képzőművészeti vetél- i1 (1 kedőre is sor került. Értékes i1 11 előadások hangzottak el a ma- i1 (' gyár irodalom kiválóságairól és < „Az ifjúság bűnözésének meg- i < ( előzése“, valamint az „Építé- i 11 szett stílusok" stb. címmel. An- (. I, kétot is rendeztek, többek kö-I > zött a pozsonyi rádió magyar * > II szerkesztőségével. 1, ' I Ebből is látható, hogy a vég- * i I zett munka a közelmúlthoz vi- j i I szonyítva tartalmas és bőséges i 11 volt. Reméljük, hogy 1968-ban ] I (i még eredményesebb és színvo- , • ,* nalasabb munkát fejt ki a CSE- , > I * MADOK losonci szervezetének (• (* tagsága. -om— (I A konferencia küldöttei nagy tigyelemmel hallgatják a beszámolót. Eredményes év a népművelésben A CSEMADOK helyi szervezetei még az elmúlt év vé­gén megtartották az évzáró közgyűléseket. Az évzáró közgyűlés legtöbbhelyütt gondosan elő volt készítve, s ennek eredményeként az ntébbi időben valóban fel­élénkült a kulturális élet falvainkon. E hónapban már a járási konferenciákon tanácskoznak az elmúlt évi tevé­kenységről, irányt szabnak a munkának s megválasztják a járási bizottságot. ☆ Dunaszerdahelyen a szövetkezeti társulás borozójába hívták össze a járási konferenciát. A konferencián a megjelenés majdnem száz százalékos volt. Fél Miklós járási titkár beszámolójában megfontolt alapossággal boncolta a járás kulturális helyzetét és a vitafelszólalók Is sok Jelentős problémát érintettek, amelyeknek meg­oldása még termékenyebb munkát eredményez. Miről vitatkoztak? Több felszólaló foglalkozott a színjátszással. Arról beszéltek, nincs megfelelő választék színdarabokból és a szakmai segítség sem kielégítő. A propaganda Is kevés az új színdarabok közül és egyes rendezők sokszor csak akkor tudnak egy-egy színdarabról, amikor valamelyik környékbeli együttes lejátssza. Kevés az iskolai színjátszó csoport a járásban. Pedig már ott meg kellene szerettetni a műkedvelő színját­szást, hogy kellő utánpótlás legyen. A Csallóközi Színházi Napok jelentőségével Is foglal­koztak. A nagyszabású kulturális megmozdulás még job­ban sikerülhetett volna, ha körültekintően szervezik. A jövőben nem szabad, hogy egy ember vállára nehe­zedjen a sokrétű munka. Stekler Rezső a Járási népművelési otthon Igazgatója a jőnevű Csallóközt Népművelődési Együttes helyzetével foglalkozott. Arról beszélt, hogy az együttes tagjai 30 község fiataljaiból tevődnek össze. Szomorú, hogy az ilyen lelkes gárdának nincs megfelelő helysége, ahol gondtalanul gyakorolhatnának. De az is fájó, hogy alig akad szereplési lehetőségük a járásban. Egyes szövet­kezeti és gazdasági vezetők más együtteseknek busásan fizetnek, tőlük viszont a filléreket is sajnálják. Pedig az együttes úgy belföldi, mint külföldi szereplésével elismerést harcolt ki. Stekler elvtárs külön kiemelte a zenekar szereplését. A kitűnő zenészek alig kapnak honoráriumot, mégsem ismernek fáradtságot a próbákon ás fellépéseken. Dömény János, a nyérasdi szövetkezet elnöke arról számolt be, hogy tavaly a szövetkezetből 305 személy vett részt különböző kiránduláson, tanulmányúton. Euró­pa több országába, és még a tengeren túlra Is ellátogat­tak közülük. Szomorú, hogy a kirándulóknak csak kevés hányada volt kíváncsi a kulturális és történelmi neveze­tességekre. Ebből kiindulva úgy gondolja, hogy előbb az emberek alapműveltségét kell fokozni, hogy bővüljön az érdeklődési körük. Ezért hatékonyabb népmüvelődési munkát kall kifejteni a falvakban. Ennek az alapja, hogy meg kell javítani az Ismeretterjesztő tevékenységet. Nem lehet az előadásokat úgy szervezni, mint eddig. Arra senki nem kíváncsi, hogy az előadó brosúrából összeszedett anyagot olvasson fel a hallgatóknak. Szín­vonalas ismeretterjesztő előadásokra van szükség. In­kább meg kell fizetni az előadót, de az mondjon újat, és érdekesen adjon elő, ami leköti a hallgatóság figyel­mét. Hogy a színvonalas, érdekes előadások érdeklik a hall­gatóságot, az nemrégiben is beigazolódott a dunaszerda­­helyi járásban. Dr. Buga László, érdemes orvos öt elő­adásán több mint 1500 hallgató vett részt és nagyon meg voltak elégedve. Ezért a járási bizottság úgy dön­tött, hogy februárban újra meghívja a népszerű előadót. Többen vitatták az együttműködés kérdését. Somorján nézeteltérésekről beszélt az egyik felszólaló a Csemadok és az ifjúság között. A konferencia tisztázta ezt a dol­got. Végül az derült ki, hogy nincs megfelelő helység, ahol tevékenykedhetnének. A Csamadoknak 445 tagja van és még kiválóbb munkát végezhetnénk, ha végre már megfelelő otthonra találnának. A népi fogyasztási szö­vetkezet képviselője viszont arról beszélt, hogy jól együtt működnek a Csemadokkal. Azt is említette, hogy kul­turális célra bizonyos pénzösszeggel rendelkeznek, és örülnek, ha a Csemadok közreműködésével eredménye­sen felhasználhatnák. Dr. Szabó Rezső, a Csemadok vezető titkára foglalko­zott a tagság létszámának a növelésével. A dunaszerda­­helyi járásban majdnem 80 ezer a magyar ajkú lakosság létszáma és a Csemadoké alig éri el a 5500-at. A Csema­dok IX. országos közgyűlésének a határozata alapján legalább a lakosság 10 százalékát kellene beszervezni a Csemadokba. Több példa azt mutatja, hogy ez lehetsé­ges, sőt vannak faluk, mint például Illésháza, ahol 700 lakosból 184 tagja a Csemadoknak. De van több község is, ahol megközelíti a Csemadok-tagság a 20 százalékot. A konferencián elhangzottak szerint egy kis törődéssel a legtöbb helyen jelentősen lehetne emelni a taglétszá­mot. A konferencián a nemzeti érzékenységről és a nemze­tek közeledésének problémájáról is szó esett. A küldöt­tek azt hangoztatták, hogy főleg azt kell propagálni, ami összeköti, nem pedig szétválasztja a nemzeteket. A konferencia jő munkát végzett és a végkicsengését Így összegezhetnénk: az elért jó gazdasági eredmények mellett fokozottabban kell törődni a sokoladlú népmű­veléssel, nehogy az hátráltassa a további gazdasági fej­lődést. Tóth Dezső 1. Fél Mlklős Járá­si titkár — „Tevé­kenységben gazdag évre tekinthetünk vissza“. 2. Szuhy Emil — „több Ifjúsági szín­játszó csoportot szeretnénk“. 3. Nagy Margit — „Legjobban Buga doktor előadása tetszett“. 4. Zirig Árpád — „Azt kell propa­gálni, ami a nem­zeteket összeköti". 5. Polák István — „A népi fogyasztást szövetkezet anya­giakkal segíti a CSMADOKOT“. 6. Gyurcsik József, a CSEMADOK járá­si elnöke — „Min­den biztosíték meg­van, hogy az idén jó munkát végez­zünk“.

Next

/
Oldalképek
Tartalom