Szabad Földműves, 1968. január-június (19. évfolyam, 1-26. szám)

1968-03-30 / 13. szám

Döntő tényezők a cukorrépa termesztésben A cukorrépa termesztése terén az utóbbi években bi­zonyos haladást értünk el, azonban még mindig nem közelítettük meg a fejlett mezőgazdasági államok csúcs­­eredményeit. A legújabb agrotechnikai és gépesítési is­meretek arra engednek következtetni, hogy még mindig lehetőség kínálkozik a termelés növelésére. A cukorrépa termesztésének egyik fontos előmozdítója az ásványi tápanyag. Az ésszerűen összetett műtrágyák hatásának felismerése lehetővé tette a cukorrépa élet­tani, s alaktani átalakulását. Az elért változások ered­ménye a gyorsított vagy a lassított fejlődés, az érés, a fotoszintetikus áthasonítási folyamat azok, melyek vég­eredményben megszabják a termés alakulását. Az újszerű tápanyagellátás, amelyet egyes növények számára kidolgoztak, a talaj és az éghajlati viszonyok sajátosságaiból s a növény tápanyagigényéből indul ki. Az egyes termények trágyaadagolását, minőségét és módját a helyesen összeállított és a gyakorlatban be­tartott vetési terv határozza meg. Az egész vetésforgó rendszer alapján kidolgozott trágyázást terv nemcsak annak a terménynek szükséges, amely alá tulajdonkép­pen trágyáztunk, hanem a következő évek veteményei­­nek is fontos. A termények indokolt váltakozása a vetésforgó tarta­mának idején egyéb más okokon kívül azzal a jelentő­séggel is bír, hogy kedvezően befolyásolja a tápanyagok hatását, s elősegíti a talaj termőképességének fokozását. A cukorrépa termesztése bonyolult kérdés, művelésé­ben és gondozásában más terményekkel szemben elté­rések mutatkoznak. Amíg a mezőgazdasági termények túlnyomó részében a trágyázási rendszer legfontosabb célja a hektárhozam növelése, a cukorrépánál figyelem­be kell venni a trágya hatását a technológiai érettségre vonatkozólag. Ezt a szempontot — a répa cukortartal­mát illetően — a termelési gyakorlatban a cukorgyárak gyenge érdeklődése folytán csupán másodlagos fontos­ságúnak tekintik. A Jelenlegi felvásárlási politika a cu­korrépatermesztőket csak a nagy hozamok elérésére serkenti. A cukorrépa tápanyagának szükségletét eltérően kell megállapítani, mégpedig a környezet, a fajta, a termesz­tési mód és főképpen a tervezett hektárhozam feltéte­leinek megfelelően. Ismeretes, hogy a bő termést nem is annyira a talaj tápanyaggal való ellátása, hanem inkább a tápanyagokhoz való hozzáférhetőség határozza meg. Az utóbbi tíz esztendőben nálunk a gyakorlatban he­lyes alapelv honosodik meg. A cukorrépa alá kevesebb trágyát adagolnak, de gyakrabban. A műtrágyák ilyen alkalmazása lehetővé teszi, hogy a növényzet fejlődésé­nek egész ideje alatt, de főképpen ezen időszak közepén, állandóan tápanyaghoz jusson. A fiatal növényzet fejlődésének eredményes megindu­lása azonban feltétlenül megköveteli, hogy a cukorrépát még fejlődésinek kezdetén gondosan ápoljuk. Ez a he­lyes természeti követelmény a gyakorlatban oly módon érvényesül, hogy már egy időben az istállótrágya be­­szántásával, nagyon sok üzemben beszántják a foszfor és kálium tartalmú ipari trágyákat is. A kálium tartal­mú trágyák közül nagyon jól hatott a kainit, amely a megállapított K2O normán kívül nyomelemeket is tar­talmaz. Nagyon kedvezően hat továbbá a kénsavas ká­lium is. Ugyanakkor a foszforos műtrágyák közül na­gyon hatásos a szuperfoszfát. Az öntözött és a savanyú talajokon használható a nehezebben oldódó Thomas­­salak. A nitrogénes műtrágyákat leginkább részletekben adagolják éspedig a nitrogén 1/3-át a vetés előtt, kén­savas kálium és a megmaradt 2/3-ot salétrommal a fej­lődés időszakában. A szárazság alkalmával nagyon ha­tásos a nátronsalétrom, amely a növény megközelítésé­vel Jelentős nedvességet juttat a gyökérzethez. Nedves talajokon igen jól bevált a mészsalétrom. A nitrogént a fejlődés folyamán részben víz nélküli ammóniákkal is pótolhatják. A fejlődés időszakában a növényzet nit­rogénnel való trágyázását Június második felében be kell fejezni. A mezőgazdasági üzemek jelenlegi legidőszerűbb kér­dése a tápanyagadagolás mennyiségi meghatározása, a műtrágyák hasznosságának figyelembe vételével. A tisz­ta hatóanyag adagolás mennyiségére sem nálunk, sem pedig külföldön nincs egységes álláspont. Leggyakrab­ban azt a felfogást hangoztatják, hogy a magas hektár­hozam elérésére a cukorrépa alá 360—390 kg tiszta hatóanyagot kell juttatni. Nedves, nyirkos talajon, vagy ha a cukorrépát öntözik, nagyobb adagot is használha­tunk. A cukorgyári gazdaságok, amelyeket Szlovákia élenjáró üzemeinek lehet tekinteni, a cukorrépa ter­mesztésében 320—3S0 kg tiszta hatóanyagot használnak, beleszámítva az istállótrágya tápanyagának kihasználá­sát is. A különböző mennyiségű és összetételű műtrágya ada­golással Jelentős mértékben változik a cukorrépa gyök­termése és a cukor előállításának mennyisége. Némely esetben nitrogén és foszfor összetételű műtrágyákkal érték el a legjobb eredményt. A legnagyobb cukortartal­mat azonban a három fő tápanyagnak használata bizto­sítja. A korszerű termesztés a megszokott műtrágyamennyi­ségen kívül súlyt fektet a földbe Juttatott fő tápanyagok egymáshoz való viszonyulására is. Az utóbbi években elismerik, hogy az alapkövetelmény minden növény trá­gyázásánál a tápanyagok megfelelő összehangolása. A cukorrépa termesztésénél a legkedvezőbb arány: N: P2O5; K2O - 1,00, 75 : 1,50 vagy 1,0 : 0,80 : 1,70. A tápanyagok aránya azonban egyes fejlődési szaka­szokban különböző. A Jelenlegi időszakban műszakilag csak nehezen lehet biztosítani a növényzet igényének megfelelő szükséges összetételű tápanyagellátást a fej­lődés fő időszakában. Távlatilag az említett kérdés a gyökéren kívül helyes összetételű trágyázással megold­hatónak látszik. Megjegyezzük azonban, hogy az ily mó­don történő trágyázásnál igen fontos szerepet játszik a haszon kérdése. Sokkal biztatóbb az összetett NPK trágya gyártása, amelyből a növényzet szükséglete sze­rint felveheti a kellő táplálékot. A kukorica és a répatermő körzetekben a csapadék kérdése Játssza a legfontosabb szerepet. A cukorrépa hosszú időn keresztül fejlődik, kellő nedvességet igé­nyel, de annál gyakrabban. Az öntözéses gazdálkodás tehát eltérő trágyázást igényel, ami a tápanyag ható­erejétől és a talaj gyakori öntözéséből adódik. Ennél az oknál fogva tehát olyan műtrágyákat kell választanunk, amelyek nehezebben oldódnak. STEFAN DURINA mérnök, az ökonómiai főiskola docense végzi el a munkát. Persze ez terv,, akad viszont bosszantó dolog is, pél­dául a telefon kérdése. Elképzelhető-e egy központi javítóműhely telefon­­szolgálat nélkül? Nehezen. Nos, a csi­­csóiaknak ezzel is meg kell menet közben küzdeniük. Ottjártunkkor s fel­tehetően ma is, ennek a huszadik században immár általánosan elter­jedt készüléknek a hiánya bosszan­totta a Javítóműhely vezetőit, dolgo­zóit egyaránt. Nem akarjuk már a jövőben „fújni“ az ismert szöveget, amely így kezdődik: ... felhívjuk az illetékesek figyelmét stb., stb. Az ésszerű megoldás mögött józa­nul gondolkodó emberek állnak. Olyan vezetők, akik tudják mit miért akar­nak. Elképzelésük helyességét termé­szetesen az idő bizonyítja majd. Ah­hoz, hogy munkájuk tökéletesedjen tapasztalatokra, őszinte szóra van szükségük. Arra, hogy a betársult kö­zös gazdaságok együtt oldják meg az időközben felmerülő problémákat, együttes erővel hidalják át a nehéz­ségeket. Persze az ilyen üzemek létrehozá­sának egy másik oldala is van, amely összefügg a falusi munkalehetőségek megteremtésével, végeredményben a vidék iparosításával. A csicsóihoz ha­sonló üzemek sora munkalehetőséget is jelent a falusi szakemberek szá­mára. Munkalehetőséget, ami egyúttal megszünteti az utazással Járó kelle­metlenségeket, nyugalmasabb, ki­egyensúlyozottabb életet biztosít. És ez végképp nem elhanyagolandó szempont. A csicsói példa követésre méltó. Hisz az ilyen üzemek előtt nagyszerű jövő áll. Létük mindenkép­pen indokolt. Gazdasági és társadal­mi szempontból egyaránt. Szövetkezeteink az önálló gazdál­kodás útjára lépnek. Felkészültségük, anyagi bázisuk, a megfelelő szakem­berek Jelenléte biztosíték arra nézve, hogy felesleges „bábáskodás“ nélkül is teljesítsék termelési feladataikat. Az új irányzat tehát meghozza a ma­ga gyümölcsét, máris az egészséges, életrevaló ötletek sorával állunk szemben, amelyek megvalósítása nem várat soká magára. A társulásoké, az alaposan megfontolt üzemközi vállal­kozásoké a jövő. Ezt tudatosítják ma mezőgazdasági üzemeinkben. l-bpi.) Ä múltban szinte már közhely­­számba ment, ha lapunk hasáb­jain a gépjavítással kapcsolatos prob­lémákat közöltünk. A szövetkezetek vezető dolgozóival beszélgetve szin­tén természetesnek vettük, hogy bi­zonyos idő elteltével rátértünk az alkatrészhiányra, és nem fogytunk ki a szóból, ha az „illetékeseket“ bírálni, szidni kellett. Hányszor, de hányszor elhangzott a javaslat: bízzuk a gépek javítását a szövetkezetekre. Próbál­junk meg ezen a téren operatívabban intézkedni, ne kelljen egy-egy gépnek hetekig, esetleg hónapokig vesztegel­nie alkatrész hiánya miatt. Nos, ami pár évvel ezelőtt csak bátortalan tervezgetés volt, népgaz­daságunk új irányítása következtében valóra vált. A tökéletesített irányítási rendszer, a gazdasági reformok beve­zetése lehetővé tette, hogy ezen a té­ren is alapvető változásokra kerüljön sor. Földművesszövetkezeteinknek ma módjában áll változtatni a helyzeten, s ezt bizonyítja a csicsói példa is. Baráth Imre, a kolozsnémai szövet­­káezet elnöke lelkesedéssel nyilatko­zik a társuláson alapuló közös javító­­műhelyről. — Olcsóbban és gyorsabban javít­hatjuk meg gépeinket, ezután nem kell majd fűt-fát megmozgatni, ha valóban minőségi munkára van szük­ségünk. Eddig sokszor jelentéktelen alkatrészért is legalább ötven kilomé­tert kellett utaznunk, hisz Őgyallához tartoztunk. Hát igen, a közös javítóműhely létrehozása rengeteg előnnyel jár. Amit valamikor egyszerre négy anyag­­beszerző végzett, ma egy személy vé­gezheti. Nem szólva arról, hogy a javítás ára is sokkal kedvezőbb. Kiss Nándor, a közös gépjavítómű­hely vezetője nyomós érvekkel tá­masztja alá ennek a közös üzemnek a szükségességét. A korszerűen fel­szerelt műhely költségei természete­sen megoszlanak, a társtagok számára lényegesebben kisebb lesz a javítási költség. Ha többlet mutatkozik azt a tagok elosztják egymás között. A gép­állomással szemben 175 °/o-ról 150 °/o­­ra csökkentették az üzemi költséget. — Az már csak természetes, hogy valóban meggyorsul a javítás üteme,— magyarázza a műhely vezetője. — Nagyon sürgős javítások esetén eset­leg kicseréljük az egész motort, ez a drágább megoldás, ha van idő meg­javítjuk, így természetesen olcsóbb. A javítóműhely munkájához termé­szetszerűleg megfontolt irányításra van szükség. Nem mulasztják el tehát, hogy a javítások pontos tervét is ki­dolgozzák. — Előreláthatólag félmillió korona értékű javítást végzünk majd évente — folytatja Kiss Nándor. — A csicsói, immár közös műhely felszerelése je­lenleg olyan szintű, hogy nincsen szükség különösebb beruházásokra, Ésszerű megoldás átépítésekre, ha a betársult négy szö­vetkezet igényeit is ki akarjuk elégí­teni. Ami a szakembereket illeti nem lehet ok panaszra. Tapasztalt szakem­berekkel rendelkezünk, munkájukat példásan végzik. Riedlmajer János, a csicsói szövet­kezet elnöke szintén megnyugvással nyilatkozik a közös javítóműhelyről. A négy szövetkezet életében lényeges változást jelent majd a közös javító­­műhely léte. Remélhetőleg senkinek sem lesz oka panaszra. És mindez természetesen csak a kezdet. A távlati tervek még kecseg­tetőbbek, a munka megjavításának szinte beláthatatlan távlatai nyílnak meg. Mert ha beválik a társuláson alapuló javítóműhely, s erre minden alapfeltétel adva van, akkor további szolgáltatások vezethetők be. Hisz mi akadálya lehetne például annak, hogy mozgó-műhelyt szereljenek fel, amely a kisebb és sürgős javítások esetében a helyszínen, akár kinn a határban Az utóbbi időben egyre jobban a veszteségmentes betakarításon van a hangsúly. A legújabb szállító pótkocsik is ezt a célt szolgálják. A képen látható öntöltő pótkocsi szállítóképessége 3800 kg és az ára 37 000 korona. Tudnivalók a jövedelmi adóról Az új gazdaságirányítási rendszer elveinek megfelelően a szövetkezetek segédüzemeinek és üzemközi vállala­tainak jövedelmi adót kell fizetniük. Mivel egyes szervek helytelenül ér­telmezték a jövedelmi adó kivetésére vonatkozó előírásokat, vagyis a 113/66 Zb. sz. törvényt, a pénzügyminiszté­rium január 17-i 152/914/68 sz. utasí­tása alapján pontosabban meghatá­rozta a nemzeti bizottságok pénzügyi osztályainak ezzel kapcsolatos teen­dőit. A MELIORÁCIÓS SZÖVETKEZETEKNÉL, mint önsegélyező munkaszervezetek­nél az adózási időtartam alatt elért haszon képezi a kivetési alapot. A meliorációs szövetkezet hasznot csak­is munkája, azaz szolgáltatása révén érhet el az érvényben lévő előírások­nak megfelelő áron, ha másoknak, nem pedig a tagszervezeteknek dol­gozik. Haszonnak nem tekinthető az önköltségcsökkentés által elért meg­takarítás. Az így nyert összeg nem esik jövedelmi adó alá. Fontos tehát, hogy a meliorációs szövetkezet a valóságnak megfele­lően mutassa ki az év folyamán elért hasznot, illetve adófizetési alapot, és saját költségeinek kontójára könyvel­je a negyedévenként elért megtaka­rításokat, amelyek akár a tagszerve­zetek, akár a meliorációs berendezé­seket igazgató szervezetek javára esz­közölt munkákért és teljesítményekért befolytak. A terv szerinti önköltsége­ket a 933-as számla javára tartalék­­alap címén és a 422-es számla (levo­nások a vállalati alapra) terhére kell elkönyvelni. A TÁRSULT SZÖVETKEZETI üzemközi vállalatoknál az a brutto bevétel képezi a jövedel­mi adó kiszámításának alapját, ame­lyet a társult szövetkezetekre vonat­kozó könyvelési előírások szabnak meg, leszámítva a biztosítás díját, a földadót és a mezőgazdasági termelés céljaira ideiglenesen kisajátított föld­területért járó illetéket. A társult szö­vetkezeti vállalatoknál, amelyek me­zőgazdasági termelési jellegűek, a be­ruházási, tartalék és forgalmi alap javára eszközölt juttatásokkal csök­ken az adóalap. Ez a kiváltság az 1970-es év végéig érvényben marad. Az 1967-es évi adókivetésnél vala­mennyi társult szövetkezeti vállalat­nál a bankkölcsönök után fizetett ka­matokkal — kivéve a bérekre felvett hitelt — és a beruházási kölcsönök után fizetett kamatokkal csökkent az adóalap. Ezzel szemben az adóalap a személyi vagy társadalmi fogyasz­tásra fordított összeggel, amelyet le­számítottak a brutto jövedelemből, emelkedik. A JÁRÁSI LAKÁSÉPÍTŐ SZÖVETKEZETEK, amelyek a mezőgazdasági szervezetek dolgozói számára biztosítják a lakás­­építkezést, küldetésüknél fogva nem esnek adózási kötelezettség alá. Amennyiben azonban bővített gazda­sági tevékenységet folytatnak és anyagi érdekeltség fűzi őket bizonyos haszon eléréséhez (például saját ho­mokbánya üzemeltetése, téglagyár, kőfejtő alapítása vagy felújítása stb.) akkor ezen tevékenységük haszonho­zamából is jövedelmi adót tartoznak fizetni. A kivetési alapot ebben az esetben is az elért haszon képezi, akárcsak a meliorációs szövetkezetek­nél. B. P. Több mint egymillió látogató Wels osztrák város vezetői a na­pokban Bratislavában sajtóértekezle­ten tájékoztatták az újságírókat a vá­rosukban idén (augusztus 30 — szep­tember 8) ismét megrendezendő ha­gyományos nemzetközi mezőgazda­­sági kiállításról és vásárról. A város polgármestere L. Spitzer, valamint helyettese E. Neuhauser megjegyezték, hogy hasonló kiállítá­sokat, vásárokat konkrét tematikával kétévenként szerveznek. Az ideit pél­dául „a mezőgazdaság mint fogyasztó és termelő“ elnevezés alatt készítik elő. Ez annyit jelent, hogy a biztos siker érdekében mindent a cél szol­gálatába állítanak. Bemutatásra kerülnek többek közt a legkiválóbb törzskönyvezett álla­tok és más produktumok, mintegy 230 hazai gazdaságból. Ezeken kívül a külföld is képviselteti magát. Eddig kilenc ország jelentette be részvéte­lét. Az osztrák szakemberek, többek közt bemutatják s a gyakorlatban elemzik a különféle műtrágyák hasz­nálatának gazdasági előnyösségét, be­mutatnak egyes gépeket, amelyek ha­zai viszonylatban kedveltek. A hasz­nosságot és a mezőgazdasági társa­dalomra való hatást bizonyítja az a tény, hogy a hétmillió lakosú Auszt­riában a welsi mezőgazdasági vásár­kiállítást több mint egymillió érdek­lődő látogatja, s a 48 500 lelket szám­láló város a kiállítás alkalmával 60— 70 ezerre „duzzad“, ami elősegíti to­vábbi fejlődését, pénzügyi helyzeté­nek állandó javulását, minek követ­keztében a város évi költségvetése eléri a 200 millió schillinget. Idén a kiállítás újabb két pavilon­nal bővül. Ezeknek építői a bratisla­­vai „Stavoindustria". Az előzetes be­jelentések alapján közel 2000 kiállító mezőgazdasági és a mezőgazdasággal kapcsolatos szolgáltató és feldolgozó vállalat vesz részt a rendezvényen. —hai— Fenológia és a kukoricavetés A termelők több száz éve fi­gyelték az összefüggést egyes cserjék és gyümölcsfák virágzása, valamint a kukorica vetési Ideje között. A Romániában végzett kí­sérleteken beigazolódott, hogy a kökény virágzása a kukorica veté­si idejével valóban jól egybeesik. Részletesen elemeztek 9 évet, fi­gyelemmel a kukorica optimális vetési idejével. Megállapították, hogy bár a kökény virágzása és a kukorica optimális vetési ideje egyaránt nagy ingadozásokat mu­tat, lényegében mégis azonos idő­pontban találkozik. KP i«/VWWWWVWNA/WW<

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom